[FK1148/Z007] A kép mérete: 46 x 53 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895, Budapest, 1978) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Ilosvai Varga I" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Hátoldalon "Hazafelé 1939" olaj J. J. L.: Ilosvai Varga I. 939". Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A jogászkodással párhuzamosan a fővárosi Iparrajziskolába járt, esti alakrajzra. 1916-1917-ben a Haris-közi Kernstok-féle szabadiskolát látogatta, ahol Rippl-Rónai József korrigálta. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél folytatott tanulmányokat. 1924-25-ben Párizsban tartózkodott, az Académie Colarosse-ban képezte magát. Szentendrei letelepedése előtt szülőfalujában, Kunhegyesen élt, a fővárosba költözése után (1926) is rendszeresen eljárt ide festeni, kiállítani. 1929-ben és 1931-ben a nagybányai festőkolónián működött, a hagyományos naturalizmushoz nem tartozó műveket alkotott. 1932-től Szentendrén festett, majd 1935-ben odaköltözött. Első tárlata 1927-ben volt Budapesten. 1929-ben a Nemzeti Szalonban volt koll. kiállítása, majd még számos fővárosi (Műbarát Galéria, Ernst Múzeum, Tamás Galéria, Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Magyar Nemzeti Galéria, stb.) és vidéki (Szentendre, Jászberény, Szentes, Miskolc, Nyíregyháza, Kunhegyes, Tápiószele, Visegrád, Székesfehérvár, Esztergom, Debrecen, Hódmezővásárhely, Keszthely, stb.) tárlaton mutatta be műveit. 1933-tól a Paál László Társaság, 1935-től az UME, 1936-tól a KUT, 1941-től pedig a Szentendrei Festők Társasága nevű művészcsoportok tagjaként működött. A '20-as években készült képei Van Gogh, Cézanne, Gauguin művészetének ismeretéről vallanak, mégis a hazai elődökhöz, köztük Rippl-Rónaihoz, Ferenczyhez, Mednyánszkyhoz akart kapcsolódni. Nagybányán készült fauve-os alkotásai, a felületnek ritmust kölcsönöző homogén, élénk színfoltok elutasítását jelentette a korábbi leíró jellegű természetábrázolásnak. I. festészete a szentendrei milliőből alakult ki, valódi festői énje itt bontakozott ki. Eleinte barnás alaptónusú munkáira konstruktív szerkezet és expresszív erő volt a jellemző, később csaknem teljesen a hangulatos szentendrei utcák, a dombra épült szabálytalan alakú, ferde falú házakkal teli város és a virágos udvarok festője lett. Idővel festészete kiszínesedett és teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív szerkezetet. Világába lépve - ha kissé távolabbról is, de Gulácsy, Goebel, sőt még Csontváry is eszünkbe jut. Líra és konstruktivitás, sejtelem és erő, biztató melegség és benső stabilitás ötvöződik műveiben. Díjak: a Munka Érdemrend Ezüstfokozata; Érdemes Művész; Kiváló Művész; a Munka Érdemrend Aranyfokozata; Szentendre Város Pro Urbe-díja. Festményei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, R. I.: Műv. - 1967/12, T. A.: Műv. 1973/1, FJ, Bodonyi Emőke adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Budapesti Iparrajziskola esti rajztanfolyamát látogatta, majd 1916-1917 évben Kernstok Károly szabadiskolájában Rippl-Rónai József irányításával folytatta festői tanulmányait. 1917-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Ede volt a mestere. 1922-től Kunhegyesen dolgozott. 1924-1925-ben Párizsban Colarossi akadémiát látogatta. Műveit 1926-ban Jászberényben, Karcagon és Debrecenben állította ki. 1928-ban szerepelt először Budapesten a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1929-1931 között nyaranta Nagybányán dolgozott. Élénk figyelemmel kísérte a dolgozók, kisemmizettek világát. 1937-ben a Tamás Galériában, 1938-ban a debreceni Déri Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1942-ben Budapesten Medgyessy Ferenccel állított ki a Műbarátban. Fő témája a szentendrei utcák, udvarok. Művészetét az önarcképek sora jellemzi. 1958, 1967, 1975-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1968-ban Érdemes, 1974-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. Munkáiban a konstruktív törekvések és a posztimpresszionizmus ötvöződik. - Irod.: Kampis Antal: Ilosvai Varga István. Bp. 1978. - Csapó György: Ilosvai Varga István. Bp. 1980. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A jogászkodással párhuzamosan a fővárosi Iparrajziskolába járt, esti alakrajzra. 1916-1917-ben a Haris-közi szabadiskolát látogatta, ahol Rippl-Rónai József korrigálta. Később a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél tanult. Ezt követően Kunhegyesen dolgozott. 1924-1925-ben Párizsban tartózkodott. Az Académie Colarosse-ban képezte magát. 1926-ban a fővárosba költözött. 1929-ben és 1931-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1935-ben Szentendrén telepedett le. Első kiállítása 1937-ben volt Budapesten. 1929-ben a Nemzeti Szalonban volt koll. tárlata. 1935-től volt tagja a KUT művészcsoportnak. Eleinte barnás alaptónusú műveire konstruktív szerkezet és expresszív erő volt a jellemző, később csaknem teljesen Szentendrei utcák, a virágos udvarok festője lett. Idővel festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva konstruktív szerkezetét. Világába lépve - ha kissé távolabbról is, de Gulácsy, Goebel, sőt Csontváry is eszünkbe jut. Líra és konstruktivitás, sejtelem és erő, biztató melegség és benső stabilitás ötvöződik műveiben. (ML, R. I.: Műv.- 1967/12, T. A.: Műv. - 1973/1) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Rippl-Rónai Józsefnél, majd a Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél tanult, ezután Kunhegyesen dolgozott. 1924-25-ben Párizsban tartózkodott, 1926-ban Bp.-re, 1935-ben végleg Szentendrére költözött. Első kollektív kiállítása 1928-ban volt a Nemzeti Szalonban. Közben 1929-ben és 1931-ben korábbi képeire konstruktív szerkezet és expresszív erő jellemző (pl. Munkálkodó asszonyok). Később csaknem teljesen a szentendrei utcák, virágos udvarok festője lett. Festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív vonásokat (Piroscserepes kapu). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt gyűjt. kiállítása. Több képét a Nemz. Gal.-ban őrzik. Haulisch Lenke Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festői tanulmányait Rippl-Rónai József mellett kezdte, majd 1917-1923 között Balló Ede növendéke volt a főiskolán. 1924-1926-ban Párizsban, később Nagybányán dolgozott; 1935-től haláláig Szentendrén élt. Élete során mintegy 20 egyéni kiállítása volt, 1958-ban, 1967-ben és 1975-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben, 1970-ben és 1978-ban Szentendrén voltak gyűjteményes tárlatai. Emlékkiállítását 1984-ben Szentendrén rendezték meg. 1968-ban érdemes, 1974-ben kiváló művészi címet kapott. - Az atmoszférikus nagybányai, és a konstruktív-komponáló szentendrei iskola eredményeiből születtek puha, belső izzású színekből és markáns vonalakból épülő festményei. Témaválasztásában kitüntetett szerepet kapott a városkép, a csendélet és a portré; kevésszámú alakos ábrázolását szociális hevület, expresszív erő jellemezte.

[1W021/Z002] Sorszámozott nyomat üveglap mögött, hibátlan fenyő keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Felirat balra lent: MÚZSA 58/100 Jelzés jobbra lent: SZALAY Magasság: 64 cm Szélesség: 46.5 cm Súly: 2.55 kg Szalay Lajos Őrmező, 1909 - 1995, Miskolc Festő, grafikus. Gyerekkori rajztanulmányok és pályázatok után 1927-1936-ig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, Benkhard Ágost tanítványaként. Közben tanulmányutat tett Párizsban, ahol Picasso művészetét tanulmányozta. 1941-ben részt vett a Nemzeti Szalon egy csoportos kiállításán. 1946-ban Párizsba, majd Dél-Amerikába ment, ahol először Argentínában, majd Buenos Airesben tanított, 1961-ban New Yorkba költözött. Számos kiállítása volt Észak- és Dél Amerikában, itthon a Magyar Nemzeti Galériában és a Vigadó Galériában mutatták be műveit több alkalommal is. 1988-ban visszatért Magyarországra, Miskolcon telepedett le, és több száz művét adományozta különböző hazai múzeumok számára. Munkásságát az egész világon díjakkal jutalmazták, itthon Kiváló Művész kitüntetést (1989) és Kossuth-díjat kapott (1992). Miskolc díszpolgára. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, Miskolcon, valamint Észak- és Dél Amerika több múzeumában.  

[2B636/132] Olaj farost festmény, festett keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Olvashatatlan jelzés jobbra lent: ... 2003 Magasság: 47.5 cm Szélesség: 66.5 cm Súly: 1.735 kg

[2B635/146] Olaj farost festmény, hibátlan aranyozott keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés balra lent: TM vagy MT Magasság: 44.5 cm Szélesség: 74.5 cm Súly: 1.65 kg

[FKC472/Bp403/49] A kép mérete: 50 x 40 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Vígh Bertalan (Rimaszombat, 1890) alkotása. Jelezve jobbra fent "Vígh Bertalan" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai szabadiskolában dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Hegedüs László, Balló Ede és Ferenczy Károly növendékeként. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. Mint hadifogoly Turkesztán szinpompás viseletű vidékére került és ez hatott dús kolorizmusára. Hadifogolyként karriert csinált, az orosz társadalmi élet portréfestője volt. Festészetének központja a kiteljesedett szépségű asszony, őt veszi körül színes drapériák pompájával és e képeinek hangulatát akvarellszerű könnyed festői modorával is fokozza. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-II. A bpesti képzőművészeti főiskolán Ferenczy Károly osztályán tanult. 1913 óta főleg figurális képeket, újabban széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus egyes női alakokat állít ki a Műcsarnokban.

[FKC848/Z002] A kép mérete: 30 x 25 cm keret nélkül. Készült: fotolitográfia, Papír A kép L. Mansion és St. Eschauzier alkotása. Jelezve balra lent "L. Mansion & St. Eschauzier inv. & del." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[1W021/Z002] Sorszámozott nyomat üveglap mögött, hibátlan fenyő keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Felirat balra lent: MÚZSA 58/100 Jelzés jobbra lent: SZALAY Magasság: 64 cm Szélesség: 46.5 cm Súly: 2.55 kg Szalay Lajos Őrmező, 1909 - 1995, Miskolc Festő, grafikus. Gyerekkori rajztanulmányok és pályázatok után 1927-1936-ig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, Benkhard Ágost tanítványaként. Közben tanulmányutat tett Párizsban, ahol Picasso művészetét tanulmányozta. 1941-ben részt vett a Nemzeti Szalon egy csoportos kiállításán. 1946-ban Párizsba, majd Dél-Amerikába ment, ahol először Argentínában, majd Buenos Airesben tanított, 1961-ban New Yorkba költözött. Számos kiállítása volt Észak- és Dél Amerikában, itthon a Magyar Nemzeti Galériában és a Vigadó Galériában mutatták be műveit több alkalommal is. 1988-ban visszatért Magyarországra, Miskolcon telepedett le, és több száz művét adományozta különböző hazai múzeumok számára. Munkásságát az egész világon díjakkal jutalmazták, itthon Kiváló Művész kitüntetést (1989) és Kossuth-díjat kapott (1992). Miskolc díszpolgára. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, Miskolcon, valamint Észak- és Dél Amerika több múzeumában.  

[FKC848/Z002] A kép mérete: 30 x 25 cm keret nélkül. Készült: fotolitográfia, Papír A kép L. Mansion és St. Eschauzier alkotása. Jelezve balra lent "L. Mansion & St. Eschauzier inv. & del." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKC472/Bp403/49] A kép mérete: 50 x 40 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Vígh Bertalan (Rimaszombat, 1890) alkotása. Jelezve jobbra fent "Vígh Bertalan" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai szabadiskolában dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Balló Ede és Ferenczy Károly tanítványa volt. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. 1914-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1913-tól főleg figurális képeket, később széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus női alakokat állított ki a Műcsarnokban. Hadifogolyként karriert csinált az orosz társadalmi élet portréfestőjeként. (Éber, PZ-SzMF, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Hegedüs László, Balló Ede és Ferenczy Károly növendékeként. Gömör vármegye ösztöndíjában részesült. Mint hadifogoly Turkesztán szinpompás viseletű vidékére került és ez hatott dús kolorizmusára. Hadifogolyként karriert csinált, az orosz társadalmi élet portréfestője volt. Festészetének központja a kiteljesedett szépségű asszony, őt veszi körül színes drapériák pompájával és e képeinek hangulatát akvarellszerű könnyed festői modorával is fokozza. - Irod.: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Művészeti lexikon I-II. A bpesti képzőművészeti főiskolán Ferenczy Károly osztályán tanult. 1913 óta főleg figurális képeket, újabban széles ecsettel igen könnyedén festett, színdús, naturalisztikus egyes női alakokat állít ki a Műcsarnokban.

[FKC287/Bp31/2] A kép mérete: 58 x 58 cm keret nélkül. Készült: mozaik, velencei mozaikcsempe A kép Ismeretlen olasz művész 1900 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény kör formájú, átmérője 58 cm

[2B635/146] Olaj farost festmény, hibátlan aranyozott keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés balra lent: TM vagy MT Magasság: 44.5 cm Szélesség: 74.5 cm Súly: 1.65 kg

[2B636/132] Olaj farost festmény, festett keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Olvashatatlan jelzés jobbra lent: ... 2003 Magasság: 47.5 cm Szélesség: 66.5 cm Súly: 1.735 kg

[2B637/154] Olaj farost festmény hibátlan állapotú keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés jobbra lent: BARNA M. Magasság: 49.5 cm Szélesség: 59.5 cm Súly: 1.54 kg

[2B586/093] Régi, különleges, elegáns sétabot, sétapálca. A fogó részt három darab sólyomszem ásvány díszíti, egymástól réz gyűrűkkel közölve. Hosszúság: 88 cm Súly: 0.11 kg

[2B598/Y024] Falra akasztható, bronz címerpajzs alakú falitartón, ágon ülő kitömött madár, bagoly preparátum, erdei fülesbagoly preparátum. Latin neve: Asio otus. Magasság: 43 cm Szélesség: 21 cm Súly: 0.555 kg Erdei fülesbagoly  Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb, Magyarország leggyakoribb bagolyfaja.  Magyarországon rendszeresen fészkel, nem vonul. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Télire az állomány fel is szaporodik, mert északabbról is érkeznek egyedek. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető. 1995–2002 között hazánkban 6500–12 000 pár fészkelt. Az országos állományváltozás trendje nem ismert, mert azóta nincs elegendő adat.  Közepes nagyságú bagoly: testhossza 35–40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–100 centiméter, testtömege pedig 220–435 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket kedveli. Ragadozó madár. Rágcsálókra vadászik nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog — főleg verebeket. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik e helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át. Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti. (wikipédia) 

[2B599/Y006] Ágat tartó, fali talapzaton álló vadász preparátum, kitömött madár, fácán, fácánkakas. Latin neve: Phasianus colchicus. Magasság: 32 cm Szélesség: 22 cm Hosszúság: 65 cm Súly: 0.465 kg Fácán  A fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. A Phasianus nem a grúziai Rioni (ókori görög nevén: Phászisz) folyóról nyerte elnevezését, a fajnévben szereplő colchicus jelző pedig Kolkhisz vidékére utal, amely szintén a Kaukázus környékén található, és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt. (wikipédia)

[2B597/Y006] Falra akasztható, talapzaton, ágon ülő, szép állapotú vadász preparátum, kitömött madár, vakvarjú. Latin neve nycticorax. Gémféle madár. Magasság: 42 cm Súly: 0.495 kg Nycticorax  A Nycticorax a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó nem.  A Nycticorax-fajokat korábban a bakcsóformák (Nycticoracinae) alcsaládjába sorolták, azonban az új alaktani- és DNS-vizsgálatok alapján ezt a madárnemet áthelyezték a gémformák alcsaládjába. (wikipédia)    Bakcsó Leírás és életmód A mondókából mindenki által ismerős vakvarjúról kevesen tudják, hogy ez a név tulajdonképpen a bakcsót takarja. Népi nevének eredete nem a látására utal, hanem hangját utánozza.  Az egyik leggyakoribb hazai gémféle. Nagy telepei alakulhatnak ki, ezek közelében a kedvezőtlen változások miatt lokálisan sok pár költése meghiúsulhat. Szerencsére mára a nagy gémtelepek többsége védett területen található, ezekről pedig a természetvédelem megfelelően gondoskodik. Vonuló madár, március-április táján érkezik vissza afrikai telelőterületeiről. Az őszi vonulás szeptemberben kezdődik, de az időjárás függvényében el is húzódhat. Eurázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában elterjedt gémféle. Nálunk legnagyobb számban ártéri ligeterdőkben költ, sokszor vegyes gémtelepen, ahol szürke gémek, kis kócsagok és kárókatonák társaságában fészkel. Ritkábban társulhatnak a közösséghez kis kárókatonák, üstökös gémek, batlák, sőt pásztorgémek is. Kisebb telepei halastavaknál is megtalálhatók, egyre nagyobb számban költ nádi gémtelepeken is. Vékony ágakból építi egyszerű fészkét. Tojásainak száma 3-5.  A költési idő körülbelül 3 hét. Mindkét szülő kotlik, a fiókák gondozásában a hím is részt vesz. Főleg éjszaka aktív, az alkonyati órákban csapatosan repülnek táplálkozóhelyeikre. A madarak lesben állva vadásznak, mozdulatlanul bevárják zsákmányukat, majd hirtelen lecsapnak rá. Kétéltűekkel, halakkal, rovarokkal táplálkoznak.  Kifejlett bakcsó Fiatal bakcsó (Forrás: https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-nycnyc)

[2B594/100] Antik, közepes méretű vörösréz edény, bogrács. Anyaga ónozott vörösréz. Kézzel megmunkált régi darab. A kialakítás, kalapálás nyomai jól kivehetők. Erős, vastag kovácsoltvas füllel rendelkező főzőedény. Magasság: 21.5 cm Szélesség: 29 cm Súly: 1.72 kg