CP-1 chichagoi 1942-es Fermi Pile atomreaktor grafit emléktárgy

Eladási ár: 120 000 HUF

Leírás

[1R486/X298]
Eredeti dobozában található különleges emléktárgy.

Feliratok:
AMERICAN NUCLEAR SOCIETY
CP_1 (FERMI PILE) GRAPHITE FROM FIRST NUCLEAR REACTOR
DECEMBER 2. 1942

Réz táblán ajándékozási feljegyzés:
TO DR. PÁL LÉNÁRD HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES FROM THE AMERICAN NUCLEAR SOCIETY
MARCH 1976

A dobozban New York-i George G. Biro atommérnök névjegye is megtalálható.

Magasság: 2.4 cm
Szélesség: 8.8 cm
Hosszúság: 9.3 cm
Súly: 0.28 kg
Chicago Pile-1






Chicago Pile-1





Reaktor koncepció
Kutatóreaktor


Tervezte és építette
Kohászati ​​Laboratórium


Működőképes
1942-1943 (81 éve)


Állapot
Lebontva


Elhelyezkedés
Chicago , Illinois , USA


A reaktormag fő paraméterei


Üzemanyag ( hasadóanyag )
Természetes urán


Üzemanyag állapot
szilárd (pellet)


Neutron energia spektruma
Lassú


Elsődleges szabályozási módszer
Vezérlő rudak


Elsődleges moderátor
Nukleáris grafit (tégla)


Elsődleges hűtőfolyadék
Egyik sem


Reaktorhasználat


Elsődleges felhasználás
Kísérleti


Kritikusság (dátum)
1942. december 2


Üzemeltető/tulajdonos
Chicagói Egyetem / Manhattan projekt


Megjegyzések
A világ első mesterséges atomreaktora


 


 



Az első önfenntartó nukleáris reakció helyszíne




Az Egyesült Államok történelmi helyek nemzeti nyilvántartása




Az Egyesült Államok nemzeti történelmi nevezetessége




Chicago nevezetessége


















Koordináták
41°47′33″ é. 87°36′4″ ny.


Épült
1942 


NRHP hivatkozási  szám
66000314 


Jelentős dátumok


Hozzáadva az NRHP-hez
1966. október 15. (66000314) 


Kijelölt NHL
1965. február 18. 


Kijelölt CL
1971. október 27. 



Chicago Pile-1 ( CP-1 ) volt a világ első mesterséges atomreaktora . 1942. december 2-án Enrico Fermi kísérlete során a CP-1-ben beindították az első ember által létrehozott önfenntartó nukleáris láncreakciót . A reaktor titkos fejlesztése volt az első jelentős technikai vívmány a Manhattan Projectben , a szövetségesek atomfegyverek létrehozására irányuló erőfeszítésében a második világháború során . A Chicagói Egyetem Kohászati ​​Laboratóriuma által kifejlesztett CP-1 az eredeti Stagg Field nyugati kilátója alá épült . Bár a projekt polgári és katonai vezetői kételkedtek egy katasztrofális menekülési reakció lehetőségével kapcsolatban, bíztak Fermi biztonsági számításaiban, és úgy döntöttek, hogy a kísérletet egy sűrűn lakott területen is végrehajthatják. Fermi a reaktort "fekete téglák és fából álló nyers halomnak" nevezte. 

Többszöri próbálkozás után a sikeres reaktort 1942 novemberében egy körülbelül 30 fős csapat szerelte össze, amelyben Fermi mellett Leo Szilard tudósok (aki korábban megfogalmazta a nem hasadási láncreakció ötletét ), Leona Woods , Herbert. L. Anderson , Walter Zinn , Martin D. Whitaker és George Weil . A reaktorban természetes uránt használtak. Ehhez nagyon nagy mennyiségű anyagra volt szükség a kritikus szint eléréséhez, valamint a neutronmoderátorként használt grafitra . A reaktor 45 000 ultratiszta grafittömböt tartalmazott , amelyek súlya 360 tonna (330 tonna ), és 5,4 rövid tonna (4,9 tonna) fémuránból és 45 rövid tonna (41 tonna) urán-oxidból állt . A legtöbb későbbi atomreaktortól eltérően nem volt sugárzásvédő vagy hűtőrendszere, mivel nagyon alacsony – körülbelül fél watt – teljesítménnyel működött.

A reaktorra való törekvést megérintette az aggodalom, hogy a náci Németország jelentős tudományos vezető szerepet tölt be. A Chicago Pile-1 sikere elsőként mutatta meg élénken a nukleáris energia szövetségesek katonai felhasználásának megvalósíthatóságát, valamint annak a veszélyét, hogy a náci Németországnak sikerülhet atomfegyvereket előállítania. Korábban a kritikus tömegekre vonatkozó becslések durva számítások voltak, ami nagyságrendileg bizonytalansághoz vezetett egy feltételezett bomba méretét illetően. A grafit sikeres felhasználása moderátorként megnyitotta az utat a szövetséges erőfeszítések előrehaladásához, míg a német program részben annak a meggyőződésnek a következménye volt, hogy erre a célra szűkös és drága nehézvizet kell felhasználni. A németek nem vették figyelembe a bór és kadmium szennyeződések fontosságát a grafitmintákban, amelyeken tesztelték a használhatóságát moderátorként, míg Leo Szilard és Enrico Fermi a beszállítókat a grafit leggyakoribb szennyeződéseiről kérdeztek meg az első alkalommal. sikertelen teszt. Következésképpen biztosították, hogy a következő tesztet olyan grafittal hajtsák végre, amely ezektől teljesen mentes. Mint kiderült, a bór és a kadmium is erős neutronmérgek voltak .

1943-ban a CP-1-et áthelyezték az A helyszínre , egy Chicagón kívüli háborús kutatóintézetre, ahol átkonfigurálták Chicago Pile-2-re (CP-2). Ott 1954-ig kutatási céllal üzemeltették, majd leszerelték és elásták. A Stagg Field lelátóit 1957 augusztusában lebontották; a helyszín ma nemzeti történelmi nevezetesség és Chicago nevezetesség. 

 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 449-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

CP-1 chichagoi 1942-es Fermi Pile atomreaktor grafit emléktárgy

[1R486/X298] Eredeti dobozában található különleges emléktárgy. Feliratok: AMERICAN NUCLEAR SOCIETY CP_1 (FERMI PILE) GRAPHITE FROM FIRST NUCLEAR REACTOR DECEMBER 2. 1942 Réz táblán ajándékozási feljegyzés: TO DR. PÁL LÉNÁRD HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES FROM THE AMERICAN NUCLEAR SOCIETY MARCH 1976 A dobozban New York-i George G. Biro atommérnök névjegye is megtalálható. Magasság: 2.4 cm Szélesség: 8.8 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.28 kg Chicago Pile-1 Chicago Pile-1 Reaktor koncepció Kutatóreaktor Tervezte és építette Kohászati ​​Laboratórium Működőképes 1942-1943 (81 éve) Állapot Lebontva Elhelyezkedés Chicago , Illinois , USA A reaktormag fő paraméterei Üzemanyag ( hasadóanyag ) Természetes urán Üzemanyag állapot szilárd (pellet) Neutron energia spektruma Lassú Elsődleges szabályozási módszer Vezérlő rudak Elsődleges moderátor Nukleáris grafit (tégla) Elsődleges hűtőfolyadék Egyik sem Reaktorhasználat Elsődleges felhasználás Kísérleti Kritikusság (dátum) 1942. december 2 Üzemeltető/tulajdonos Chicagói Egyetem / Manhattan projekt Megjegyzések A világ első mesterséges atomreaktora     Az első önfenntartó nukleáris reakció helyszíne Az Egyesült Államok történelmi helyek nemzeti nyilvántartása Az Egyesült Államok nemzeti történelmi nevezetessége Chicago nevezetessége Koordináták 41°47′33″ é. 87°36′4″ ny. Épült 1942  NRHP hivatkozási  szám 66000314  Jelentős dátumok Hozzáadva az NRHP-hez 1966. október 15. (66000314)  Kijelölt NHL 1965. február 18.  Kijelölt CL 1971. október 27.  Chicago Pile-1 ( CP-1 ) volt a világ első mesterséges atomreaktora . 1942. december 2-án Enrico Fermi kísérlete során a CP-1-ben beindították az első ember által létrehozott önfenntartó nukleáris láncreakciót . A reaktor titkos fejlesztése volt az első jelentős technikai vívmány a Manhattan Projectben , a szövetségesek atomfegyverek létrehozására irányuló erőfeszítésében a második világháború során . A Chicagói Egyetem Kohászati ​​Laboratóriuma által kifejlesztett CP-1 az eredeti Stagg Field nyugati kilátója alá épült . Bár a projekt polgári és katonai vezetői kételkedtek egy katasztrofális menekülési reakció lehetőségével kapcsolatban, bíztak Fermi biztonsági számításaiban, és úgy döntöttek, hogy a kísérletet egy sűrűn lakott területen is végrehajthatják. Fermi a reaktort "fekete téglák és fából álló nyers halomnak" nevezte.  Többszöri próbálkozás után a sikeres reaktort 1942 novemberében egy körülbelül 30 fős csapat szerelte össze, amelyben Fermi mellett Leo Szilard tudósok (aki korábban megfogalmazta a nem hasadási láncreakció ötletét ), Leona Woods , Herbert. L. Anderson , Walter Zinn , Martin D. Whitaker és George Weil . A reaktorban természetes uránt használtak. Ehhez nagyon nagy mennyiségű anyagra volt szükség a kritikus szint eléréséhez, valamint a neutronmoderátorként használt grafitra . A reaktor 45 000 ultratiszta grafittömböt tartalmazott , amelyek súlya 360 tonna (330 tonna ), és 5,4 rövid tonna (4,9 tonna) fémuránból és 45 rövid tonna (41 tonna) urán-oxidból állt . A legtöbb későbbi atomreaktortól eltérően nem volt sugárzásvédő vagy hűtőrendszere, mivel nagyon alacsony – körülbelül fél watt – teljesítménnyel működött. A reaktorra való törekvést megérintette az aggodalom, hogy a náci Németország jelentős tudományos vezető szerepet tölt be. A Chicago Pile-1 sikere elsőként mutatta meg élénken a nukleáris energia szövetségesek katonai felhasználásának megvalósíthatóságát, valamint annak a veszélyét, hogy a náci Németországnak sikerülhet atomfegyvereket előállítania. Korábban a kritikus tömegekre vonatkozó becslések durva számítások voltak, ami nagyságrendileg bizonytalansághoz vezetett egy feltételezett bomba méretét illetően. A grafit sikeres felhasználása moderátorként megnyitotta az utat a szövetséges erőfeszítések előrehaladásához, míg a német program részben annak a meggyőződésnek a következménye volt, hogy erre a célra szűkös és drága nehézvizet kell felhasználni. A németek nem vették figyelembe a bór és kadmium szennyeződések fontosságát a grafitmintákban, amelyeken tesztelték a használhatóságát moderátorként, míg Leo Szilard és Enrico Fermi a beszállítókat a grafit leggyakoribb szennyeződéseiről kérdeztek meg az első alkalommal. sikertelen teszt. Következésképpen biztosították, hogy a következő tesztet olyan grafittal hajtsák végre, amely ezektől teljesen mentes. Mint kiderült, a bór és a kadmium is erős neutronmérgek voltak . 1943-ban a CP-1-et áthelyezték az A helyszínre , egy Chicagón kívüli háborús kutatóintézetre, ahol átkonfigurálták Chicago Pile-2-re (CP-2). Ott 1954-ig kutatási céllal üzemeltették, majd leszerelték és elásták. A Stagg Field lelátóit 1957 augusztusában lebontották; a helyszín ma nemzeti történelmi nevezetesség és Chicago nevezetesség.    Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 449-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
120 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF