kiemelt műtárgyak

[FKD046/Bp201/40] A kép mérete: 80 x 106 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Szegvári Károly (Tószeg, 1920, Budapest, 2002) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szegvári K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. 1942-ben ösztöndíjjal Olaszországba utazott, majd éveken át Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma város polgármestere aranyéremmel tüntette ki. 1976-ban a Cziffra György zongoraművész által megvásárolt franciaországi selisi gótikus kápolnájában, amely jelenleg Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, megfestette a Chapelle Royale táblaképeit. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Egyéni bemutatók: Csók Galéria, Nyíregyháza, Martfű, Nyírbátor, Pécs, Veszprém, Debrecen, Kisújszállás, stb. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat és falusi népéletképeket is. Megfestette Puskás Öcsi, Simándy József, stb. arcképét. "Terra di Madre" című alkotásával I. díjat nyert Fermoban, 2000-ben köztársasági aranyérmet kapott. Munkái helyet kaptak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, Rómában a M. Vaticanoban, a londoni National Galeryben és a brüsszeli Royaux Múzeumban. (LÁ, MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be, ahol Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. Hosszú időn keresztül élt Párizsban és különböző olasz városokban. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezet önálló kiállításával kezdődtek, amikor művészetéért Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. Cziffra György, a világhírű zongoraművész megvásárolta a francia királyok Senlis-i gótikus kápolnáját, amelyet átalakíttatott Liszt-Bartók zenei művészképzővé. E művészképző részére 1977-ben Szegvárit bízta meg egy hatalmas táblakép, triptichon megfestésével. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Fellbachban (NSZK 1986). Tájképei megörökítik az elhagyott erdők, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen fest virágcsöndéleteket, portrékat, aktokat is. Hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek féltett darabja egy Lotz Károly emlékalbum 143 művész aláírásával. Hortobágyon magánmúzeumot rendezett be. - Irod.: Szombathy Viktor: Festőművész, erdők szerelmese. Turista, 1976. feb. 10.; Tóth Ervin: A kiérlelt látomás. Szegvári Károly kiállításáról. Kelet-Magyarország. 1979. okt. 11.; Bakó Endre: Tószegtől Párizsig. Hajdú-Bihari Napló. 1980. márc. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső tanítványa volt. Éveken keresztül Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. A Cziffra György által megvásárolt Senlis-i gótikus kápolnában, amely Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, egy triptichont festett. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat is. (MFGA) Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső volt a mestere. Széles ecsetkezelésű, hangulatos tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. 1955-ben a Csók Galériában gyűjt. kiállításon mutatta be festményeit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Burghardt Rezső mellett. 1943-ban többedmagával ösztöndíjat kapott Firenzében, de a háborús viszonyok miatt már nem vehette igénybe. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Budapesten a Csók Galériában, és Veszprémben. Rómában 1968-ban rendezett önálló kiállítást, ahol Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. - 1977-ben Cziffra György őt bízta meg a Liszt-Bartók zenei művészképzővé alakított Senlis-i kápolna, a francia királyok kápolnájának kifestésével. Ugyanott önálló kiállítást is rendezett. Világa a természeté: az erdők öreg fái, az omladozó tanyák világa képein mélységes emberi fájdalmak hordozói. Egy letűnő világot forrósít át a lélek melegével és egyéni stílussal.
Szegvári Károly : Három vadász és kutyák
180 000 HUF
[FKC648/Bp19/43] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Olgyay Ferenc (Jászberény, 1872, Budapest, 1939) alkotása. Jelezve jobbra lent "Olgyay" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Budapesten és rövid ideig a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Egy ideig a kecskeméti művésztelepen tevékenykedett, majd Szolnokon telepedett le, s az ottani művésztelep egyik alapítótagjaként tartják számon. Ott festette reális látású, széles előadású, színdús, nagyméretű alföldi tájépeit is. 1905-ben elnyerte az állami nagy aranyérmet. 1905-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban, 1909-ben a Könyves Kálmán Szalonban volt kollektív kiállítása. A Benczúr Társaság tagja volt. "Dunai látkép a Várhegyről" c. olajfestménye a főváros, több műve pedig a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár tulajdonába került. (Éber, L-MMM, KM, ML. Új Idők Lexikona/1940) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten és Münchenben tanult, majd Szolnokon telepedett le és az ottani művésztelep egyik alapítójaként tartják számon. Ott festette reális látású, széles előadású alföldi tájképeit is. 1905-ben elnyerte az állami nagy aranyérmet. 1905-ben a Nemzeti Szalonban, 1909-ben a Könyves Kálmán Szalonjában volt kollektív kiállítása. A Benczúr Társaság tagja volt. Kecskeméten is dolgozott. Több képét a MNG őrzi. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Budapesten és Münchenben tanult, majd Szolnokon telepedett le. Korai képei a természet elmélyedt tanulmányozására vallanak. Főleg széles ecsetkezelésű alföldi tájképeket festett Szolnokon, majd Kecskeméten. 1905-ben nagy állami aranyérmet nyert, ugyanebben az évben és 1909-ben kiállítása nyílt Budapesten. Több művét (Holt Tisza, Holdfelkelte stb.) őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Lyka Károly: Olgyay Ferenc a Nemzeti Szalonban. Új Idők, 1905. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő. Bp.-en és Münchenben végezte tanulmányait, majd Szolnokon telepedett le, s az ottani művésztelep tagja lett. Ott festette reális látású, széles előadású alföldi tájképeit. Később a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1905-ben az állami nagy aranyéremmel tüntették ki. 1905-ben a Nemzeti Szalonban, 1909-ben a Könyves Kálmán Szalonban volt kollektív kiállítása. Több művét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Művészeti lexikon I-II. Budapesten és Müchenben végzett tanulmányai után Szolnokon telepedett le s az odavaló művésztelepnek egyik alapító tagja. Ott festette reális látású, széles előadású alföldi tájképeit. 1905. megnyerte az állami nagy aranyérmet. 1905. a Nemz. Szalónban, 1909. a Könyves Kálmán rt. szalónjában volt kollektív kiállítása. Dunai látkép a Várhegyről c. olajf. a főváros és több műve a Szépműv. Múz. tulajdona. A Benczúr-Társaság tagja.
Olgyay Ferenc : Virágzó bokrok a tóparton
155 000 HUF
[FKC571/Bp5/58] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farost A kép Id. Benedek Jenő (Kecskemét, 1906, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve jobbra lent "Benedek" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, MÉ, Műv. 1966/5) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett kezdte. 1927-32 k. a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olasz- és Németországban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként dolgozott, s az itteni művésztelepen tevékenykedett. 1953-tól a fővárosi Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként dolgozott. 1928-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon élet- és tájképeivel. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt. 1932-ben életnagyságú aktjáért a Szinyei-fiatalok díját kapta. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A korai alkotások ikonos elfogódottságát, a későbbiek színpadiasságát a festői megismerés gyötrelmesen szép munkája váltotta fel, megtalálva az igazi derű forrását. Több műve a MNG tulajdona. (ML, MÉ, Műv. - 1966/5) Magyar festők és grafikusok adattára Festészeti tanulmányait Kecskeméten, Révész Imre vezetésével kezdte, majd 1927-1932-ig Benkhard Ágost növendéke volt a bp-i Képzőművészeti Főiskolán. A harmincas években hosszabb időt töltött Olasz- és Németországban, később Romániában, Bulgáriában, Ausztriában és az NDK-ban járt tanulmányúton. 1945 után egy ideig a szolnoki művésztelepen dolgozott, majd a Művészeti Gimnáziumban volt rajztanár. 1928 óta kiállító művész, 1944-ben az Ernst Múzeumban, 1948-ban a Fényes Adolf Teremben, 1958-ban a Nemzeti Szalonban, 1972-ben Zalaegerszegen, 1977-ben a Csók Galériában volt gyűjteményes kiállítása. 1950-ben Munkácsy-, 1952-ben Kossuth-díjat kapott. - Derűs, optimista hangú élet- és tájképek festője. A közérthető, valósághű előadásmód sommázott formaadással, ragyogó fény- és színellentétekkel párosul művészetében. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Kossuth- és Munkácsy-díjas. 1927-től 1932-ig a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost tanítványa volt. Olaszo.-ban és Németo-ban járt tanulmányúton. Hosszabb ideig Szolnokon rajztanárként működött. 1944-ben, 1948-ban és 1958-ban gyűjt. kiállítása volt. Életképeivel, tájképeivel 1928 óta rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Művészetét az életkép modern útja lehetőségének keresése jellemzi. 1953 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Csap Erzsébet Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1932: MKF, mesterei: Révész Imre, Benkhard Ágost. 1950: Munkácsy-díj; 1952: Kossuth-díj; 1984: a Művészeti Alap Nívódíja; 1986: a Magyar Népköztársaság Csillagrendje. A szolnoki művésztelepen élt 1944-től 53-ig. 1953-tól nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimn. tanára volt. Festői szemléletét alapvetően meghatározta a mesterétől, Benkhard Ágosttól átvett nagybányai szellemiség, és bizonyos mértékig a kompozíciók életképszerű gazdagítása. Hosszabb németországi és olaszországi tanulmányútjain megismerte és festői munkamódszerébe beépítette az expresszionizmus festékkezelését és a novecento neoklasszicista kiegyensúlyozottságát, de hatott rá az olasz metafizikus festészet is, bár inkább a képszerkesztésben, mint gondolatiságban. A 30-as, 40-es években egyszerűbb figurális és tájképeket készített (Vöröshajú akt c. festményét 1930-ban Szinyei Társaság kiállításán kitüntető oklevéllel jutalmazták). A festői felfogásból következően szakmai engedmények nélkül festett szocialista-realista tematikájú kompozíciókat (A magyar katona a szabadságért című tárlata egy öreg és egy fiatal partizánt ábrázoló képet festett, lesállásban, meglepő perspektivikus rövidülésbe szerkesztve a két figurát). A 60-as években színskálája keményebb, kontrasztosabb lett, a realista tónusokat és reflexeket egy hidegebb árnyalatú, szigorúbban szerkesztett festészettel váltotta föl; mintegy újból eszköztárba vonva a neoklasszicista és expresszív elemeket. Élete utolsó éveiben sokalakos, szürrealisztikus hangulatú, néhány apró színkontraszttal élénkített, de maturális látványt nyújtó tájképekkel jelentkezett. Ek: 1926: Kecskemét; 1944: Ernst M.; 1948: Fényes A. T.; Tisza Szálló, Szolnok; 1958: Nemzeti Szalon; 1961: Villamos és Kábelgyár Kultúrháza, Bp.; 1972: Képcsarnok, Zalaegerszeg; 1977: Csók G., Bács-Kiskun MMK, Kecskemét; 1978: Ferenczy T., Pécs; Csongrád; 1981: Munkácsy T., Bcsaba; 1984: Ernst M. (kat.); Csók G.; 1985: Liszt Ferenc Műv. Közp., Kecskemét; 1987: Csók G. Vcsk: 1944: Ernst M.; 1946: Rippl-Rónai Képzőművészeti Társaság Kiállítása, Bp.; 1947: Kéve, Nemzeti Szalon; Megyeháza, Szolnok; Vidéki művészek, Ernst M.; 1948: Magyar Valóság, FK; 1950-53, 1959-65, 1968: 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: A magyar katona a szabadságért, FK; 1953: Párizs; 1958: Antwerpen; 1965: Helsinki; 1971: Aba Novák T. Szolnok; 1972: Szolnoki Művésztelep, Szolnoki G.; Medgyessy T., Eger; Vaszary T. Kvtár; 1973, 1974: Csontváry T.; 1975, 1977; Festész '77, Műcsarnok; 1979: Frankfurt; 1980: Dési Hubert T., Veszprém; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: Szeged; 1984: Eger; Szolnok; 1992: A Szolnoki Művésztepel története, Erdős Renée H.; 1997: Önarcképek, Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét. Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Déri M., Debrecen; MNG; Tokaji M.; Kecskeméti Képtár. Irod.: Kárpáti K.: Műteremlátogatás, Kortárs, 1977/12.; D. Fehér Zs.: Benedek Jenő 60 éves, MŰV, 1966/5.; Pogány Ö. G.: (kat., bev. tan., 1984: Műcsarnok). (Po. G.)
Id. Benedek Jenő : "Napsütött öböl"
350 000 HUF
[FKD040/Bp403/58] A kép mérete: 44 x 75 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Fejér Csaba (Karcag, 1936) alkotása. Jelezve jobbra lent "Fejér Cs." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1954-1959 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán Rákosi Zoltán és Z. Gács György voltak a mesterei. Hódmezővásárhelyen élt és alkotott. Több európai országban járt tanulmányúton. Ez idáig mintegy 20 kisebb-nagyobb önálló tárlata volt. 1960-tól rendszeres résztvevője az országos tárlatoknak - köztük az alföldi rendezvényeknek, illetve a hatvani Táj- és Portrébiennáléknak -, valamint a magyar művészet külföldi bemutatóinak. Szerepelt a vásárhelyi iskola budapesti retroszpektív kiállításain. Fejér Cs. a Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; 1963-ban a FKS-díj; Tornyai-plakett; Koszta-emlékérem; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a VII. Szegedi Nyári Tárlaton Szeged város díja; a Csongrád megyei Tanács alkotói díja; a Hatvani Tájképbiennále közönségdíja. Az alföldi realisták örökségét etikai alapon felújító vásárhelyi iskola második nemzedékének kiváló képviselője. Az alföldi művészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Az alföldi iskola hagyomány köréből kiinduló, műves érzékenységű festő, alkotásaiból nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. Mindezt két szín, a szürke és a barna sokhangú regiszterén, lebilincselő mívességgel, a gesztusfestészet eszközbeli eredményeinek egyéni asszimilálásával adja elő. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum. (MÉ, M.Gy.: Műv. 1970/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán, mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. Tanulmányúton Ausztriában, Olaszországban és Bulgáriában járt. 1966 óta Hódmezővásárhelyen, 1968-ban Bécsben, 1972-ben a Műcsarnokban és Szegeden, 1973-ban Wiesbadenben, 1974-ben Pécsett, 1975-ben Szófiában, 1976-ban Budapesten a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. 1962-1965-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1966-ban elnyerte a Tornyai-plakettet, 1968-ban a Koszta-érmet, 1971-ben Szeged város művészeti díját. Az alföldi iskola hagyományköréből kiinduló, műves érzékenységű festő, képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. Az alföldi festészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Részletgazdagon bontja ki az alföldi táj szépségeit, fedezi föl a hétköznapi tárgyak varázsát. Összefoglal, a lényegre tör. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. - MK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A budapesti Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak a mesterei. Számos európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni tárlatokon szerepelt (Műcsarnok, Csók Galéria, Szeged, Hódmezővásárhely, Pécs, Bécs, Wiesbaden, Szófia). A Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. 1962-65 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették, 1963-ban a Fiatalok Stúdiójának tárlatán nyert díjat. 1966-ban Tornyai-plakettet, 1968-ban Koszta emlékérmet kapott. Az alföldi festészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Az alföldi iskola hagyomány köréből kiinduló, műves érzékenységű festő, képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. (Mé, M.GY.: Műv.-1970/5) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben kapott díszítőfestő-diplomát az Iparművészeti Főiskolán, mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. Tanulmányúton Ausztriában, Bulgáriában és Olaszországban járt. 1966 óta Hódmezővásárhelyen dolgozik. 1967-ben itt, 1968-ban Bécsben, 1972-ben a Műcsarnokban és Szegeden, 1973ben Wiesbadenben, 1974-ben Pécsett, 1975-ben Szófiában, 1976-ban a Csók Galériában, 1978-ban Veszprémben, 1980-ban a Csontváry Teremben, 1982-ben Sopronban jelentkezett nagyobb anyaggal. 1962-1965-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban Tornyai-plakettet, 1968-ban Koszta-érmet kapott; 1971-ben elnyerte Szeged város művészeti díját. - Az alföldi iskola hagyományköréből kiinduló, műves érzékenységű festő; képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés és találás szól hozzánk. Részletgazdagon bontja ki az alföldi táj humanisztikus szépségeit, fedezi fel a hétköznapi tárgyak varázsát. Izgalmasan érdekes csendéletfestő és lényegretörő portréista.
Fejér Csaba : "Velence ködben"
295 000 HUF




legújabb műtárgyak

[2A010/Z023] Hibátlan állapotú, jelzett, részben mázas biszkvit porcelán szobor. Hátoldalán mélynyomott jelzés: SJ *C ( SARKANTYU JUDIT ) Magasság: 28.6 cm Szélesség: 5.8 cm Hosszúság: 8 cm Súly: 0.64 kg Sarkantyu Judit keramikus Születési hely: Szakály Születési dátum: 1947 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  "Meséim" - Sarkantyu Judit keramikusművész kiállítása Mesterei: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1968-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanul, tanárai: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1973: FIM burkolóanyag-pályázat, III. díj; 1975: Az év legszebb terméke, Iparművészeti Vállalat; 1976: A Csontváry Teremben megrendezett csoportos kiállításon a Művészeti Alap nívódíja; 1985: a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nívódíja. 1973-tól az Iparművészeti Vállalat Mázsa utcai Kerámia Üzemének volt a tervezője, majd 1979-től önálló tervezőként dolgozik saját műtermében. 1977-ben részt vett a Kerámia a kertben szimpóziumon, 1981-ben a Kecskeméti Kerámia Stúdió ösztöndíjasa volt. 1985-ben Siklóson dolgozott egy tíztagú szobrászcsoporttal. 1973-79 között az üzemi tervezés mellett anyagkísérleteket és építészeti munkákat végzett. Ezt követően az önálló technika és stílus kialakítása, folyamatos anyag- és formakísérletek következnek. Alapvetően enteriőr kerámiákat készít, figurális kőplasztikákat és faliképeket samottból és porcelánból. Egyéni kiállítások 1984 • Kossuth Lajos Művelődési Ház, Kölesd [Sarkantyu Simonnal] • Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd • Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ, Debrecen 1988 • Vigadó Galéria, Budapest 1990 • Csók Galéria, Budapest • Kastélygaléria, Szirák 1996 • Csók Galéria, Budapest [Kiss Roóz Ilonával, Pannonhalmi Zsuzsával] 2000 • Szárnyak és árnyak, Szent Mihály-kápolna • Vincze Galéria, Szentendre. Válogatott csoportos kiállítások 1971 • Magyar Iparművészeti Főiskola Jubileumi Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1974 • Mai magyar iparművészet, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Köztulajdon 1945-75, Műcsarnok, Budapest 1976 • Műcsarnok Szoborkiállítása, Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest 1981 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1982, 1984 • VII., VIII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest Nemzetközi Mini Kerámia Triennálé, Zágráb 1985 • Iparművészeti Vállalat Jubileumi Kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest 1986 • A zsennyei Művésztelep tíz éve, Szombathely 1986, 1990 • Pest Megyei Iparművészeti Tárlat, Képtár, Szentendre 1987 • Kölesdi program 10 éve, Művészetek Háza, Szekszárd 1990, 1993, 1995, 1996 • MKT kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1994 • Magastűzön, A MKT kiállítása, Gödöllői Galéria Őszi Kerámia Kiállítás, Palme Ház, Budapest 2001 • Szentendre Salonban, MűvészetMalom, Szentendre. Művek közgyűjteményekben Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjtemény, Kecskemét • Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Köztéri művei kerámia fríz (terrakotta, 1975, Somoskőújfalu, határátkelő állomás vámkezelő terem fala) térelválasztó rács és nagyméretű virágtartók (samott-porcelán keverék, mázatlan, 1986, Budapest, Államigazgatási Számítógépes Központ aulájában) plasztika, kerámia csobogókút (samott, 1990, Szekszárd, Mezőgazdasági Kombinát kajmádi kastélyának kertje) Irodalom  ~ kerámia képei és figurái, Művészet, 1984/4. VADAS J.: ~ kiállítása, Magyar Ifjúság, 1988. június 10. porcelán és samott faliképei, Magyar Iparművészet, 2000/4.  Szentendre, 2000. Forrás: www.artportal.hu
Sarkantyu Judit : Kék ruhás hölgy porcelán szobor 28.6 cm
44 000 HUF
[2A009/X326] Hibátlan állapotú, jelzett, talapzaton gugoló, pisztollyal játszó, festett terrakotta puttó szobor. A talapzaton elöl karolt jelzés: BORY J. 1910 Magasság: 24.5 cm Szélesség: 11.5 cm Hosszúság: 12 cm Súly: 2 kg Bory Jenő (Székesfehérvár, 1879. november 9. – Székesfehérvár, 1959. december 20.)  Magyar építészmérnök, szobrász- és festőművész, egyetemi tanár, 1943-tól 1945-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. Leghíresebb alkotása a „magyar Tádzs Mahal”-ként emlegetett székesfehérvári Bory-vár. Felesége Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész volt. A József Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett (1903). Stróbl Alajosnál három évig mintázni tanult, majd a Mintarajziskolában Székely Bertalan festőnövendéke. Németországba (1905), majd ösztöndíjjal Olaszországba ment tanulmányútra (1906–1907); Carrarában, Pablo Triscorinál, a márványfaragást sajátította el. Kiállító művész (1906-tól). Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1911–1920), a József Műegyetemen a szobrászat előadó tanára (1920-tól), a Képzőművészeti Főiskola rektora (1943-tól). Találmánya a pirobazalt nevű fekete kerámia. Az 1920-as évek elejétől a Székesfehérvár melletti Máriavölgyben építtette fel saját tervei alapján a Bory-várat betonból, neoromán stílusban. A plasztikai részek is tőle származtak. Néhány székesfehérvári vonatkozású érme is ismeretes.   forrás: intezet.nori.gov.hu, hu.wikipedia.org
Bory Jenő : Puttó pisztollyal - festett terrakotta szobor 24.5 cm
95 000 HUF