CP-1 chichagoi 1942-es Fermi Pile atomreaktor grafit emléktárgy

Eladási ár: 120 000 HUF

Leírás

[1R486/X298]
Eredeti dobozában található különleges emléktárgy.

Feliratok:
AMERICAN NUCLEAR SOCIETY
CP_1 (FERMI PILE) GRAPHITE FROM FIRST NUCLEAR REACTOR
DECEMBER 2. 1942

Réz táblán ajándékozási feljegyzés:
TO DR. PÁL LÉNÁRD HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES FROM THE AMERICAN NUCLEAR SOCIETY
MARCH 1976

A dobozban New York-i George G. Biro atommérnök névjegye is megtalálható.

Magasság: 2.4 cm
Szélesség: 8.8 cm
Hosszúság: 9.3 cm
Súly: 0.28 kg
Chicago Pile-1






Chicago Pile-1





Reaktor koncepció
Kutatóreaktor


Tervezte és építette
Kohászati ​​Laboratórium


Működőképes
1942-1943 (81 éve)


Állapot
Lebontva


Elhelyezkedés
Chicago , Illinois , USA


A reaktormag fő paraméterei


Üzemanyag ( hasadóanyag )
Természetes urán


Üzemanyag állapot
szilárd (pellet)


Neutron energia spektruma
Lassú


Elsődleges szabályozási módszer
Vezérlő rudak


Elsődleges moderátor
Nukleáris grafit (tégla)


Elsődleges hűtőfolyadék
Egyik sem


Reaktorhasználat


Elsődleges felhasználás
Kísérleti


Kritikusság (dátum)
1942. december 2


Üzemeltető/tulajdonos
Chicagói Egyetem / Manhattan projekt


Megjegyzések
A világ első mesterséges atomreaktora


 


 



Az első önfenntartó nukleáris reakció helyszíne




Az Egyesült Államok történelmi helyek nemzeti nyilvántartása




Az Egyesült Államok nemzeti történelmi nevezetessége




Chicago nevezetessége


















Koordináták
41°47′33″ é. 87°36′4″ ny.


Épült
1942 


NRHP hivatkozási  szám
66000314 


Jelentős dátumok


Hozzáadva az NRHP-hez
1966. október 15. (66000314) 


Kijelölt NHL
1965. február 18. 


Kijelölt CL
1971. október 27. 



Chicago Pile-1 ( CP-1 ) volt a világ első mesterséges atomreaktora . 1942. december 2-án Enrico Fermi kísérlete során a CP-1-ben beindították az első ember által létrehozott önfenntartó nukleáris láncreakciót . A reaktor titkos fejlesztése volt az első jelentős technikai vívmány a Manhattan Projectben , a szövetségesek atomfegyverek létrehozására irányuló erőfeszítésében a második világháború során . A Chicagói Egyetem Kohászati ​​Laboratóriuma által kifejlesztett CP-1 az eredeti Stagg Field nyugati kilátója alá épült . Bár a projekt polgári és katonai vezetői kételkedtek egy katasztrofális menekülési reakció lehetőségével kapcsolatban, bíztak Fermi biztonsági számításaiban, és úgy döntöttek, hogy a kísérletet egy sűrűn lakott területen is végrehajthatják. Fermi a reaktort "fekete téglák és fából álló nyers halomnak" nevezte. 

Többszöri próbálkozás után a sikeres reaktort 1942 novemberében egy körülbelül 30 fős csapat szerelte össze, amelyben Fermi mellett Leo Szilard tudósok (aki korábban megfogalmazta a nem hasadási láncreakció ötletét ), Leona Woods , Herbert. L. Anderson , Walter Zinn , Martin D. Whitaker és George Weil . A reaktorban természetes uránt használtak. Ehhez nagyon nagy mennyiségű anyagra volt szükség a kritikus szint eléréséhez, valamint a neutronmoderátorként használt grafitra . A reaktor 45 000 ultratiszta grafittömböt tartalmazott , amelyek súlya 360 tonna (330 tonna ), és 5,4 rövid tonna (4,9 tonna) fémuránból és 45 rövid tonna (41 tonna) urán-oxidból állt . A legtöbb későbbi atomreaktortól eltérően nem volt sugárzásvédő vagy hűtőrendszere, mivel nagyon alacsony – körülbelül fél watt – teljesítménnyel működött.

A reaktorra való törekvést megérintette az aggodalom, hogy a náci Németország jelentős tudományos vezető szerepet tölt be. A Chicago Pile-1 sikere elsőként mutatta meg élénken a nukleáris energia szövetségesek katonai felhasználásának megvalósíthatóságát, valamint annak a veszélyét, hogy a náci Németországnak sikerülhet atomfegyvereket előállítania. Korábban a kritikus tömegekre vonatkozó becslések durva számítások voltak, ami nagyságrendileg bizonytalansághoz vezetett egy feltételezett bomba méretét illetően. A grafit sikeres felhasználása moderátorként megnyitotta az utat a szövetséges erőfeszítések előrehaladásához, míg a német program részben annak a meggyőződésnek a következménye volt, hogy erre a célra szűkös és drága nehézvizet kell felhasználni. A németek nem vették figyelembe a bór és kadmium szennyeződések fontosságát a grafitmintákban, amelyeken tesztelték a használhatóságát moderátorként, míg Leo Szilard és Enrico Fermi a beszállítókat a grafit leggyakoribb szennyeződéseiről kérdeztek meg az első alkalommal. sikertelen teszt. Következésképpen biztosították, hogy a következő tesztet olyan grafittal hajtsák végre, amely ezektől teljesen mentes. Mint kiderült, a bór és a kadmium is erős neutronmérgek voltak .

1943-ban a CP-1-et áthelyezték az A helyszínre , egy Chicagón kívüli háborús kutatóintézetre, ahol átkonfigurálták Chicago Pile-2-re (CP-2). Ott 1954-ig kutatási céllal üzemeltették, majd leszerelték és elásták. A Stagg Field lelátóit 1957 augusztusában lebontották; a helyszín ma nemzeti történelmi nevezetesség és Chicago nevezetesség. 

 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 385-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

CP-1 chichagoi 1942-es Fermi Pile atomreaktor grafit emléktárgy

[1R486/X298] Eredeti dobozában található különleges emléktárgy. Feliratok: AMERICAN NUCLEAR SOCIETY CP_1 (FERMI PILE) GRAPHITE FROM FIRST NUCLEAR REACTOR DECEMBER 2. 1942 Réz táblán ajándékozási feljegyzés: TO DR. PÁL LÉNÁRD HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES FROM THE AMERICAN NUCLEAR SOCIETY MARCH 1976 A dobozban New York-i George G. Biro atommérnök névjegye is megtalálható. Magasság: 2.4 cm Szélesség: 8.8 cm Hosszúság: 9.3 cm Súly: 0.28 kg Chicago Pile-1 Chicago Pile-1 Reaktor koncepció Kutatóreaktor Tervezte és építette Kohászati ​​Laboratórium Működőképes 1942-1943 (81 éve) Állapot Lebontva Elhelyezkedés Chicago , Illinois , USA A reaktormag fő paraméterei Üzemanyag ( hasadóanyag ) Természetes urán Üzemanyag állapot szilárd (pellet) Neutron energia spektruma Lassú Elsődleges szabályozási módszer Vezérlő rudak Elsődleges moderátor Nukleáris grafit (tégla) Elsődleges hűtőfolyadék Egyik sem Reaktorhasználat Elsődleges felhasználás Kísérleti Kritikusság (dátum) 1942. december 2 Üzemeltető/tulajdonos Chicagói Egyetem / Manhattan projekt Megjegyzések A világ első mesterséges atomreaktora     Az első önfenntartó nukleáris reakció helyszíne Az Egyesült Államok történelmi helyek nemzeti nyilvántartása Az Egyesült Államok nemzeti történelmi nevezetessége Chicago nevezetessége Koordináták 41°47′33″ é. 87°36′4″ ny. Épült 1942  NRHP hivatkozási  szám 66000314  Jelentős dátumok Hozzáadva az NRHP-hez 1966. október 15. (66000314)  Kijelölt NHL 1965. február 18.  Kijelölt CL 1971. október 27.  Chicago Pile-1 ( CP-1 ) volt a világ első mesterséges atomreaktora . 1942. december 2-án Enrico Fermi kísérlete során a CP-1-ben beindították az első ember által létrehozott önfenntartó nukleáris láncreakciót . A reaktor titkos fejlesztése volt az első jelentős technikai vívmány a Manhattan Projectben , a szövetségesek atomfegyverek létrehozására irányuló erőfeszítésében a második világháború során . A Chicagói Egyetem Kohászati ​​Laboratóriuma által kifejlesztett CP-1 az eredeti Stagg Field nyugati kilátója alá épült . Bár a projekt polgári és katonai vezetői kételkedtek egy katasztrofális menekülési reakció lehetőségével kapcsolatban, bíztak Fermi biztonsági számításaiban, és úgy döntöttek, hogy a kísérletet egy sűrűn lakott területen is végrehajthatják. Fermi a reaktort "fekete téglák és fából álló nyers halomnak" nevezte.  Többszöri próbálkozás után a sikeres reaktort 1942 novemberében egy körülbelül 30 fős csapat szerelte össze, amelyben Fermi mellett Leo Szilard tudósok (aki korábban megfogalmazta a nem hasadási láncreakció ötletét ), Leona Woods , Herbert. L. Anderson , Walter Zinn , Martin D. Whitaker és George Weil . A reaktorban természetes uránt használtak. Ehhez nagyon nagy mennyiségű anyagra volt szükség a kritikus szint eléréséhez, valamint a neutronmoderátorként használt grafitra . A reaktor 45 000 ultratiszta grafittömböt tartalmazott , amelyek súlya 360 tonna (330 tonna ), és 5,4 rövid tonna (4,9 tonna) fémuránból és 45 rövid tonna (41 tonna) urán-oxidból állt . A legtöbb későbbi atomreaktortól eltérően nem volt sugárzásvédő vagy hűtőrendszere, mivel nagyon alacsony – körülbelül fél watt – teljesítménnyel működött. A reaktorra való törekvést megérintette az aggodalom, hogy a náci Németország jelentős tudományos vezető szerepet tölt be. A Chicago Pile-1 sikere elsőként mutatta meg élénken a nukleáris energia szövetségesek katonai felhasználásának megvalósíthatóságát, valamint annak a veszélyét, hogy a náci Németországnak sikerülhet atomfegyvereket előállítania. Korábban a kritikus tömegekre vonatkozó becslések durva számítások voltak, ami nagyságrendileg bizonytalansághoz vezetett egy feltételezett bomba méretét illetően. A grafit sikeres felhasználása moderátorként megnyitotta az utat a szövetséges erőfeszítések előrehaladásához, míg a német program részben annak a meggyőződésnek a következménye volt, hogy erre a célra szűkös és drága nehézvizet kell felhasználni. A németek nem vették figyelembe a bór és kadmium szennyeződések fontosságát a grafitmintákban, amelyeken tesztelték a használhatóságát moderátorként, míg Leo Szilard és Enrico Fermi a beszállítókat a grafit leggyakoribb szennyeződéseiről kérdeztek meg az első alkalommal. sikertelen teszt. Következésképpen biztosították, hogy a következő tesztet olyan grafittal hajtsák végre, amely ezektől teljesen mentes. Mint kiderült, a bór és a kadmium is erős neutronmérgek voltak . 1943-ban a CP-1-et áthelyezték az A helyszínre , egy Chicagón kívüli háborús kutatóintézetre, ahol átkonfigurálták Chicago Pile-2-re (CP-2). Ott 1954-ig kutatási céllal üzemeltették, majd leszerelték és elásták. A Stagg Field lelátóit 1957 augusztusában lebontották; a helyszín ma nemzeti történelmi nevezetesség és Chicago nevezetesség.    Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. július. 15.

(A műtárgyat eddig 385-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
120 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF