[FKA030/Bp305/55] A kép mérete: 29 x 24 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve jobbra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.

[FKB582/Bp11/25] A kép mérete: 73 x 58 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Hegedűs R. jelzéssel magyar művész 1890 alkotása. Jelezve balra lent "Hegedűs R. München, 1890. august 14." A festmény egy helyen sérült. Keret: Sérült

[0Y190/X287] Papír szénrajz, üveglap mögött, keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Jelzés jobbra lent, lásd fotó. Magasság: 40 cm Szélesség: 32 cm Súly: 1.28 kg

[FKC219/Bp302/98] A kép mérete: 30 x 22 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Magyar művész 1910 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3152/Bp59/11] A kép mérete: 56 x 40 cm keret nélkül. Készült: szén, színes ceruza, Papír A kép Vajda Ferenc (Budapest, 1892) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Vajda Ferenc 1931 II." A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Művészeti tanulmányait különböző szabadiskolákban végezte. Kmetty János, Bornemissza Géza és Podolini-Volkmann Artur voltak a mesterei. Főleg portré- és tájképfestészettel foglalkozott. A magyar pedagógus társadalom számos kiválóságának arcképét örökítette meg. Tájképein világos, meleg színekkel és kiforrott művészettel éreztette a levegő és a fénytörés hatásait. (MLKT) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi tanulmányait Kmetty János, Bornemissza Géza és Podolini-Volkmann Artur mellett, a szabadiskolában végezte. Főleg portré- és tájképfestészettel foglalkozott. A magyar pedagógus társadalom számos kiválóságának arcképét örökítette meg. Tájképein világos, meleg színekkel és kiforrott művészettel éreztette a levegő és a fénytörés hatásait. - Irod.: MLKT Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait különböző magániskolákban végezte. Kmetty János, Bornemissza Géza, Podolini-Volkmann Artur voltak a mesterei. Főleg portré- és tájképfestészettel foglalkozott. A magyar pedagógus társadalom számos kiválóságának arcképét örökítette meg. Tájképein világos, meleg színekkel és kiforrott művészettel éreztette a levegő és a fénytörés hatásait. (MLKT)

[FK3039/Z025] A kép mérete: 23 x 17 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884, Budapest, 1972) alkotása. Jelezve jobbra középen "Herman Lipót" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1910-ben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolában, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1905-ben Asbetnél tanult Münchenben, 1908-tól ismét itthon a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. 1909-1910 között Berlinben dolgozott, Falus Elekkel plakátot tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep létrehozásában. 1911-ben Párizsba ment, 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban járt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen működött, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1920-ban alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak s a Lechner Társaságnak. Ezen kívül tagja volt a Magyar Arcképfestők Társaságának, valamint a Munkácsy Céhnek. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1921-ben tanulmányúton járt Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehet Ferenc festő bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben pedig Itáliában járt tanulmányúton. A II. Világháború után Zsenyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Képmásokat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodását követően kezdett tájképeket festeni. Az 1920-as évek elejétől megváltozott a stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Arcképei, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A '30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. A II. Világháború után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól és közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. század első évtizedeiben a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a '10-es években a Vasárnapi Újságban, a '30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Saját maga illusztrálta Művészasztal c. emlékezéseit. Díjak: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, a Barcelónai Világkiállítás aranyérme, Munkácsy-díj, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. (Ladányi József, ML, Éber, H.M.: Műv. 1972/1, P.K.: Műv. 1972/7) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Ezt követően Kecskeméten dolgozott, egyik alapítója volt az itteni művésztelepnek. Ezek kívül, ott volt a Szinyei Társaság, s a Lechner Társaság alapítói között. Később a fővárosban működött. Impresszionista tájakat, arcképeket, figurális kompozíciókat, csendéleteket festett, s tanulmányfejeket rajzolt. Kitűnő karikatúrista volt, akinek e műfajbeli alkotásait finom szellemesség, jóízű humor tette különösen becsessé. Az első, s különösen a II. világháború borzalmas pusztításai, val. embertelensége következében megrendült művész oltárképszerű, apokaliptikus látomásokat festett. Számos lap illusztrátora volt. 1918-ban "Pásztorjáték" című festményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. Több kiállításon volt az Ernst Múzeumban (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931). Munkácsy-díjas, érdemes művész volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal" c. emlékezéseit. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a MNG. (ML, Éber, H.M.: Műv.-1972/1, P.K.: Műv.-1972/7) Magyar festők és grafikusok adattára A Mintarajziskolában Balló Edénél, Hegedüs Lászlónál és Zemplényi Tivadarnál tanult. Munkácsy-díjas, érdemes művész. Impresszionista tájakat, portrékat, alakos kompozíciókat festett. Számos lap illusztrátora volt. Saját maga illusztrálta "Művészasztal", 1958 c. emlékezéseit. 1918-ban "Pásztorjáték" c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931-ben gyűjteményes kiállításokat rendezett az Ernst Múzeumban. Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1901-05 között a Mintarajziskolában Balló Ede növendéke volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt. 1905 óta kiállító művész. Számos lap illusztrátora volt (Kakas Márton, Borsszem Jankó stb.). Több alkalommal rendezett gyüjt. kiállítást az Ernst Múzeumban, legutóbb 1954-ben és 1959-ben. A kecskeméti művésztelep alapító tagja volt. Tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, valósághűségre törekvő portrékat, derűs hangulatú, impresszionisztikus tájképeket fest. Több művét őrzi a Nemz. Gal. Számos művészeti cikket is írt. Művész kortársairól feljegyzett anekdotikus elbeszélései A művészasztal címen jelentek meg (1958) saját illusztrációival. - Irod.: Lehel F.: H. L. rajzai. Bp., 1921. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult s Kecskeméten, majd a fővárosban működött, ahol 1905. óta állít ki nagyobbára tájképekbe helyezett aktcsoportokat, amelyeket zárt kompozícióra való törekvés és ekletikus megfestés jellemez. Grafikailag is működik. 1918. Pásztorjáték c. olajfestményével az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. 1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929 és 1931. gyüjt. kiállításokat rendezett az Ernst-Múzeumban. Jelentékenyebb művei: Tannhäuser, Szerelem kapuja, Arany-kor, Alvó Vénusz stb. A művész anyja, Az irgalmas szamaritánius, Önarckép, A pólai kikötő, Út az itatóhoz és Viharfelhő c. képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, több képét a főváros szerezte meg. Újabban a "Magyar Művészet"-ben és az Est-lapokban értékes festészeti cikkei jelentek meg. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1901-ben iratkozott be a Mintarajzisk.-ba, ahol Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar volt a tanára. 1905-ben Asbénél tanult Münchenben. 1908-tól ismét a Mintarajzisk.-ban folytatta tanulmányait. 1918: Erzsébetvárosi Kaszinó díja, Műcsarnok: 1929: Világkiállítás aranyérme, Barcelona; 1952: Munkácsy-díj; 1954: Szocialista Munkáért Érdemérem; 1969: Munka Érdemrend arany fokozata. A Magyar Arcképfestők Társasága, a Munkácsy Céh és a Szinyei Társaság tagja volt. Ez utóbbi ügyvezető igazgatói tisztét is betöltötte. 1919-ben a Képző- és Iparművészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választották. 1951-től a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának elnöke volt. 1909-10 között Berlinben dolgozott. Falus Elekkel plakátokat tervezett és könyvillusztrációkat készített. 1910-ben hazatért, s részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában. 1911-ben Párizsba ment. 1912-ben Budapesten telepedett le. 1914-ben Olaszországban volt tanulmányúton, majd a kecskeméti művésztelepen dolgozott, ahonnan bevonult katonának. A Császári és Királyi Főhadiszállás festője lett, később ezred-festőként Prágába helyezték. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt. 1921-ben Németországban volt tanulmányúton, főként Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Ebben az évben jelent meg Budapesten rajzalbuma Lehel Ferenc bevezetőjével. 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra M.-ba került. Alkotásai 1903-tól szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. Portrékat, tájképeket, csendéleteket, mitológiai és allegorikus jeleneteket, tájképi környezetben ábrázolt aktokat festett. Kompozíciói barokkosak, színei sötétek. Kecskeméti tartózkodása után kezdett tájképeket festeni. A 20-as évek elejétől megváltozott stílusa. Festésmódja oldottabb, könnyedebb lett, a színek kivilágosodtak. Portréi, derűs hangulatú balatoni, szentendrei tájai, életörömtől duzzadó aktjai dekoratívabbak korábbi műveinél. A 30-as években romantikus tájképeket, idilli jeleneteket festett. 1945 után korábbi témái mellett számos arcképet alkotott művésztársairól, közéleti személyiségekről. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a XX. sz. első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd a 10-es években a Vasárnapi Ujságban, a 30-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Művészeti írásait a 20-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. 1928-46 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst M. tárlatait rendezte. Ek.: 1913: VI. kiállítás, Ernst M.; 1946: Bibliotheca Officina; 1949: Fészek Klub; 1954: Ernst M. (kat.); 1959: Csók G. (kat.); Képcsarnok, Szeged; 1974: G., Szolnok; MNG; 1975: Herman O. M. Képtára, Miskolc; 1980: Móra F. M., Szeged; Mátra M., Gyöngyös (állandó kiállítás); 1981, 1984: Gyöngyösi G., Gyöngyös. Vcsk.: 1903-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1910: Könyves Kálmán Szalon; 1913: XIII. kiállítás, Ernst M.; 1920: XLI. kiállítás, Ernst M.; 1921, 1922: Ernst M.; 1922-től: a Szinyei Társaság művésztagjainak kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1924: Ernst M.; Magyar művészeti kiállítás, Bécs; 1925: Magyar művészeti kiállítás, London; 1928-tól: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M. és Nemzeti Szalon; 1929: CVII. kiállítás, Ernst M.; 1940-től: Magyar Művészetért, Műcsarnok és régi Műcsarnok; 1947: Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: Kilencven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; A szolnoki művésztelep jubileumi kiállítása, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok. Mk.: Damjanich J. M., Szolnok; MNG; Móra F. M., Szeged; PIM Kötete: A művészasztal, Bp., 1958. Irod.: Bálint A.: Hermann Lipót, Nyugat, 1913. jan. 16.; Bálint R.: Hermann Lipót, a KÉVE Könyve, Bp., 1913.; Lázár B.: (kat. bev. tan., Ernst M., 1913); Bálint A.: Hermann Lipót rajzai, Nyugat, 1921. dec. 1.; Lehel F.: Hermann Lipót rajzai, Bp., 1921; Eisler M. J.: Hermann Lipót művészete, Magyar Művészet, 1929/4.; Farkas Z.: Hermann Lipót kiállítása az Ernst Múzeumban, Nyugat, 1929. dec. 1.; Pérely I.: Magyar Újságrajzoló Művészek Könyve, Bp., 1930; D. Fehér Zs.: Hermann Lipót művészete (kat. bev. tan., Ernst. M., 1954); Lengyel G.: Hermann Lipótról (kat. bev. tan., Csók G., 1959); Lengyel G.: A nyolcvanéves Hermann Lipótnál, MŰV, 1964/6.; Pogány Ö. G.: Hermann Lipót emlékkiállítása a Szolnoki Galériában, Jászkunság, 1974/10.; Demény J.: Bartók "piktor" földije: Hermann Lipót, Dunatáj, 1984/1.; Mrvavik L.: Pascin Magyarországon, MÉ, 1991/1-2. (L.J.)