Antik osztrák teáscsésze alj 2 db

Eladási ár: 1 500 HUF

Leírás

[D119/X052]
Állapot: Ép, hibátlan

Egyben eladó ez a 2 db régi porcelán teás vagy kávés csésze tányérja.

Az aljukon zöld színű koronás , címerállat os jelzés:

MZ AUSTRIA
STARA ROLE
ALT-ROHLAU
M.Z DEKAUER

Az egyiken mélynyomással formaszám 1079 3

Szélesség: 13 cm

Tulajdonságok

Származás: ausztriai
Jelzett: Igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1111-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik osztrák teáscsésze alj 2 db

[D119/X052] Állapot: Ép, hibátlan Egyben eladó ez a 2 db régi porcelán teás vagy kávés csésze tányérja. Az aljukon zöld színű koronás , címerállat os jelzés: MZ AUSTRIA STARA ROLE ALT-ROHLAU M.Z DEKAUER Az egyiken mélynyomással formaszám 1079 3 Szélesség: 13 cm

További részletek
Származás: ausztriai
Jelzett: Igen

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1111-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
1 500 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1O814/X183] Szép állapotú, antik, kézifestéssel díszített porcelán teáskészlet. A készlet darabjai: - 7 darab teáscsésze (8.5 x 10 x 12.5 cm) - 4 darab alátét tányér (15 cm) Egyik darabon lepattanás található. - 2 darab kávéscsésze (4.7 x 4.6 x 6.3 cm) Egyik talpán kisebb lepattanás található. - 2 darab süteményes tányér (16.8 cm) Egyiken hajszálrepedés található. - 4 darab magas falú tálka (3 x 13 cm) Egyiken kisebb hajszálrepedés található. - 3 darab kis méretű tálka (2 x 9.7 cm) Alján kék koronás bécsi jelzés, lásd fotó. Mellette mélynyomással: WAHLISS Súly: 3.5 kg Ernst Wahliss Wahliss mellszobra a Pörtschacher Seepromenade-n Útmutató a Wahliss 1890 létrehozásához Áruház Ernst Wahliss (1906), Bécs, Kärntner Straße , 17. szám Ernst Wahliss (* Március 1. 1837-ben a Oschatz , Kingdom Szász ; † 18. július 1900-as in Vienna ; teljes neve Carl Ernst David Wahliss ) volt, egy osztrák üzletember és porcelán producer. Annak ellenére, hogy nem volt karinti, de továbbra is az egyik legfontosabb turisztikai úttörője a Wörthersee térségben . A kortársak őt a "modern Pörtschach alkotójaként " jellemezték. A kereskedőnek művészi tehetséget is kellett volna kapnia, és magának porcelánt kellett festenie . A császár többször adta tiszteletének e vállalkozónak személyes látogatását. Halálának idején a vagyont 20 millió koronárabecsülték . Az élet  Ernst Wahliss volt március 1-jén, 1837-ben Oschatz , Szász született. Kezdetben porcelánmanufaktúra utazóként kereste meg megélhetését . 1863 októberében feleségül vette a lelkész lányát, Anna Bahr-t (1839-1903), aki 11 gyermeket született, akik közül három fia és négy lánya túlélte az apját. Az esküvő után saját vállalkozást indított és porcelán üzletet nyitott a bécsi Kärntner Straße- ban, a Heinrichshofban . Az eladások úgy fejlődtek, hogy be tudott költözni az 1879-ben a Kärntner Straße 17-ben lévő porcelánházba, amelyet Johann Görlich, Gustav Korompay tervei szerint építettek, a Kärntner Straße 17-ben. Az áruház Wahliss volt egy öt emeletes épület, amelynek homlokzatán funkciók kék és fehér porcelán csempe Carl Knoll Carlsbadtól volt járólapos. A második emeleten ábrázolt díszes koronát Koch Franz szobrász készítette. A helyén volt a korábban a "The Wild Man" vendéglő, aki bevallotta a "durva" kartterek gyakori gyakorlását . A megnyitón az épület tűnt I. Ferenc József császár az uralkodó is jött, hogy keresse fel a luxus kiállítási, amely 1893-ban Világkiállításon a Chicago ment. A nyolcvanas évektől (1883) a Wahliss nagykereskedelmi üzlettel is működött Londonban, A Karintia „ő biztosította maradandó emléket” által játszott Poertschach főút szerzett, 1883-ban egy nagy földalatti komplexum a forduló, és van egy burjánzó park egy tucat nyári villák épül. A Wahliss fürdőhely volt a hely első "háza". A heti rendezvények két katonai koncertet tartalmaztak. A manőverek az év 1899 Karintiában, a kifizetett császár a fürdőváros a napsütötte tó északi partján megér egy látogatást. Wahliss megtiszteltetésben részesült Felségének, hogy az idegenforgalom szolgálatában állaz álló lehetőségek bemutatása. Animált beszélgetésben az uralkodót vezette a létesítményeken keresztül. A hivatalos program még változtatni kellett, mert Ferenc József a Villaakart látogatni IX. A társaság csodálkozva figyelte, ahogy Wahliss elrabolta legfelsõ vendégét. A császár születésnapján, augusztus 18-án, éves tengeri vásárokat tartottak Wahliss-en, több napig tartva, és fesztiválbállal zárva. 1891-ben Ernst Wahliss, az ötvenes évek közepén is , érdeklődési körébe vonta a Velden gyógyvárost : a történelmi Schloss kastély romjait 45 000 vonallal megvásárolta, és az épület régi nézetek szerint újjáépítette, de csak két emeleten. A kastélyt egy luxushotelhez igazították , és a függőségek Parkvilla és Strandvilla között több mint 150 szoba volt. A vállalkozás megnyitását követő első évben a veldeni turizmus 24% -kal nőtt. A kilencvenes évek közepétől, a handle- milliomos Wahliss evangélikus lelkész Waiern egy kamatmentes kölcsön összege 10.000 forintot a hóna alatt, hogy ő is vesz egy házat egy protestáns bentlakásos iskolába Klagenfurtban. A Pörtschach és a Velden turisztikai központok készítője feltűnő jelenség volt. A Herr Kommerzialrat mindig a kezét háta mögött tartotta, és gyakran bársonyos skarlát viselt. Patriarch bajuszai miatt néha összetévesztették Johannes Brahms zeneszerzővel , aki gyakran Pörtschachban maradt, és ott töltött napjait, ahol a komponálás könnyű volt számára. Ernst Wahliss asztmában szenvedett . 1900 júliusában tüdőgyulladásban szenvedett , amely egy héten belül halálhoz vezetett. A sikeres üzletember, ipari vállalkozó és az idegenforgalmi ágazat úttörője 64 éves korában halt meg, amikor 1900. július 18-án Bécsben becsukta a szemét. Forrás: wikipédia
Antik bécsi Ernst Wahliss teáskészlet
300 000 HUF
[1T504/Z040] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, szépen kidolgozott porcelán bohóc figura. Ritkán előforduló darab. Alján zöld koronás márkajelzés: ROSENTHAL SELB - BAVARIA Talapzaton formatervező neve: FRED. LIEBERMANN (Ferdinand Liebermann - Sculptor - szobrász, a Rosenthal legfontosabb, legnevesebb tervezője) Magasság: 15 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 0.205 kg   Ferdinand Liebermann Ferdinand Liebermann (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed. He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.Ferdinand Liebermann: Ferdinand Liebermann: (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed.r He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.
Régi Ferdinand Liebermann Rosenthal porcelán bohóc figura 15 cm
124 000 HUF