Kádas István : "Gilgames "

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[1E002/X319]
Papír vegyes technika, rézkarc keret nélkül, feltekert állapotban raktározva.

Mű címe balra lent:
GILGAMES ...

Sorszám:
PÓTNYOMAT VI/VIII

Jelzés jobbra lent:
KÁDAS ISTVÁN

Magasság: 30.5 cm
Szélesség: 37 cm
Súly: 0.025 kg
Kádas István
festő, grafikus
Nagykálló, 1941-05-19


 


Szerző: Matits Ferenc

Autodidakta. Volt vájár, nyomdász, majd szabadfoglalkozású művész lett. 1976-ban a Komárom Megyei Tanács, 1977-ben Szabolcs-Szatmár megye művészeti ösztöndíját kapta meg. 1977-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kiírt pályázaton díjat nyert. A Magyar Hirdető nívódíját ugyanebben az évben érdemelte ki. Dobroszláv Lajos festőművész és Kerti Károly grafikusművész indította el a művészi pályán. Tatabányáról Nyíregyházára, később Budapestre települt, majd a Dél-afrikai Köztársaságba. Ezután Bécsben, majd 1988-tól Izraelben dolgozott. 1998 óta Ausztráliában él. Kalligrafikus, lendületes grafikája mítoszteremtő, fennkölt pátosszal telített. Művészete tematikában mind a magyar múltra, mind az ószövetségi, valamint a görög-római kultúra tárgykörére kiterjed. Litográfiával, rézkarccal, alugráfiával, szerigráfiával egyaránt dolgozik.

Irodalom
GOMBKÖTŐ: A felfedezés öröme, Dolgozók Lapja, 1976. szeptember 1.
T. GY.: ~ grafikusművésznél, Kelet-Magyarország, 1977. január 30.
GILADI, R.: A Jeruzsálemi Művészek Házában ~ önálló kiállításáról, Új Kelet, 1989. augusztus 25.
SOMOS P.: ~, Bécsi Napló, 1989/11.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1976 • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom
1986 • Kernstok Terem, Tatabánya
1989 • Artist’s House, Jeruzsálem

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1972, 1974 • Komárom megyei képzőművészek őszi tárlata, Művelődési Ház, Tata • Nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1975 • Komárom megyei képzőművészek őszi-téli tárlata, Kuny Domonkos Múzeum, Tata
1976 • Grafika ’76, Sárbogárd • II. Dunántúli tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár • Őszi tárlat, Kuny Domonkos Múzeum, Tata
1977 • Tavaszi tárlat, Debrecen • III. Szabolcsi tárlat, Nyíregyháza • IX. Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria, Miskolc
1979 • Móricz Zsigmond Képzőművészeti emlékkiállítás, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • IV. Szabolcsi tárlat, Nyíregyháza
1985 • Negyven év Szabolcs-Szatmár képzőművészetében, Ungvár.

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben


Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2025. április. 30.

(A műtárgyat eddig 226-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Kádas István : "Gilgames "

[1E002/X319] Papír vegyes technika, rézkarc keret nélkül, feltekert állapotban raktározva. Mű címe balra lent: GILGAMES ... Sorszám: PÓTNYOMAT VI/VIII Jelzés jobbra lent: KÁDAS ISTVÁN Magasság: 30.5 cm Szélesség: 37 cm Súly: 0.025 kg Kádas István festő, grafikus Nagykálló, 1941-05-19   Szerző: Matits Ferenc Autodidakta. Volt vájár, nyomdász, majd szabadfoglalkozású művész lett. 1976-ban a Komárom Megyei Tanács, 1977-ben Szabolcs-Szatmár megye művészeti ösztöndíját kapta meg. 1977-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kiírt pályázaton díjat nyert. A Magyar Hirdető nívódíját ugyanebben az évben érdemelte ki. Dobroszláv Lajos festőművész és Kerti Károly grafikusművész indította el a művészi pályán. Tatabányáról Nyíregyházára, később Budapestre települt, majd a Dél-afrikai Köztársaságba. Ezután Bécsben, majd 1988-tól Izraelben dolgozott. 1998 óta Ausztráliában él. Kalligrafikus, lendületes grafikája mítoszteremtő, fennkölt pátosszal telített. Művészete tematikában mind a magyar múltra, mind az ószövetségi, valamint a görög-római kultúra tárgykörére kiterjed. Litográfiával, rézkarccal, alugráfiával, szerigráfiával egyaránt dolgozik. Irodalom GOMBKÖTŐ: A felfedezés öröme, Dolgozók Lapja, 1976. szeptember 1. T. GY.: ~ grafikusművésznél, Kelet-Magyarország, 1977. január 30. GILADI, R.: A Jeruzsálemi Művészek Házában ~ önálló kiállításáról, Új Kelet, 1989. augusztus 25. SOMOS P.: ~, Bécsi Napló, 1989/11. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1976 • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom 1986 • Kernstok Terem, Tatabánya 1989 • Artist’s House, Jeruzsálem Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1972, 1974 • Komárom megyei képzőművészek őszi tárlata, Művelődési Ház, Tata • Nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1975 • Komárom megyei képzőművészek őszi-téli tárlata, Kuny Domonkos Múzeum, Tata 1976 • Grafika ’76, Sárbogárd • II. Dunántúli tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár • Őszi tárlat, Kuny Domonkos Múzeum, Tata 1977 • Tavaszi tárlat, Debrecen • III. Szabolcsi tárlat, Nyíregyháza • IX. Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria, Miskolc 1979 • Móricz Zsigmond Képzőművészeti emlékkiállítás, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • IV. Szabolcsi tárlat, Nyíregyháza 1985 • Negyven év Szabolcs-Szatmár képzőművészetében, Ungvár. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen

vásárlási információk
Feltöltve: 2025. április. 30.

(A műtárgyat eddig 226-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB168/Bp72/486] A kép mérete: 20 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Zádor István (Nagykikinda, 1882, Budapest, 1963) alkotása. Jelezve lent "Szabadsághegy, Zádor István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Huszonhat éves volt, amikor elhatározta, hogy fejét a művészetre adja. Éveken át tanulta a grafikai technikát. Budapesten, Párizsban és Firenzében folytatott tanulmányokat. Budapesten Olgyai Viktor volt a tanítómestere, Párizsban az École des Beaux Arts-on képezte magát. Nyáron a szolnoki művésztelepen, télen pedig Párizsban dolgozott, kisebb brüsszeli, antwerpeni kirándulásokkal tarkítva. 1910-ben Észak-Olaszországban tartózkodott, Firenzében az akadémián tanult. 1918-19-ben több forradalmi rajzriportot készített. A Tanácsköztársaság bukása után először Weimarba, majd Münchenbe emigrált, előbb a Bauhaus növendéke volt, majd ismét a rézkarc technikát tanulmányozta. Stuttgart volt az utolsó állomás. Csendéleteket, táj- és arcképeket, aktokat, enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Zádor igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Főképp városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. Egy német kiadó megbízásából sorozatban örökítette meg a Rajna-vidéki és tengerparti városokat, később a Ruhr-vidék gyárairól készített rézkarcokat. Neve ismertté vált mindenfelé. Olaszországba, Svájcba hívták meg kiállítani. Kiállítások, cserék, eladások, évkönyvek Angliától Japánig, Amerikáig. 1930-ban meghívták Hollandiába. Tájképeivel olyan sikert aratott, hogy megbízást kapott egy kiadótól 36 orvosprofesszor protréjának megrajzolásával, majd egy holland katonai szaklap bízta rá a tábornokok megörökítését. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. Illusztrációiért elnyerte a könyv-illusztrációs díjat, majd a Lipótvárosi Kaszinó díját. Később Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1934-ben jelent meg ofszetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több olajképe, rézkarca és litográfiája található a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. (Éber, ML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Kossuth-díjas festő, grafikus. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Párizsban az École des Beaux Arts-n képezte magát. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1918-19-ben forradalmi rajzriportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után, először Weimarba, majd Münchenbe emigrált. Csendéleteket, táj- és arcképeket, valamint enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Olgyai Viktor volt a tanítómestere. Igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. 1934-ben jelent meg offsetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több kiállítása volt a fővárosban. Számos olajképe, rézkarca és litográfiája van a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után, "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. Kossuth-díjjal tüntették ki. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, Kossuth-díjas. Festményei enteriőrök, portrék és tájképek. Legismertebb művei rézkarcok és rajzok. Albumai: Budapest 1945; Egy fél évszázad rajzokban (Budapest, 1959). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt életmű kiállítása. Irod.: Dénes Tibor: Zádor István. Képzőművészet, 1938., Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógus. Ernst Múzeum. 1958. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuht-díjas. Bp.-en, a párizsi École des Beaux-Arts-on és Firenzében tanult. A szolnoki művésztelep tagja volt. Festményei főleg intérieurök, tájak és kiváló karakterű portrék. Részletező, érzékeny rézkarcain líraian ábrázolta a Tisza menti tájat. 1918-19-ben forradalmi riportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarba, majd Münchenbe emigrált. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke volt. Számos kiállításon vett részt (1916, 1918, 1921, 1922), legutóbb 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek nagy retrospektív kiállítást műveiből (Grantner Jenővel közösen). Budapest 1945 c. albuma a felszabadulás után, Egy fél évszázad rajzokban c. albuma 1959-ben jelent meg. Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Nagykikinda 1882. jan. 15. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Csendéleteket, tájképeket, arcképeket és interiöröket fest, bár elsősorban grafikával foglalkozik. Mestere a grafikában Olgyai Viktor volt. Technikai tudása a rézkarcolásban igen nagy, többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsol lapjaira. Több olajképe, számos rézkarca és litográfiája van a Szépműv. Múz.-ban és a Főv. Képtárban. A Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke. 1918. Ebédlő c. interiőrje állami kis aranyérmet kapott. 1916. a Nemzeti Szalónban, 1918., 1921. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934. jelent meg offsetnyomásban Egy hadifestő emlékei c. albuma. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906-09 közöttt Párizsban élt, az École des Beaux-Art-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Mo.-ra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. Ek: 1916, 1918: Nemzeti Szalon; Ernst M.; 1921: Ernst M.; 1958: Ernst M. (Gartner Jenővel) (gyűjt. kat.) Irod.: Dénes T.: Zádor István, Képzőművészet, 1938; Zádor István és Gartner Jenő (kat., Ernst M., 1958).
Zádor István : "Szabadsághegy"
12 000 HUF
[FKC189/Bp108/15] A kép mérete: 24,5 x 28 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Pituk József (Selmecbánya, 1906, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve lent "Remeték 33/100, Pituk J. (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1928-1932 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell-díjat. 1936-1938 között Bécsben működött. 1942-ben a festő Udvardy Ignáccal és a szobrász Morzsa Morhardt Gyulával közösen rendezett nagy (és kedvező) sajtóvisszhangot kiváltó tárlatot a Műbarát Mária Valéria utcai helységeiben. 1948-ban a Műcsarnokban jelentkezett önálló kiállításon. Ezen kívül számos nemzeti és külföldi rendezvényen vett részt (Olasz- és Finnország, Ausztria, Csehszlovákia, stb.). 1963-1965 között újabb két évet töltött az osztrák fővárosban. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, amelyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett plakát- és díszlettervezéssel, illusztrálással és üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a felvidéki városok, a falu és az egyszerű emberek élete. Pituk József jeles portréfestő is volt. A Magyar Nemzeti Galéria több munkáját őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv. 1968/7, MÉ, NM) Magyar festők és grafikusok adattára 1928-1932 között Glatz Oszkár növendéke a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben dolgozik. Számos hazai bemutatója mellett 1956-1966 között hét alkalommal Csehszlovákiában, 1969-1971-ben Ausztriában, 1971-ben, 1975-ben és 1976-ban Olaszországban, 1976-ban Finnországban rendezett önálló tárlatokat. Itthon 1974-ben Várpalotán mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját. Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozik. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. 1928-1932 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell díjat. 1936-38 k. az osztrák fővárosban dolgozott. Első grafikai tárlatát 1942-ben rendezte a Műbarát-ban. 1948-ban a Műcsarnokban rendeztek műveiből önálló kiállítást. 1963-1965 k. újabb két évet töltött Bécsben. Számos nemzeti seregszemlén és külföldi tárlaton szerepelt (Csehszlovákia, Ausztria, Olaszország, Finnország, stb.). 1943-ban megnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, melyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a festői felvidéki városok és az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő volt. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv.-1968/7, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1928-32 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. 1936-38 között Bécsben élt. 1942-ben a Műbarátnál, 1956-ban, 1961-ben és 1965-ben Selmecbányán, 1959-ben a Szinyei Teremben volt önálló kiállítása. Hosszabb ideig könyvillusztrálással is foglalkozott. Z. Gács Györggyel közösen készítette a székesfehérvári pályaudvar üvegablaktervét. (1952). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1932-ben Glatz Oszkár növendékeként végzett a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben képezte magát. Első egyéni kiállítását 1942-ben rendezte, ezt követően 38 hazai és külföldi bemutatója volt, ebből 14 Olaszországban, 5 Ausztriában, 3 Finnországban, 8 Csehszlovákiában és 1 az NSZK-ban. Utoljára idehaza 1982-ben, a Derkovits-Teremben mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját, 1975-ben Milánóban nagydíjjal tüntették ki. - Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal és üvegablakkal egyként foglalkozik. Mozgalmas, színes kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréista.
Pituk József : "Remeték"
16 000 HUF
[FKC758/Bp305/229] A kép mérete: 20 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Szemethy Imre (Budapest, 1945) alkotása. Jelezve: lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai (Stúdió Galéria, Helikon Galéria, Erzsébetvárosi Kisgaléria, Újpest Galéria, Vízivárosi Galéria, Vigadó Galéria, Várfok 14 Galéria, Csepel Galéria, Fehér Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Óbuda Galéria, Műcsarnok, Hódmezővásárhely, Veszprém, Balassagyarmat, Szombathely, Makó, Miskolc, stb.) és külföldi (Oslo, Bécs, Varsó, Prága, stb.) bemutatókon. 1973-76 között rendszeresen jelen volt a Stúdió tárlatokon, 1973-79 és 1983-87 között a miskolci Országos Grafikai Biennálékon, 1979-81 között a makói művésztelep munkakiállításain, 1982-ben, 1986-94 között, 1998-ban a salgótarjáni Országos Rajzbiennálékon. Írországban, nyugat- és kelet-európai országokban járt tanulmányúton. Díjak: 1972-75 között Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Érdemes Művész; a XII. miskolci Országos Grafikai Biennále nagydíja; Csohány Emlékplakett; a salgótarjáni Országos Rajzbiennále nagydíja. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika és még inkább illusztrációs grafika, amit Szemethy művel. Sokszorosított grafikái mellett igen jelentősek finom, pontozásos módszerrel készült tusrajzai (Paravánjelenet, Csokonai-illusztrációk) és modern újságrajzai. Számos irodalmi művet illusztrált (A. Joyce, Szentkuthy, Lautréamont, J. L. Burges, stb.). A modern magyar illusztráció jeles képviselője. Képviselve a Magyar Nemzeti Galériában, a szombathelyi képtárban, a Miskolci Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. (D.I.: Műv. 1974/8, N.Z.: Műv. 1984/3, Műv. 1989/11/12, S.I.: Új Műv. 1996/1/2, Sz.K.: ÉS 1991/1) Magyar festők és grafikusok adattára 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő osztályán. Több csoportos bemutató után 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyt, a Helikon Galériában, és az NSZK-ban jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - Fanyar, ironikus világképe jellemzi a művészetét; lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. - Irod.: Lóska Lajos: Szemethy Imre grafikáiról. Művészet, 1980. 2. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolán Ék Sándor, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványaként végzett 1971-ben. Sokszorosító grafikus diplomát szerzett. 1968 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1973-ban Osloban mutatta be munkáit. Több lappal szerepelt az 1974-es "Moszkvai Mai Magyar Grafika" c. kiállításon. Részt vett a Stúdió kiállításokon és pályázatokon. 1972-1975 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Írországban és több kelet-európai országban járt tanulmányúton. Fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét, lapjai parafrázisok, vizuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. A grafika, és még inkább az illusztrációs grafika, amit Sz.I. művel. Számos irodalmi művet illusztrált. (D.I.: Műv.-1974/8) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1971-ben végzett a főiskolán Ék Sándor és Barcsay Jenő irányításával. Csoportos bemutatók mellett 1973-ban Norvégiában, 1974-ben a Stúdió Galériában, 1976-ban Szombathelyen, a Helikon Galériában és az NDK-ban, 1980-ban Miskolcon jelentkezett önálló tárlatokkal. Több kiállítási és pályázati díj mellett 1972-1975-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. - A ráismerés fanyar, irónikus világképe jellemzi művészetét; lapjai parafrázisok, vízuális olvasónaplók a modern irodalom témáira. Ismert illusztrátor.
Szemethy Imre : "Chardin-iskola" 1984
35 000 HUF