Magyar festő XX. század : Nyári este

Eladási ár: 95 000 HUF

Leírás

[0Y627/007]
Olaj farost festmény üveglaü mögött, hibátlan keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban.

Magasság: 48 cm
Szélesség: 63.5 cm
Súly: 3.535 kg

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. február. 11.

(A műtárgyat eddig 809-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Magyar festő XX. század : Nyári este

[0Y627/007] Olaj farost festmény üveglaü mögött, hibátlan keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Magasság: 48 cm Szélesség: 63.5 cm Súly: 3.535 kg

További részletek
Hordozó: farost
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. február. 11.

(A műtárgyat eddig 809-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
95 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
Remsey Jenő György : Falu
28 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[3054/051] Olaj farost festmény, jelezve balra fent ZOMBORI L 76. A kép hátoldalán régi Képcsarnokos papírvignetta, rajta ZOMBORI LÁSZLÓ KÜLVÁROS KÉPCSARNOK SZEGEDI BEMUTATÓTEREM. A faroston felirat: ZOMBORI LÁSZLÓ SZEGED "KÜLVÁROS". Szélesség: 53 cm Hosszúság: 90 cm Zombori László festő Születési hely: Szeged Születési dátum: 1937 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: 1954-58: szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. 1968, 1970, 1974, 1995: Szegedi Nyári Tárlat díjai; 1975: Juhász Gyula-díj; 1977: Koszta-plakett; 1979: Szeged város alkotói díja. A szegedi Szög-Art Művészeti Egyesület tagja. A 60-as, 70-es években a tömbös, mértanias és jelképes előadásmód jellemzi képeit, később dinamikus és lírai hangvételű műveket készített. Az utóbbi években festészete már a lírai absztrakció formatartományába került. Egyéni kiállítások 1971 • Csongrádi Galéria, Csongrád 1982 • Pécsi Galéria, Pécs Válogatott csoportos kiállítások 1967 • Szegedi képzőművészek tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970-75 • XI.-XVI. Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1983, 1985 • I-II. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1986 • Szeged képzőművészete, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1997 • Szegedi festők, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Művek közgyűjteményekben Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Köztéri művei képsorozat (táblaképek, 1975, Szeged, Szeged Étterem) Irodalom kiállítása, Tiszatáj, 1969/3-4. SIMAI M.: Műteremlátogatás ~nál, Tiszatáj, 1978/5. SZUROMI P.: Emlékek és látomások. ~ legújabb műveiről, Szeged, 1994/10. Szegedi festők, Szeged, 1997. Szuromi Pál Forrás: artportal.hu
Zombori László képcsarnokos képe
125 000 HUF
[FK3279/Bp304/37] A kép mérete: 35 x 41 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Áron-Nagy Lajos (Budapest, 1913, Székesfehérvár, 1987) alkotása. Jelezve Balra lent "Áron-Nagy" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán: a Művészeti Alap és a Képcsarnokvállalat raglapja látható, és autográf írással: Áron-Nagy lajos "Parti fák" 1968 Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1913 - Székesfehérvár 1987 Festő, 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágost irányítása mellett. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott dolgozott, mint rajzpedagógus. 1935-től vett részt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes kiállítása volt a fővárosban, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos műv. díj tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum-díjat, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" című pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" című nagyméretű munkája a Székesfehérvári Velence Szállóban található. Műveit a '30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig Áron szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Magyar festők és grafikusok adattára (Budapest, 1913 - Székesfehérvár, 1987.) Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1933-1938 között, ahol Benkhard Ágost volt a mestere. Ösztöndíjjal bejárta a nyugateurópai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron volt rajztanár. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon: 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepeli Galériában. 1976-ban Veszprémben és Várpalotán volt önálló tárlata. Számos kitüntetés tulajdonosa: 1958-ban Alba Regia, 1965-ben Csók István díj, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. Posztimpresszionisztikus tájképeket és portrékat fest. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Képei vannak a MNG-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. - ML. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1913 - Székesfehérvár, 1987. Festő. 1933-38 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott működött mint rajztanár. 1935-től szerepelt tárlatokon, 1943-ban gyűjteményes tárlata volt a fővárosban, 1955-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban Székesfehérváron, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos díj és kitüntetés tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum díját, 1958-ban Alba Regia díjat, 1965-ben Csók István díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Munkáit a 30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöződő expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a MNG-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. - 1968/3, F.M.K.: Műv.-1978) Művészeti lexikon I-IV. (Bp., 1913. nov. 7.- ) Festő, Munkácsy-díjas, 1933-38 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal bejárta a Ny-európai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron középiskolai rajztanár. 1943-ban és 1955-ben gyűjt. kiállítása volt Bp.-en, 1964-ben Székesfehérváron. Tájképeket, portrékat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő, Munkácsy-díjas Budapest, 1913 1933-1938 között Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Balló Ede-ösztöndíjjal bejárta Nyugat-Európát. Újabban Bulgáriában, Csehszlovákiában, Görögországban, Lengyelországban és Finnországban volt tanulmányúton. 1939 óta Székesfehérvárott művész-pedagógus. 1935 óta jelentkezik kiállításokon, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban, 1981-ben és 1983-ban Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán, 1979-ben Dunaújvárosban, 1980-ban a Bolgár Kulturális Központban voltak jelentősebb tárlatai. Számos művészeti elismerés - Alba Regia-díj (1958), Csók István-érem (1965), Velinszky László-díj (1970) stb. - kitüntetettje, a Munkácsy-díj (1965, 1967) tulajdonosa. - Legkedvesebb műfaja a tájkép, indulásakor a Tisza-vidék, később a Velencei tó, a Balaton, majd utazásai nyomán görög, bolgár és szlovákiai tájak ihlették. Stílusbelileg a harmincas évek poszt-impresszionizmusából kinőtt expresszivitás jellemzi, amelyen belül szinte minden megoldást kipróbált a lírai életképtől a dekoratív foltfestésig. Művészetének erénye, hogy mindezt saját törvényei szerint oldotta meg, s így e változatosság ellenére is életműve egységes képet mutat. Egyéb Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1938- ban. Mestere: Benkhard Ágost. 1938-ban elnyerte a Balló Ede Ösztöndíjat, mellyel európai tanulmányutat tett. 1944-ben megkapta a Kultuszminisztérium balatoni ösztöndíját. 1965- ben Csók István-díjjal, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1985-ben a Művészeti Alap nívódíjasa lett. 1939- től Székesfehérváron élt, az alkotó munka mellett rajzpedagógusként dolgozott. 1971- ben Székesfehérvár díszpolgárává választották. 1935-től szerepelt Fejér megyei és országos kiállításokon. Első egyéni kiállítását 1955-ben rendezte. 1959-től több alkalommal Székesfehérváron, 1967-ben a Műcsarnok győri kiállítótermében, s több más kiállítóhelyen mutatta be műveit. Csoportos kiállításon szerepelt 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában és többször a Műcsarnokban. 1963-ban a székesfehérvári Vörösmarty Színházba Csongor és Tünde címmel készített pannót. Murális kompozíciói találhatók Bakonycsernyén, Mosonszentjánoson és a székesfehérvári Magyar Király Hotelben. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményében.
Áron-Nagy Lajos : "Parti fák" 1968
80 000 HUF
[FKC106/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Kemény Zsigmond (Budapest, 1911) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kemény Zs." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939-ben Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, 1947-53 között Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél pedig festészetet tanult. Tanulmányúton járt Itáliában és Franciaországban. Az 1950-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző tárlatokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, stb.). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésében figyelembe vette a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ, KM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán szerzett festőművész diplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. Az ötvenes-hatvanas években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt. Festészetét az életszerűség jellemzi, képszerkesztésében figyelembe veszi a konstruktivizmus vívmányait is. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél festészetet tanult. Tanulmányúton járt Olasz- és Franciaországban. Az 50-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésben figyelembe veszi a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, szobrász. 1939-ben a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, majd 1947-53 között Domanovszky Endre és Berény Róbert növendéke volt. Hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1953 óta figurális képeivel rendszeresen szerepel kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, az Írószövetség tulajdona). Újabban dekoratív szellemű kompozíciókat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban kapott - öntevékeny művészeti tanulmányok után - festődiplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt, leginkább csoportos kiállításokon. Gyakorta dolgozik a kecskeméti művésztelepen. - Festészetét életszerű jelleg, a látványi valóság eleven, ízes transzponációja jellemzi, szerkesztésmódjában azonban figyelemmel van a konstruktivizmus vívmányaira is.
Kemény Zsigmond : "Csendélet"
140 000 HUF