[FK3337/Bp404/1] A kép mérete: 80 x 51 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve Balra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.

[FK2661/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Papp Gábor (Komáromszentpéter, 1936) alkotása. Jelezve Balra lent "Papp G" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Pór Bertalan tanítványa volt. 1960-ban végzett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Számos európai országban járt tanulmányúton. Több kiállításon mutatta be munkáit. Egyéni tárlata volt többet között Pécsett, Budapesten, Münchenben, Szófiában, stb. 1960-tól vesz részt országos kiállításokon Budapesten és vidéken, a Fiatal Művészek Stúdiója tárlatain, külhoni magyar rendezvényeken (Amszterdam, Párizs, Moszkva, stb.). Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel itthoni és külhoni élményeit. Erőssége a tájkép és a csendélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. A Hadtörténeti Múzeumban és a szolnoki Damjanich János Múzeumban kaptak helyet művei. (Heitler László-Wehner Tibor adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Pór Bertalan tanítványa volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Több kiállításon mutatta be műveit. Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel hazai és külföldi élményeit. Erőssége a tájkép és a csendélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1960-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Pap Gyula és Pór Bertalan osztályán. Tanulmányúton megfordult Olasz-, Francia- és Spanyolországban, Ausztriában és a szomszédos államokban. Egyéni kiállítása 1977-ben Pécsett volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. - Konstruktív szerkesztésű dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza föl hazai és külföldi benyomásait. Erőssége a tájkép és a csöndélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok, Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1960-ban kapott diplomát Pór Bertalan és Papp Gyula növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz-, Francia- és Spanyolországban, megfordult Jugoszláviában, Ausztriában és a környező szocialista országokban. Egyéni kiállítása 1977-ben Pécsett volt; egyes művei eljutottak Szófiába, Prágába és Moszkvába. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjas volt. - Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel hazai és külföldi benyomásait. Erőssége a tájkép és a csendéleti kompozíció; expresszív szemlélete olykor drámai színezettel, a tapasztalati valóság mélyebb rétegeinek festői megjelenítésével bővül ki. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1954-60: MKF, mesterei: Pór Bertalan, Pap Gyula. 1966-69: Derkovits-ösztöndíj. Képei egyik csoportján a természeti témákat erőteljes színekkel rendezi szilárd hatású kompozícióba, másikon az elvonatkoztatás útján tovább haladva mélyebb összefüggéseik föltárására törekszik. Előbbiek az expresszionizmus, utóbbiak a lírai absztrakció körébe sorolhatók. Mindkettőt a széles fölrakású festék változatos anyaghatásainak következetes alkalmazása jellemzi. Egyéni kiállítása volt többet között Pécsett (1977), Bp-en, Szófiában, Münchenben, Garmisch-Partenkirchenben. 1960-tól vesz részt országos kiállításokon Bp.-en és vidéken, az FMS tárlatain, külföldi magyar kiállításokon (Amszterdam, Moszkva, Párizs). Ek: 1977: Úti képek, Képcsarnok, Pécs; 1984: Színyei Merse T., Szekszárd. Mk: Damjanic J. M., Szolnok; Hadtörténeti M.; MNG. Km: mozaik (1962, Bfüred). (HE.L.-W.T.)

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK2658/Z086] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Somos Miklós (Miskolc, 1933) alkotása. Jelezve Balra lent "Somos" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1951-57 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványa volt. A '60-as és a '70-es években rendszeresen dolgozott Zsenyén. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1950-es évektől vesz részt országos tárlatokon. Kortárs magyar művészet külföldi seregszemléin is bemutatták munkáit. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi műveit. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál, képmásainál túllép a valóság egyedi jelein. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. Az 1970-es évek elején művészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a '80-as évekre munkái még oldottabbá váltak. Választékos színvilága, látomásszerűen sejtelmes hangulatai lírai megfogalmazást nyernek. Továbbra is a világ összefüggéseit kutatja, festészete transzcendens elemekkel és allegóriákkal gazdagított. Vonzódik a bibliából kiinduló narratív jelenetek ábrázolásához. Egyházművészeti tevékenységét különböző templomokban lévő seccói jelzik. Nagyvonalúan dolgozza fel a korábbi korok művészi eredményeit, különösen vonzódik a román kor, a gótika és a reneszánsz mestereinek reminiszcenciáihoz. Számos díjjal jutalmazták munkásságát (Munkácsy-díj; Tornyai-plakett; Derkovits-ösztöndíj; Család pályázat II. díj; az egri I. Országos Akvarell Biennále; Művészeti Alap díja; Egry József-díj; a Szegedi Nyári Tárlat díja; a IV. Balatoni Nyári Tárlat festészeti díja, a miskolci Jubileium Tárlat III. díja; a Szegedi I. Táblaképfestészeti Biennále díja; SZOT-díj, a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti tárlat ezüst diplomája; a Szent Miklós Érdemrend aranykeresztje; a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti Biennále arany diplomája. A Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki közgyűjtemény őrzi alkotásait. (S.I.: Műv. 1964/5. P.K.: Műv. 1965/10. ML, P.K.: Műv. 1966/4. S.R.: Műv. 1969/5. Cs.Gy.: Műv. 1972/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke volt. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbólikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1968-ban Bécsben szerepelt egy csoport kiállításon. 1959-62 k. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1972-ben Egry-díjat, 1968-ban az Egri Akvarell Biennálé-díját, 1969-ben a Tornyai-platettet, 1973-ban Munkácsy-díjat nyert. (ML, S.R.: Műv.-1969/5) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1957-ben végzett, Fónyi Géza növendékeként. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, melynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezése, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta kiállító művész: tárlata 1965-ben és 1972-ben az Ernst Múzeumban, 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1969-ben a Központi Fizikai Kutatóintézetben, 1971-ben a Fészek Klubban, 1976-ban Győrött és Szegeden volt. Ernst Múzeumbeli tárlati számos vidéki városban (Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Eger, Miskolc stb.) bemutatták. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1968-ban kiállított Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott. 1969-ben elnyerte a Tornyai plakettet. 1968-ban az Egri Akvarell Biennálén, 1975-ben a Szolnoki Festészeti Triennálén díjazták. Könyve: Rousult. Bp. 1965. - Irod.: Szij Rezső: Somos Miklós. Alföld, 1964. 6. sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán (1951-57) Fónyi Géza növendéke volt. 1959 óta vesz részt kiállításokon. 1965-ben a Párizsi Ifjúsági Biennálén szerepelt és az Ernst Múzeumban volt első számottevő bemutatkozása. Figurális kompozíciót, tájképeket összefogott forma- és színvilág jellemzi. A hódmezővásárhelyi művésztelep hatására kerámiaképeket is készít. Könyve: Roualut, Bp., 1965. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1957-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Fónyi Géza növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, Jugoszláviában, Norvégiában, Lengyelországban és Bulgáriában. 1961 óta kiállító művész, számos kisebb, vidéki bemutató mellett 1965-ben az Ernst Múzeumban, 1972-ben a Műcsarnokban, 1981-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Nagyobb kollekcióval szerepelt Párizsban, Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott; 1969-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1967-ben a szegedi nyári tárlaton, 1968-ban az egri akvarell-biennálén, 1975-ben a szolnoki festészeti triennálén díjazták. - Formanyelve sokban merít a középkori és a korareneszánsz művészet stílushagyományaiból; képeiből gyengédség, a tárgyi-figurális lényeglátás, kifejező szuggesztivitás sugárzik. Fest tájképeket, portrékat, figurális kompozíciókat, fő erőssége az intellektuális tartalmú csendélet és életkép. Jelentős akvarellista és a monumentális technikák avatott művelője.

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK3264/FL-4] A kép mérete: 31,5 x 70,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Kurucz D. István (Hódmezővásárhely, 1914, Budapest, 1996) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kurucz 977" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1940-ig volt a tanítványa. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai államban, Mongóliában, Japánban, Algériában. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe. A Vásárhely Népe c. lap munkatársa volt. 1949-59 között Szőnyi tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-52-ben megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezete és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Évekig elnöke volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készültek. Számos falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1941-től számos kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt, bemutatkozott több hazai és külhoni városban. 1941-től minden jelentősebb országos rendezvény és a magyar művészek külföldi bemutatóinak résztvevője. Rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein. 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén. Díjak: SZOT-díj, Munkácsy-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Tornyai-plakett, római ösztöndíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, Káplár Miklós-díj és emlékplakett, Kossuth-díj. Művei megtalálhatók minden jelentősebb hazai, több olasz és japán közgyűjteményben. (ML, D.J.: Műv. 1985/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán, L.L.: Műv. 1983/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1941-ig volt a növendéke. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Egy ideig tanársegédként működött Szőnyi mellett. Több ízben járt Itáliában tanulmányúton. Évekig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. A II. világháború alatt szerepet vállalt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának akcióiban. 1949-1960 k. a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén, SZOT-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. (ML, D.J.: Műv.-1985/5, L.L: Műv.-1983/3) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula és Réti István voltak a mesterei. 1941-1943-ban ösztöndíjas Rómában. 1943-1947 között Hódmezővásárhelyen dolgozik, egyidejűleg a Vásárhelyi Hétfő c. hetilap szerkesztője. 1949-1960 közötti években a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó tanszékének tanára. Az 1940-es évek eleje óta kiállító művész. 1962-ben a Velencei Biennálén állították ki műveit. 1970-ben Csók István Galériában volt kiállítása. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a Szegedi Nyári Tárlatok rendszeres kiállító művésze. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Táblaképeket, freskókat és kerámia falképeket alkot. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. A SZOT a legelső képzőművészek közt, 1962-ben tüntette ki díjával. A 70. születésnapját ünneplő művész 1984 decemberében életmű kiállítást rendezett műveiből a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1986-ban a budapesti Hollósy Galériában nyílt kiállítása. - Irod.: Szij Rezső: Kurucz Dezső István festőművész. Bp. 1967.; Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp., 1981.; Lóska Lajos: Mindig freskót szerettem volna festeni. Beszélgetés Kurucz Dezső Istvánnal. Művészet, 1984. 3. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István növendéke volt 1934-40 között. Több ízben járt külföldi tanulmányúton. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. 1949-60 között a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia; Hódmezővásárhely, iskola, pápai pártház, 1965). Legutóbb 1959-ben volt gyűjt. kiállítása. 1962-ben több művével szerepelt a Velencei Biennálén. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Tanulmányait Szőnyi István szabadiskolájában kezdte, majd 1934-1940 között Rudnay Gyula és Réti István növendéke a főiskolán. 1941-ben római ösztöndíjas. Mintegy 20 országban járt tanulmányúton, köztük Japánban, Észak-Afrikában, Mongóliában. Egyéni kiállítása volt Hódmezővásárhelyen (1943, 1945, 1959, 1978), Budapesten (1947, 1959, 1970, 1976, 1977, 1979), bemutatkozott több vidéki városban (Eger, Kaposvár, Debrecen, Hajdúböszörmény stb.). Önálló tárlatai voltak Olaszországban (1942, 1965, 1976), Franciaországban (1957) és Japánban (1979); szerepelt az 1962-es Velencei Biennálén. 1949-1959 között a Képzőművészeti Főiskola freskótanára volt. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben SZOT-díjat, 1971-ben érdemes művész címet kapott, 1978-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. A Tornyai-plakett (1960) kitüntetettje. - A paraszti élet szófukar zártsága, a behavazott tanyák monumentális csendje jelenik meg freskóra emlékeztető, szilárd szerkezetű, neoprimitív hangú temperaképein. Számos faliképet festett állami megbízásra. - 1985-ben Kossuth-díjat kapott.