[0N480/X215] Antik, jelzett, hibátlan állapotú csavaros kupakkal rendelkező ón fűszertartó tégely. Alján jelzés: BEST BRITANNIA METAL Magasság: 12.5 cm Szélesség: 9 cm Hosszúság: 9 cm Súly: 0.3 kg Britannia metal From Wikipedia, the free encyclopedia Not to be confused with Britannia silver. Teapot, Britannia metal Britannia metal (also called britannium or Britannia ware[1]) is a specific type of pewter alloy, favoured for its silvery appearance and smooth surface. The composition is typically about 92% tin, 6% antimony, and 2% copper.[2] Britannia metal is usually spun rather than cast,[1] and melts at 255 degrees Celsius.[3] History[edit] Britannia metal was first produced[4] in 1769 or 1770. James Vickers created it after purchasing the formula from a dying friend. It was originally known as "Vickers White Metal" when made under contract by the Sheffield manufacturers Ebenezer Hancock and Richard Jessop. In 1776 James Vickers took over the manufacturing himself and remained as owner until his death in 1809, when the company passed to his son John and son-in-law Elijah West. In 1836 the company was sold to John Vickers's nephew Ebenezer Stacey (the son of Hannah Vickers and John Stacey). After the development of electroplating with silver in 1846, Britannia metal was widely used as the base metal for silver-plated household goods and cutlery.[5] The abbreviation EPBM on such items denotes "electroplated Britannia metal". Britannia metal was generally used as a cheaper alternative to electroplated nickel silver (EPNS) which is more durable. Britannium is used to make the Oscar statuettes handed out each year at the Academy Awards. The  8 1⁄2-pound statuettes are Britannia metal plated with gold.[6] In his essay, "A Nice Cup of Tea", writer George Orwell asserts that "britanniaware" teapots "produce inferior tea" when compared to chinaware.   Forrás: wikipedia.hu

[1S852/X229] Szép állapotú, falra akasztási lehetőséggel rendelkező jelzett ón tányér, fali dísztányér. A tányér széle körben gazdagon díszített, közepén 75-ös szám látható. Születésnapi ajándék. Hátoldalán jelzés: SKS ZINN 95% MADE IN GERMANY Szélesség: 22 cm Súly: 0.4 kg Wolfgang Amadeus Mozart A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Wolfgang Amadeus Mozart Életrajzi adatok Született 1756. január 27. Salzburg Származás osztrák Elhunyt 1791. december 5.(35 évesen) Bécs Családja Édesapja Leopold Mozart Édesanyja Anna Maria Pertl Házastárs Constanze Weber Gyermekei 6 gyermek, közülül csak Franz Xaver és Carl érte meg a felnőttkort Pályafutás Tevékenység Zeneszerző, zongorista, pedagógus Műfajok opera szimfónia concerto klasszikus zene daljáték Hangszer hegedű cselló zongora Híres művei Kis éji zene Così fan tutte Figaro házassága Don Giovanni A varázsfuvola Wolfgang Amadeus Mozart aláírása A Wikimédia Commons tartalmazWolfgang Amadeus Mozart témájú médiaállományokat. Wolfgang Amadeus Mozart (teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart) (Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák klasszicistazeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit hatévesen improvizálta. Édesapja, Leopold Mozart pedig, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, lejegyezte őket és mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben részesüljön. Amint nyilvánvaló lett számára Wolfgang rendkívüli tehetsége, úgy érezte, hogy kötelessége azt megmutatni az embereknek. Ennek érdekében hosszú koncertkörutakat szervezett gyermekei számára, amelyek során a csodagyerekek a korabeli Európa szinte valamennyi jelentős zenei és uralkodói központjába eljutottak. A fiatal Mozartnak így lehetősége nyílt megismernie a korabeli Itália,Párizs, London, Bécs zenei világát. Tizenegy évesen már egész estét betöltő vígoperát komponált, tizennégy évesen pedig megírta első opera seriáját. Két itáliai utazásuk után apa és fia hosszabb időt töltött Salzburgban, majd miután az új érsek Hieronimo Colloredo nem engedélyezte az apa hosszabb időre való eltávozását, Mozart az édesanyjával indult utolsó nagy koncertkörútjára, Párizsba. Útközben hosszabb időt töltöttek Mannheimben, ahol „Wolfi” megismerte első nagy szerelmét, Aloysia Webert. Párizsban aztán nem sikerült állást találnia, ráadásul édesanyja megbetegedett és meghalt. Miután hazautazott, az érseki udvar muzsikusa lett. 1781-ben a müncheni városi színház felkérte, hogy komponáljon új operát a karneváli szezonra. Mozart elvállalta a feladatot, és megírta az Idomeneót, amely nagy sikert aratott. A bemutató után a városban töltötte az egész farsangi időszakot, majd rokonaihoz utazott Augsburgba. Innen rendelte magához Hieronymous Colloredo érsek Bécsbe. A császárvárosban többször is megalázóan bánt Mozarttal, aki ezt nem hagyta szó nélkül. Végül úgy megsértette a főpapot, hogy szó szerint kidobták az érseki palotából. Mozart ekkor végleg szakított a salzburgi érseki udvarral. Bécsben telepedett le, ahol elsősorban tanításból tartotta fenn magát. 1782-ben feleségül vette Costanza Webert. Még ebben az évben bemutatta Szöktetés a szerájból című daljátékát, amely első komoly operasikere volt Bécsben. Közben apja megbékélt a Weber családdal, akikkel szemben a kezdettől fogva ellenszenvet érzett. Ennek eredményeképpen meghívta fiát és feleségét, hogy látogassák meg Salzburgban. A fiatal házaspár eleget is tett a kérésnek, majd ők hívták vissza Leopoldot Bécsbe. Mozart közben hasztalan próbált szert tenni jól jövedelmező állásra. Összeismerkedett Haydnnal, akinek hat vonósnégyesét ajánlotta. 1786-ban megírta első közös operáját Da Pontéval, a Figaro házasságát. A darab a szerzők elleni intrika miatt nem sokáig volt műsoron Bécsben, de Prágában nagy sikert aratott. A cseh főváros meg is hívta Mozartot, hogy személyesen vezényelje az opera néhány előadását a városban, illetve, hogy ott koncertezzen. A prágai színház új operát is rendelt tőle. Nem sokkal Bécsbe való visszatérése után értesült édesapja haláláról, akinek temetésére sem utazott haza. 1787-ben a Don Giovannit óriási sikerrel mutatták be Prágában. A Don Giovanni ezután Bécsben is nagy sikert aratott, ennek következtében II. József új operamegbízást adott a zeneszerzőnek. Ennek az eredménye az 1790-ben bemutatott Così fan tutte lett. Még ebben az évben meghalt a császár. Utódja, II. Lipót nem hívta meg Mozartot a koronázási ünnepségeire, de a zeneszerző saját szakállára mégis elutazott arraFrankfurtba. Mivel nem tudta magára vonni az uralkodó figyelmét, végül csalódottan utazott haza. Közben egyre többet betegeskedett. Nem sokkal Bécsbe való visszatérése utánEmanuel Schikaneder színházigazgató rendelt tőle új operát, aminek ő maga írta a librettóját. Közben Prágából is felkérést kapott: operát rendeltek tőle II. Lipót cseh királlyá koronázására. Mozart eleget tett a kérésnek, minden más munkáját félbe hagyva megkomponálta a Titus kegyelmét, amely szép sikert aratott. Nem sokkal utolsó operája, A varázsfuvola bemutatója után ágynak esett. Egy rövid időre jobban lett, de 1791. november 20. után már nem volt képes elhagyni otthonát. December 5-én hajnali egy óra körül hunyt el.   Forrás: www.wikipedia.hu

[0Z152/Z059] Antik, szép állapotú, fodros szélű jelzett óntányér, a 18. századból. Közepében címer: korona felett bagoly, címerpajzsban lovag páncélos karja, csillagokkal. Felirat: ELISCHER DE THURZÓBÁNYA Hátoldalán jelzések: FEIN F.D. Mellette régi BÁV aukciósház árcímke található, lásd fotó. Szélesség: 21.5 cm Súly: 0.435 kg Elischer Gyula (orvos, 1875–1929)[bevezető szerkesztése]    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Ez a szócikk az orvosról (röntgenológusról) szól. Hasonló címmel lásd még: Elischer Gyula (egyértelműsítő lap). Elischer Gyula Született 1875. február 28.[1] Budapest Elhunyt 1929. december 16.(54 évesen)[1] Budapest Állampolgársága magyar Szülei Elischer Gyula Foglalkozása orvos Halál oka rák Sírhely Fiumei Úti Sírkert A Wikimédia Commons tartalmaz Elischer Gyula témájú médiaállományokat. thurzóbányai Elischer Gyula (Budapest, 1875. február 28. – Budapest, 1929. december 16.) magyar röntgenológus, egyetemi tanár. Tartalomjegyzék 1Életpályája 2Családja 3Jegyzetek 4Források 5További információk  Életpályája[szerkesztés] 1893-ban érettségizett Budapesten a Fasori Lutheránus Gimnáziumban. Orvosi pályája elején – 1901–1909 között – gyakornok volt a budapesti kórbonctani tanszéken, majd a belgyógyászaton. Hamburgban Albers-Schönberg mellett ismerkedett meg a röntgenológiával. 1909–1912 között a II. sz. Belklinika tanársegéde és a röntgenlaboratórium vezetője volt. 1911-től a budapestibelklinika röntgen-laboratóriumának vezetője volt. 1912-ben magántanár lett a klinikai radiológiából. 1914–1918 között hadiorvos volt. 1917-ben az Orvoskari Röntgenintézet vezetője lett Alexander Béla halálát követően. 1922-től a röntgenológia nyilvános rendes tanára Debrecenben. 1924–1925 között, valamint 1927–1928 között az orvosi kar dékánja volt. Sugárzás okozta rákban hunyt el. Jelentősek a vese, a szív röntgenvizsgálatára, különösen pedig a gyomornyálkahártya-reliefre vonatkozó kutatásai. A debreceni egyetemen Csiky József, Szontágh Félix, Neuber Ede, Belák Sándor, Hüttl Tivadar, Huzella Tivadar, Ormós Jenő, Verzár Frigyes, Benedek László, Loessl János és Kulin László voltak kollégái.  Családja[szerkesztés] Szülei: Elischer Gyula (1846–1909) nőgyógyász és Thrór Vilma (1848–1923) voltak. Testvére, Elischer Vilmos (1877–1938) ügyvéd volt. 1904. december 17-én házasságot kötött Petschacher Ágotával. Egy fiuk született: Elischer Gyula (1918-?).[2] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (35-1-97).   Forrás: wikipédia

[1S880/X229] Régi, szép állapotú óntányér, falra akasztási lehetőséggel, a XX. század középső harmadából. Közepén nagyméretű plasztikus liliom díszítés látható. Szélesség: 21 cm Súly: 0.36 kg Cserkészliliom   Cserkészliliom a két csillaggalMagyar cserkészliliom a Szent Koronával (1930-as évek)A jelenlegi hivatalos változat A cserkészliliom a cserkészet egyik alapvető jelképe, amely a legtöbb cserkészszövetség logójának alapját képezi. A Cserkész Világszövetség jelvényében két ötágú csillag is megjelenik, amelyek a tíz cserkésztörvényre és az öt világrészre utalnak. A liliomot körülvevő kötél az egységet, az egyszerű kettős csomó a segítőkészséget jelképezi. Ezek az elemek fehérrel jelennek meg lila alapon. A két csillag ezen kívül a tíz cserkésztörvényre is utalhat. A liliom három ága a cserkészfogadalom három részét jelképezi: kötelességteljesítés (Isten, haza és embertárs iránt), segítőkészség, valamint a cserkésztörvény megtartása. Ezt a szimbólumot Flavio Gioja óta gyakran használták az iránytűn az északi irány jelzésére. Baden-Powell magyarázata szerint a cserkészek innen vették a liliomot, mert „a helyes irányba (és fölfelé) mutat, nem fordulva sem jobbra sem balra, mivel ezek újra visszafelé vezetnek.    Forrás: wikipédia 

[1D348/081] Fa táblára rögzített jelzett szecessziós ón plakett, Mária portré. Rajta felirat: MARIA DOLORÓSA Jelzés: BÁNSZKY Magasság: 39.5 cm Szélesség: 28.5 cm Súly: 1.505 kg Bánszky Sándor    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Bánszky Sándor Bánszky Sándor: Madár Született 1888. február 11.[1] Szeged Elhunyt 1918 (29-30 évesen) Állampolgársága magyar Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Bánszky Sándor témájú médiaállományokat. Bánszky Sándor (Szeged, 1888. február 11. – Villefranche, 1918) magyar szobrász, éremművész.  Élete és munkássága Teljesen árva volt, tanulmányainak költségeit a szegedi árvaszék fedezte. A középiskolát Szegeden végezte, majd 1906-ban a székelyudvarhelyi agyagipari szakiskolában tanult. Első külföldi útja Münchenbe vezetett, utána egy ideig Csáky Józseffel, fiatal szegedi művésztársával együtt a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott. Ezután elvégezte a budapesti iparművészeti iskolát, ahol Maróti Géza és Mátrai Lajos tanítványa volt. Munkáiért többször kitüntetést kapott, szorgalma révén állami segélyben részesült. Ennek köszönhetően járt Bécsben és tett 1909-ben tanulmányutat Olaszországban. 1910-ben szerezte meg oklevelét, és az iparművészeti iskola szobrászati tanszékének tanársegédje lett. Műveivel szerepelt a Képzőművészeti Társulat kiállításain. 1913 tavaszán Csáky után Párizsba utazott, hogy a század első évtizedében itt megindult modern művészeti áramlatokba bekapcsolódhasson. 1914 elején Párizsban csatlakozott hozzájuk Szolcsányi Gyula, aki később Szegeden síremlékszobrászként dolgozott. Bánszkynak szép műterme volt a rue Vaugiardon, ahol az ismerősök és szakmabeliek mint Szobotka Imre és Bossányi Ernő festőművészek, gyakran találkoztak. A nyelvész Eckhardt Sándor is járt itt, róla Bánszky egy portrét mintázott. 1914 tavaszán Bánszky és Csáky is sikerrel szerepeltek a független művészek kiállításán. Az első világháború azonban megtörte pályájukat, a magyar állampolgárokat ekkor internálótáborba vitték. Csáky ekkor már francia állampolgár volt. A Villefranche-i gyűjtőtáborban Bánszky és Szolcsányi egészen a háború végéig együtt voltak. Itt is dolgoztak, rajzokat, plaketteket és szoborvázlatokat, terveket készítettek. Bánszky kevés megmaradt művén a konstruktív, geometrikus mintázásra való törekvést látható. 1918 őszén a spanyolnátha járvány áldozata lett.  Forrás: wikipédia 

[1T896/Z021] Antik, nagy méretű, ezüstözött ón váza. Különleges szecessziós forma, három lábon álló urnaváza, korának megfelő, szép állapotban. Magasság: 40 cm Szélesség: 14 cm Hosszúság: 15 cm Súly: 1.73 kg