[FKB741/Z024] A kép mérete: 59 x 39,5 cm keret nélkül. Készült: Kréta, Papír A kép Kajári Gyula (Ősi, 1926, Hódmezővásárhely, 1995) alkotása. Jelezve balra lent "Kajári Gyula 1960" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, 1950-1955 között pedig a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1959-ig a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1963-66 között Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt díszbemutatója. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Ezen kívül Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Dunaújvárosban, Kecskeméten, a Műcsarnokban, Szegeden, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Ezen kívül számos művészeti díj, nívódíj és kitüntetés tulajdonosa. Nagy indulatoktól izzó szén- és krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Művészeket, írókat és politikusokat idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja. Kerámiával is foglalkozott. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének volt tagja. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és a kecskeméti képtárakban. (Tasnádi Attila, MÉ, MMR, V.M.K.: Műv. 1980/2) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1949-ben az Iparművészeti, majd 1953-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozott. 1968-ban Veszprémben és Dunaújvárosban, 1970-ben a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyt jelentkezett önálló kiállítással. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Munkáit bemutatták több külföldi országban. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki; 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlaton. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. - Irod.: Menyhárt László: Nekem fekete volt minden. Beszélgetés Kajári Gyulával. Művészet, 1980. 6.; P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1963-1966 k. Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt kiállítása. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Ezen kívül Veszprémben, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a mult és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. (MÉ, MMR, V.M.K.: Műv.-1980/2) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett Miháltz Pál, Konecsni György és Ék Sándor vezetésével. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozik, legújabban Sümegen él. Egyéni tárlatai voltak Veszprémben (1968, 1981), Dunaújvárosban (1968), a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyen (1970), a Finomkerámiaipari Művek budapesti kiállítótermében (1979), valamint Nyergesújfalun (1978). Munkái eljutottak számos külföldi országba. 1975-ban Munkácsy-díjat kapott, 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlatokon. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Újabban a munkásság és az általános emberi kérdések felé tágult érdeklődése, s stílusának keménysége is bizonyos oldódást mutat. Kerámiával is foglalkozik.

[FK2922/Bp17/12] A kép mérete: 80 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szüle Péter (Cegléd, 1886, Budapest, 1944) alkotása. Jelezve Balra lent "Szüle 932 (?)" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten dolgozott, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német- és Franciaországban, Itáliában, valamint Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolt rá jelentős hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. Erőteljesen jellemzett portrékon kívül (Herczeg Ferenc, Wlassics Gyula, stb.) tájképeket, leginkább érdekes karakterfejeket, mély tónusú belsőségeket festett, tömör előadásban. 1923-ban és 1929-ben a budapesti Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Fontosabb alkotásai: A kártyavetőnél, Műteremben, Öreg asszony, Főkötős lány, A Zagyva áradása, Templomban). Több munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9, Új Idők Lexikona) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a mesterei. Egy ideig Budapesten működött, majd 1928-ig a szolnoki művésztelep tagja volt. Német-, Olasz- és Franciaországban, valam. Hollandiában járt tanulmányúton. Hollandiában Rembrandt művészete gyakorolta reá a legnagyobb hatást. Rembrandti festői realizmussal előadott alakos képekkel (A tükör előtt, Templomban, stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa, és ilyen értelemben festett plein air képeivel szerepelt külföldi tárlatokon. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben, (Kárpáthy Jenővel közösen) rendezett kollektív kiállításokat. 1920-ban kis állami aranyérmet és Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Ernst-múzeum díját, 1925-ben a Szinyei-jutalmat, 1927-ben nagy állami aranyérmet, 1940-ben állami vízfestménydíjat kapott. Több művét a MNG őrzi. (Éber, ML, Műv. 1966/9) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán, Balló Ede, Zemplényi Tivadar és Benczúr Gyula voltak a mesterei. Tanulmányutakat tett Német-, Francia- és Olaszországban. Képviselve az állami és fővárosi gyűteményekben. 1909 óta állít ki. Alakfestésünknek a klasszikus nyomdokain haladó egyik vezető mestere. Egyszerű átélésekkel teljes művészete, amely nem elméletekre, hanem érzésekre utaló. A fény és árnyék misztikus játéka indítja, ebből fejti ki alakjait. Nem rabja a rajznak és a szín sem csábítja hatáskeresésre. Kevés arcképfestőnél érezzük, mint nála azt a többletet, amely ezt a műfajt művészetté emeli és élményszerűvé teszi. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Felvinczi Takács Zoltán: Szüle Péter. Bp. 1923; Dévényi Iván: Szüle Péter. Művészet, 1966. 9. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Bp.-en és Szolnokon működött. Művészetére hatott a plein air festés is, de legismertebb képei inkább a Munkácsy-tradíció stílusjegyeit mutatják. Legerőteljesebb képei portrék. Életműve egyenetlen. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban, 1940-ben Debrecenben (Kárpáthy Jenővel) nyílt kollektív kiállítása. Több díjat nyert. Számos műve (Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsánna és a vének, Varrás közben stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. - Irod.: Felvinczi Takács Z.: Sz. P. Bp., 1923. Művészeti lexikon I-II. Budapesten végezte tanulmányait, u.o. és Szolnokon működik. Festői realizmussal előadott alakos képekkel (Tükör előtt, Templomban stb.) keltett feltűnést. Később a tiszta impresszionizmus felé fejlődött stílusa és ilyen értelemben festett sikerült plein-air-képeivel szerepelt tárlatainkon. 1920. a kis állami aranyérmet és a Halmos Izor-díjat, 1922. a Szinyei Társaság Ernst-múzeum-díját, 1925. a Szinyei-jutalmat, 1927. a nagy állami aranyérmet nyerte. 1923. és 1929. az Ernst-múzeumban, 1924. és 1934. a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Nő fekete kalappal, Tükör előtt, Zagyvapart, Zsuzsanna és a két öreg és Varrás közben c. képei a Szépművészeti Múzeumban. Öregek, a Zagyva áradása, Műteremben és Zagyva című festményei a Fővárosi Képtárban vannak. - Irodalom: Felvinczi Takács (Bp., 1923).

[FKC261/Bp302/101] A kép mérete: 38 x 26 cm keret nélkül. Készült: Rézmetszet, Papír A kép Francia metsző (valószínűleg I. Boze) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKB265/Bp401/52] A kép mérete: 30 x 19 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Fehér Ilona, Iván Szilárdné (Budapest, 1913, Budapest, 1983) alkotása. Jelezve jobbra lent "Fehér Ilona (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Komáromi-Kacz Endre és Bernáth Aurél tanítványa volt. 1940-ben és 1941-ben gyűjteményes tárlata volt Budapesten. A háborút követően állandó résztvevője volt a Műcsarnok kiállításainak. A Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének tagjaként tevékenykedett. Festéssel, rézkarcolással a '60-as évektől grafikával foglalkozott. "Téli táj" című műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML) Magyar festők és grafikusok adattára Komáromi Kacz Endre, majd Bernáth Aurél tanítványa volt. 1940-ben és 1941-ben gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten. A háború után állandó résztvevője a Műcsarnok nemzeti képzőművészeti kiállításainak. Téli táj c. képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Rézkarcolással is foglalkozik. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Komáromi-Kacz Endre, majd Bernáth Aurél tanítványa volt. 1940-ben és 1941-ben gyűjteményes tárlata volt Budapesten. A háborút követően állandó résztvevője volt a Műcsarnok kiállításainak. "Téli táj" c. alkotása a MNG tulajdona. Rézkarcolással is foglalkozik. (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Komáromi-Kacz Endre, majd Bernáth Aurél tanítványa volt. 1940-ben és 1941-ben gyűjt. kiállítást rendezett Bp.-en. A felszabadulás után állandó résztvevője a Műcsarnok nemzeti képzőművészeti kiállításainak. Téli táj c. képe a Nemz. Gal. tulajdona. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Pályáján autodidaktaként indult, egy időben Bernáth Aurél foglalkozott vele. A harmincas évek óta szerepel a nyilvánosság előtt, első gyűjteményes kiállítása 1941-ben volt. Legutóbb férje, Iván Szilárd társaságában, 1982-ben Debrecenben állított ki. - Intim hangulatú tájfestő, a Balaton-környék ihlette ábrázolója. Újabban rézkarcolással is foglalkozik.

[FKC514/Bp208/3] A kép mérete: 30 x 24 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír (kasírozva) A kép Magyar művész 1950 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKB742/Bp44/33] A kép mérete: 50 x 39 cm keret nélkül. Készült: Kréta, Papír A kép Kajári Gyula (Ősi, 1926, Hódmezővásárhely, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kajári Gyula 1960" A festmény több helyen sérült. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, 1950-1955 között pedig a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1959-ig a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1963-66 között Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt díszbemutatója. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Ezen kívül Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Dunaújvárosban, Kecskeméten, a Műcsarnokban, Szegeden, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Ezen kívül számos művészeti díj, nívódíj és kitüntetés tulajdonosa. Nagy indulatoktól izzó szén- és krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Művészeket, írókat és politikusokat idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja. Kerámiával is foglalkozott. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének volt tagja. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és a kecskeméti képtárakban. (Tasnádi Attila, MÉ, MMR, V.M.K.: Műv. 1980/2) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1949-ben az Iparművészeti, majd 1953-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozott. 1968-ban Veszprémben és Dunaújvárosban, 1970-ben a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyt jelentkezett önálló kiállítással. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Munkáit bemutatták több külföldi országban. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki; 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlaton. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. - Irod.: Menyhárt László: Nekem fekete volt minden. Beszélgetés Kajári Gyulával. Művészet, 1980. 6.; P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1963-1966 k. Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt kiállítása. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Ezen kívül Veszprémben, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a mult és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. (MÉ, MMR, V.M.K.: Műv.-1980/2) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett Miháltz Pál, Konecsni György és Ék Sándor vezetésével. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozik, legújabban Sümegen él. Egyéni tárlatai voltak Veszprémben (1968, 1981), Dunaújvárosban (1968), a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyen (1970), a Finomkerámiaipari Művek budapesti kiállítótermében (1979), valamint Nyergesújfalun (1978). Munkái eljutottak számos külföldi országba. 1975-ban Munkácsy-díjat kapott, 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlatokon. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Újabban a munkásság és az általános emberi kérdések felé tágult érdeklődése, s stílusának keménysége is bizonyos oldódást mutat. Kerámiával is foglalkozik.