Madarász Gyula : "Török ház" 1974

Eladási ár: 76 000 HUF

Leírás

[FKA448/Bp203/47]
A kép mérete: 41 x 58 cm keret nélkül.
Készült: Tempera, Papír
A kép Madarász Gyula (Zsáka, 1935) alkotása.
Jelezve balra lent "Madarász Gyula 74"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

A festmény hátoldalán Képcsarnok Vállalat raglapja és az eredeti hátlapról vágott lap található.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő. Zsáka, 1935. márc. 14.
1956: egri TF; 1989: KLTE BTK. 1964: Debreceni Ősz Tárlat, II. díj; 1968, 1971, 1975, 1979, 1985, 1993: Káplár Miklós-emlékérem; 1971: Debrecen Város Művészeti Díja; 1975: Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Művészeti Díja; 1981: Nikola Marinov-emlékérem, arany fokozat; 1983: Nikola Marinov-emlékérem, ezüst fokozat; 1986: SZOT-díj; 1989: Holló László-díj; 1992: X. Orsz. Tájképfestészeti B., bronz diploma; 1993: XII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen, a szövetség díja; 1995: Kölcsey Ferenc-díj. 1956-tól Hajdúnánáson tanított. 1970-től Debrecenben él. A Debreceni TF Int. művészeti tanszékének vezetője volt 1975-89 között. Rendszeresen részt vett különböző művésztelepek munkájában, pl.: Hajdúsági Nközi Művésztelep, Tokaji Művésztelep, Hortobágyi Alkotótelep (alapító tag is), Gyergyószárhegy (RO), Kazimierz (PL), Targoviste (BG), S. Michel (FR) művésztelepei. Kamjanka (Ukrajna), Gyergyószárhegy, Bucka-Gányó (YU), Bessans (FR). 1999-ben alapítója és vezetője a balatonvilágosi Kárpátmedencei Magyar Festők művésztelepének. Művészete elkötelezett a bihari, nyírsági, hortobágyi táj és ember iránt. Panteisztikus áhítata mellett megfogalmazza a környezetért való aggódását is. Újabban temperaképeket és nagyméretű akvarelleket fest.
Ek: 1961: Hajdúnánás; 1962: Művészklub, Bebrecen; 1965, 1970, 1975, 1980, 1985: Medgyessy T., Debrecen; 1987: Derkovits T., 1989: TIT G., Debrecen; Csepel G.; Hmvhely; 1989, 1992: Műv. H., Hajdúböszörmény; 1990: Szakszervezetek G., Debrecen; 1993: Művészek és Műpártolók Egyesülete, Debrecen; Bank Ausztria Klubja, Linz; 1995: Szabadka; Salzburg; Linz; 1998: Önálló G., Zsáka; 1998: Magyar Kultúra Háza (Helsinki); 1999: Morestel (FR).
Vcsk: 1968-tól Őszi, Tavaszi Tárlatok, Debrecen; 1971-től Hajdúsági Nközi Művésztelep kiállításai, Hajdúböszörmény; Debrecen; 1972: Kelet-magyarországi képzőművészek, MNG; 1981-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Hmvhely; 1983: I. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged; 1989: 25 éves a Hajdúsági Nközi Művésztelep, Ernst M.; 1992: X. Tájképfestészeti B., Hatvan; 1994: Délibábok hazája IV., Déri M., Debrecen.
Mk: Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény.
Irod.: Módy Gy.: Madarász Gyula kiállítása Hajdúnánáson, Alföld, 1962/1.; Mészáros E.: Madarász Gyula, MŰV, 1965/8.; Solymár I.: Kelet-magyarországi művészek kiállítása az MNG-ben, Alföld. 1973/2; Éles Cs.: Madarász Gyula, szabad Hét Nap (Subotica), 1995. júl. 6.; (kat., Debrecen, 1996. szerk.: Madarász Gyula). (Sz.K.K.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Zsáka, 1935 -
Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, val. egyéni tárlaton mutatta be alkotásait (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valam. a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985), Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennálé bronz-diploma (1991), Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét és szárnyaló líraiságát szemlélhetjük akvarelljein. A szokatlanul nagyméretű akvarellek beöltik a tere és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a nézőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. (M.Gy.-Kat.)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Zsáka, 1935. -
Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, valamint egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985). Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennále bronzdiplomája (1991), a Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), a Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét, szárnyaló líraiságát szemlélhetjük vízfestményein. A szokatlanul nagyéretű vízfestmények betöltik a teret, és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a szemlélőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. Műveit őrzi a debreceni Déri Múzeum és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum. (m.Gy.: Katalógus, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán)

Magyar festők és grafikusok adattára
Zsáka 1935 -
Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, azóta Hajdúnánáson művészpedagógus. Önálló tárlata volt 1966-ban és 1972-ben Debrecenben és 1974-ben Hajdúnánáson. Külföldön a Szovjetunióban, Romániában és Lengyelországban állított ki. 1968-ban és 1971-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott, majd lenyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját. Festői szemlélete a követésre érdemes hagyományokat a modernebb formai megoldásokkal kívánja összehangolni. Főleg a hajdúsági, tiszai tájak puritán szépsége, változatos színvilága nyűgözi le. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp., 1985

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festő. Zsáka, 1935
Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, jelenleg Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Franciaországban és Finnországban járt. Eddig 14 egyéni kiállítása volt, a legjelentősebbek Debrecenben (1962, 1965, 1975, 1983), Hajdúböszörményben (1974) és Nyíregyházán (1976, 1978, 1980). A Hajdúsági művésztelep alapítótagja, a Káplár Miklós emlékérem négyszeres kitüntetettje (1963, 1971, 1975, 1979). 1972-ben elnyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1981-ben Targoviste város (Bulgária) Nikola Marinov emlékérmét. - Az alföldi hagyományok modern szemléletű folytatója, munkáit változatos színvilág, gondolati-erkölcsi tartalom, műves megmunkálás jellemzi. Jó eredményeket mutat fel az akvarell műfajában.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: tempera

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 1990-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Madarász Gyula : "Török ház" 1974

[FKA448/Bp203/47] A kép mérete: 41 x 58 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Madarász Gyula (Zsáka, 1935) alkotása. Jelezve balra lent "Madarász Gyula 74" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán Képcsarnok Vállalat raglapja és az eredeti hátlapról vágott lap található. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. Zsáka, 1935. márc. 14. 1956: egri TF; 1989: KLTE BTK. 1964: Debreceni Ősz Tárlat, II. díj; 1968, 1971, 1975, 1979, 1985, 1993: Káplár Miklós-emlékérem; 1971: Debrecen Város Művészeti Díja; 1975: Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Művészeti Díja; 1981: Nikola Marinov-emlékérem, arany fokozat; 1983: Nikola Marinov-emlékérem, ezüst fokozat; 1986: SZOT-díj; 1989: Holló László-díj; 1992: X. Orsz. Tájképfestészeti B., bronz diploma; 1993: XII. Orsz. Nyári Tárlat, Debrecen, a szövetség díja; 1995: Kölcsey Ferenc-díj. 1956-tól Hajdúnánáson tanított. 1970-től Debrecenben él. A Debreceni TF Int. művészeti tanszékének vezetője volt 1975-89 között. Rendszeresen részt vett különböző művésztelepek munkájában, pl.: Hajdúsági Nközi Művésztelep, Tokaji Művésztelep, Hortobágyi Alkotótelep (alapító tag is), Gyergyószárhegy (RO), Kazimierz (PL), Targoviste (BG), S. Michel (FR) művésztelepei. Kamjanka (Ukrajna), Gyergyószárhegy, Bucka-Gányó (YU), Bessans (FR). 1999-ben alapítója és vezetője a balatonvilágosi Kárpátmedencei Magyar Festők művésztelepének. Művészete elkötelezett a bihari, nyírsági, hortobágyi táj és ember iránt. Panteisztikus áhítata mellett megfogalmazza a környezetért való aggódását is. Újabban temperaképeket és nagyméretű akvarelleket fest. Ek: 1961: Hajdúnánás; 1962: Művészklub, Bebrecen; 1965, 1970, 1975, 1980, 1985: Medgyessy T., Debrecen; 1987: Derkovits T., 1989: TIT G., Debrecen; Csepel G.; Hmvhely; 1989, 1992: Műv. H., Hajdúböszörmény; 1990: Szakszervezetek G., Debrecen; 1993: Művészek és Műpártolók Egyesülete, Debrecen; Bank Ausztria Klubja, Linz; 1995: Szabadka; Salzburg; Linz; 1998: Önálló G., Zsáka; 1998: Magyar Kultúra Háza (Helsinki); 1999: Morestel (FR). Vcsk: 1968-tól Őszi, Tavaszi Tárlatok, Debrecen; 1971-től Hajdúsági Nközi Művésztelep kiállításai, Hajdúböszörmény; Debrecen; 1972: Kelet-magyarországi képzőművészek, MNG; 1981-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Hmvhely; 1983: I. Táblaképfestészeti B., Móra F. M., Szeged; 1989: 25 éves a Hajdúsági Nközi Művésztelep, Ernst M.; 1992: X. Tájképfestészeti B., Hatvan; 1994: Délibábok hazája IV., Déri M., Debrecen. Mk: Déri M., Debrecen; Hajdúsági M., Hajdúböszörmény. Irod.: Módy Gy.: Madarász Gyula kiállítása Hajdúnánáson, Alföld, 1962/1.; Mészáros E.: Madarász Gyula, MŰV, 1965/8.; Solymár I.: Kelet-magyarországi művészek kiállítása az MNG-ben, Alföld. 1973/2; Éles Cs.: Madarász Gyula, szabad Hét Nap (Subotica), 1995. júl. 6.; (kat., Debrecen, 1996. szerk.: Madarász Gyula). (Sz.K.K.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Zsáka, 1935 - Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, val. egyéni tárlaton mutatta be alkotásait (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valam. a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985), Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennálé bronz-diploma (1991), Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét és szárnyaló líraiságát szemlélhetjük akvarelljein. A szokatlanul nagyméretű akvarellek beöltik a tere és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a nézőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. (M.Gy.-Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Zsáka, 1935. - Festő és grafikus. Az egri Pedagógiai Főiskolán 1955-ben rajztanári diplomát, 1980-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészeti oklevelet szerzett. Tizenhét éven át tanított rajzot és vezetett képzőművészeti kört Hajdúnánáson. 1975 óta a debreceni Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Első önálló kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ezt követően számos hazai és külföldi csoportos, valamint egyéni kiállításon mutatta be munkáit (Hollandia, Finnország, Franciaország és több kelet-európai állam). Alapító tagja a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek és a Hortobágyi Alkotótábornak. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, valamint a Művészeti Alapnak. Művészeti díjak: Debreceni Őszi Tárlat Grafika II. díja, Káplár Miklós-emlékérem és művészeti díj (1968, 1971, 1975, 1979, 1985). Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Tanács Művészeti díja, Nyíregyháza-Sóstó Nemzetközi Művésztelep Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Művészeti-díja, Nikola Marinov-emlékérem arany fokozata és ezüst fokozata, Holló László-díj (1989), a Hatvani Tájképfestészeti Biennále bronzdiplomája (1991), a Debreceni Országos Nyári Tárlat Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének művészeti díja, Debrecen város emlékplakettje, Káplár Miklós emlékérem és jubileumi díj (1993), a Debreceni Tavaszi Tárlat Hajdú-Bihar megye önkormányzatának díja. Az impresszionizmus puha festőiségét, szárnyaló líraiságát szemlélhetjük vízfestményein. A szokatlanul nagyéretű vízfestmények betöltik a teret, és a sötét tónusok színessége nagy hatást gyakorol a szemlélőre. Merész átvágásai magyarázzák a nagyobb méreteket. Műveit őrzi a debreceni Déri Múzeum és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum. (m.Gy.: Katalógus, Sz. Kürti Katalin adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára Zsáka 1935 - Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, azóta Hajdúnánáson művészpedagógus. Önálló tárlata volt 1966-ban és 1972-ben Debrecenben és 1974-ben Hajdúnánáson. Külföldön a Szovjetunióban, Romániában és Lengyelországban állított ki. 1968-ban és 1971-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott, majd lenyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját. Festői szemlélete a követésre érdemes hagyományokat a modernebb formai megoldásokkal kívánja összehangolni. Főleg a hajdúsági, tiszai tájak puritán szépsége, változatos színvilága nyűgözi le. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp., 1985 Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. Zsáka, 1935 Egerben szerzett rajztanári diplomát 1955-ben, jelenleg Debrecenben a Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Tanulmányúton a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Franciaországban és Finnországban járt. Eddig 14 egyéni kiállítása volt, a legjelentősebbek Debrecenben (1962, 1965, 1975, 1983), Hajdúböszörményben (1974) és Nyíregyházán (1976, 1978, 1980). A Hajdúsági művésztelep alapítótagja, a Káplár Miklós emlékérem négyszeres kitüntetettje (1963, 1971, 1975, 1979). 1972-ben elnyerte Hajdú-Bihar megye művészeti díját, 1981-ben Targoviste város (Bulgária) Nikola Marinov emlékérmét. - Az alföldi hagyományok modern szemléletű folytatója, munkáit változatos színvilág, gondolati-erkölcsi tartalom, műves megmunkálás jellemzi. Jó eredményeket mutat fel az akvarell műfajában.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Korszak: Kortárs (1949-től)
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: tempera

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 10.

(A műtárgyat eddig 1990-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
76 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[FK0037/Z018] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Paizs László (Szentpéterúr, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "P. L." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat címkéje található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1959-ben. Z. Gács György, Rákosy Zoltán és Szentiványi Lajos növendéke volt. A '60-as évek első felében hagyományosabb felfogású olajképeket festett, mozaikokat, freskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman munkáival rokon műveket alkotott. 1961 óta kiállító művész. Egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók Galéria, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Halászbástya, Bástya Galéria, Vigadó Galéria, Budapest Galéria, Győr, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg, Duisburg, Aix-en-Provence, stb). és vegyes (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Óbuda Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Székesfehérvár, Kaposvár, Pécs, Hódmezővásárhely, Firenze, Milano, Padova, Nápoly, Velence, Düsseldorf, Aachen, Genf, stb) tárlatokon vett részt. 1980-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1988-ban Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a szombathelyi képtár, a pécsi Janus P. Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. (H.B.: Műv, 1972/4, K.Gy.: Műv. 1977/2, K.G.: Műv. 1978/10, M.L.: Műv, 1983/5, R.G.: Műv, 1987/9, Sz.Gy.: Új Műv. 1995/4, MK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Iparművészeti Főiskolán végezte. Mozaikokat ferskókat, utóbb a pop-art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. Mozaikok: a Szegedi Megyei Tanács, a Pécsi Óvoda, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Freskók: Budapest - Csatárka úti Gyermekotthon. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, 1983-ban pedig a szegedi Móra Ferenc Múzeumban nagyszabású tárlatokon mutatta be munkáit. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MK) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán végzett 1959-ben. Mozaikokat (Szeged, Megyei Tanács; Pécs, Óvoda; Gödöllő, Agrártudományi Egyetem), freskókat (Budapest, Csatárka úti Gyermekotthon), újabban a pop art körébe tartozó, a francia Arman műveivel rokon műveket alkotott. 1971-ben a Fényes Adolf Teremben nyílt kiállítása. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - MK Művészeti lexikon I-IV. (Szentpéterur, 1935. dec. 26.- ): festő. Az Iparművészeti Főiskolán 1959-ben végzett Rákosy Zoltán, Z. Gách György és Szentiványi Lajos növendékeként. Épületdiszítő mozaikokat, (Szeged, Megyei Tanács, 1961; Pécs, Óvoda, 1964), műanyagfreskókat (Bp., Csatárka úti Gyermekotthon, 1964) és gobelinterveket készít. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, szobrász, grafikus. 1959: MIF, mesterei: Z. Gács György, Rákosy Zoltán, Szentiványi Lajos. 1980: Munkácsy-díj; 1988: érdemes művész. Főiskolás éveinek második felében, majd azt követően számos murális munka kivitelezésében vett részt, Fónyi Géza, Konecsni György, Z. Gács György, Rákosi Zoltán és Domanovszky Endre mellett dolgozva. A 60-as évek első felének hagyományosabb fölfogású olajképeket festett. 1964-ben a Velencei B.-n megismerkedett az amerikai pavilonban a pop art Európában akkor még újnak számító törekvésével, és részben ez inspirálta, hogy 1967-ben textil, fém, bőr anyagú "varrottas" képeket küldjön az FKS éves tárlatára; a megnyitó előtt többek között az ő munkáit is eltávolították a falról. A 70-es években pop art-os objekteket (A trónörököspár politikai gyilkosság áldozata lett, 1970, plexiüveg, újság, szarvasbogarak), majd konstruktív, átlátszó plexiüveg plasztikákat készített belső fénytörő határfelületekkel. A 80-as években készültek az anyagában színezett, konstruktív, nagyméretű poliészter szobrai, majd színes poliészter táblaképeket alkotott, mesterségesen roncsolt felületekkel, mintha régészeti leletek vagy atomtámadás utáni festmény-szurrogátumok lennének. Ekkor kezdett organikus plaszikájú bronzszobrokat is mintázni. A 90-es években, a táblaképek és szobrok mellett nagyméretű, egyedi grafikákat készített, formavilágában némileg a roncsolt táblaképekből kiindulva, de szinte kizárólag az emberi alakból elvonatkoztatott torzókat megjelenítve. Ek: 1966: Művészklub, Győr; 1971: Fényes A. T.; 1972: Bercsényi 28-30 G.; 1973: BME B-épület; 1976: Csók G.; 1977: G. Hildebrandt, Duisburg (NSZK); 1979: Bástya G., Halászbástya; Helyőrségi Műv. H., Nagyatád; József A. Műv. Közp., Szeged; Göcsej M., Zalaegerszeg; 1982: Bezzegh G., Küsnacht (CH); 1983: Móra F. M., Szeged; 1987: Műcsarnok (kat.); MNG; 1988: Pandora G., Badacsonytomaj; 1989: Parktheatter, Iserlohn (NSZK); Qualitas G.; Hevesi S. Színház, Zalaegerszeg; 1990: Vasarely Fondation (Ferdinánd Judittal, Fóth Ernővel), Aix-en-Provence (FR); 1994: Vigadó G.; 1997: Pest Center G.; 1998: Budapest G. (kat.); 1999: Pest Center G. (kat); G. Arcis, Sárvár; MMA, Bp.; 2001: SZK, Szhely; Ernst M. (kat.) Vcsk: 1961, 1964, 1966: FKS, Ernst M.; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Mai magyar festészet, Új-Delhi; 1969: Vas megyei művészek, Savaria M., Szhely; V. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1971: Új művek, Műcsarnok; 1972: Fiatal művészek Budapestről. Likovni Salon, Újvidék (YU); 1972, 1973: Balatonboglári kápolnatárlatok; 1974, 1976: IV., V. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1975: Jubileiumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1978: Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1979: Arte figuratíva contemporanea ungherese, Salone Brunelleschiano, Firenze; Palazzo Reale, Milánó; 1980: Magyar konstruktivisták, Kunstm,. Álborg (DK), Hovikodden (NL); Kunstpalast, Düsseldorf; Tendenciák 1970-1980 I., Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; Tendenciák 1970-1980 III. Geometrikus és strukturális törekvések, Óbuda G.; XXXIX. Velencei B.; 1981: 13. Nközi Kisplasztikai B., Padova; V. Budapesti Nközi Kisplasztikai kiállítás (B.), Műcsarnok; 1985: 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda G.; 1986: 3. Kisplasztikai Triennálé, Fellbach (NSZK); 1987: Magyar művészek, Castell dell'Oro, Nápoly; Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Művészet ma Magyarországon, Neue G., Sammlung Ludwig, Aachen; Más-Kép, Ernst M.; Az avantgárd vége 1975/1980. A 20. század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, MNG; Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből, MNG; 1992: Szinyei Társaság, Csók G.; 1993: Variációk a pop artra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; 1994: Szinyei Társaság, Vigadó G.; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; 1996: In memoriam 1956, Mosonmagyaróvár; Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár; 1997: 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; Magyar Szalon '97 Műcsarnok; Fehér képek, MGSZ, Vigadó G.; Budapest 125 éves, Budapest G.; Kortárs magyar művészet, Körmendi-Csák gyűjtemény, WIPO Center, Genf; 1998: 45. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1999: Majális, Palme H.; 2000: Történelem-kép, MNG; Úti kárpitok, IM; Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok; A Nközi Kepes Társaság kiállítása, Pest Center G.; Fény a tudományban és a művészetben, Magyar Elektrotecnhikai M. Mk: FK; IKM, Szfvár; Pécs; KMG, Dunaszerdahely; M. Narodowe, Szczeczin (PL); MNG; SZK, Szhely. Km. Allegorikus alakzatok (sgraffito, 1958, Bp. Ódry Színpad); mozaik (1959, Kertészeti Egy., Aula); Három figura (gobelin, 1961, Művészeti Alap); Mezőgazdaság (mozaik, 1962, Szeged, Megyeháza); Állatfigurák (6 részes mozaik, 1964, Pécs, Nővérképző); Allegorikus figura (mozaik, 1967, Gödöllő, Agrártud. Egy.); Acrylic (akril, 1972. Szhely, Claudius Hotel); Két gömb (anyagában színezett poliészter, 1979, Kőszeg, Írottkő Szálló); háromrészes szobor (bronz, 1979, Bp., Gundel Étterem); háromrészes szobor (plasztik, 1979, Kecskemét, főposta (Szkok Ivánnal); Városköszöntő (krómacél, 1979, Zalaegerszeg); Kettős gömb (színezett poliészter, 1980, Bp., Kongresszusi Közp.); kút (réz, 1982. Hévíz, Postásüdülő); háromrészes szobor (poliészter, 1983, Szentendre, Honvéd Műv. H.); dombormű (színezett poliészter, 1984, Bécs, Hotel Hungaria); szobor (színezett poliészter, 1988, Miskolc, avasi postahivatal); dombormű (színezett poliészter, 1988, Bonn, Magyar Nagykövetség); Aranykor és Fehér kép (színezett poliészter, 1988, Paks, Atomerőmű); dombormű (bronz, 1990. Bp., Külügymin.); Közép-Európa földje és Üdvözlet (színezett poliészter, préselt lemez, 1990, München, Magyar Konzulátus); Fehér dombormű (poliészter, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség); három kép (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. New York, Magyar ENSZ-misszió); Budai Vár (színezett poliészter, préselt lemez, 1991. Bp., VIII. ker., Rákóczi úti Irodaház); Allegorikus kompozíció (bronz, 1992. Bp., Hold u., MNB); Allegorikus figura (bronz, 1997. Bp., Thália Színház); cím nélkül (akril, papír, préselt lemez, 1998, Bp., Providencia Biztosító). Irod.: Horváth B.: Paizs László kiállítása, MŰV, 1972/4; Vadas J.: Ami a mappából kimaradt, ÉS, 1976. jún. 12.; Frank J.: Carving Light Rays. The Art of Paizs László, NHQ, 1976; Kovács Gy.: Az anyagátalakítás két módja, MŰV, 1977/2; Kernács G.: Térbe dermedt gesztusok. Paizs László alkotói korszakai, MŰV, 1978/10; Frank J.: Paizs László, Bp., 1979.; Török K.: Műalkotások műanyagból, Film, Színház, Muzsika, 1979. szept. 15.; Hárs É.-Romváry F.: Paizs László, Pécs, 1981; Menyhárt L.: Az ottfelejtett stafeláj. Beszélgetés Paizs Lászlóval, MŰV, 1983/5.; Hegyi L.: Megjegyzések Paizs László új munkáihoz (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1987); Rideg G.: Európai kövületek. Paizs László kiállítása a Műcsarnokban, MŰV, 1987/9.; Lóska L.: Angyallenyomatok, ÉS, 1994. szept. 24.; Szegő Gy.: Műanyag és a mű anyaga, Paizs László kiállítása a Vigadóban, ÚM, 1995/4.; Paizs László beszélgetése Paizs Lászlóval az önveszélyes képzőművészeti kritikáról, ÚM, 1995/7-8.; Graphical Works of Paizs László (Budapest, G., 1998); Paizs László (kat., Pest Center G., biboliogr.-val, 1999); Wehner T.-Révész E.: Paizs László, Bp. 2000. (PO.G.-W.T.)
Paizs László : Csendélet
120 000 HUF
[FK1845/Z24/18] A kép mérete: 50 x 66 cm keret nélkül. Készült: pasztell, tempera, Papír A kép Kéri László (Budapest, 1949) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kéri László 76" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festőszakán végezte 1976-ban. Sarkantyu Simon festőművész útmutatásai mellett képezte magát, de mesterének tartja Svády Lajost is. Évekig Szentesen dolgozott, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1977-ben tartotta első tárlatát. Ezt számos csoportos és egyéni bemutató követte. 1998-ban a Szegedi Táblaképfestészeti Biennálén szerepelt sikerrel. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, valamint a békéscsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert el. Nem alföldi születésű, de tárgyi, valamint képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. Rajzai, tusrajzai elementáris grafikusi tehetségről árulkodnak. Emberi viszonyokat, meghökkentő - alkalmasint - megdöbbentő emberi helyzeteket ábrázolnak rajzai. Festészetét illletően, pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizimus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A '80-as évek elején színei egyszerűbbek, tisztábbak lesznek. A '80-as, '90-es évtizedfordulón újból zaklatottan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokkat próbálkozik. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Számos köztéri munkája ismert (többnyire pannók). Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeum őrzi. (Pogány Gábor, MÉ, N.I.: Új Műv, 1992/5, Sz.P.: Új Műv. 1998/10) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd egy ideig Szentesen, később Hódmezővásárhelyen működött, ahol 1977-ben tartotta első tárlatát. Festészetének meghatározója az Alföld, de tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1976-ban a Képzőművészeti Főiskolán végezte, a még ebben az évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él, ahol 1977-ben tartotta első kiállítását. Festészetének meghatározója választott szűkebb hazája, az Alföld. Bár nem közvetlenül,inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi hagyományokhoz. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1976-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, s még ez évben Szentesre költözött. Jelenleg Hódmezővásárhelyen él; első kiállítása e városban volt 1977-ben. - Festészetének meghatározója választott szűkebb pátriája, az Alföld; bár nem közvetlenül, inkább áttételesen, tárgyi és képi elemekkel kapcsolódik az alföldi festészeti hagyományokhoz. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1976: MKF, festő szak, mestere: Sarkanyú Simon, de Sváby Lajost is mesterének tartja. 1976-84-ig Szentesen él, azóta Hmvhelyen. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és a bcsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert; 1980: PIM, József A.-pályázat HNF díja; 1978, 1984, 1986: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1987: Tornyai Plakett; 1992: Akvarell B: Eger város Önkormányzat díja; 1998: Zene szemeimnek, MATÁV festészeti pályázat II. díja. Pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizmus, és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A 80-as évek elején a színek egyszerűbbek, tisztábbak lesznek és előszeretettel alkalmaz a képen belső fényforrást. A 80-as, 90-es évtizedfordulón újból zaklatottaan fest, diszharmonikus szín és tónuskontrasztokat használ, szimbolikája áttételesebbé válik, majd kisméretű vásznakból sorozatokat készít, egy keretben álllítva ki azokat. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokat választ. Kéri László festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít. Ek: 1977: Medgyessy T., Hmvhely; 1979: Kisg. Szentes; 1981: Horváth E. G., Bgyarmat; 1983: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1985: Vaszary T., Kaposvár; Gyöngyösi G., Gyöngyös; 1988: M. Historii, Lódz (PL); Magyar Int. Varsó; 1989: Art Service G., Párizs (kat.); 1990: Chateau d' Eguilly, Pouilly en Auxois (FR); 1991: Coll. Hung., Bécs; Műv. Közp., Nagykanizsa; 1993: Art Service G., Párizs; 1995: Wesselényi 70 G.; Tornyai J. M., Hmvhely; Bartók G., Szeged; 1996: G. de Meerse, Haarelmmermeer (NL); Hódtói Ált. Isk., Hmvhely; 1997: Tiszai G., Csongrád Vcsk: 1977-től Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Alföldi Tárlatok, Bcsaba; 1981: Az út elején? Közben? Nyolc fiatal művész, Bartók 32 G.; 1982: I. Orsz. Rajzb., Salgótarján, Festőművészek a XI. kerületben, Bartók 32 G.; 1984: Vásárhelyi művészek, Zentai M. (Senta, YU), Vallomások az emberről, Juhász Gy. Műv. Közp., Szeged; 1987: Nközi Művésztelep, Iserlohn (NSZK); 1988: Görög Templom, Vác; Wilhelmshafen (D); 1994: Európa elrablása, Vigadó G.; 1997: Szimbiózis, Pest Center G.; 1998: Mednyánszky Társaság, S. Andrea G., Párma (OL); Belső rajz, Nádor G.; Kollázs, Vigadó G.; Zene szemeinknek, MATÁV pályázat, Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Bp.; 1999: Ne vakolj a freskóra, Móra F. M. Képtára, Szeged; Mednyánszky Társaság, Koller G.; Színes rajz, Nádor G.; Kortárs költészet és grafika, Kecskemét; Betű a képen. II. Festészeti B., Művészetek H., Szekszárd. Mk: MNG; Tornyai J. M., Hmvhely. Km: pannó (1983, Szentes, Ifjúsági és Műv. H.); pannó, (1984, Kistelek, Házasságkötő t.); A hajdúk letelepítése (pannó, 1986, Hajdúböszörmény, Műv. H.); Aradi Vértanúk (pannó, 1989, Bp., Stefánia Palota); pannó (1994, Bp., MNB, Vadász u.). Díszlettervek: Csehov: Hosszú úton (Csíky Gergely Színház, Kaposvár, 1986-87); Binder, H.: A gondok (Színház- és Filmműv. Főisk., 1997-98). Irod.: Szuromi P.: Elmozdulások, Kéri László festészetéről, MŰV 1981/2.; Tóth A.: Kéri László (kat. bev., 1989); Kéri László, Galeriscorpe (Guide des Galeries, Párizs), 1989/10-12.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1989. nov. 10; Nagy I.: Aradi vértanúk. Kéri László pannójáról, MŰV, 1989/10.; Kéri László, Le Bien Public (Dijon FR), 1990. máj. 3.; Nagy I.: Elemi agresszivitás, Kéri László legújabb munkáiról, ÚM, 1992/5.; Kéri László, La Gazette l'Hotel Drouot (Párizs), 1993. márc. 5.; Szuromi Pl: Kéri László, in: Tükrök, tükröződések, Szeged, 1994.; Szuromi P.: Riasztó mozgástér. Kéri László kiállítása a Tornyaiban, ÉS, 1995. ápr. 1.; Szilágyi A.: Kéri László, in: A képzőművészet hullámterében, Bp., 1998. (PO.G.)
Kéri László : "Vízpart" 1976
55 000 HUF