Antik kobaltkék színű fajansz váza allegorikus jelenettel 15.5 cm

Verkaufspreis: 23 000 HUF

Leírás

[1H682/Z009]
A váza oldalán háromalakos allegorikus jelenettel díszített, kobaltkék színű aranyozott fajansz váza az 1920-as évekből.

Alján formaszám:
7445

Magasság: 15.5 cm
Szélesség: 8 cm
Súly: 0.195 kg

Tulajdonságok

Anyag:

2022. February. 07.

(Das Produkt haben bisher 629-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:

Antik kobaltkék színű fajansz váza allegorikus jelenettel 15.5 cm


nützlich!
[1H682/Z009] A váza oldalán háromalakos allegorikus jelenettel díszített, kobaltkék színű aranyozott fajansz váza az 1920-as évekből. Alján formaszám: 7445 Magasság: 15.5 cm Szélesség: 8 cm Súly: 0.195 kg

Weitere Details
Anyag:

2022. February. 07.

(Das Produkt haben bisher 629-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:


Verkaufspreis:
23 000 HUF
Bisher 0 Angebot auf dieses Produkt.

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

gleiche Produkten der Kategorie

[1J123/X221] Antik kék-fehér mintás jelzett fajansz étkészlet. Összesen 32 darabból álló 95%-ban hibátlan angol készlet, az 1800-as évek végéről. Alján kék és barna jelzés: COPELANDS EARTHENWARE Rd.No. 159276 ENGLAND Mélynyomással: SPODE IMP A készlet darabjai: - 1 darab nagy méretű ovális alakú leveses tál fedővel (21.5 x 37 x 21.3 cm) - 1 darab ovális alakú kisebb méretű füles kínáló tál (10.5 x 20 x 33.5 cm) Hajszál repedés található rajta. Gyárilag fedő nélküli kialakítású, belseje is díszített. - 1 darab ovális pecsenyés tál (26 x 33 cm) - 1 darab ovális nagy méretű pecsenyés tál (29.5 x 38 cm) - 1 darab kerek alakú kínáló tál (5 x 22 cm) - 6 darab mélytányér (25 cm) - 7 darab lapostányér (25.3 cm) Egyiken lepattanás található. - 1 darab sótartó (3 x 4.7 x 9.5 cm) Füle letörött. - 1 darab kis méretű, ovális alakú tálka (5 x 6 x 9 cm) - 1 darab kis méretű kerek alakú tálka (8.5 cm) Süteményes, tortás készlet: - 1 darab nagy méretű tortatál, kínáló tál (30 cm) - 3 darab tortás tányér, süteményes tányér (19 cm) 2 darabon hajszálrepedés található. Teás és kávés készlet: - 1 darab teáskancsó (18 x 9.5 x 17 cm) A tető fogója törött, ragasztott. - 1 darab fedeles cukortartó (7.5 x 10.7 cm) - 3 darab csésze (5 x 9.5 x 11.3 cm) - 2 darab csésze (6.5 x 7.7 x 9.6 cm) Súly: 14.9 kg
Antik Angol Spode Copeland's fajansz étkészlet 1800-as évek végéről.
220 000 HUF
[1Q451/X108] Régi jelzett, fajansz hamutál, hamutartó. Körben aranyozott, közepén a londoni Szent-Pál székesegyház képe látható. A tálon rugós, levehető akasztási lehetőség található. A tálka peremén hátulról egy apró sérülés található, szemből nem látható. Alatta felirat: ST. PAUL'S CATHEDRAL Alján jelzés: SANDLAND HANLEY STAFFORDSHIRE MADE IN ENGLAND Szélesség: 7 cm Hosszúság: 9 cm Súly: 0.05 kg Szent Pál-székesegyház (London)   Szent Pál-székesegyház I. osztályba sorolt műemlék Vallás Kereszténység Felekezet Anglikán Egyházmegye Diocese of London Egyházközség London Névadója Szent Pál Püspök(ök) Sarah Mullaly Főesperes David Ison Építési adatok Építése 1256 Rekonstrukciók évei 1675 Stílus barokk, klasszicista Tervezője Christopher Wren Felszentelés 1300, 1697 Felszentelő Henry Compton Alapadatok Hosszúság 158 m Magasság 111 m Szélesség 75 m Torony 2 Magassága 67 m Elérhetőség Település City of London London Hely St. Paul's Churchyard, London EC4M 8AD   A Szent Pál-székesegyház (angolul: St Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.  Története  Már az 5. században volt itt egy templom, ezt 1999-ben tárták fel. Először Christopher Wren a székesegyház akkori építésze számolt be egy régebbi szentély maradványairól, amit feltehetően a római korban szenteltek fel. Az utána épült kisebb templom 1087-ben egy tűzvészben leégett. A 13. századi, a mai templom elődje, az úgynevezett „régi Szent Pál-székesegyház” (Old St Paul's Cathedral) gótikus stílusban épült. 1561-ben villám csapott az épület tornyába ami ennek következtében leomlott. Az 1666-os nagy londoni tűzvészben a székesegyház szó szerint porig égett. Az akkor 35 éves tekintélyes, befolyásos csillagászt Sir Christopher Wrent kérték fel, hogy építse újjá a kegyhelyet. 1710-ben 35 év építkezés után Wren átadta legújabb remekművét Anglia népének. Itt házasodott össze Diana hercegnő és Károly walesi herceg. A második világháború alatt a katedrális a városrésszel együtt súlyos károkat szenvedett a bombázások alatt (Blitz).    Forrás: wikipédia 
Régi angol fajansz Szent-Pál székesegyház díszes tál tálka
4 500 HUF
[1K944/UZ-N] Antik, hibátlan állapotú fajansz tányér, dísztányér. Rajta a Belga király és királyné portréja. Közepén korona alatt portrék mellett felirat: CONSTITUTION BELGE 183 LEOPOLD 1ER S.M. MARIE HENRIETTE REINE DES BELGES S.M. LEOPOLD II. ROI DES BELGES L'UNION TAIT L'FORCE Alján jelzés: LEOPOLD II. KERAMIS B.F. Szélesség: 23.5 cm Súly: 0.34 kg Belga királyi család Ez a cikk a belga királyi család egyéni és családi vonatkozásaival is foglalkozik  : nyelvi, genealógiai szempontok, kapcsolatok más európai dinasztiákkal; valamint e királyi család fenntartásának kilátásai a belga kontextus alakulásában. Az intézményi szempontokról, vagyis a monarchia jelenlegi funkcióiról és szerepéről Belgiumban olvassa el a Monarchia Belgiumban című cikket . A belga királyi család "születése" , amely ma a belga királyságban uralkodó család , 1830-1831-ig tart. Leopold I st Belgium (1790-1865) az alapítója, amely nem akadályozza a leszármazottai és utódai a trónra Belgium maradt teljes jogú tagjai az ág „Ernestine” a hercegi ház Szász ( Das Haus Herzogliche Sachsen-Coburg und Gotha ). Ezért ő 1998 óta ennek a háznak ( Oberhaupt des Hauses ) a feje, Andreas Michael Fenséges herceg, Siegfried Hubertus Friedert -Hans, Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha herceg, aki 1943. március 21-én született az alsó Casel-kastélyban. Lusace ( Schloss Casel, Niederlausitz ), amely jelenleg elnököl a család származási királyok, a belgák (Albert II és Philippe) és az egyéb közvetlen férfiág leszármazottai Lipót király I st  ; meg kell jegyezni, hogy a belga szuverének ott, Németországban csak a "családi kadétok" alárendelt rangját foglalják el. A Belgium, ami lett független Hollandia (a1830. október 4A Nemzeti Kongresszus választja először a belga király , 1830-ban, Louis Orleans (1814-1896) , Duke of Nemours, második fia, a francia király Louis-Philippe I er , de ő habozott. A kongresszus azután fordult a német herceg által védett Angliában, Leopold Szász-Coburg-Saalfeld , özvegy hercegnő Charlotte Augusta walesi , aki elfogadta a trónt Belgium  : ő lett a király Leopold I st Belgium és tette diadalmasan lépett Brüsszel on1831. július 21, az a nap, amikor letette az esküt az alkotmányról, és amely most a belga nemzeti napot jelöli. Az új király, aki a francia nyelv használatát annyi hercegek Európa akkori házasságot augusztus 1832 Louise Marie Orleans , lánya a francia király Louis-Philippe I st (ugyanaz, aki megtagadta a koronát Belgium ő fia, Louis d'Orléans ): ez a házasság és az azt követő születés ezután a belga dinasztia igazi kezdete. Ez a fiatal királyság útja volt a királyi vér ( a francia király ) rangos szponzorálásával , hogy bekerüljön a fontos európai monarchiák zárt családjába. A királynő a bölcsőben meghalt fia után szülte a leendő II . Leopold belga királyt .  Családja és leszármazottai II. Lipót felesége Mária Henrietta osztrák főhercegnő (1836–1902) volt, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya. A házasságból, amelyet 1853. augusztus 22-én kötöttek, négy gyermek született: Lujza Mária Amália, 1858. február 18-án született Brüsszelben és 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenban. Férje Ferdinánd Fülöp szász–coburg–gothai herceg. Léopold Ferdinand Elie Victor Albert Marie, Lipót legidősebb fia és örököse, Hainaut grófja, majd később Brabant hercege címet viselte. 1859. június 12-én született Laekenben és ugyanitt halt meg tüdőgyulladás következményeként 1869. január 22-én, miután beleesett a kastély udvarán lévő medencék egyikébe. Stéphanie Clotilde Louise Herminie Marie Charlotte, 1864. május 21-én született Brüsszelben és 1945. augusztus 23-án halt meg a pannonhalmi apátságban. Első férje Rudolf osztrák főherceg (1858–1889), második férje nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar gróf (1863–1946) Clémentine Albertine Marie Léopoldine, 1872. július 30-án született Brüsszelben és 1955. március 8-án halt meg Nizzában. Férje Napoléon Victor Jérôme Frédéric Bonaparte herceg (1862–1926), a Bonaparte család feje. Házasságon kívüli kapcsolatából Lipótnak két további gyermeke született Lucien Philippe Marie Antoine (1906. február 9. – 1984) Philippe Henri Marie François (1907. október 16. – 1914. augusztus 21.) A gyermekek anyja egy prostituált, Blanche Zélia Joséphine Delacroix (Bukarest, 1883. május 12. – Cambo-les-Bains, 1948. február 12.) volt, „művésznevén” Caroline Lacroix. A király és Caroline 1909. december 12-én, öt nappal a király halála előtt, összeházasodtak a laekeni királyi palota pálmaházában, de a szertartást a belga törvények nem ismerték el érvényesnek. A gyermekeket 1910-ben Caroline Lacroix második férje, Antoine Durrieux fogadta örökbe.    Forrás: wikipedia 
Leopold Keramis (BF) : Leopold - Henriette belga királyi pár fajansz dísztányér 23.5 cm
26 000 HUF
[1Q895/X025] Szép állapotú, az antik itáliai fajanszokat utánzó stílusban készült, kézzel festett fajansz tál, kínáló tál. Közepén ugró nyúl, nyuszi díszítés látható. A tál peremén kopások találhatók. Alján datált jelzés, felirat: IL MENISCO 0991 GENOVA 15 SEPTEMBRE 1984 SORAVIA ALBISOLA (Sandro Soravia - Albisola/Genova) Szélesség: 16.3 cm Hosszúság: 26 cm Súly: 0.545 kg Sandro Soravia 1931-ben született Milánóban. Jelenleg Albisolában (Savona) él és dolgozik, és sok különböző országból származó művészt szeretettel fogadnak Colombón keresztül a 13. szám alatti stúdiójában. A Ligur Kerámiatörténeti Központ munkatársa, és alkalmanként kerámiaórákat tart a savonai általános iskolákban. A kerámia alkotás áll munkásságának középpontjában, amelyet nagyon egyéni látásmód és gazdag képzelőerő jellemez. Számos kiállításon vett részt, és számos egyéni bemutatót tartott bronz-, terrakotta- és festményeiből Olaszország nagyobb városaiban, valamint Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában, Németországban, Brazíliában, Japánban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Államokban. az Európai Parlamentben Strasbourgban. Együttműködött a genovai Ligur Képzőművészeti Akadémiával a környezet javítását célzó művészeti kezdeményezések projektjének kidolgozásában, és együttműködött a veronai Képzőművészeti Akadémiával. Munkásságáról vezető olasz és külföldi kritikusok írtak.   Forrás: https://www.saatchiart.com/soravia 
Historizáló kézi festésű itáliai Sandro Soravia fajansz tál nyúllal 1984
22 000 HUF