Kántor Andor : "Csendélet" 1969

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[FKC131/Z018]
A kép mérete: 66 x 81 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Vászon
A kép Kántor Andor (Budapest, 1901, Budapest, 1990) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Kántor Andor 69"
A festmény jó állapotban van. Keret: Új

A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő, tanár
Bp., 1901. dec. 7.-Bp., 1990. márc. 31.

1922-1926: Művészképző; 1928: MKF; rajztanári oklevél, mestere: Rudnay Gyula. 1955: Munka Érdemérem; 1958: Fővárosi Nívódíj; 1960: Kiváló Tanár; 1961: Csók István emlékérem; 1966, 1976: Munka Érdemrend; 1967: Munkácsy-díj; 1979: érdemes művész. A KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Műv.-i Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. 1927-től 1930-ig tanársegéd Rudnay Gyula mellett az MKF-en. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely és Mártély), majd 1930-ban Nagybányán dolgozott. 1929-től a Szentendrei Művésztelep rendszeres látogatója. 1932-től folyamatosan tanított. 1946-tól a bp.-i Képző- és Iparműv. Gimn. tanára, 1958-63 között igazgatója volt. Kezdettől fogva a tájkép a legkedvesebb műfaja. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Ezt később - tájképein éppúgy, mint csendéletein és interieurképein - az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt, lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében.
Ek: 1958, 1965, 1973, 1981: Csók G.; 1961: JPM, Pécs; 1970: Ferenczy M., Szentendre (kat.); 1972: Ernst M.; 1973: Szeged; 1976: Szőnyi T., Miskolc; Szinyei T., Szekszárd; 1982: Szentendrei Képtár, Szentendre (kat.); 1984: Gulácsy G.; 1986: Megyei Műv. H., Szolnok.
Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; FK; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; Mátra M., Gyöngyös; MNG.
Vcsk: 1928: A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása, Műcsarnok; 1930: Szentendrei festők I. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1935: III. Nemzeti Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1939: A Szentendrei Festők Társaságának 10 éves jubiláris kiállítása 1926-56, Ferenczy M., Szentendre; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1960, 1965; 8., 10. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Szentendrei művésztelep, Művésztelepi G., Szentendre.
Irod.: K. Gy.: Kántor Andor, Műterem, 1958/5.; Láncz S.: Kántor Andor, MŰV, 1961/10.; Haulisch L. Harmincöt éves a szentendrei művésztelep, MŰV, 1963/10.; Bodnár É.: Kántor Andor, (kat., bev. tan, Csók G., 1965); Haulisch L.: A szentendrei művésztelep fogalmának tisztázása, MÉ, 1965/3, Mezei O.: Kántor Andor, MŰV, 1970/12.; Szilágyi D.: Kántor Andor, MŰV 1970/5.; Tóth A.: A szentendrei régi művésztelep, MŰV, 1972/9., Mucsi A.: Kántor Andor, Szentendrei Műsor, 1981/9.; Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Ferenczy M., Szentendre, 1970); Tóth A.: Kántor Andor kiállítása Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, Műgyűjtő, 1970/4., Mucsi A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Csók G., 1981); Gálffy L. Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Szentendrei Képtár, 1982). (V.A.)


Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Budapest, 1901 - Budapest, 1990
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt., 1927-30 között tanársegédként működött volt mestere mellett. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely, Mártély) dolgozott, majd 1929-től rendszeresen látogatta a szentendrei művésztelepet. 1930 nyarán a nagybányai Szépművészeti Iskolában tökéletesítette tudását. 1929-től a KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, 1932-től pedig folyamatosan tanított. Eleinte oktatója volt a Fővárosi Polgári Iskolának, majd tanára, később igazgatója a budapesti Művészeti Gimnáziumnak. 1928-től szerepelt fővárosi és vidéki kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a fővárosi Csók István Galériában. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Később - tájképein éppúgy, mint enteriőr- és csendéletképein - ezt, az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt és lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében. Díjak: Munka Érdemérem, Fővárosi Nívódíj, Kiváló Tanár, Csók István-emlékérem, Munka Érdemrend (1966, 1976), Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum. (Sz.D.: Műv. 1970/5, MÉ, Verba Andrea adatközlése nyomán)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Bp., 1901 -
Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, később a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd tagja lett a szentendrei művésztelepnek. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, majd mint művészpedagógus. Eleinte tanára volt a Fővárosi Polgári iskolának, majd tanára, később igazgatója a bp.-i Művészeti Gimnáziumnak. Tagja volt a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1928-től szerepelt kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. Egyébként több hazai és külhoni bemutatón szerepelt. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a Csók István Galériában. Posztimpresszionista hangvételű műveket festett pasztellben, olajban. 1961-ben Csók István emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki. 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. (Sz.D.: Műv.-1970/5, MÉ)

Művészeti lexikon I-IV.
Bp., 1901. dec. 7. -
Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1922-26 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928 óta kiállító művész. 1958-ban és 1965-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. A Művészeti Gimnáziumban 1948-tól tanított, később 1964-ig igazgatója is volt. A szentendrei művészkolónia tagja. Tartózkodó színmegoldású, posztimpresszionisztikus hangvételű tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. A Nemz. Gal. több képét őrzi.

Magyar festők és grafikusok adattára
Budapest 1901 -
1922-26 között Rudnay Gyula növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között tagja a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1948-1958-ban a Művészeti Gimnázium tanára, 1958-1963-ban igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a külföldi festészeti bemutatóknak. A Csók Galériában (1958, 1965), a pécsi Janus Pannonius Múzeumban (1961), a szentendrei Ferenczy Múzeumban (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. 1961-ben Csók-emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal és 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. - Lírai kedélyű festészete világos előadásmódjával, az embernek és környezetének, a belső és külső világ kapcsolatának harmóniájával hat a nézőre. Munkáit erőteljes kontúrok jellemzik, az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész
Budapest, 1901
1922-1922 között Rudnay Gyula növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között a KUT és az UME tagja, s alapítótag a Szentendrei Festők Társaságában. 1948-1963 között a művészeti gimnázium tanára, majd igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a magyar művészet külföldi bemutatóinak; az utóbbi években a Csók Galériában (1958, 1965, 1978, 1981), Pécsett (1961), Szentendrén (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. A Csók-emlékérem (1961) és a Munkácsy-díj (1967) kitüntetettje, az érdemes művészi cím (1979) tulajdonosa. - Kiegyensúlyozott lelkületű, lírai kedélyű festészete közvetlenségével, világos előadásmódjával, emberi-érzelmi harmóniájával hat a szemlélőre. Munkáit, melyeket a látványból indít, zárt kompozíció, erőteljes kontúrok, újabban rejtettebb szerkezet és színesedő kolorit jellemzi, amelyben az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak.

Tulajdonságok

Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Ép
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 1109-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Kántor Andor : "Csendélet" 1969

[FKC131/Z018] A kép mérete: 66 x 81 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Kántor Andor (Budapest, 1901, Budapest, 1990) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kántor Andor 69" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, tanár Bp., 1901. dec. 7.-Bp., 1990. márc. 31. 1922-1926: Művészképző; 1928: MKF; rajztanári oklevél, mestere: Rudnay Gyula. 1955: Munka Érdemérem; 1958: Fővárosi Nívódíj; 1960: Kiváló Tanár; 1961: Csók István emlékérem; 1966, 1976: Munka Érdemrend; 1967: Munkácsy-díj; 1979: érdemes művész. A KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Műv.-i Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. 1927-től 1930-ig tanársegéd Rudnay Gyula mellett az MKF-en. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely és Mártély), majd 1930-ban Nagybányán dolgozott. 1929-től a Szentendrei Művésztelep rendszeres látogatója. 1932-től folyamatosan tanított. 1946-tól a bp.-i Képző- és Iparműv. Gimn. tanára, 1958-63 között igazgatója volt. Kezdettől fogva a tájkép a legkedvesebb műfaja. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Ezt később - tájképein éppúgy, mint csendéletein és interieurképein - az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt, lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében. Ek: 1958, 1965, 1973, 1981: Csók G.; 1961: JPM, Pécs; 1970: Ferenczy M., Szentendre (kat.); 1972: Ernst M.; 1973: Szeged; 1976: Szőnyi T., Miskolc; Szinyei T., Szekszárd; 1982: Szentendrei Képtár, Szentendre (kat.); 1984: Gulácsy G.; 1986: Megyei Műv. H., Szolnok. Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; FK; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; Mátra M., Gyöngyös; MNG. Vcsk: 1928: A Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása, Műcsarnok; 1930: Szentendrei festők I. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1935: III. Nemzeti Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1939: A Szentendrei Festők Társaságának 10 éves jubiláris kiállítása 1926-56, Ferenczy M., Szentendre; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1960, 1965; 8., 10. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1969: Szentendrei művésztelep, Művésztelepi G., Szentendre. Irod.: K. Gy.: Kántor Andor, Műterem, 1958/5.; Láncz S.: Kántor Andor, MŰV, 1961/10.; Haulisch L. Harmincöt éves a szentendrei művésztelep, MŰV, 1963/10.; Bodnár É.: Kántor Andor, (kat., bev. tan, Csók G., 1965); Haulisch L.: A szentendrei művésztelep fogalmának tisztázása, MÉ, 1965/3, Mezei O.: Kántor Andor, MŰV, 1970/12.; Szilágyi D.: Kántor Andor, MŰV 1970/5.; Tóth A.: A szentendrei régi művésztelep, MŰV, 1972/9., Mucsi A.: Kántor Andor, Szentendrei Műsor, 1981/9.; Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Ferenczy M., Szentendre, 1970); Tóth A.: Kántor Andor kiállítása Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, Műgyűjtő, 1970/4., Mucsi A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Csók G., 1981); Gálffy L. Tóth A.: Kántor Andor (kat. bev. tan., Szentendrei Képtár, 1982). (V.A.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1901 - Budapest, 1990 Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt., 1927-30 között tanársegédként működött volt mestere mellett. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Mátrafüred, Sümeg, Hódmezővásárhely, Mártély) dolgozott, majd 1929-től rendszeresen látogatta a szentendrei művésztelepet. 1930 nyarán a nagybányai Szépművészeti Iskolában tökéletesítette tudását. 1929-től a KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület és 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, 1932-től pedig folyamatosan tanított. Eleinte oktatója volt a Fővárosi Polgári Iskolának, majd tanára, később igazgatója a budapesti Művészeti Gimnáziumnak. 1928-től szerepelt fővárosi és vidéki kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a fővárosi Csók István Galériában. Korai, kisméretű pasztellképeit a Cézanne-i hagyományra építő, erőteljes kontúrokba foglalt, konstruktív térszerkesztés jellemzi. Később - tájképein éppúgy, mint enteriőr- és csendéletképein - ezt, az atmoszférikus hatásokat sem nélkülöző bársonyos kolorit egészíti ki. Az 50-es évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj meghitt és lírai hangvételű ábrázolásának kedveznek Kántor Andor művészetében. Díjak: Munka Érdemérem, Fővárosi Nívódíj, Kiváló Tanár, Csók István-emlékérem, Munka Érdemrend (1966, 1976), Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum. (Sz.D.: Műv. 1970/5, MÉ, Verba Andrea adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1901 - Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, később a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd tagja lett a szentendrei művésztelepnek. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően két évig grafikusként működött, majd mint művészpedagógus. Eleinte tanára volt a Fővárosi Polgári iskolának, majd tanára, később igazgatója a bp.-i Művészeti Gimnáziumnak. Tagja volt a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1928-től szerepelt kiállításokon. 1965-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ahol tárlatot is rendezett. Egyébként több hazai és külhoni bemutatón szerepelt. 1965-ben több mint félszáz művéből rendezett gyűjteményes kiállítást a Csók István Galériában. Posztimpresszionista hangvételű műveket festett pasztellben, olajban. 1961-ben Csók István emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki. 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. (Sz.D.: Műv.-1970/5, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Bp., 1901. dec. 7. - Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1922-26 között Rudnay Gyula tanítványa volt. 1928 óta kiállító művész. 1958-ban és 1965-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. A Művészeti Gimnáziumban 1948-tól tanított, később 1964-ig igazgatója is volt. A szentendrei művészkolónia tagja. Tartózkodó színmegoldású, posztimpresszionisztikus hangvételű tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. A Nemz. Gal. több képét őrzi. Magyar festők és grafikusok adattára Budapest 1901 - 1922-26 között Rudnay Gyula növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között tagja a KUT-nak, az UME-nak és a Szentendrei Festők Társaságának. 1948-1958-ban a Művészeti Gimnázium tanára, 1958-1963-ban igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a külföldi festészeti bemutatóknak. A Csók Galériában (1958, 1965), a pécsi Janus Pannonius Múzeumban (1961), a szentendrei Ferenczy Múzeumban (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. 1961-ben Csók-emlékéremmel, 1967-ben Munkácsy-díjjal és 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 1958-ban elnyerte a főváros nívódíját. - Lírai kedélyű festészete világos előadásmódjával, az embernek és környezetének, a belső és külső világ kapcsolatának harmóniájával hat a nézőre. Munkáit erőteljes kontúrok jellemzik, az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész Budapest, 1901 1922-1922 között Rudnay Gyula növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, később Nagybányán, majd Szentendrén dolgozott. A két világháború között a KUT és az UME tagja, s alapítótag a Szentendrei Festők Társaságában. 1948-1963 között a művészeti gimnázium tanára, majd igazgatója. Állandó résztvevője az országos kiállításoknak és a magyar művészet külföldi bemutatóinak; az utóbbi években a Csók Galériában (1958, 1965, 1978, 1981), Pécsett (1961), Szentendrén (1970), az Ernst Múzeumban (1972), Szegeden (1973) és Miskolcon (1976) rendezett önálló tárlatokat. A Csók-emlékérem (1961) és a Munkácsy-díj (1967) kitüntetettje, az érdemes művészi cím (1979) tulajdonosa. - Kiegyensúlyozott lelkületű, lírai kedélyű festészete közvetlenségével, világos előadásmódjával, emberi-érzelmi harmóniájával hat a szemlélőre. Munkáit, melyeket a látványból indít, zárt kompozíció, erőteljes kontúrok, újabban rejtettebb szerkezet és színesedő kolorit jellemzi, amelyben az atmoszférikus hatások is érvényre jutnak.

További részletek
Hordozó: vászon
Jelzett: igen
Állapot: Ép
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 1109-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
155 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF