kiemelt műtárgyak

[2B226/148] Olaj vászon festmény régi aranyozott Blondel keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés balra lent: KAPICZ MARGIT Hátoldalon feszítőkereten felirat: KAPICZ MARGIT VISEGRÁDI HÁZAK Magasság: 76 cm Szélesség: 94 cm Súly: 3.3 kg Kapicz Margit festő Szob, 1921-09-30 Elhalálozott: Budapest, 1995. október 3. 1941-47: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Berény Róbert. 1965: Nemzetközi Festőverseny, Vallombrosa (OL), II. díj; 1979: a Váci járás fejlesztéséért emlékérem. Budapesten élt. Lírai tájképeket festett olajban, később áttért a gouach-ra. Irodalom  Művészet, 1972/3. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1967 • VI. kerületi Hazafias Népfront, Budapest 1971 • Művelődési Központ, Szob 1978 • II. kerületi Művelődési Központ, Budapest 1983 • Falumúzeum, Nagytarcsa 1989 • VI. kerületi Hazafias Népfront, Budapest 1990 • Börzsöny Múzeum, Szob. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1969 • VI. kerületi képzőművészek kiállítása, VI. kerületi Hazafias Népfront, Budapest 1975 • Szobi Napok, Művelődési Központ, Szob 1979 • Magyar festészet napja, Fáklya Klub, Budapest 1986 • Terézvárosi festészet napja, VI. kerületi Hazafias Népfront, Budapest 1988 • Első festészeti Biennálé, Iskola Galéria, Budapest-Csepel 1990 • Őszi Tárlat, OTP Művelődési Klub, Budapest • Művelődési Központ, Szolnok 1995 • Volt egyszer egy művésztelep, Blaskovich Múzeum, Tápiószele. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Blaskovich Múzeum, Tápiószele • Börzsöny Múzeum, Szob. Forrás: artportal.hu 
Kapicz Margit : "Visegrádi házak"
88 000 HUF
[2B165/FSZ] Gyönyörű plasztikus kétoldalas bronz plakett, relief akasztóval. Rajta a gyógyítás istene, Aszklépiosz látható. Mellette felirat: CONVENTUS MEDICORUM XVI. INTERNATIONALIS XVI. Nemzetközi Orvosi Kongresszus latin megnevezése, amelyet 1909-ben rendeztek meg Budapesten. Oldalt jelzés: IFJ. VASTAGH GY. Másik oldalon Budapest látkép. Duna, budai látkép, Lánc-híd és gőzhajó Felirat: MCMIX BUDAPESTINI Oldalt jelzés: IFJ. VASTAGH GY. Magasság: 4.4 cm Szélesség: 3.95 cm Súly: 0.03 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Aszklépiosz - XVI. Nemzetközi Orvosi Kongresszus 1909 bronz relief
42 000 HUF
[2B149/FSZ] Antik, jelzett, arany színű bronz emlékérem, melyet az 1879-ben Székesfehérvárott megrendezett országos kiállítás alkalmából adtak ki. Egyik oldalán tölgyfaág és babérkoszorú ölelésében korona alatt Székesfehérvár címere. Alatta felirat: SZÉKESFEHÉRVÁRI ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS 1879 Másik oldalán gyönyörű plasztikus koronázási jelenet látható. Szélesség: 4 cm Súly: 0.04 kg Az 1879-es székesfehérvári Országos Kiállítás (mű-, ipar-, termény- és állatkiállítás) az akkori Magyarország egyik jelentős gazdasági és kulturális eseménye volt. A nagyszabású rendezvényt és vásárt gróf Zichy Jenő szervezte, és hivatalosan 1879. július 1-jén nyitották meg. A kiállítás legfontosabb részletei: Főszervező és védnök: Gróf Zichy Jenő. Helyszín: Székesfehérvár, ahol a vármegyei és városi gazdasági, valamint ipari teljesítményt mutatták be. Szakmai kategóriák: A rendezvény átfogta a művészetet, a kézműipart, a mezőgazdasági terményeket és az állattenyésztést. [1] Emlékérmek: Az esemény jelentőségét mutatja, hogy saját emlékérmeket (plaketteket) is vertek az alkalomra. Ezek közül az egyik legkeresettebb az Anton Scharff által tervezett, 50 mm-es bronz emlékérem. Sajtó: A kiállítás ideje alatt önálló szaklap is megjelent Székesfehérvári Kiállitási Lapok címmel, amelynek szerkesztője Prém József volt.
Anton Scharff : Székesfehérvári országos kiállítás emlékérem 1879
22 000 HUF
[2B163/FSZ] Antik, szép állapotú bronz sport érem. Egyik oldalon babérkoszorú alatt hármashegy, korona, kettős kereszt és felirat: MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG1907 Jelzés: GREFF Másik oldalon későbbi vésett felirat: DEBRECEN 1935. VII. 21. II. Jelzés: LUDVIG (Ludvig Ede) Szélesség: 4.1 cm Súly: 0.025 kg Göröntsér Lajos  Göröntsér Lajos, született Greff Lajos (Budapest, 1888. április 3.–‎ Budapest, 1976. március 27.) magyar ötvös, érem- és szobrászművész. Élete Mátrai Lajos tanítványa volt az Iparművészeti Iskolában, majd Itáliába és Ausztriába ment tanulmányútra. Részt vett Reményi Józseffel Erzsébet királyné budapesti emlékműve 1913. évi pályázatán. A pályaművet az egyik 3000 koronás díjjal jutalmazták. 1910–1911-ben több ízben iparművészeti pályázaton nyert kisebb díjakat. A Képzőművészeti Társulat kiállításain következő műveivel vett részt: 1911. tavaszi kiállítás: Isa pur es chomur wogmuc, plakett. — Könyvillusztráczió, rajz. 1912. márciusi kiállítás: Ének Pannónia megvételéről, I—X. kép, grafika. — Könyvillusztráció, grafika. 1913. tavaszi kiállítás: Győzelem, a Nemzeti Sport Club plakettje. — Tanulmány, temperafestmény. — Danaidák, temperafestmény. 1914. tavaszi kiállítás: Síremlék vázlat, rajz. 1922-ben a Hadtörténelmi Múzeum elismerő díszoklevéllel, 1933-ban a budapesti Műszaki Emlékmű pályázatán második díjjal jutalmazták munkásságát. 1935-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Fränkel Szalonban. 1976-ban hunyt el 87 éves korában. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.    Forrás: wikipédia 
Greff Lajos - Ludvig Ede : Magyar Úszó Szövetség bronz érem 1907
12 000 HUF
[2B232/116] Papír rézkarc, üveglap mögött, régi kopottas aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Magasság: 51.5 cm Szélesség: 37.5 cm Súly: 1.36 kg Borsos Miklós (szobrász)  Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906. augusztus 13. – Budapest, 1990. január 27.) magyar szobrász, éremművész, grafikus. Élete Az erdélyi Nagyszeben városában látta meg a napvilágot 1906. augusztus 13-án. Győrben, a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, mialatt művészeti órákat is vett Pandur Józseftől és Békéssy Leótól is. 1922-ben családja végleg úgy döntött, hogy a városban telepednek le. Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait és helyette barátjával, Pohárnok Zoltánnal inkább újabb vándorútra indult, ezúttal a francia Riviérára. Festőként 1924-ben mutatkozott be először, egy győri kiállításon. 1932-ben a Nemzeti Szalon csoportkiállításán vett részt, utána több helyi kiállításon is, mígnem 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoportos kiállításon Barcsay Jenővel, Dési Huber Istvánnal, Gadányi Jenővel és Pálffy Péterrel. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, s ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, tanítványai közé tartozik Schrammel Imre is. Oktatott, de mellette mindvégig cselekvő egyénisége maradt a kor művészeti életének. Számos tanulmányutat tett, amelyek egyikén találkozott Henry Moore-ral is. 1960-ban eltávolították az Iparművészeti Iskolából. 1971-ben, egy interjúban így fogalmazott Hegyi Bélának: „Ma már örülök annak, hogy eltávolítottak a főiskoláról. Soha nem készültek volna el azok a dolgaim, amikre ma büszke vagyok.” 1966-ban a velencei biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, miközben 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban pedig a Múzeumi Képtárban is volt önálló tárlata. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galéria termeiben nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben a Győr városának ajándékozott műveiből, a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. 1989-ben jelent meg a munkásságát bemutató reprezentatív kötet. Szerzője: L. Kovásznai Viktória művészettörténész. 84 éves korában érte a halál. Művészetéről Borsos Miklós az úgynevezett "pannon szellem", azaz a latinos régi magyar kultúra képviselője, művészete Illyés Gyula verseihez, Bernáth Aurél Balaton-sorozatához, Egry József panteisztikus periódusához hasonló művészetszemlélethez kapcsolódik. Műveiben a görög mitológia alakjai élednek újjá, szobrai Constantin Brâncuși formavilágának hazai megfelelője, rokona.    (Forrás: wikipédia) 
Borsos Miklós : Orfeo
42 000 HUF




legújabb műtárgyak

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF
[2B243/147] Olaj farost festmény, eredeti képcsarnokos keretében. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: SÉDAY É. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat címkéje: SÉDAY ÉVA - ALKONY SZEREPELT A FÉNYES ADOLF TEREMBEN RENDEZETT KIÁLLÍTÁSON (K554) Magasság: 66 cm Szélesség: 86 cm Súly: 3.275 kg   Séday Éva festő Kispest, 1929-02-25   Elhalálozott: , 2011. április 20. 1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Fónyi Géza tanítványa. Erőteljes színekkel festett képein – tájak, csendéletek, alakos ábrázolások – a világ egy-egy kisebb részletét jeleníti meg folthatásokra törekvő, a motívumok és a kép szerkezetét kiemelő kompozícióval. Irodalom SOÓS I.: ~ kiállítása (kat. bev., Mednyánszky Terem, Budapest, 1964) KARDOSS B.: ~ kiállítása (kat. bev., Fényes Adolf Terem, Budapest, 1972) LOSONCI M.: ~ kiállítása (kat. bev., Képcsarnok, Kecskemét, 1983). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat.) 1978 • Uitz Terem, Dunaújváros 1985 • Aba Novák Terem, Szolnok 1987 • Képcsarnok, Salgótarján. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Képző- és Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők Nemzetközi Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1961 • Boldog gyermekévek, Műcsarnok, Budapest.  Forrás: artportal.hu 
Séday Éva : "Alkony"
86 000 HUF
[2B241/054] Keretezett, jelzett, színezett, selyem festmény üveglap mögött, paszpartuban. Jelzés jobbra lent: Macskássy Izolda Magasság: 57 cm Szélesség: 42 cm Súly: 1.765 kg   A művész munkásságát bemutató publikációk: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Forrás: www.festmenyek.hu Macskássy Izolda  (Marosvásárhely, 1945 január 10. - )   Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)   Magyar festők és grafikusok adattára: Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)    
Macskássy Izolda : Anya gyermekével
88 000 HUF