[1P656/X311/2] Antik feketére festett fa talapzaton álló faragott szakállas férfi mellszobor, férfi büszt aranyozva, patinás állapotban. Magasság: 29 cm Szélesség: 15.5 cm Súly: 1.035 kg

fa, faragott, m=30 cm, jn.

[0W716/UZ-K] Hibátlan állapotú, fa talapzaton álló, csontból faragott kisméretű jelzetlen keleti szobor, csontszobor. Magasság: 8.5 cm Súly: 0.02 kg

[2B656/Y020] Egy fából faragott, jelzett szobrász alkotás. Térdelő, fohászkodó idős bácsi szobra, előtte kalapja. Alján jelzés: Csorvássy Magasság: 24.5 cm Szélesség: 8 cm Hosszúság: 14.5 cm Súly: 0.605 kg Csorvássy István  Csorvássy István (Szászrégen, 1912. április 2. – Marosvásárhely, 1986. szeptember 7.) erdélyi magyar szobrász, fafaragó művész.  Apja Csorvássy Sámuel szászrégeni cipészmester. Anyja Ajtai Gizella. Csorvássy István – már a Román Királysághoz csatolt Erdélyben – ipari tanuló lett. Keresztesi Sámuel (1893–1974) tasnádi műhelyében tanulta a fafaragás mesterségére, 1929–30. között a kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult Aurel Ciupe festő (1900–1988) és Romulus Ladea szobrász (1901–1970) tanítványaként. 1931-ben végzett, Marosvásárhelyen telepedett le. Első szobrát is itt állították ki 1931-ben. Ettől kezdve több erdélyi városban kiállításokon mutatta be népi ihletésű, kifejező erejű fafaragásait, realista portréit, több alakos szoborcsoportjait. Csorvássyt 1940-től bevonták a vajdahunyadi várnak a román kormány megbízásából végzett restaurálási munkálataiba is. 1940–44. között, amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták a Magyar Királysághoz, Csorvássy több megbízást kapott az észak-erdélyi magyar kormánybiztosságtól és a haderőtől, így például a M.Kir. IX. Honvéd Hadtest 1941–42 között Kolozsvárott, az Árpád utcában felépült új parancsnoki épületében a tiszti íróasztalok díszítésére szolgáló kis alakú, székely népi tárgyú faszobrok sorozatát ő készítette. (Az épület a mai Traian utcában áll, 1948-tól a Securitate helyi központja volt, 1990-től különféle állami intézmények, köztük a román nemzetbiztonsági hivatal irodáinak ad otthont).[3] A második világháború után is Erdélyben maradt, Marosvásárhelyen dolgozott középiskolai tanárként, nyugdíjazásáig. A Román Szocialista Köztársaság kulturális hatóságaitól is rendszeres megbízásokat kapott köztéri szobrok készítésére. Eredeti, erdélyi népi témáitól azonban eltérítették, a dogmatikus kultúrpolitika az 50-es évekre jellemző monumentális, politikai töltetű, patetikus emlékműveket várta el. A tehetséges szobrász ezeket a kompozíciókat is magas művészi színvonalon valósította meg. Munkásságát a román kormány komoly díjakkal méltányolta. 1951-ben megkapta a román állami díjat, Barabás Istvánnal és Gy. Szabó Bélával együtt. 1952-ben készítette el „Koreai partizánok” című nagyméretű faszobrát, ezért a Béke Világtanács nagydíjával tüntették ki. 1957-ben a marosvásárhelyi Református Kollégium fennállásának 400 éves évfordulója alkalmával leplezték le Marosvásárhelyen a Bolyaiak szobrát, amelyet a galócási születésű székely szobrásszal, Izsák Mártonnal (1913–2004), a marosvásárhelyi Művészeti Líceum igazgatójával együtt készített. A szobrot a Bolyaiak terén, az iskola előtt állították fel. Ugyancsak Izsák Mártonnal közösen készítette el az Ismeretlen Katona emlékművét, a második világháborúban a Magyar Királyság elleni hadjáratban (a hivatalos felirat szerint „a fasizmus elleni harcban”) elesett román katonák emlékére. Az emlékművet 1964-ben, Románia átállásának 20. évfordulóján avatták fel Marosvásárhely főterén. Csorvássy számos változatban örökítette meg Petőfi, Enescu, Ady Endre alakját is. Marosvásárhelyi tanítványai közül többen váltak elismert képzőművészekké, például Csizmadia Attila (* 1933). Nyugdíjasként hunyt el 1986-ban munkásságának színhelyén, Marosvásárhelyen.  Székely favágó szobra, Csorvássy István faragása (1941-42)    Művei     Köztéri szobrai A két Bolyai szobra (Izsák Mártonnal közösen), 1956–57, Marosvásárhely. Román katonaszobor (Izsák Mártonnal közösen), 1964, Marosvásárhely. Budai Ilona balladája (sorozat a sepsiszentgyörgyi színház előcsarnokában). Dísztárgyak, fafaragások A M.Kir. IX. honvéd hadtestparancsnokság irodái számára rendelt kisméretű, asztali faszobrok, 1941–42, Kolozsvár. (Az 1944-es kiürítéskor ezek az alkotások elvesztek, megsemmisültek vagy magántulajdonba kerültek)    (Forrás: wikipédia) Súlya Apja Csorvássy Sámuel szászrégeni cipészmester. Anyja Ajtai Gizella. Csorvássy István – már a Román Királysághoz csatolt Erdélyben – ipari tanuló lett. Keresztesi Sámuel (1893–1974) tasnádi műhelyében tanulta a fafaragás mesterségére, 1929–30. között a kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult Aurel Ciupe festő (1900–1988) és Romulus Ladea szobrász (1901–1970) tanítványaként. 1931-ben végzett, Marosvásárhelyen telepedett le. Első szobrát is itt állították ki 1931-ben. Ettől kezdve több erdélyi városban kiállításokon mutatta be népi ihletésű, kifejező erejű fafaragásait, realista portréit, több alakos szoborcsoportjait. Csorvássyt 1940-től bevonták a vajdahunyadi várnak a román kormány megbízásából végzett restaurálási munkálataiba is. 1940–44. között, amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták a Magyar Királysághoz, Csorvássy több megbízást kapott az észak-erdélyi magyar kormánybiztosságtól és a haderőtől, így például a M.Kir. IX. Honvéd Hadtest 1941–42 között Kolozsvárott, az Árpád utcában felépült új parancsnoki épületében a tiszti íróasztalok díszítésére szolgáló kis alakú, székely népi tárgyú faszobrok sorozatát ő készítette. (Az épület a mai Traian utcában áll, 1948-tól a Securitate helyi központja volt, 1990-től különféle állami intézmények, köztük a román nemzetbiztonsági hivatal irodáinak ad otthont).[3] A második világháború után is Erdélyben maradt, Marosvásárhelyen dolgozott középiskolai tanárként, nyugdíjazásáig. A Román Szocialista Köztársaság kulturális hatóságaitól is rendszeres megbízásokat kapott köztéri szobrok készítésére. Eredeti, erdélyi népi témáitól azonban eltérítették, a dogmatikus kultúrpolitika az 50-es évekre jellemző monumentális, politikai töltetű, patetikus emlékműveket várta el. A tehetséges szobrász ezeket a kompozíciókat is magas művészi színvonalon valósította meg. Munkásságát a román kormány komoly díjakkal méltányolta. 1951-ben megkapta a román állami díjat, Barabás Istvánnal és Gy. Szabó Bélával együtt. 1952-ben készítette el „Koreai partizánok” című nagyméretű faszobrát, ezért a Béke Világtanács nagydíjával tüntették ki.188 g. Hossza 20 cm, szélessége 16,5 cm, mélysége 7 c

[1J126/X010] Régi, hibátlan állapotú, zöldes árnyalatú kőzetből, márványból faragott közép vagy dél amerikai totem szobor. Ülő, imádkozó szobor. Magasság: 12 cm Szélesség: 3 cm Hosszúság: 6.5 cm Súly: 0.435 kg

[1P702/UZ-K] Régi nagy méretű, talapzaton álló egészalakos női akt szobor. Faragott vízöntő nő szobor, fafaragás. Magasság: 53 cm Szélesség: 17.3 cm Súly: 0.97 kg