[FK2185/Bp72/207] A kép mérete: 28 x 22 cm keret nélkül. Készült: Fametszet, Papír A kép Bordás Ferenc (Temesvár, 1911, Budapest, 1982) alkotása. Jelezve: Lent A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woyty-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comóban, Luganóban, a hamburgi nemzetközi ex libris kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérvárott Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szürrealista művek kerültek ki keze alól. Az '50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, a grafikában is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt is a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K., Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). A franciaországi Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert. 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv. 1968/2, G.F.: Műv. 1971/3, Kiáll. Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woythy-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comoban, Luganoban, a hamburgi nemzetközi ex librisz-kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérváron Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szűrrealista művek kerültek ki keze alól. Az 50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, grafikáiban is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K.-Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert, majd 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv.-1968/2, G.F.: Műv.-1971/3) Magyar festők és grafikusok adattára Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak kibontakozásában, elsősorban is a fametszésre - Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmer bécsi mester keltette föl érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózott Aba-Novák Vilmos is lekötötte. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként dolgozik, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezeti. Grafikai tevékenysége teljes kötetlenségében - az ötvenes évektől kezdve - Budapesten való végleges letelepedését követően bontakozott ki. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus. Orvosi diplomát szerzett, de már egyetemi hallgató korától foglalkozik grafikával. Különösen a fametszést műveli. Több könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Orvosi tanulmányaival párhuzamosan Aba-Novák Vilmostól festészetet, Devich Sándortól és Buday Györgytől grafikát tanult Szegeden, majd kisgrafikával és ex librisszel kezdett foglalkozni. Kiállításai voltak Szegeden (1937, 1938, 1971), Budapesten (1961, 1965, 1967, 1970, 1974, 1977), valamint a lengyelországi Malborkban (1967) és Tarnowban (1972). Tagja volt a firenzei Képzőművészeti Akadémiának (1965), munkáit díjazták számos nemzetközi kisgrafikai rendezvényen. - Az egyformán jól kezelt grafikai technikák közül a fametszet állt hozzá a legközelebb, melyet intellektuális igénnyel, egyéni jelképrendszer megteremtésével művelt. Vonzódott a drámai és epikus témákhoz, de sajátos egyensúlyérzéke mindig megóvta a túlzásoktól.

[FKA499/Bp204/67] A kép mérete: 19,5 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Élesdy István (Cegléd, 1912, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve lent "Köves utca; Élesdy I. (golyóstollal)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1933-tól pedig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, ahol egy ideig tanársegéd is volt. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként, 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányokat folytatott. A '40-es évek elején a nagybányai művésztelepen is megfordult. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakiskola tanára volt, 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Számos egyéni kiállítása volt Budapesten. 1962-től több olasz városban mutatta be műveit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, fővárosi akvarell kiállításokon, Kolozsvárott az Erdélyi Képzőművészek kiállításain, ill. a Magyar Rézkarcolók Egyesülete, a Barabás Miklós Céh, az Olasz Rézkarcolók Szövetsége seregszemléjén. Díjak: a Főváros fametszet díja; a budapesti akvarell kiállítás díja; a budapesti rézkarc kiállítás díja. 1960 Firenze, 1961 Róma, 1966 pedig San Marino nemzetközi díja. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. A Várnegyeddel és olasz műemlékekkel sokat foglalkozott. Témáit számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Számos balladát illusztrált. Nagyobb rézkarcsorozatokban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. Munkáit őrzi a Fővárosi Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria. (Horváth Teréz adatközlése nyomán, ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként. A nagybányai művésztelepen is folytatott tanulmányokat. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. Több európai országban járt tanulmányúton. Itthon és külföldön rendezett kiállításokat. Olaszországban többször is szerepelt alkotásaival. 1940-ben a főváros fametszetdíját, 1941-ben pedig az akvarell-díját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. 1964-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell, val. a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. (ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Olaszországban folytatott tanulmányokat, ahova azóta is többször visszatért. Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. 1940 óta kiállító művész, hazai bemutatói (1955, 1963, 1972, 1974) mellett többször kiállított Olaszországban. 1940-ben a főváros fametszet-, 1941-ben akvarelldíját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinoban nyert nemzetközi díjat. 1964 óta megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta föl a budai vár építészeti emlékeit. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; - Tóth Ervin: Élesdy István. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő és rézkarcoló. Előbb Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Varga N. Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában volt ösztöndíjas. Főleg rézkarcokat készít. 1955-ben és 1963-ban önálló kiállításon mutatta be munkáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Rómában folytatott tanulmányokat. Tanulmányutakon Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Marokkóban, Németországban és Jugoszláviában járt. 1940 óta kiállító művész, számos hazai bemutatója mellett (Budapest, Veszprém, Szombathely stb.) több alkalommal kiállított Olaszországban. Legutóbb a Csontváry Teremben (1982), Szolnokon (1983) és Pécsett (1984) szerepelt. 1940-ben a fővárosi fametszet, 1941-ben akvarell díját nyerte el; 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. A Firenzei Akadémia tiszteleti tagja (1964). - Érzékeny,kiváló megfigyelőkészségű grafikus, kedvvel rajzolja és festi a főváros régi városnegyedeinek vedutáit. (26 akvarellje díszíti Pereházy Károly: A Várnegyed című könyvét.) Fő műfaja, az akvarell és a rézkarc, de foglalkozik olajfestészettel is; ilyen technikájú képeinek témája a vidéki élettel kapcsolatos. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Művészeti tanulmányait Szolnokon Pólya Tibornál kezdte, majd Szőnyi Istvánnál tanult. 1933-38: MKF, ahol ugyanekkor tanársegéd is volt. Mestere: Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos. 1940: Bp.-i rézkarc kiállítás díja; 1941: Bp.-i Akvarell Kiáll. díja; 1960: Firenze, 1961; Róma; 1966: San Marino díja; 1939: római ösztöndíjas. 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányutakat folytatott. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakisk. tanára. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Főleg akvarelleket és rézkarcokat, de fametszetet, hidegtűt és akvatinta műveket is készített. Témáit a számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Sokat foglalkozott a Várnegyeddel, olasz műemlékekkel. Illusztrált balladákat is. Ek: 1947, 1948, 1956: Bp. (gyűjt. kiállítás); 1962: KKI Kt.; 1962: több olasz városban állított ki; 1964: Cegléd; 1981, 1984, 1986: Bp.-i kiállítások; 1984: Zalaegerszeg. Vcsk: 1933, 1934, 1936, 1937: Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon; 1940, 1941: Akvarell Kiállítás, Bp.; 1942, 1943, 1944: Erdélyi Képzőművészek kiállítása, Kolozsvár; 1946: Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Barabás Miklós Céh, Olasz Rézkarcolók Szövetsége; 1951-54, 1960: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok. Km: FK, MNG. Irod.: MŰV, 1963/2., 1964/10., 1965/4., 1961/12., 1967/8.; Új Tükör, 1981/41. (H. T.)

[0Z646/057] Papír grafit ceruzarajz, üveglap mögött, fenyő keretben. Jelezve jobbra lent: JUDGES Mű címe középen lent: CANONGATE THE TOLBOOTH EDINBURGH Magasság: 29.5 cm Szélesség: 36 cm Súly: 0.745 kg Canongate Tolbooth A Wikipedia-ból, az ingyenes enciklopédia Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez A Canongate Tolbooth, 1591-ben épült. Canongate Tolbooth egy történelmi mérföldkő a Óváros területén Edinburgh épült 1591-ben, mint egy Tolbooth , vagyis a központi ügyvezetése és az igazság az, akkor külön burgh az a Canongate amely kívül Edinburgh város falai . Az épületet jelenleg a Népi Történeti Múzeum használja, és A kategóriájú épületként védett . [1] Történelem [ szerkesztés ] A tolbooth tornyát 1591-ben építették, és a keletre eső blokkot abban az időben vagy kissé utána Sir Lewis Bellenden , Broughton báró, valamint a Canongate és a skót lord igazságügyi tisztviselő feudális felettese állította . [1] [2] A városi tanács volt a bíróság, a börtön börtön és a találkozó helye. [1] 1875-ben Robert Morham városépítész nagy részben restaurálta és átalakította a külsejét. Belső szinten az első és a tetőtér emeletet egyesítették, hogy egyetlen emelet legyen, ma a Népi Történeti Múzeum . [3] [4] Design [ szerkesztés ] Az óra bartizánokkal mindkét oldalra és a kúpos torony A Tolbooth egy harangtoronyból áll, egy keleti alsó blokkkal, amely a tanácsteremt és a tárgyalót tartalmazta. [5] A torony két bartizans díszítő gunloops mindkét oldalán egy órát, kelt 1884, mely fölött van függesztve a Royal Mile által kovácsoltvas konzolok. [2] [3] A bartizánok felett kúpos torony található [3], míg utcai szinten egy kerek íves pend van , amely a Tolbooth Wyndbe vezet. [6] építészeti jellemzőit a keleti blokk közé egy kő forestair ami egy ajtó mellett a torony, [5] az Oriel ablak , [2]és négy Mormon által ápolt dormer , Rothiemay Gordon 1647-es térképének alapján, amely három piended helyébe lépett .   Forrás: wikipédia

[FKA890/Bp205/80] A kép mérete: 29 x 22 cm keret nélkül. Készült: Litográfia, Papír A kép Dora Horn jelzéssel német művész 1930 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "Dora Horn (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKC162/Bp304/109] A kép mérete: 30 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Hepp Edit (Szekszárd, 1947) alkotása. Jelezve jobbra lent "Hepp (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. festő, (Szekszárd, 1947. febr. 17.) 1961-65: Képző- és Iparműv. Gimn. 1967-74: MKF festő szak, mesterei: Barcsay Jenő, Kádár György, Kokas Ignác. 1975-77: Derkovits-ösztöndíj; 1976, 1977: Nívódíj; 1978: Vas Megyei Tanács Különdíja; 1978: Derkovits-érem; 1982: Borsos-érem; 1982: Hatvani G. díja; 1984: Esztergom Város Tanácsának Nagydíja; 1985: Honvédelmi Pályázat, BM. díja; 1986: MTA és Soros Alapítvány díja; 1988: Nközi Művészeti Verseny Oklevele; Marcus Pfeifer és Michael Ingbar G., New York; 1990: Zsűri és Közönség díja, Artlink, Fort Wayne; 1992: "Művészet az Előadóteremben" Pályázat, Lafayette, Indiana, Purdue Egy. I. díja. Álomszerű lírai hangulatokat finom iróniával egybeötvöző képvilága a 80-as évekre bontakozott ki. Nagy tömbökbe foglalt, de színekben és körvonalakban elbizonytalanított terei alig kivehető figuratív elemekkel társulnak. Festői asszociációi a lélek belső világáról, a rezignált merengés, a szorongás és félelem hangulatairól szólnak. Képeiből a konkrét utalások idővel eltűnnek, és érzelemdús festői absztrakciónak adnak helyet. Ek: 1977: Csepel, G.; 1978: Savaria M.; 1979: Stúdió G.; 1984: Várm. Esztergom; 1987: Walter Bischoff G., Chicago; 1988: Trinity Episcopal templom, Columbus, Ohio; 1989: Zsidó Kult. Közp., Indianapolis; 1989, 1991: G. 200, Columbus, Ohio; 1994: Oscar Friedl G., Chicago; 1995: Plymouth Congregational Church, Fort Wayne, Chelsea G., Cleveland; 1997: Indiana-Purdue Egy. G., Fort Wayne; 1998: "Borders" Amerikai Könyvesbolthálózat Kt., Fort Wayne. Vcsk: 1978-86: részvétel a FKS kiállításain; 1974-86: Orsz. Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1981: Magyar művészek, Wilhelmshaven; 1982: Magyar művészek, Bp., Berlin, Moszkva, Varsó, Prága, Szófia; 1983: Magyar művészek, Bilbao; 1984: Art Fair, Stockholm; Hat magyar festőművész, Bécs; 1985: Magyar művészek, Róma, Bologna, Nyugat-Berlin; 1987: Walter Bishoff G., Chicago; 1988: Soros-ösztöndíjasok, Kecskemét; 1990: Ariel G., Soho, New York; You the Judge, Artlink, Fort Wayne, Indiana; 1990-91: Performing Art Center, Fort Wayne; 1990-97: Chelsea G., Cleveland; 1992: M. of Arts, Fort Wayne; 1994: Derkovits-ösztöndíjasok, SZK, Szhely; 1998: Indiana-Purdue University Fort Wayne, Scool of Creating and Performing Arts; 1999: Art For Rend, Exhibition of the M. of Arts, Fort Wayne. Mk: Foundation of Visual Arts, Stockholm; Gorkij Kvtár; MNG; Műcsarnok; OSZK; Plymouth Conregational templom, Fort Wayne; Purdue Egy., Fort Wayne; Rippl-Rónai M., Kaposvár; SZK, Szhely; Purdue Egy, Fort Wayne. Km: Homage to Szentgyörgyi Albert (triptichon, 1992, Purdue Egy. West Lafayette, USA); Hotel Corvinus Kempinsky, Bp.

[FKC345/Bp93/94] A kép mérete: 15 x 17,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Csillag József (Győrszentmárton, 1894, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve lent "Asztag Csillag (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1917-24 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán tanult és szerzett rajztanári oklevelet. Révész Imre tanítványa volt. A '20-as években tanulmányúton járt Itáliában (Róma, Firenze, Velence, Pádova). Már főiskolás korában kezdett el dolgozni a pécsi és a kecskeméti művésztelepen. Első gyűjteményes tárlatát 1928-ban Pécsett rendezték festményeiből. 1929-ben rézkarcaiból rendeztek bemutatót Brüsszelben. Ezen kívül Firenzében és New Yorkban szerepelt kiállításokon. A '30-as évek folyamán többször műterem-kiállításon mutatta be alkotásait. Elsősorban tájképeket festett, a látványhoz hű, realista modorban. Kerültek ki keze alól magyar jellegű zsánerképek is. Rézkarcain is főként a táj szépségeit igyekezett megörökíteni. Tájképei stockholmi és hollandi múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt. A kecskeméti művésztelepen is dolgozott. 1928-ban Kecskeméten, 1938-ban Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendezett gyűjteményes kiállítást. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokban is szerepelnek. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt, majd külföldi tanulmányútra utazott. Gyűjteményes kiállításai voltak Brüsszelben, Firenzében és New Yorkban. Főként magyar jellegű zsánerképeket festett. 1931-ben "Fabán" c. képe kitüntető elismerést kapott. Tájképei stockholmi és hollandiai múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Révész Imre tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, dolgozott a kecskeméti művésztelepen is. 1928-ban Kecskeméten, 1931-ben Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendeztek gyűjt. kiállítást műveiből. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokba is kerültek. Újabban rézkarcokat is készít.