Józsa Sándor : "Napforduló"

Verkaufspreis: 22 000 HUF

Leírás

[1O922/129]
Papír linóleum metszet üveglap mögött. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Jelzés jobbra lent:
JÓZSA SÁNDOR

Kép címe balra lent:
NAPFORDULÓ

Középen felirat:
LINÓ (190 x 170) 5/5

Magasság: 40 cm
Szélesség: 30 cm
Súly: 0.875 kg

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett:
Típus:
Hordozó:
Témakör:

2023. September. 18.

(Das Produkt haben bisher 515-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:

Józsa Sándor : "Napforduló"


nützlich!
[1O922/129] Papír linóleum metszet üveglap mögött. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés jobbra lent: JÓZSA SÁNDOR Kép címe balra lent: NAPFORDULÓ Középen felirat: LINÓ (190 x 170) 5/5 Magasság: 40 cm Szélesség: 30 cm Súly: 0.875 kg

Weitere Details
Hordozó: papír
Jelzett:
Típus:
Hordozó:
Témakör:

2023. September. 18.

(Das Produkt haben bisher 515-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:


Verkaufspreis:
22 000 HUF
Bisher 0 Angebot auf dieses Produkt.

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

gleiche Produkten der Kategorie

[FK2550/Z020] A kép mérete: 12 x 16 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Hincz Gyula (Budapest, 1904, Budapest, 1986) alkotása. Jelezve Lent "Kompozíció, Hincz Gy" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1922-ben került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát, és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, ahol nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: P. Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh első kiállításán és az UME tárlatán. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével került kapcsolatba H. Waldennel, és 1929-ben Moholy Nagy közreműködésével szerepelt a Sturm Galériában, majd Budapesten a Tamás Galériában mutatta be alkotásait, 1930-ban pedig a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat is kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában, ahol lelkesen festett. 1934-ben a KUT IV. tárlatán, 1936-ban pedig a Nemzeti Szalonban rendezett KUT bemutatóján szerepelt. 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportos tárlaton. 1943-ban Erdélyben festett, három esztendővel később (1947-48) koreai, kínai, vietnámi tanulmányúton járt. Nyitottság, vitalitás, expresszív erő jellemezte hajlékony munkásságát. Kiváló technikai tudása és alkalmazkodó, mindent magába olvasztó készsége révén a legkülönbözőbb mesterek és irányzatok nyomták rá munkásságára bélyegüket. Eleinte a német expresszionizmus, majd római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. 1926-ban Párizsban megérintette a szürrealizmus, folyóirataikat, kiáltványaikat az elsők között hozta haza Magyarországra. Hincz Gyula olyan alkotó volt, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Művészetére inkább a távol-keleti tusképek, s főként P. Picasso volt egy egész életre szóló hatással. Kiváló grafikus volt, számos rézkarcot készített, tus-, pasztell- és temperaképeket festett. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. 1961-ben az első Miskolci Országos Grafikai Biennálén nagydíjjal jutalmazták. 1946-1949 között a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től 1963-ig pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1958-1963 között az Iparművészeti Főiskola igazgatójaként működött. 1983-ban négyszáz festményét Vác városának adományozta. Számos monumentális kompozíció (üvegmozaik, üvegablak, mozaik, gobelin, sgraffito) fűződik nevéhez. Próbálkozott kispalsztikával, égetett kerámiával is. (L.S.: Műv. 1968/4, Bajkay Éva, Éber, Műv. 1989/11/12) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1922-ben került a bp.-i Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, itt nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh I. kiállításán, val. az UME tárlatán. 1929-ben a berlini Sturm és a bp.-i Tamás Galéria rendezett műveiből kiállítást. 1930-ban a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában. 1934-ben a KUT IV. kiállításán, 1936-ban a Nemzeti Szalonban rendezett KUT tárlaton szerepelt, 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportbemutatón. Eleinte a német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1946-tól budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től pedig Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1983-ban 400 festményét Vác városának adományozta. (L.S.: Műv.-1968/4, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. Sokoldalú művész, a húszas években Párizsban, majd Berlinben járt tanulmányúton, kiállítása is volt a Sturm rendezésében. A német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nem az egymást váltó, vagy egymással párhuzamos stílusvonalak teszik munkásságát annyira színessé, változatossá, hanem merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb műfajokban kezdeményezésre volt képes. Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Igazi stílusa az expresszionizmus. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. Ugyancsak 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnami témájú munkáiból. 1983-ban egész életművét fölvonultató - mindegy négyszáz festményét - Vác városának adományozta. - Irod.: Láncz Sándor: Hincz. Bp. 1972 - Bauer Jenő: Hincz Gyula. Bp. 1975. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes művész. 1922-29 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1928-ban Berlinben a Der Sturm rendezésében, 1929-ben Bp.-en a Tamás Galériában szerepelt először gyűjt. kiállításon. 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett. Párizsban (1926), Berlinben (1928) és Rómában (1930-31) járt tanulmányúton. 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1943-ban a Tamás Galériában volt kiállítása. Kezdetben a német expresszionizmushoz közel álló stílusban dolgozott, majd a neoklasszicizmus is hatott művészetére. Érzékeny művészi egyénisége fogja össze az új és új problémákat megpendítő formakeresését. Az 50-es években történelmi és zsánertémák foglalkoztatták, majd később főként a monumentális díszítőfestészet vonzotta, mozaikokat (Várpalota), sgraffitót stb. tervezett. Legjelentősebb a kecskeméti Arany Homok Szálló falképe. Már a 30-as évektől kezdve foglalkozott díszletfestéssel és könyvillusztrálással. E tevékenysége különösen 1940-től vált jelentőssé (Villon, 1940; A. France: Nyársforgató Jakab, 1948; Móricz Zs.: Rózsa Sándor, 1952). Grafikája nagy hatással volt a fiatal magyar grafikusnemzedékre. Kiváló gobelitervező (Népek barátsága, 1956; Béke, 1958; Martinász, 1959). Szobrokat is mintáz. 1946-tól az Iparművészeti, 1949-től 1963-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958-63 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. 1964-ben grafikáiból a Dürer-teremben nyílt kiállítás. Művészeti lexikon I-II. Budapest 1904. ápr. 17. Ugyanitt a Képzőműv. Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, azután Rómában képezte magát. 1929. a berlini Sturm és a budapesti Tamás Galéria rendezett műveiből gyűjt. kiállítást. Posztimpresszionista. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1929-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként a főiskolán. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, megfordult Vietnamban és Kínában. A két világháború között az UME és a KUT tagja. Gyűjteményes kiállítása volt 1928-ban Berlinben, 1929-ben és 1934-ben a Tamás Galériában, 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Dürer Teremben, 1968-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Párizsban, 1971-ben a Budapesti Történeti Múzeumban, 1976-ban a Csontváry Teremben és a Nemzeti Galériában, 1980-ban a Vigadó Galériában. 1983-ban Vácott állandó kiállítása nyílt. Bemutatkozott ezentúl számos vidéki városban, több kelet és nyugat-európai fővárosban, az 1960-as és 1970-es Velencei Biennálékon. Az Iparművészeti Főiskola igazgatója (1946-1969) és a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1952-ben és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Kossuth-díjat kapott; 1964-ben érdemes, 1968-ban kiváló művészi címmel, 1982-ben SZOT-díjjal tüntették ki. A Miskolci Grafikai Biennálé (1961) nagydíjasa. - Nyugtalan szellemű, kísérletező művész, aki több műfajban dolgozik. Bravúros tehetsége bizonyos eklektikát mutat, az irányzatokat azonban magához hasonlítja, átlényegíti. Rendkívüli vonal- és színkultúrája jól érvényesül grafikáiban és murális munkáiban. Művészi életműve egy szuverén szellemvilág szigorú rendjének kifejezője.
Hincz Gyula : "Kompozíció"
36 000 HUF