Madarász Gyula : A falu kútja

Eladási ár: 42 000 HUF

Leírás

[FKC909/Bp305/232]
A kép mérete: 21 x 27 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Karton
A kép Madarász Gyula (Zsáka, 1935) alkotása.
Jelezve balra lent "Madarász Gy"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő. Zsáka, 1935. márc. 14.
1956: egri TF; 1989: KLTE BTK. 1964: Debreceni Ősz Tárlat, II. díj; 1968, 1971, 1975, 1979, 1985, 1993: Káplár Miklós-emlékérem; 1971: Debrecen Város Művészeti Díja; 1975: Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Művészeti Díja; 1981: Nikola Marinov-emlékérem, arany fokozat; 1983: Nikola Marinov-emlékérem, ezüst fokozat; 1986: SZOT-díj; 1989: Holló László-díj; 1992: X. Orsz. Tájképfestészeti B., bronz diploma; 1993: XII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen, a szövetség díja; 1995: Kölcsey Ferenc-díj. 1956-tól Hajdúnánáson tanított. 1970-től Debrecenben él. A Debreceni TF Int. művészeti tanszékének vezetője volt 1975-89 között. Rendszeresen részt vett különböző művésztelepek munkájában, pl.: Hajdúsági Nközi Művésztelep, Tokaji Művésztelep, Hortobágyi Alkotótelep (alapító tag is), Gyergyószárhegy (RO), Kazimierz (PL), Targoviste (BG), S. Michel (FR) művésztelepei. Kamjanka (Ukrajna), Gyergyószárhegy, Bucka-Gányó (YU), Bessans (FR). 1999-ben alapítója és vezetője a balatonvilágosi Kárpátmedencei Magyar Festők művésztelepének. Művészete elkötelezett a bihari, nyírsági, hortobágyi táj és ember iránt. Panteisztikus áhítata mellett megfogalmazza a környezetért való aggódását is. Újabban temperaképeket és nagyméretű akvarelleket fest.
Ek: 1961: Hajdúnánás; 1962: Művészklub, Bebrecen; 1965, 1970, 1975, 1980, 1985: Medgyessy T., Debrecen; 1987: Derkovits T., 1989: TIT G., Debrecen; Csepel G.; Hmvhely; 1989, 1992: Műv. H., Hajdúböszörmény; 1990: Szakszervezetek G., Debrecen; 1993: Művészek és Műpártolók Egyesülete, Debrecen; Bank Ausztria Klubja, Linz; 1995: Szabadka; Salzburg; Linz; 1998: Önálló G., Zsáka; 1998: Magyar Kultúra Háza (Helsinki); 1999: Morestel (FR).
Vcsk: 1968-tól Őszi, Tavaszi Tárlatok, Debrecen; 1971-től Hajdúsági Nközi Művésztelep kiállításai, Hajdúböszörmény; Debrecen; 1972: Kelet-magyarországi képzőművészek, MNG; 1981-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Hmvhely; 1983: I. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged; 1989: 25 éves a Hajdúsági Nközi Művésztelep, Ernst M.; 1992: X. Tájképfestészeti B., Hatvan; 1994: Délibábok hazája IV., Déri M., Debrecen.
Mk: Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény.
Irod.: Módy Gy.: Madarász Gyula kiállítása Hajdúnánáson, Alföld, 1962/1.; Mészáros E.: Madarász Gyula, MŰV, 1965/8.; Solymár I.: Kelet-magyarországi művészek kiállítása az MNG-ben, Alföld. 1973/2; Éles Cs.: Madarász Gyula, szabad Hét Nap (Subotica), 1995. júl. 6.; (kat., Debrecen, 1996. szerk.: Madarász Gyula). (Sz.K.K.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Zsáka, 1935 -
Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, val. egyéni tárlaton mutatta be alkotásait (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valam. a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985), Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennálé bronz-diploma (1991), Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét és szárnyaló líraiságát szemlélhetjük akvarelljein. A szokatlanul nagyméretű akvarellek beöltik a tere és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a nézőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. (M.Gy.-Kat.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Zsáka, 1935. -
Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, valamint egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985). Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennále bronzdiplomája (1991), a Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), a Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét, szárnyaló líraiságát szemlélhetjük vízfestményein. A szokatlanul nagyéretű vízfestmények betöltik a teret, és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a szemlélőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. Műveit őrzi a debreceni Déri Múzeum és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum. (m.Gy.: Katalógus, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán)

Magyar festők és grafikusok adattára
Zsáka 1935 -
Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, azóta Hajdúnánáson művészpedagógus. Önálló tárlata volt 1966-ban és 1972-ben Debrecenben és 1974-ben Hajdúnánáson. Külföldön a Szovjetunióban, Romániában és Lengyelországban állított ki. 1968-ban és 1971-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott, majd lenyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját. Festői szemlélete a követésre érdemes hagyományokat a modernebb formai megoldásokkal kívánja összehangolni. Főleg a hajdúsági, tiszai tájak puritán szépsége, változatos színvilága nyűgözi le. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp., 1985

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festő. Zsáka, 1935
Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, jelenleg Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Franciaországban és Finnországban járt. Eddig 14 egyéni kiállítása volt, a legjelentősebbek Debrecenben (1962, 1965, 1975, 1983), Hajdúböszörményben (1974) és Nyíregyházán (1976, 1978, 1980). A Hajdúsági művésztelep alapítótagja, a Káplár Miklós emlékérem négyszeres kitüntetettje (1963, 1971, 1975, 1979). 1972-ben elnyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1981-ben Targoviste város (Bulgária) Nikola Marinov emlékérmét. - Az alföldi hagyományok modern szemléletű folytatója, munkáit változatos színvilág, gondolati-erkölcsi tartalom, műves megmunkálás jellemzi. Jó eredményeket mutat fel az akvarell műfajában.

Tulajdonságok

Hordozó: karton
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2025. május. 19.

(A műtárgyat eddig 122-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Madarász Gyula : A falu kútja

[FKC909/Bp305/232] A kép mérete: 21 x 27 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Madarász Gyula (Zsáka, 1935) alkotása. Jelezve balra lent "Madarász Gy" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Zsáka, 1935. márc. 14. 1956: egri TF; 1989: KLTE BTK. 1964: Debreceni Ősz Tárlat, II. díj; 1968, 1971, 1975, 1979, 1985, 1993: Káplár Miklós-emlékérem; 1971: Debrecen Város Művészeti Díja; 1975: Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Művészeti Díja; 1981: Nikola Marinov-emlékérem, arany fokozat; 1983: Nikola Marinov-emlékérem, ezüst fokozat; 1986: SZOT-díj; 1989: Holló László-díj; 1992: X. Orsz. Tájképfestészeti B., bronz diploma; 1993: XII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen, a szövetség díja; 1995: Kölcsey Ferenc-díj. 1956-tól Hajdúnánáson tanított. 1970-től Debrecenben él. A Debreceni TF Int. művészeti tanszékének vezetője volt 1975-89 között. Rendszeresen részt vett különböző művésztelepek munkájában, pl.: Hajdúsági Nközi Művésztelep, Tokaji Művésztelep, Hortobágyi Alkotótelep (alapító tag is), Gyergyószárhegy (RO), Kazimierz (PL), Targoviste (BG), S. Michel (FR) művésztelepei. Kamjanka (Ukrajna), Gyergyószárhegy, Bucka-Gányó (YU), Bessans (FR). 1999-ben alapítója és vezetője a balatonvilágosi Kárpátmedencei Magyar Festők művésztelepének. Művészete elkötelezett a bihari, nyírsági, hortobágyi táj és ember iránt. Panteisztikus áhítata mellett megfogalmazza a környezetért való aggódását is. Újabban temperaképeket és nagyméretű akvarelleket fest. Ek: 1961: Hajdúnánás; 1962: Művészklub, Bebrecen; 1965, 1970, 1975, 1980, 1985: Medgyessy T., Debrecen; 1987: Derkovits T., 1989: TIT G., Debrecen; Csepel G.; Hmvhely; 1989, 1992: Műv. H., Hajdúböszörmény; 1990: Szakszervezetek G., Debrecen; 1993: Művészek és Műpártolók Egyesülete, Debrecen; Bank Ausztria Klubja, Linz; 1995: Szabadka; Salzburg; Linz; 1998: Önálló G., Zsáka; 1998: Magyar Kultúra Háza (Helsinki); 1999: Morestel (FR). Vcsk: 1968-tól Őszi, Tavaszi Tárlatok, Debrecen; 1971-től Hajdúsági Nközi Művésztelep kiállításai, Hajdúböszörmény; Debrecen; 1972: Kelet-magyarországi képzőművészek, MNG; 1981-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Hmvhely; 1983: I. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged; 1989: 25 éves a Hajdúsági Nközi Művésztelep, Ernst M.; 1992: X. Tájképfestészeti B., Hatvan; 1994: Délibábok hazája IV., Déri M., Debrecen. Mk: Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény. Irod.: Módy Gy.: Madarász Gyula kiállítása Hajdúnánáson, Alföld, 1962/1.; Mészáros E.: Madarász Gyula, MŰV, 1965/8.; Solymár I.: Kelet-magyarországi művészek kiállítása az MNG-ben, Alföld. 1973/2; Éles Cs.: Madarász Gyula, szabad Hét Nap (Subotica), 1995. júl. 6.; (kat., Debrecen, 1996. szerk.: Madarász Gyula). (Sz.K.K.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Zsáka, 1935 - Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, val. egyéni tárlaton mutatta be alkotásait (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valam. a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985), Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennálé bronz-diploma (1991), Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét és szárnyaló líraiságát szemlélhetjük akvarelljein. A szokatlanul nagyméretű akvarellek beöltik a tere és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a nézőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. (M.Gy.-Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Zsáka, 1935. - Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, valamint egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985). Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennále bronzdiplomája (1991), a Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), a Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét, szárnyaló líraiságát szemlélhetjük vízfestményein. A szokatlanul nagyéretű vízfestmények betöltik a teret, és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a szemlélőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. Műveit őrzi a debreceni Déri Múzeum és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum. (m.Gy.: Katalógus, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Zsáka 1935 - Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, azóta Hajdúnánáson művészpedagógus. Önálló tárlata volt 1966-ban és 1972-ben Debrecenben és 1974-ben Hajdúnánáson. Külföldön a Szovjetunióban, Romániában és Lengyelországban állított ki. 1968-ban és 1971-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott, majd lenyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját. Festői szemlélete a követésre érdemes hagyományokat a modernebb formai megoldásokkal kívánja összehangolni. Főleg a hajdúsági, tiszai tájak puritán szépsége, változatos színvilága nyűgözi le. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp., 1985 Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. Zsáka, 1935 Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, jelenleg Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Franciaországban és Finnországban járt. Eddig 14 egyéni kiállítása volt, a legjelentősebbek Debrecenben (1962, 1965, 1975, 1983), Hajdúböszörményben (1974) és Nyíregyházán (1976, 1978, 1980). A Hajdúsági művésztelep alapítótagja, a Káplár Miklós emlékérem négyszeres kitüntetettje (1963, 1971, 1975, 1979). 1972-ben elnyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1981-ben Targoviste város (Bulgária) Nikola Marinov emlékérmét. - Az alföldi hagyományok modern szemléletű folytatója, munkáit változatos színvilág, gondolati-erkölcsi tartalom, műves megmunkálás jellemzi. Jó eredményeket mutat fel az akvarell műfajában.

További részletek
Hordozó: karton
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2025. május. 19.

(A műtárgyat eddig 122-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
42 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y345/BX-10] Hibátlan állapotú, kobaltkék mázzal festett és aranyozott peremű Zsolnay pompadour étkészlet, süteményes készlet, kávés és teás készlet sok kiegészítővel. Aljukon több féle Zsolnay márkajelzés található. Az étkészlet darabjai: Étkészlet: - 2 darab nagy méretű fedeles leveses tál (18.5 x 24 x 33 cm) - 2 darab ovális pecsenyés kínáló tál (3.5 x 26 x 36.5 cm) - 2 darab szögletes tésztás tál (6.3 x 22.5 x 22.5 cm) - 2 darab kör alakú, magas falú zöldséges tál (7.4 x 25 cm) - 2 darab nagyméretű kör alakú kínáló tál (3.3 x 29.5 cm) - 12 darab leveses mélytányér (4.5 x 22 cm) - 14 darab lapostányér (3.3 x 23.5 cm) - 10 darab kistányér (1.8 x 16.5 cm) - 8 darab ovális kistányér, halastányér (3 x 17.6 x 24.5 cm) Leveses készlet: - 8 darab kétfülű leveses csésze (6.3 x 12.6 x 16.8 cm) - 8 darab alátét tányér (2.3 x 15.6 cm) Süteményes készlet: - 1 darab nagyméretű süteményes tál (2.3 x 24.5 cm) - 12 darab süteményes kistányér (2.5 x 19 cm) Teás és kávés készlet: - 1 darab bonbonier (13 x 12.5 x 16.5 cm) - 1 darab tejszín kiöntő (10.2 x 8.5 x 12 cm) - 8 darab teás csésze (6 x 10.1 x 12.5 cm) - 8 darab alátét tányér (2 x 15.5 cm) - 7 darab kávés csésze (4.7 x 7.5 x 9.4 cm) - 7 darab alátét tányér (1.8 x 12 cm) Kiegészítők: - 1 darab gyertyatartó (14.4 x 10 cm) - 2 darab csontostányér (2.4 x 15 x 21 cm) - 2 darab fűszertartó, sótartó (5.3 x 7.7 x 12.8 cm) - 4 darab kistálka, szószos tálka (3.7 x 7.6 cm) - 1 darab kisváza vagy eszköztartó (9.3 x 7.2 cm) - 1 darab kisméretű fogpiszkáló-tartó (5 x 4.8 cm) Súly: 42.245 kg
Zsolnay Pompadour porcelán étkészlet teás és kávés készlet kiegészítőkkel 126 darab
850 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FK2739/FL-4] A kép mérete: 33 x 48,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Viski János (Szokolya, 1891, Budapest, 1970) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Viski" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskola Rajztanárképző szakán Zemplényi Tivadar növendéke volt. 1912-ben a kecskeméti művésztelep nyári tanfolyamán Olgyai Ferenc és Iványi-Grünwald Béla korrigálta. Tanulmányúton járt Franciaországban. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a budapesti Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Számos tájképet is festett. A háború után több évig Dél-Amerikában dolgozott. 1929-től Budapesten tevékenykedett. 1930-ban a Független Művészek Társasága klubjában volt gyűjteményes tárlata. 1934-ben a Műcsarnokban "Hazafelé" című alkotására megkapta a Halmos Izor zsánerdíjat. "Terelés a Hortobágyon" című képének reprodukciója az 1934-es 50 pengős bankjegyet díszítette. Az állat (főleg a ló) karaktere, mozgási formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdekelték impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Több munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Művészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. (Éber, PZ-SzMF, KM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar növendéke. Tanulmányutakat tett Franciaországban és Dél-Amerika számos városában. 1913 óta állított ki. Főképpen állatképeket fest, bár témakörében más műfajok is szerepelnek. Az állat karaktere, mozgási és formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdeklik impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Festészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. - Irod:: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar növendéke volt. Tanulmányúton járt Franciaországban. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. A háború után több évig Dél-Amerikában dolgozott. 1929-től Budapesten tevékenykedett. 1930-ban a Független Művészek Társasága klubjában volt gyűjteményes kiállítása. 1934-ben a Műcsarnokban "Hazafelé" című festményére megkapta a Halmos Izor genreredíjat. "Terelés a Hortobágyon" c. képének reprodukciója az 1934-es 50 pengős bankjegyet díszítette. Az állat karaktere, mozgási formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdekelték impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Egy képe a MNG tulajdona. Festészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. (Éber, PZ-SzMF) Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál tanult. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1919-29 között D-Amerikában dolgozott. 1933-ban A Független Művészek Társasága klubhelyiségében volt gyűjt. kiállítása. Történelmi témákat is festett: Koppány leveretése (1938), Rákóczi búcsúja (1941). Várakozó kocsi c. képét a Nemz. Gal. őrzi.
Viski János : Ökrösszekér
155 000 HUF