[FKC849/Bp107/39]
A kép mérete: 11 x 27 cm keret nélkül.
Készült: Rézkarc, Papír
A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása.
Jelezve lent "Akácfás tanya Boldizsár (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban.
Bodnár Éva

Művészeti lexikon I-II.
Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.