papír, grafikai szén, 30,4/44,3 cm, jn., perforált függőleges szélek, kék folt a hajnál

[1P043/129] Papír tus, színes kréta vegyes technika üveglap mögött, keret nélkül. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelzés jobbra lent: P. FURCULITA Felirat a képen: DENTIST (Fogorvos) Magasság: 24 cm Szélesség: 18 cm Súly: 0.315 kg

Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

papír, filctoll, lazúr, 22,4/20,1 cm, 1988., szürke karton keret

[FK2550/Z020] A kép mérete: 12 x 16 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Hincz Gyula (Budapest, 1904, Budapest, 1986) alkotása. Jelezve Lent "Kompozíció, Hincz Gy" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1922-ben került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát, és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, ahol nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: P. Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh első kiállításán és az UME tárlatán. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével került kapcsolatba H. Waldennel, és 1929-ben Moholy Nagy közreműködésével szerepelt a Sturm Galériában, majd Budapesten a Tamás Galériában mutatta be alkotásait, 1930-ban pedig a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat is kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában, ahol lelkesen festett. 1934-ben a KUT IV. tárlatán, 1936-ban pedig a Nemzeti Szalonban rendezett KUT bemutatóján szerepelt. 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportos tárlaton. 1943-ban Erdélyben festett, három esztendővel később (1947-48) koreai, kínai, vietnámi tanulmányúton járt. Nyitottság, vitalitás, expresszív erő jellemezte hajlékony munkásságát. Kiváló technikai tudása és alkalmazkodó, mindent magába olvasztó készsége révén a legkülönbözőbb mesterek és irányzatok nyomták rá munkásságára bélyegüket. Eleinte a német expresszionizmus, majd római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. 1926-ban Párizsban megérintette a szürrealizmus, folyóirataikat, kiáltványaikat az elsők között hozta haza Magyarországra. Hincz Gyula olyan alkotó volt, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Művészetére inkább a távol-keleti tusképek, s főként P. Picasso volt egy egész életre szóló hatással. Kiváló grafikus volt, számos rézkarcot készített, tus-, pasztell- és temperaképeket festett. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. 1961-ben az első Miskolci Országos Grafikai Biennálén nagydíjjal jutalmazták. 1946-1949 között a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től 1963-ig pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1958-1963 között az Iparművészeti Főiskola igazgatójaként működött. 1983-ban négyszáz festményét Vác városának adományozta. Számos monumentális kompozíció (üvegmozaik, üvegablak, mozaik, gobelin, sgraffito) fűződik nevéhez. Próbálkozott kispalsztikával, égetett kerámiával is. (L.S.: Műv. 1968/4, Bajkay Éva, Éber, Műv. 1989/11/12) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1922-ben került a bp.-i Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát és mint Vaszary-növendék tért oda vissza. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, itt nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott: Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon: a Munkácsy-céh I. kiállításán, val. az UME tárlatán. 1929-ben a berlini Sturm és a bp.-i Tamás Galéria rendezett műveiből kiállítást. 1930-ban a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában. 1934-ben a KUT IV. kiállításán, 1936-ban a Nemzeti Szalonban rendezett KUT tárlaton szerepelt, 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportbemutatón. Eleinte a német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. 1946-tól budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től pedig Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1983-ban 400 festményét Vác városának adományozta. (L.S.: Műv.-1968/4, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. Sokoldalú művész, a húszas években Párizsban, majd Berlinben járt tanulmányúton, kiállítása is volt a Sturm rendezésében. A német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nem az egymást váltó, vagy egymással párhuzamos stílusvonalak teszik munkásságát annyira színessé, változatossá, hanem merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb műfajokban kezdeményezésre volt képes. Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Igazi stílusa az expresszionizmus. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. Ugyancsak 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnami témájú munkáiból. 1983-ban egész életművét fölvonultató - mindegy négyszáz festményét - Vác városának adományozta. - Irod.: Láncz Sándor: Hincz. Bp. 1972 - Bauer Jenő: Hincz Gyula. Bp. 1975. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes művész. 1922-29 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1928-ban Berlinben a Der Sturm rendezésében, 1929-ben Bp.-en a Tamás Galériában szerepelt először gyűjt. kiállításon. 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett. Párizsban (1926), Berlinben (1928) és Rómában (1930-31) járt tanulmányúton. 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1943-ban a Tamás Galériában volt kiállítása. Kezdetben a német expresszionizmushoz közel álló stílusban dolgozott, majd a neoklasszicizmus is hatott művészetére. Érzékeny művészi egyénisége fogja össze az új és új problémákat megpendítő formakeresését. Az 50-es években történelmi és zsánertémák foglalkoztatták, majd később főként a monumentális díszítőfestészet vonzotta, mozaikokat (Várpalota), sgraffitót stb. tervezett. Legjelentősebb a kecskeméti Arany Homok Szálló falképe. Már a 30-as évektől kezdve foglalkozott díszletfestéssel és könyvillusztrálással. E tevékenysége különösen 1940-től vált jelentőssé (Villon, 1940; A. France: Nyársforgató Jakab, 1948; Móricz Zs.: Rózsa Sándor, 1952). Grafikája nagy hatással volt a fiatal magyar grafikusnemzedékre. Kiváló gobelitervező (Népek barátsága, 1956; Béke, 1958; Martinász, 1959). Szobrokat is mintáz. 1946-tól az Iparművészeti, 1949-től 1963-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958-63 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. 1964-ben grafikáiból a Dürer-teremben nyílt kiállítás. Művészeti lexikon I-II. Budapest 1904. ápr. 17. Ugyanitt a Képzőműv. Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, azután Rómában képezte magát. 1929. a berlini Sturm és a budapesti Tamás Galéria rendezett műveiből gyűjt. kiállítást. Posztimpresszionista. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1929-ben végzett Rudnay Gyula növendékeként a főiskolán. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, megfordult Vietnamban és Kínában. A két világháború között az UME és a KUT tagja. Gyűjteményes kiállítása volt 1928-ban Berlinben, 1929-ben és 1934-ben a Tamás Galériában, 1938-ban az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Dürer Teremben, 1968-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Párizsban, 1971-ben a Budapesti Történeti Múzeumban, 1976-ban a Csontváry Teremben és a Nemzeti Galériában, 1980-ban a Vigadó Galériában. 1983-ban Vácott állandó kiállítása nyílt. Bemutatkozott ezentúl számos vidéki városban, több kelet és nyugat-európai fővárosban, az 1960-as és 1970-es Velencei Biennálékon. Az Iparművészeti Főiskola igazgatója (1946-1969) és a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1952-ben és 1957-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Kossuth-díjat kapott; 1964-ben érdemes, 1968-ban kiváló művészi címmel, 1982-ben SZOT-díjjal tüntették ki. A Miskolci Grafikai Biennálé (1961) nagydíjasa. - Nyugtalan szellemű, kísérletező művész, aki több műfajban dolgozik. Bravúros tehetsége bizonyos eklektikát mutat, az irányzatokat azonban magához hasonlítja, átlényegíti. Rendkívüli vonal- és színkultúrája jól érvényesül grafikáiban és murális munkáiban. Művészi életműve egy szuverén szellemvilág szigorú rendjének kifejezője.

[1L740/054] Papír tus, akvarell vegyes technika karikatúra üveglap mögött, faragott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Akvarellen belül jelzés jobbra lent, lásd fotó. Alatta feliratok: ÚJSÁGÍRÓK ÉLETÉBŐL CSAK INTERJÚRÓL VAN SZÓ Magasság: 41 cm Szélesség: 48 cm Súly: 0.97 kg Gunscher Nándor    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Gunscher Nándor Született 1886. október 23. Hódmezővásárhely Elhunyt 1963. június 26. (76 évesen) Kolozsvár Állampolgársága magyar Foglalkozása illusztrátor Sírhelye Házsongárdi temető Guncser Nándor, családi nevén Gunscher (Hódmezővásárhely, 1886. október 23. – Kolozsvár, 1963. június 26.) magyar grafikus, karikaturista.  Életpályája Festészeti tanulmányokat Budapesten és Firenzében végzett, vonzódása a humoros rajz iránt azonban a grafikusi pálya felé irányította. Már az I. világháborús katonai szolgálata idején kötetbe szerkesztett rajzos tudósításokat. Ezt a naiv, göregáboros hangnemet később a tartásosabb politikai és társadalmi szatíra váltotta fel rajzaiban. 1918-ban Kolozsvárt telepedett le, részt vett a romániai képzőművészek érdekvédelmi szervezeteiben; 1921-ben a kolozsvári Művész-klub egyik megalapítója, 1924-től a bukaresti Szépművészeti Szakszervezet tagja, 1936-ban a nagybányai képzőművész kongresszus egyik küldötte. Színes rajzaiból és karikatúráiból 1924-ben rendezett egyéni kiállítást Kolozsvárt (a kritika A vak Európa c. rajzát méltatta). Szellemes, vidám rajzaiból kiállított még egy 1940 decemberében szervezett kolozsvári csoportkiállításon. Az Ellenzék és más lapok, később a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet rajzolója.    Forrás: wikipédia