[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FKA502/Bp305/92] A kép mérete: 19,5 x 14,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Német művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép alsó része beázott.

[1F116/007] Papír színezett rézkarc, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Kézzel jelezve jobbra lent: KOMJÁTI Mű címe balra lent, kézzel: NOSZVAJ Karcon belül datált jelzés és felirat: KOMJÁTI 1958 AUS Magasság: 36.5 cm Szélesség: 48.5 cm Súly: 1.155 kg KOMJÁTI-WANYERKA GYULA NYITRAKOMJÁT, 1894 - 1958, BUDAPEST KOMJÁTI GYULA, WANYERKA GYULA   Grafikus, festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Olgyai Viktor. Ismertségét az I. világháborúról készített rézkarcai hozták meg számára itthon és külföldön is. 1926-ban Ernst-díjat és Zichy-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal hosszabb ideig Londonban dolgozott, ahol sikeres résztvevője volt a grafikai tárlatoknak. Nagyobb önálló kiállítása volt 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban. A második világháborút szintén rajzokon örökítette meg. 1953-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanáraként működött. 1954-ben a Fővárosi Képtárban, 1956-ban a Csók Galériában rendezett egyéni kiállítást. Művei találhatók a londoni British Múzeum és a Viktoria and Albert Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.  Forrás: kieselbach.hu   

[FKC688/Bp98/41] A kép mérete: 21 x 39 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Boldizsár István (Orosháza, 1897, Budapest, 1984) alkotása. Jelezve jobbra lent "Boldizsár (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Az 1917-18 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait. 1918 nyarán Lyka Károly támogatásával a nagybányai művésztelepre került, ahol Réti István és Thorma János szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti kolónián dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is itt maradt. 1920-1921 nyarán a szabadiskolában Thorma János korrigálta. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor müncheni magániskolájában sajátította el. Ezt követően 1924-ben a fővárosban telepedett le, de másfél évtizeden keresztül, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába, Nagybányára. Itt és Felsőbányán készültek mélytüzű színekben pompázó festményei és finom apró részletekre is figyelő rézkarcai. Kapcsolata Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal grafikai művészetét ösztönözte. A '30-as évek közepétől a II. Világháború kitöréséig nem látogatta a művésztelepet. A bécsi döntést követően 1941-ben és 1942-ben járt Nagybányán. Ekkor néhány képe is készült ott. Nagybánya utáni korszakai a Balaton vidékéhez, valamint alföldi szülőhelyéhez kapcsolják művészetét. Már a huszas évek elejétől jelen volt a kolónia közös kiállításain. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kollektív tárlatot alkotásaiból. 1928-ban a római magyar reprezentatív kiállításon rézkarcokkal vett részt, amelyekkel sikere volt. 1930-ban Mikola Andrással rendezett közös tárlatot, akihez szoros barátság fűzte. Ezen kívül számos erdélyi (Szatmárnémeti, Arad, Nagyvárad), magyarországi és külhoni bemutatón szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben pedig elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főleg naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de alkotott aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Művészete a harmincas évek elején előnyösen váltott formát: színben világosabb, könnyedebb, művészi törekvésében tudatosabb lett, előadásában pedig a francia impresszionisták, Monet és iskolája nyomába szegődött. Számos alkotását őrzik a Magyar Nemzeti Galériában. (MJ-NFM, ML, T.K.: Műv. 1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Az 1917-18. tanévben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte tanulmányait, majd 1919-ben Lyka Károly támogatásával Nagybányára került, ahol Réti I. és Thorma J. szívesen fogadták. Itt ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal is. A forradalom zavaros időszakában a kecskeméti művésztelepen dolgozott, Iványi-Grünwald Béla mellett. 1919 őszén ismét Nagybányára ment, s télre is ott maradt. 1920-1921-ben a Szabadiskolában Thorma J. tanította. Közben a teleket Münchenben töltötte, ahol felvették az Akadémiára, de ő érthetően a Hoffmann Schule-t részesítette előnyben, ahol a francia festészet kisugárzása inkább érezhető volt. Ezt követően 1924-ben Budapesten telepedett le, de másfél évtizeden át, minden nyáron hűségesen elzarándokolt a számára is oly sok festői impressziót tartogató városkába. Nagybányán részt vett a művésztelep tárlatain. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. 1926-ban és 1932-ben az Ernst Múzeum rendezett koll. kiállítást műveiből. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. 1930-ban rézkarcaiért Zichy-díjat kapott, 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság Tájképfestészeti díját. 1941-49 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Főképp naturalista modorú tájképeket festett a nagybányai tradíció alapján, de festett aktokat, arcképeket és kastélybelsőket is. Számos festményét őrzik a MNG-ban. (ML, T.K.: Műv.-1967/5, Éber, RI-NM ú.k.) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban kezdte tanulmányait Réti István növendékeként, majd Nagybányán Thorma János tanítványa, később tanársegédje lett. 1919-ben rövid ideig a Kecskeméti Művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. 1920-1923-ben Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult. A rézkarcolás művészetét Kubinyi Sándor magániskolájában sajátította el. Első kiállítását 1926-ban rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1928-ban Rómában a magyar kiállításon rézkarcaival szerepelt. Munkásságában a festészet és a rézkarcolás egyaránt fontos szerepet töltött be. 1930-ban rézkarcaiért a Szinyei Társaság Zichy Mihály-díját, 1931-ben festményeiért a Társaság tájképdíját nyerte el. 1938-ban a Szinyei Társaság tagjává választotta. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Munkásságában három korszak fedezhető föl: a nagybányai képein a francia impresszionisták hatása érezhető, második korszakában fő témája a Balaton, a harmadik korszakában, az 1960-as évektől az alföldi tanyavilágot örökíti meg. Eleven színérzékenységgel festette finom hangulatú kastélybelsőit, aktjait és arcképeit. Műveiből Orosházán állandó kiállítást rendeztek. - Irod.: Bodnár Éva: Boldizsár István Bp. 1983. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál, majd Münchenben tanult. Nyaranként Nagybányán festett, részt vett a művésztelep kiállításain. 1924 óta Bp.-en él. Számos magyar és külföldi kiállításon szerepelt. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesül. 1941-től 1949-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Gyűjt. kiállítása 1960-ban a Csók Galériában volt. Több festményét őrzik a Nemz. Gal.-ban. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. A bpesti képz. főiskolán Réti Istvánnál tanult. Az Ernst-Múzeum 1926 és 1932-ben rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1931-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat. Zúzómalom Nagybányán c. képe a székesfőváros tulajdona. Főkép naturalista tájképeket fest a nagybányai tradíció alapján. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Nagybányán Thorma Jánosnál, a főiskolán Réti Istvánnál, majd a müncheni akadémián tanult. Megfordult Bécsben, Rómában, Párizsban. 1924-ben Budapesten telepedett le, de nyaranta Nagybányán dolgozott. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, gyűjteményes anyagát 1960-ban mutatta be a Csók Galériában. 1974-ben többször kiállított Amerikában. 1979-ben szülővárosa galériát nyitott műveiből. 1930-ban Zichy-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállításon bronzérmet, 1931-ben tájképdíjat nyert a Szinyei Társaságtól. - A nagybányai iskola utolsó élő képviselőinek egyike; képeinek zöme a hazai táj szépségeit örökíti meg a plein-air eszközeivel. Jeles portréfestő, ismert művelője a rézkarcnak.

[FKC302/Bp58/33] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Akvarellel színezett rézkarc, Papír A kép Zádor István (Nagykikinda, 1882, Budapest, 1963) alkotása. Jelezve jobbra lent "Zádor István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Huszonhat éves volt, amikor elhatározta, hogy fejét a művészetre adja. Éveken át tanulta a grafikai technikát. Budapesten, Párizsban és Firenzében folytatott tanulmányokat. Budapesten Olgyai Viktor volt a tanítómestere, Párizsban az École des Beaux Arts-on képezte magát. Nyáron a szolnoki művésztelepen, télen pedig Párizsban dolgozott, kisebb brüsszeli, antwerpeni kirándulásokkal tarkítva. 1910-ben Észak-Olaszországban tartózkodott, Firenzében az akadémián tanult. 1918-19-ben több forradalmi rajzriportot készített. A Tanácsköztársaság bukása után először Weimarba, majd Münchenbe emigrált, előbb a Bauhaus növendéke volt, majd ismét a rézkarc technikát tanulmányozta. Stuttgart volt az utolsó állomás. Csendéleteket, táj- és arcképeket, aktokat, enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Zádor igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Főképp városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. Egy német kiadó megbízásából sorozatban örökítette meg a Rajna-vidéki és tengerparti városokat, később a Ruhr-vidék gyárairól készített rézkarcokat. Neve ismertté vált mindenfelé. Olaszországba, Svájcba hívták meg kiállítani. Kiállítások, cserék, eladások, évkönyvek Angliától Japánig, Amerikáig. 1930-ban meghívták Hollandiába. Tájképeivel olyan sikert aratott, hogy megbízást kapott egy kiadótól 36 orvosprofesszor protréjának megrajzolásával, majd egy holland katonai szaklap bízta rá a tábornokok megörökítését. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. Illusztrációiért elnyerte a könyv-illusztrációs díjat, majd a Lipótvárosi Kaszinó díját. Később Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1934-ben jelent meg ofszetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több olajképe, rézkarca és litográfiája található a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. (Éber, ML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Kossuth-díjas festő, grafikus. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Párizsban az École des Beaux Arts-n képezte magát. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1918-19-ben forradalmi rajzriportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után, először Weimarba, majd Münchenbe emigrált. Csendéleteket, táj- és arcképeket, valamint enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Olgyai Viktor volt a tanítómestere. Igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. 1934-ben jelent meg offsetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több kiállítása volt a fővárosban. Számos olajképe, rézkarca és litográfiája van a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után, "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. Kossuth-díjjal tüntették ki. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, Kossuth-díjas. Festményei enteriőrök, portrék és tájképek. Legismertebb művei rézkarcok és rajzok. Albumai: Budapest 1945; Egy fél évszázad rajzokban (Budapest, 1959). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt életmű kiállítása. Irod.: Dénes Tibor: Zádor István. Képzőművészet, 1938., Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógus. Ernst Múzeum. 1958. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuht-díjas. Bp.-en, a párizsi École des Beaux-Arts-on és Firenzében tanult. A szolnoki művésztelep tagja volt. Festményei főleg intérieurök, tájak és kiváló karakterű portrék. Részletező, érzékeny rézkarcain líraian ábrázolta a Tisza menti tájat. 1918-19-ben forradalmi riportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarba, majd Münchenbe emigrált. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke volt. Számos kiállításon vett részt (1916, 1918, 1921, 1922), legutóbb 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek nagy retrospektív kiállítást műveiből (Grantner Jenővel közösen). Budapest 1945 c. albuma a felszabadulás után, Egy fél évszázad rajzokban c. albuma 1959-ben jelent meg. Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Nagykikinda 1882. jan. 15. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Csendéleteket, tájképeket, arcképeket és interiöröket fest, bár elsősorban grafikával foglalkozik. Mestere a grafikában Olgyai Viktor volt. Technikai tudása a rézkarcolásban igen nagy, többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsol lapjaira. Több olajképe, számos rézkarca és litográfiája van a Szépműv. Múz.-ban és a Főv. Képtárban. A Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke. 1918. Ebédlő c. interiőrje állami kis aranyérmet kapott. 1916. a Nemzeti Szalónban, 1918., 1921. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934. jelent meg offsetnyomásban Egy hadifestő emlékei c. albuma. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906-09 közöttt Párizsban élt, az École des Beaux-Art-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Mo.-ra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. Ek: 1916, 1918: Nemzeti Szalon; Ernst M.; 1921: Ernst M.; 1958: Ernst M. (Gartner Jenővel) (gyűjt. kat.) Irod.: Dénes T.: Zádor István, Képzőművészet, 1938; Zádor István és Gartner Jenő (kat., Ernst M., 1958).