[1M111/X003] Szép állapotú bronz kisplasztika fa talapzaton. Felirat: 24. MISKOLCI TÉVÉ FESZTIVÁL 1984 Jelzés: SZZ Alján címke, rajta felirat: SZENTIRMAI ZOLTÁN Magasság: 8.5 cm Szélesség: 8.7 cm Súly: 0.29 kg Szentirmai Zoltán szobrász Budapest, 1941-12-4 Szerző: Kernács Gabriella-Wehner Tibor 1963-1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Somogyi József. 1967-től a Kirakatrendező és Dekoratőr Szabadiskolában tanít rajzot és művészettörténetet. 1972: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállításának díja; 1978: a Szegedi Nyári Tárlat díja; 1981: a VII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja; az V. Nemzetközi Kisplasztikai kiállítás megosztott fődíja; 1983: a IV. Országos Éremművészeti Biennálé díja; 1987: Munkácsy-díj; 1995: a Törley kisplasztika- és érempályázat fődíja; 1996: Nemzetközi Alkotótelep, Nyíregyháza, Pro Arte aranyérem; Millecentenáriumi Országos Nyári Tárlat, I. díj, Debrecen. 1979-től Szentendrén él. ~ intellektuális, tűnődő szobrászalkat, virtuóz módon bánik a kővel, agyaggal, bronzzal, a fával. Szobrászatának egyik alapkérdése a “bezártság-kibontakozás-kitörés” gondolatköre. Fa Prometheusa (a 70-es évek elejéről) fenyegető, sarkos, kemény formák közt vergődő lágy, organikus forma, Nikéjén egy talált, vízmosta fadarabot önt bronzba, s lesz belőle térbe úszó, lángként fellobbanó Győzelem-istennő. Vénusz születése c. munkáján hófehér gipszdrapériát szakít át – három fázisban – egy kibomló, előrelendülő női akt. A “bezártság-szabadság” témakörhöz korán megalkot egy alapjelet: egy térbe írt kockaélvázat, ebben – mint ketrecben – lebeg felfüggesztve Déry Tibor hevesen gesztikuláló gipsz portrészobra. Ez a kockakeret – mint az eleve elrendeltség, a végzet, a behatárolt sors jele – írja körül a fehér kőtömbökről felszárnyaló, azokra visszazuhanó Ikarusz bronzalakját, s mint rézkarám fogja be, szorítja össze a Vége a kalandozásoknak c. tömör kisplasztika bronzlovakon hánykolódó harcosait. ~ szobrászatának fontos jellemzője az időutazás. A pályáját szépen indító Művészettörténet c. bronz plakett-sorozaton tömör, statikus dór oszlopformával indul az időjáték, alig mozduló román toronnyal, kapubolttal, majd felszökkenő, szétboruló gótikus csúcsívekkel folytatódik, hogy a reneszánszban áttörjön, kinyíljon a plakett hátfala, s a levegőégen megjelenjen az emberalak. ~ fontos műfaja a plakett és az érem, jól érvényesül benne a finom, szellemes részmegoldások, a kevéssel sokat mondás iránti érzéke. A falakat megnyitó reneszánsz gondolata később míves, különös szépségű kő-bronz kisplasztika-sorozattá érik, amely műfaj ~nak szintén erőssége. Az “időutazások” egyik szép darabja az Üzenet az etruszkoknak c., meghasadt kerámiatorzó, rajta titokzatos időjelek, ruharedők, etruszk tombabejárat halvány rajza. ~ szívesen épít szobrot egy-egy frappáns ötletre: az agyonkoptatott Dózsa-témában is tudott újszerűt hozni az üszkös fatrónra ráolvadt bronz testlenyomat-darabokkal. Különösen érzékivé, mívessé, izgalmassá teszi szobrait a különböző anyagok alkalmazása, az egymásba ágyazott-telepített kő, bronz, fa ellentétének feszültsége. Ezzel él korai, félelmetes, rusztikus kő ősállat-bagoly szobrán, amelynek lábai bronz gépmarkolók, s a Magyar gályarab prédikátorok emlékszobrán, ahol a nevekkel teleírt sziklasír-kőtömb hajóból sírjelforma bronzárboc és bronzevezők nőnek. Köztéri munkáiban folytatja a magyar emlékműszobrászat hagyományait (Vitéz János kőpadon ülő bronzszobra Esztergomban), de él a XX. század számára kedves szobrászeszközével: a megmintázott vagy megfaragott tárgy szoborrá emelésével is (kő Szőlőprése Nagyrédén). Irodalom kiállítása, Művészet, 1971/9. [K. GY.]: ~, Művészet, 1983/8. Emlékterek. ~ szobrairól, Művészet, 1984 LÓSKA L. SZERK.: Pest megye képzőművészete. Művészettörténeti tanulmányok, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 CHIKÁN B.: Érmek és majdnem érmek Szentendréről (kat., bev. tan., Szentendrei Képtár, Szentendre, 1994). Film KERNÁCS G.-B. FARKAS T.: A TV Galériája, MTV, 1974. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1977 • Fészek Klub, Budapest 1994 • Műhely Galéria, Szentendre. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1978 • Szegedi Nyári Tárlat 1981 • VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • V. Nemzetközi Kisplasztikai kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1983, 1987 • IV., VI. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron Szentendrei művészek kiállításai, Műhely Galéria, Budapest • Ferenczy Múzeum, Szentendre • Szentendrei Képtár, Szentendre 1994 • Érmek és majdnem érmek, Szentendrei szobrászok kiállítása, Szentendrei Képtár, Szentendre 1995 • Törley kisplasztika és érempályázat 1996 • Nemzetközi Alkotótelep, Nyíregyháza • Millecentenáriumi Országos Nyári Tárlat, Debrecen 1997 • XI. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Liszt Ferenc Múzeum, Sopron Forrás: artportal.hu

[1T302/X003] Antik, kisméretű patinás bronz szobor. Térdelő antik fiú figura. Magasság: 7.5 cm Szélesség: 3 cm Súly: 0.24 kg

[1N802/FSZ] Antik kis méretű részletgazdag bronz szobor, bronz miniatúra. Zsákmányállat, fácán élettelen teste, vadász szobor. Jelzés: JMP Talapzaton felirat: DE BRAUX FR. Magasság: 2.5 cm Szélesség: 3.7 cm Hosszúság: 4.7 cm Súly: 0.09 kg

[6084/VTR-6] Fekvő németjuhász bronz szobor, bronz kutya, márvány szerű talapzaton. Magasság: 7 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 10 cm Súly: 0.547 kg A talapzat mérete 10 x 10 x 2 cm. A szobor magassága 5 cm, hossza 8,5 cm.

[0X416/UZ-K] Márvány talapzaton álló, jelzett orientalista turbános pincér fiú, fiatal oszmán szolga bronz szobra. Arca és a tárgyak elefántcsont jellegűek. A márványtömb sarka sérült. Lábánál jelzés: PREIFS A 7634 Pecséten felirat: BRONZE GARANTI PARIS J.B DEPOSEE Magasság: 26 cm Szélesség: 7 cm Hosszúság: 13 cm Súly: 2.355 kg Ferdinand Preiss Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ferdinand Preiss Preiss, c. 1912 Született 1882. február 13. Erbach , német birodalom Meghalt 1943. július 29. (61 éves) Berlin , náci Németország Állampolgárság német Ismert Szobor Figyelemre méltó munka Con Brio;Lángszóró;Kiegyensúlyozó;Elizabeth királynő Mozgalom Art Deco Johann Philipp Ferdinand Preiss (1882. február 13. - 1943. július 29.) német szobrász volt. Ő volt az Art Deco időszak egyik vezető szobrászja. tartalom 1Korai élet 2Karrier és házasság 3Halál és örökség 4Hivatkozások 5Külső linkek Korai élet [ szerkesztés ] Ferdinand Preiss [1] Erbach im Odenwaldban született , hat gyermek közül, Daniel Daniel Heinrich Preiss és felesége, Katharine Preiss, Elisabetham. Michelstadtban tanult, és mérnökökké vált. Mindkét szülei rövid időn belül meghaltak, amikor 15 éves volt, és röviddel azután elnyerte Philipp Willmann elefántcsont faragóját, és családjával együtt élt. 1901-ben Rómába és Párizsba utazott. Arthur Kassler barátja és ismerőse lett Baden-Baden-ben , ami a Preiss & Kassler cég berlini cégalapításához vezetett . Kassler lett az üzleti gondolkodású partner és a Preiss által irányított művészi produkció. [2] Karrier és házasság [ szerkesztés ] 1907-ben feleségül vette Margarethe Hilme-t, aki két gyermeket állított elő: Harry és Lucie. Kezdetben a kisgyermekek elefántcsont faragványait és klasszikus formájú szobrokat készítettek, amelyeket a régi elefántcsont- biliárd golyókból faragtak . 1910-től a cég korlátozott kiadású Art Deco szekrényszobrokba specializálódott, amelyek festett bronzot használtak elefántcsonton az onyx és márvány lábazatain, alkalmanként a kandalló órákra és a lámpaburkolatokra. Forradalmasította a chryselephantine szobrok termelését fogászati ​​fúróval , amely az elefántcsont pontosabb és gyorsabb faragására szolgál. [2] A Preiss szinte az összes cég modelljét tervezte, és leghíresebb alkotásai a modern, naturalista 20. századi nőstényeket ábrázolják a sport- és színházi világból. A darabok öntését kezdetben az Aktien-Gesellschaft Gladenbeck öntöde végzi Berlinben [2] és később saját Preiss & Kassler öntödében. Az első világháború kitörésével 1914-ben a vállalat hat rendkívül képzett elefántcsont faragót foglalkoztatott Erbachból, és rendszeresen exportált Angliába és az Egyesült Államokba. Egy kis gyárat hoztak létre Angliában, hogy összeállítsa a Németországban gyártott alkatrészekből készült szobrokat, amelyek szintén elkerülték a behozatali adókat. [3] Ferdinand Preiss néha helytelenül nevezték Fritz Preissnek. Művei, valamint a H. Chiparus Demetre művei az Art Deco szobor csúcsának tekinthetők, és a modern gyűjtők nagyra értékelik őket. [4] Halál és örökség [ szerkesztés ] A cég zárt Preiss halála egy agydaganat július 29-én, 1943. [2] A régi műhely Ritterstraße Berlinben, melyet ház a készlet minták, kibelezve a tűz következtében egy bombatámadás előtt nem sokkal a vége A második világháború . A Preiss-et az Art Deco korszak egyik legnagyobb szobrászának tartják.   Forrás: wikipédia

[1A623/UZ-K] Hibátlan állapotú, Samassa József (1828 - 1912) bíboros egri érseket ábrázoló bronz mellszobor, bronz büszt szögletes mészkő talapzaton. A talapzat egyik sarka sérült, lásd fotók. Magasság: 32 cm Szélesség: 20 cm Súly: 4.44 kg Samassa József A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Samassa József Fényképe a Vasárnapi Ujságban Született 1828. szeptember 30.[1][2] Aranyosmarót[2] Elhunyt 1912. augusztus 20. (83 évesen)[2] Eger[2] Állampolgársága osztrák–magyar osztrák Nemzetisége magyar Foglalkozása katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök Tisztsége megyéspüspök (1871. február 1. – 1873. június 18.) egri érsek (1873. június 18. – 1912. augusztus 20.) bíboros (1905. december 11. – ) Iskolái Bécsi Egyetem Pázmáneum (1847–) Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend Halál oka tüdőgyulladás Sírhelye Egri főszékesegyház egri érsek Vallása római katolikus egyház Pappá szentelés 1852. július 23. Püspökké szentelés 1871. július 30. Esztergom Szentelők Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Szabó József (társszentelő) Bíborossá kreálás 1905. december 11. Hivatal szepesi püspök Hivatali idő 1871–1873 Elődje Zábojszky László Utódja Császka György Hivatal egri érsek Hivatali idő 1873–1912 Elődje Bartakovics Béla Utódja Szmrecsányi Lajos Samassa József (Aranyosmarót, 1828. szeptember 30. – Eger, 1912. augusztus 20.) egyházjogi doktor, szepesi püspök, egri érsek, bíboros,[3] egyházi író, az MTA tagja (igazgató 1906).  Pályafutása Gimnáziumi iskoláit Nyitrán, Léván és Esztergomban végezte.[3] 1843-ban az esztergom-főmegyei papok között mint az Emericanum növendékeként Pozsonyban töltött egy év után 1844-től a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát 1847-től a bécsi Pázmáneumban hallgatta. 1852. július 23-án Scitovszky János hercegprímás áldozópappá szentelte fel. Ezután Nagyszombatban az óklasszikus nyelvek (latin és görög) tanáraként dolgozott az érseki főgimnáziumban, ahol a klasszikus nyelvekben való jártasságát fejlesztette.[3] 1854-ben a pesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1859-ben Esztergomban teológiai, 1861. április 14-én pesti egyetemi hittanár lett. 1869-ben szülővárosa országgyűlési képviselővé választotta.[3] Mint képviselő, a Deák-párthoz csatlakozott és általános figyelmet keltett felszólalásaival. E minőségében választották meg az akkor összeült katolikus autonómiai szervezőbizottság tagjává. 1869. szeptember 15-én báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc ajánlására, kinevezte vallás- és közoktatási miniszteri osztálytanácsossá. Szeptember 23-án dunaföldvári címzetes apát és esztergomi kanonok lett; emellett újból egyhangúlag képviselővé választották 1875-ig.[3]  Püspöki pályafutása 1871. január 1-jén szepesi püspökké nevezték ki, IX. Piusz pápa június 26-án erősítette meg. Július 30-án szentelték püspökké, székét augusztus 27-én foglalta el. Ottani rövid működése alatt rendezte papsága anyagi helyzetét, restaurálta hazai műemlékeink egyik kincsét, a szepeshelyi Szapolyai-kápolnát[3] és sikeresen ápolta idegen ajkú hívei között a nemzeti szellemet. 1873. június 18-án az egri érseki székre emelték,[3] ahol szintén Deák Ferenc ajánlása jelölt számára képességeihez méltó helyet. 1873. augusztus 29-én belső titkos tanácsos, 1888-ban pedig pápai trónálló és prelátus lett.[3] A politikai élettől az 1875. évi fúzió után visszavonult. 1892-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki, a budapesti egyetem pedig a millenniumi ünneplés alkalmával egyházjogdoktorrá választotta.[3] Számos főpásztori körlevele és rendelete által törekedett az egyházi fegyelmet megerősíteni. Körlevelei közül: De disciplina ecclesiastica, De conventibus cleri, De residentia és a házassági rendről szólók említendők. 1880-ban Trefort Ágoston miniszterhez írt az egri érseki jogakadémia megszüntetése ellen, és az egri tanítóintézetet az újabb igényeknek megfelelően berendezte; leánynevelő-intézeteket, iskolákat emelt és fenntartásukról gondoskodott; a miskolci leánynevelő-intézetre 100 000 forintnál nagyobb összeget áldozott; áldozatkészségéből egyházmegyéjében több új templom létesült (Ózd, Kótaj, Vécs, Kisújszállás, Sajókaza[3]); az egyházmegyei papság nyugdíjintézetére 30 000 forintnyi, az egyházmegyei lelkészek, segédlelkészek és tanítók fizetésének javítására 150 000 forintot meghaladó alapítványt tett. A művészetnek is hathatós pártfogója volt. Az árvíz által sújtott Szegednek 10 000 forintot, Miskolcnak, Egernek ugyanannyit adományozott. A csángók hazatelepítését nagy összeggel támogatta. Adományai már érseksége huszadik évében meghaladták a másfél millió forintot. Eger városa díszpolgárrá választotta[3] és lefestette arcképét a városterme számára. 1893-ban ünnepelték érseksége huszadik évfordulóját. Tevékenykedett a vallás- és tanulmányi alapok ellenőrző és azokra felügyelő ideiglenes bizottságban, a főrendiház pénzügyi bizottságában, melynek hosszabb ideje elnöke volt, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban, melynek rendszerint tagja volt. 1898-ban betöltötte egri 25. évét, erre az alkalomra kiadott főpásztori levelében vádolta a jelen társadalom hibáit, az érzületek gyökeres átalakulását sürgette, melyet csak Krisztus tana teremthet meg. Ugyanekkor gazdasági alkalmazottai részére 50 000, Erzsébet királyasszony emlékére 50 000, az egri egyházmegyei papi nyugdíjintézet javára 20 000, az egri egyházmegyei kántortanítók részére 20 000 koronát ajándékozott.[3] 1902-es aranymiséje alkalmából ajándékozta Nyíregyházának a Magyarok Nagyasszonya-templomot, melyet ő maga szentelt fel 1904. augusztus 20-án.[4] 1905. július 23-án érte meg áldozópapságának hatvanéves jubileumát. Ugyanezen évben X. Piusz pápa kinevezte bíborossá és 1906. december 6-án Rómában fejére tette a bíbornoki kalapot.[3] 1912 májusában Budapesten tüdőgyulladást kapott, ami végül a halálát okozta. Az Egri főszékesegyház kriptájában temették el.[5] Harminckilenc éves egri érseksége alatt az önmagához mindenkor szigorú, egyszerűségszerető főpap az adományairól vezetett számadások szerint, egyházi, kulturális, társadalmi és jótékony célokra 6 527 043 koronát áldozott, mely összegből egyházmegyei célokra, mint templomokra, iskolákra, lelkészek, segédlelkészek, tanárok, tanítók helyzetének javítására, neveltetési célokra stb. 4 540 271 korona jutott. Főképp az egyházmegyei papnyugdíjintézetet támogatta, melyet mintegy 400 000 korona adományával és állandó gondolkodásával egészen újjászervezett.  Emlékezete Arcképe: kőnyomat a Hajnal-Albumban (Budapest, 1873) és Vereby Soma, Honpolgárok Könyvében (IX. 1874.) rajz, Gerhart H., Bécs Nevét viselte a Galya-tető Délkeleti oldalában a Mátra Egylet által 1894-ben épített nyitott gerendakunyhó, a Samassa-menedékház, amely azonban már az első világháború után tönkrement.[6] Ugyancsak róla nevezték el a Samassa-házat, a Bükk legrégebbi (1889-ben épült), működő menedékházát,[7] valamint a közelében található Samassa-forrást.[8] Nyíregyházán a katolikus plébánia előtt 2012-ben teret neveztek el róla.[5]  Művei Votum ad synodum Provincialem Strigonii celebrandam de matrimoniis mixtis, nominatim de petenda dispensatione et de assistentia parochi in iisdem contrahendis. Pestini, 1858 De stultitia quorundam qui se Ciceronianos vocant. Contra Grammaticos e Borussia in Austriam accersitos directum. Pestini, 1858 (Hidassy Kornél: «De stilo bene latino» cz. czikke védelmére volt írva, de lefoglalták) Palaestina, quam in usum auditorum suorum strictim descripsit. Strigonii, 1860 A lelépett nagyságos rektorhoz intézett beszéd. Buda, 1865 Epistola pastoralis... de institutione aerarii ad sublevandos corpore deficientes e voluntariis oblationibus conflando. Scepusii, 1871 Epistola past., in qua oblatos annue 10,000 florenos pro meliore cleri sustentatione normat. Scepusii, 1871 Epistola past. de prolium in scholis institutione. Scepusii, 1871 Epistola, in qua clerum ab inpigre operandum in vinea Domini cohortatur. Scepusii, 1872 Epistola, quae instructionem pro congregationibus pastoralibus exhibet. Scepusii, 1872 Oratio, quam... quum regimen suum ADioeceseos ritu solemni capesseret, habuit Agriae in Metropolitana Ecclesia die 26. Mensis Octobris 1873. Bpestini, 1873. Magyarul: Főpásztori beszéd a papsághoz és hívekhez egri érsekké való ünnepélyes beiktatása alkalmával. Bpestini, 1873.) Epistola, past., in qua ut A.-Eppus Agriensis de civili S. Pontificis principatu disserit, et de celebrando Pii IX. Papae episcopali Jubilaeo congrua disponit. Eger, 1877 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1885. okt. 27. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Latinból fordítva. Eger, 1885 Zárbeszéd, melyet az egri egyházmegyei papság nyugdíjintézete ügyében 1888. okt. 23. Egerben tartott közgyűlésén mondott. Eger, 1888 (Megjelent a Religio 1888. II. 34-37. sz.) Megnyitó beszéd a szent István-társaság XXXVIII. nagygyűlésén. Bpest, 1891 (Kath. Szemléből) Beszéd, melyet... az egri egyházmegye papnyugdíjintézet 1893. okt. 26. tartott közgyűlésén papságához intézett. Latin eredetiből fordítva. Eger, 1893 A cs. és kir. 60. sz. br. Appel gyalogezred százéves fennállása megünneplésekor az ezred uj zászlójának felszentelésénél 1898. aug. 13. mondott beszéde. Eger, 1898 Sugarak. Szemelvények... irataiból és beszédeiből 1873-1898. huszonöt éves érseksége ünneplésére. Eger, 1898.[3] Beszéd, melyet... az egri egyházmegyei papnyugdíjintézet 1900. évi okt. 25. tartott közgyűlésén papságához intézett. Eger, 1900 Levele az egri egyházmegyei irodalmi egylet elnökéhez az «Egri Népkönyvtár» ügyében (M. Állam 1877. 253. sz.) Levele gr. Esterházy egri püspök életrajzát illetve (Főv. Lapok 1888. I. 99. sz.)