Johnson Bros kék-fehér angol porcelán teáscsésze pár

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1G184/X058]
Régi, kék-fehér mintás, hibátlan állapotú jelzett porcelán teáscsésze pár.

Alján jelzés, felirat:
JOHNSON BROS
ENGLAND

Magasság: 6.3 cm
Szélesség: 9.8 cm
Hosszúság: 11.8 cm
Súly: 0.235 kg

Tulajdonságok

Származás: angol
Jelzett: Igen
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. október. 11.

(A műtárgyat eddig 873-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Johnson Bros kék-fehér angol porcelán teáscsésze pár

[1G184/X058] Régi, kék-fehér mintás, hibátlan állapotú jelzett porcelán teáscsésze pár. Alján jelzés, felirat: JOHNSON BROS ENGLAND Magasság: 6.3 cm Szélesség: 9.8 cm Hosszúság: 11.8 cm Súly: 0.235 kg

További részletek
Származás: angol
Jelzett: Igen
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. október. 11.

(A műtárgyat eddig 873-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1N167/X225] Hibátlan állapotú, kis méretű fajansz dísztányér, dísztál. Alján kék angol jelzés, felirat: ROYAL HOMES OF BRITAIN ENOCH WEDGWOOD TUNSTALL LTD EST ENGLAND 1835 GENUINE HAND ENGRAVING DECORATED UNDERGLAZE DETERGENT AND ACID RESISTING COLORS TOWER OF LONDON - WINDSOR CASTLE - BALMORAL CASTLE Szélesség: 13 cm Súly: 0.115 kg Balmoral kastély  Balmoral kastély Balmoral kastély a déli gyep felől A Balmoral Castle egy nagy birtokház Aberdeenshire - ben , Skóciában , és a brit királyi család rezidenciája . Crathie falu közelében található , 9 mérföldre (14 km-re) nyugatra Ballatertől és 50 mérföldre (80 km-re) nyugatra Aberdeentől . A birtokot és eredeti kastélyát 1852-ben Albert herceg , Viktória királynő férje vásárolta meg a Farquharson családtól . Nem sokkal később kiderült, hogy a ház túl kicsi, és üzembe helyezték a jelenlegi Balmoral-kastélyt. Az építész az aberdeeni William Smith volt , terveit Albert herceg módosította. Balmoral továbbra is az uralkodó magántulajdona, és nem része a Koronabirtoknak . Ez volt II. Erzsébet királynő nyári rezidenciája , aki 2022. szeptember 8-án halt meg.  A kastély a skót bárói építészet egyik példája , és a Historic Environment Scotland szerint az A kategóriás műemlék épület. Az új kastély 1856-ban készült el, a régi kastélyt röviddel ezután lebontották. A Balmoral birtokot a királyi család egymást követő tagjai egészítették ki, és jelenleg körülbelül 50 000 hektár (20 000 hektár) területet foglal el. Ez egy működő birtok, amely magában foglalja a nyírfajd lápokat , erdőgazdálkodást és mezőgazdasági területeket, valamint kezelt szarvascsordákat, felvidéki szarvasmarhákat , juhokat és pónikat.  Királyi felvásárlás  Balmoral kastély, 1860-as évek, albumen print carte de visite Viktória királynő és Albert herceg először 1842-ben látogatott Skóciába, öt évvel trónra lépése és két évvel házasságuk után. Az első látogatás során Edinburgh- ban és a perthshire-i Taymouth kastélyban szálltak meg , amely Breadalbane márquess otthona. 1844-ben tértek vissza, hogy a Blair kastélyban szálljanak meg , majd 1847-ben bérelték ki a Loch Laggan melletti Ardverikie-házat . A legutóbbi utazás során gyakori esőzések arra késztették Sir James Clarkot , a királynő orvosát, hogy inkább Deeside-ot ajánlja az egészségesebb éghajlat miatt.  Sir Robert Gordon 1847-ben halt meg, és a Balmoral bérleti szerződése visszaszállt Lord Aberdeenre. 1848 februárjában megállapodás született arról, hogy Albert herceg megvásárolja a Balmoral bérleti szerződésének fennmaradó részét a bútorokkal és a személyzettel együtt anélkül, hogy először látta volna az ingatlant.  A királyi pár 1848. szeptember 8-án érkezett első látogatására. Victoria "kicsinek, de csinosnak" találta a házat, és naplójába feljegyezte: "Mindenki szabadságot és békét lélegzett, és elfeledtette az embert. a világ és annak szomorú zűrzavarai”. A környező dombos táj Thüringiára , Albert németországi szülőföldjére emlékeztette őket . Hamar bebizonyosodott, hogy a ház túl kicsi, és 1848-ban John és William Smith megbízást kapott új irodák, nyaralók és egyéb melléképületek tervezésére. Az erdők, kertek és birtoképületek fejlesztése is zajlott James Beattie tájkertész és valószínűleg James Giles festő segítségével. 1849-ben fontolóra vették a régi ház jelentős bővítését,  de addigra már tárgyalások folytak a birtok megvásárlásáról az elhunyt Earl Fife vagyonkezelőitől. Miután az 1851-es Nagy Kiállításon látott egy hullámkarton házat , Albert herceg egy előregyártott vasépületet rendelt Balmoral számára az ET Bellhouse & Co.-tól, hogy ideiglenes bálteremként és étkezőként szolgáljon. 1851. október 1-jén használták, és 1856-ig bálteremként működött.  Az eladás 1852 júniusában fejeződött be, az ár 32 000 GBP volt (ez 2021-ben 3 699 092 GBP-nek felel meg), és Albert herceg hivatalosan azon az ősszel vette birtokba. Ezzel egy időben megvásárolták a szomszédos Birkhall birtokot , és biztosították az Abergeldie-kastély bérleti jogát is. Ennek az alkalomnak a jegyében a várra néző dombok között felállították a Purchase Cairnt , amely az első a birtokon található számos üreg közül. Az új ház építése  Balmoral-kastély – a Craigievar-kastélyhoz hasonló főemlék a kastély központi eleme, míg hozzá egy nagy toronyház található . Victoria és Albert növekvő családja, a további személyzet iránti igény, valamint a barátok és a hivatalos látogatók, például a kabinettagok meglátogatásához szükséges helyiségek azt jelentik, hogy a meglévő struktúra bővítése nem lesz elegendő, és nagyobb házat kellett beépíteni. épült. 1852 elején ezt William Smithtől rendelték meg. John Smith fia (aki az eredeti kastély 1830-as átalakításait tervezte), William Smith 1852-től Aberdeen város építésze volt. Amikor William Burn értesült a megbízásról, interjút kért a herceggel, nyilvánvalóan azért, hogy panaszkodjon, Smith korábban plagizálta munkáját, de Burnnek nem sikerült megfosztania Smitht a kinevezéstől. William Smith terveit Albert herceg módosította, aki nagyon érdeklődött az olyan részletek iránt, mint a tornyok és az ablakok. Balmoral kastély , amelyet Viktória királynő festett 1854-ben az építése során Az építkezés 1853 közepén kezdődött, az eredeti épülettől mintegy 100 méterrel (90 méterrel) északnyugatra lévő területen, amelyről úgy vélték, hogy jobb kilátással rendelkezik. Egy másik szempont az volt, hogy amíg az építkezés folyamatban van, a család továbbra is használhatja a régi házat. Viktória királynő 1853. szeptember 28-án, éves őszi látogatása során letette az alapkövet. 1855 őszére a királyi lakások beköltözésre készen álltak, bár a torony még építés alatt állt, és a szolgákat a régi házban kellett elhelyezni. Véletlen egybeesés folytán, röviddel azután, hogy aznap ősszel megérkeztek a birtokra, hír keringett Szevasztopol elestéről., véget vet a krími háborúnak, aminek eredményeként a királyi és a helyiek vad ünneplések zajlottak. Frigyes porosz herceg, amikor röviddel ezután meglátogatta a birtokot, megkérte Viktória hercegnő kezét .  Balmoral kastély , James Cassie festette Az új ház 1856-ban készült el, majd a régi kastélyt lebontották. 1857 őszére elkészült az Isambard Kingdom Brunel által tervezett új híd a Dee-n, amely összeköti Crathie-t és Balmoralt.  A Balmoral kastély Invergelderben bányászott gránitból épült a birtokon. Két fő tömbből áll, amelyek mindegyike egy udvar körül helyezkedik el. A délnyugati blokkban a fő helyiségek, az északkeleti pedig a kiszolgáló szárnyak találhatók. Délkeleten egy 80 láb magas (24 méter) óratorony áll a tetején tornyokkal, amelyek közül az egyik korlátja hasonló a Fraser kastélyhoz. Az 1830-as évek lerombolt kastélyához hasonló stílusban az új ház építészete némileg elavultnak tekinthető, amikor ellentétben áll a skót bárói stílus gazdagabb formáival , amelyeket William Burn és mások fejlesztettek ki az 1850-es években. A skót bárói gyakorlatként néha túlságosan rendezettnek, pedánsnak és még germánnak is nevezik, Albert hercegnek a tervezésre gyakorolt ​​hatása miatt.  Azonban Victoria és Albert egy skót birtok megvásárlása és egy skót építészeti stílus elfogadása nagy hatással volt a felvidéki kultúra folyamatos újjáéledésére . Feldíszítették a Balmoralt tartánnal, és felvidéki játékokon vettek részt Braemarban. Viktória királynő kifejezte affinitását Skócia iránt, sőt jakobitának vallotta magát. Sir Walter Scott munkásságához hozzáadva ez fontos tényezővé vált a felvidéki kultúra átvételének elősegítésében a síkvidéki skótok körében. Michael Lynch történész megjegyzi, hogy "Balmoral skótsága először segített igazán brit dimenziót adni a monarchiának".  Victoria és Albert a Balmoralban  Még az új ház elkészülte előtt hamar kialakult a felvidéki királyi pár életmintája. Victoria hosszú, akár négy órás sétákat tett naponta, Albert pedig sok napot töltött szarvasra és vadra vadászva. 1849-ben Charles Greville naplóíró úgy jellemezte, hogy a balmorali életük inkább a dzsentri életére, mintsem a királyi életére hasonlít.  Victoria olyan politikába kezdett, hogy művészeket bízott meg a Balmoral, a környék és a személyzet felvételével. Az évek során számos festő dolgozott a Balmoralnál, köztük Edwin és Charles Landseer , valamint Carl Haag .  Az 1850-es években új ültetvényeket hoztak létre a ház közelében, és egzotikus tűlevelűeket telepítettek a földre. Albert herceg aktív szerepet vállalt ezekben a fejlesztésekben, felügyelte a parterek tervezését , a főút folyótól északra történő elterelését egy új hídon keresztül, valamint a gazdasági épületek terveit.  Ezekben az épületekben volt egy minta tejüzem , amelyet 1861-ben, halála évében fejlesztett ki. A tejüzemet Victoria fejezte be. Ezt követően több emlékművet is épített férjének a birtokon. Ezek közé tartozik egy piramis alakú üreg , amelyet egy évvel Albert halála után építettek Craig Lurachain tetejére . William Theed nagy Albert szobra kutyával és fegyverrel1867. október 15-én, eljegyzésük huszonnyolcadik évfordulóján avatták fel. Albert halála után Victoria egyre több időszakot töltött Balmoralban, és évente négy hónapig tartózkodott a nyár elején és ősszel. Albertről számos emléktárgyat állított ki a kiállításra.  Néhány további változtatást hajtottak végre a területen, kivéve a hegyi ösvényeken végrehajtott változtatásokat, a különböző sziklák és emlékművek felállítását, valamint néhány kunyhó ( Karim Cottage és Baile na Coille ) hozzáadását, amelyeket a vezető személyzet számára építettek. Ebben az időszakban Victoria kezdett függeni szolgájától, John Browntól . Crathie-ból egy helyi ghillie volt , aki az egyik legközelebbi társa lett hosszú gyásza alatt.  1887-ben a Balmoral kastélyban született Victoria Eugenie , Viktória királynő unokája. Beatrice hercegnőnek , Victoria és Albert ötödik lányának született . Victoria Eugenie Spanyolország királynője lett, amikor 1906-ban férjhez ment XIII. Alfonz királyhoz . 1896 szeptemberében Victoria üdvözölte Balmoralban II. Miklós orosz császárt és Alexandra császárnőt, Victoria unokáját. Négy évvel később Victoria tett utolsó látogatását a birtokon, három hónappal 1901. január 22-én bekövetkezett halála előtt  Balmoral (  1890-1900 körül )    Albert herceg emlékhelye, Balmoral Estate   Viktória királynő üzleti szobája a Balmoralban Victoria után  Victoria halála után a királyi család továbbra is használta a Balmoralt az éves őszi látogatások során. V. György jelentős fejlesztéseket végzett az 1910-es és 1920-as években, beleértve a kastély déli részén található formális kerteket.  A második világháború alatt a királyi látogatások Balmoralban megszűntek. Ezenkívül a Németországgal való konfliktus miatt a Victoria által Ballochbuie-ban épült Danzig Shiel páholyt Garbh Allt Shielnek nevezték el, és a "Porosz király szökőkútját" eltávolították a területről.  Az 1950-es években Fülöp herceg lágyszárú szegéllyel és vízi kerttel bővítette. Az 1980-as években új személyzeti épületek épültek a kastély közelében.  II. Erzsébet királynő halála  II. Erzsébet királynő 2022 júliusa óta a kastélyban tartózkodott éves nyári vakációján, és ott kapott orvosi ellátást.  A hagyományokkal szakítva a Balmoral kastélyban, nem pedig a Buckingham-palotában nevezték ki Liz Truss brit miniszterelnököt 2022. szeptember 6-án, a királynő mobilitási problémáival kapcsolatos aggodalmak miatt. Erzsébet 2022. szeptember 8-án, BST 15:10-kor halt meg Balmoralban , 96 évesen. Ő volt az első uralkodó, aki Balmoralban halt meg, és ez volt az első alkalom, hogy uralkodó halt meg Skóciában. mivel V. Jakab 1542-ben meghalt a Falkland-palotában .  A királynő koporsója három napig nyugalomban feküdt a kastély báltermében, hogy a királyi család, a birtok személyzete és a szomszédok leróhassák tiszteletüket. Szeptember 11-én a koporsót az edinburgh -i Holyroodhouse palotába szállították az állami temetési eljárás megkezdésére.  Építészet  A „harcolt” 
Wedgwood angol porcelán dísz tányér Balmoral kastély dekorációval 13 cm
8 500 HUF