Bánszky Sándor : "Ecce Homo" 39.5 x 28.5 cm

Eladási ár: 42 000 HUF

Leírás

[1D349/081]
Fa táblára rögzített szecessziós fém plakett, Jézus portré.
Rajta felirat:
ECCE HOMO

Magasság: 39.5 cm
Szélesség: 28.5 cm
Súly: 1.425 kg
Bánszky Sándor

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Bánszky Sándor





Bánszky Sándor: Madár


Született
1888. február 11.[1]
Szeged


Elhunyt
1918 (29-30 évesen)


Állampolgársága
magyar


Foglalkozása
szobrász




A Wikimédia Commons tartalmaz Bánszky Sándor témájú médiaállományokat.




Bánszky Sándor (Szeged, 1888. február 11. – Villefranche, 1918) magyar szobrász, éremművész.

 

 Élete és munkássága

Teljesen árva volt, tanulmányainak költségeit a szegedi árvaszék fedezte. A középiskolát Szegeden végezte, majd 1906-ban a székelyudvarhelyi agyagipari szakiskolában tanult. Első külföldi útja Münchenbe vezetett, utána egy ideig Csáky Józseffel, fiatal szegedi művésztársával együtt a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott.

Ezután elvégezte a budapesti iparművészeti iskolát, ahol Maróti Géza és Mátrai Lajos tanítványa volt. Munkáiért többször kitüntetést kapott, szorgalma révén állami segélyben részesült. Ennek köszönhetően járt Bécsben és tett 1909-ben tanulmányutat Olaszországban. 1910-ben szerezte meg oklevelét, és az iparművészeti iskola szobrászati tanszékének tanársegédje lett. Műveivel szerepelt a Képzőművészeti Társulat kiállításain.

1913 tavaszán Csáky után Párizsba utazott, hogy a század első évtizedében itt megindult modern művészeti áramlatokba bekapcsolódhasson. 1914 elején Párizsban csatlakozott hozzájuk Szolcsányi Gyula, aki később Szegeden síremlékszobrászként dolgozott. Bánszkynak szép műterme volt a rue Vaugiardon, ahol az ismerősök és szakmabeliek mint Szobotka Imre és Bossányi Ernő festőművészek, gyakran találkoztak. A nyelvész Eckhardt Sándor is járt itt, róla Bánszky egy portrét mintázott.

1914 tavaszán Bánszky és Csáky is sikerrel szerepeltek a független művészek kiállításán. Az első világháború azonban megtörte pályájukat, a magyar állampolgárokat ekkor internálótáborba vitték. Csáky ekkor már francia állampolgár volt.

A Villefranche-i gyűjtőtáborban Bánszky és Szolcsányi egészen a háború végéig együtt voltak. Itt is dolgoztak, rajzokat, plaketteket és szoborvázlatokat, terveket készítettek. Bánszky kevés megmaradt művén a konstruktív, geometrikus mintázásra való törekvést látható. 1918 őszén a spanyolnátha járvány áldozata lett. 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. január. 28.

(A műtárgyat eddig 647-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Bánszky Sándor : "Ecce Homo" 39.5 x 28.5 cm

[1D349/081] Fa táblára rögzített szecessziós fém plakett, Jézus portré. Rajta felirat: ECCE HOMO Magasság: 39.5 cm Szélesség: 28.5 cm Súly: 1.425 kg Bánszky Sándor    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Bánszky Sándor Bánszky Sándor: Madár Született 1888. február 11.[1] Szeged Elhunyt 1918 (29-30 évesen) Állampolgársága magyar Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Bánszky Sándor témájú médiaállományokat. Bánszky Sándor (Szeged, 1888. február 11. – Villefranche, 1918) magyar szobrász, éremművész.    Élete és munkássága Teljesen árva volt, tanulmányainak költségeit a szegedi árvaszék fedezte. A középiskolát Szegeden végezte, majd 1906-ban a székelyudvarhelyi agyagipari szakiskolában tanult. Első külföldi útja Münchenbe vezetett, utána egy ideig Csáky Józseffel, fiatal szegedi művésztársával együtt a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott. Ezután elvégezte a budapesti iparművészeti iskolát, ahol Maróti Géza és Mátrai Lajos tanítványa volt. Munkáiért többször kitüntetést kapott, szorgalma révén állami segélyben részesült. Ennek köszönhetően járt Bécsben és tett 1909-ben tanulmányutat Olaszországban. 1910-ben szerezte meg oklevelét, és az iparművészeti iskola szobrászati tanszékének tanársegédje lett. Műveivel szerepelt a Képzőművészeti Társulat kiállításain. 1913 tavaszán Csáky után Párizsba utazott, hogy a század első évtizedében itt megindult modern művészeti áramlatokba bekapcsolódhasson. 1914 elején Párizsban csatlakozott hozzájuk Szolcsányi Gyula, aki később Szegeden síremlékszobrászként dolgozott. Bánszkynak szép műterme volt a rue Vaugiardon, ahol az ismerősök és szakmabeliek mint Szobotka Imre és Bossányi Ernő festőművészek, gyakran találkoztak. A nyelvész Eckhardt Sándor is járt itt, róla Bánszky egy portrét mintázott. 1914 tavaszán Bánszky és Csáky is sikerrel szerepeltek a független művészek kiállításán. Az első világháború azonban megtörte pályájukat, a magyar állampolgárokat ekkor internálótáborba vitték. Csáky ekkor már francia állampolgár volt. A Villefranche-i gyűjtőtáborban Bánszky és Szolcsányi egészen a háború végéig együtt voltak. Itt is dolgoztak, rajzokat, plaketteket és szoborvázlatokat, terveket készítettek. Bánszky kevés megmaradt művén a konstruktív, geometrikus mintázásra való törekvést látható. 1918 őszén a spanyolnátha járvány áldozata lett.  Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. január. 28.

(A műtárgyat eddig 647-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
42 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B035/070] Papír pasztell festmény, paszpartuzva, két üveglap között, világos színű képcsarnokos keretben. Jelzés jobbra lent: DIENES I. Hátoldalán a Képcsarnok vállalat címkéje, rajta felirat: Művész neve : DIENES ISTVÁN Művészeti alkotás címe : DOMBOK Magasság: 50 cm Szélesség: 70 cm Súly: 4.225 kg Dienes István Budapest, 1905 - 1977, Budapest Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1937-ben. Mesterei: Nagy Sándor, Réti István. A főiskolán barátságot kötött Szabados Jenővel, Iván Szilárddal, Kling Györggyel, Breznay Józseffel, Mácsai István és Szűcs Istvánnal. Ezen barátságok élete végéig elkísérték.  1937-ben Nemes Marcell-díjat, 1948-ban minisztériumi díjat kapott. Munkáival kiállításokon szerepelt a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. 1937- 38-ban ösztöndíjas tanársegédként működött a főiskola freskó szakán. 1935-1957 között rendszeresen részt vett a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1964-ben gyűjteményes kiállítása volt a budapesti Derkovits Teremben. Falfestményt készített a gönci katolikus templom számára. 1953-tól szabadúszóként, 1956-tól az Istókovics Kálmán vezette alkotói közösség tagjaként alkotott, amig az fennállt.   Kiállításai Válogatott csoportos kiállítások: 1935 1937 Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítás, Budapest 1940 Tavaszi Szalon, Műcsarnok, 1947 Magyar Művészhetek Reprezentatív Kiállítása, január, Budapest 1951 Magyar képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 2. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1953 3. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest   Egyéni kiállítások 1964 Gyűjtemény kiállítás, Derkovits Terem, Budapest 1975 Gyűjtemény kiállítás, Tanácsháza, Gönc   Forrás: kieselbach.hu
Dienes István: "Dombok"
66 000 HUF
[2B033/084] Papír akvarell festmény, virágcsendélet, üveglap mögött, paszpartuban, hibátlan állapotú aranyozott modern keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Datált jelzés balra lent: MAGYARNÉ DERSZIB ETI 1999 Magasság: 68.5 cm Szélesség: 54.5 cm Súly: 2.3 kg Magyarné Derszib Eti   1948-ban született Sopronban. Folyamatosan itt él és dolgozik, mint rajz- matematika-fizika szakos tanár. 13 éves kora óta rendszeresen fest. Példaképei a francia impresszionisták: Monet, Degas és követőik, de leginkább Renoir. Kedvelt témái: öreg házak, falu- és városrészletek, tájképek, virágcsendéletek, portrék, állatok... Főleg aquarellel dolgozik, de gyakran alkalmaz olaj- és tustechnikát is. 1990-től saját festőiskolát vezet a gyakorlati festészet iránt érdeklődő soproniak összefogására. Ugyanebben az évben elnyerte a CZIFFRA ALAPÍTVÁNY ösztöndíját. Így egy hónapig festhette Párizs és Senlis környékét, miközben a senlisi Chapelle Royale-ban kiállított képeivel nagy elismerést aratott. Következésképp 1996 nyarán ismételten élvezhette az alapítvány és a franciák vendégszeretetét. 1999-ben Nagycenkre költözött. Azóta fő hivatása festő. Alkotásai magángyűjtőknél az összes kontinensen megtalálhatók, de Európa néhány Liszt Ferenc múzeumában is. A megújult Soproni Képzőművészeti Társaság egyik alapító tagja. Eddigi önálló kiállításai: Magyarország - Sopron, Kapuvár, Győr, Pécs, Esztergom, Dorog, Budapest, Szentendre, Celldömölk, Mohács, Sárvár, Mosonmagyaróvár, Nagycenk; Ausztria - Gumpoldskirchen, Lutzmannsburg, Raiding; Németország - Landau;     Forrás: sopronikepzomuveszetitarsasag.hu
Magyarné Derszib Eti : Rózsacsokor kék vázában
55 000 HUF