Antik XIX. századi Schütz-Blansko jelzett majolika falitál 27 cm

Eladási ár: 44 000 HUF

Leírás

[2B191/X139]
Antik, nagyméretű, plasztikusan díszített, virágos, gyönyörű majolika tál, falitál, fali dísztál. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Alján jelzés:
SCHÜTZ BLANSKO

Szélesség: 27 cm
Súly: 0.795 kg
A Schütz Blansko egy világhírű, egykori osztrák-magyar majolika-, keménycserép- és samottárugyár volt, amely a csehországi Olomučanyban (Olomušan), Blansko közelében működött az 1849 és 1909 közötti időszakban. A gyár a szecessziós és historizáló dísztárgyairól, valamint magas minőségű használati kerámiáiról vált ismertté.

A gyár történetének legfontosabb mérföldkövei:


Kezdetek (1849–1854): Az üzemet eredetileg Peter Eugen Selb és Carl Gustav Lenk alapította 1849-ben. 1854-ben vásárolta meg Karl Schütz, majd röviddel ezután átadta két fiának: Arnoldnak (aki jogász volt) és Ludwig Richardnak (aki vegyészmérnökként dolgozott).

Gebrüder Schütz (1854–1900-as évek): A Schütz testvérek vezetése alatt a cég hatalmas növekedésnek indult. A konyhai eszközökön és cserépárukon túl áttértek a művészien kidolgozott, reprezentatív majolikák, figurák, vázák és dísztálak gyártására. Bécsben külön művész- és festőműtermet is fenntartottak.

Nemzetközi sikerek: A manufaktúra termékei rendkívül népszerűek voltak, a cég számos díjat és érmet nyert, többek között Bécsben (1873), Münchenben (1876), valamint aranyérmet Sydney-ben (1888) és Grazban (1890). 

A cég szétválása (1890 körül): A testvérek üzleti nézeteltérései miatt a vállalkozás két önálló, de szorosan összefonódó egységre vált szét: a morvaországi gyárat (Schütz Blansko) továbbra is a család vitte, míg Ludwig Richard egy új üzemet alapított Schütz Cilli (a mai Celje, Szlovénia) néven. 

A gyár bezárása (1909): A Schütz Blansko az 1900-as évek végére fokozatosan veszített jelentőségéből, és a század első évtizedének végén bezárta kapuit. (A testvérgyár, a Schütz Cilli az I. része alatt, 1917-ben állt le). 



(Forrás: google)

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: majolika

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. augusztus. 05.

(A műtárgyat eddig 14-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik XIX. századi Schütz-Blansko jelzett majolika falitál 27 cm

[2B191/X139] Antik, nagyméretű, plasztikusan díszített, virágos, gyönyörű majolika tál, falitál, fali dísztál. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Alján jelzés: SCHÜTZ BLANSKO Szélesség: 27 cm Súly: 0.795 kg A Schütz Blansko egy világhírű, egykori osztrák-magyar majolika-, keménycserép- és samottárugyár volt, amely a csehországi Olomučanyban (Olomušan), Blansko közelében működött az 1849 és 1909 közötti időszakban. A gyár a szecessziós és historizáló dísztárgyairól, valamint magas minőségű használati kerámiáiról vált ismertté. A gyár történetének legfontosabb mérföldkövei: Kezdetek (1849–1854): Az üzemet eredetileg Peter Eugen Selb és Carl Gustav Lenk alapította 1849-ben. 1854-ben vásárolta meg Karl Schütz, majd röviddel ezután átadta két fiának: Arnoldnak (aki jogász volt) és Ludwig Richardnak (aki vegyészmérnökként dolgozott). Gebrüder Schütz (1854–1900-as évek): A Schütz testvérek vezetése alatt a cég hatalmas növekedésnek indult. A konyhai eszközökön és cserépárukon túl áttértek a művészien kidolgozott, reprezentatív majolikák, figurák, vázák és dísztálak gyártására. Bécsben külön művész- és festőműtermet is fenntartottak. Nemzetközi sikerek: A manufaktúra termékei rendkívül népszerűek voltak, a cég számos díjat és érmet nyert, többek között Bécsben (1873), Münchenben (1876), valamint aranyérmet Sydney-ben (1888) és Grazban (1890).  A cég szétválása (1890 körül): A testvérek üzleti nézeteltérései miatt a vállalkozás két önálló, de szorosan összefonódó egységre vált szét: a morvaországi gyárat (Schütz Blansko) továbbra is a család vitte, míg Ludwig Richard egy új üzemet alapított Schütz Cilli (a mai Celje, Szlovénia) néven.  A gyár bezárása (1909): A Schütz Blansko az 1900-as évek végére fokozatosan veszített jelentőségéből, és a század első évtizedének végén bezárta kapuit. (A testvérgyár, a Schütz Cilli az I. része alatt, 1917-ben állt le).  (Forrás: google)

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: majolika

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. augusztus. 05.

(A műtárgyat eddig 14-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
44 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai