[FKB603/FL-1]
A kép mérete: 60 x 49 cm keret nélkül.
Készült: Pasztell, Papír
A kép Jankay Tibor (Békéscsaba, 1899, Los Angeles, 1994) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Jankai Tibor"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Olasz-, Német- és Franciaországban, val. Ausztriában volt tanulmányúton. 1947-ben "Mártírok" címen megrázó erejű lapokat ad közre a békéscsabai Tevan kiadásában. Első budapesti kiállítása után már a bécsi Albertinában láthatók alkotásai, hogy azután New York, Cleveland, San Francisco, Pasadena és Los Angeles kiállító termei fogadják műveit. Los Angeles-ben, a George Pepperdine College tanáraként működött. 1971-ben Békéscsabán 43 temperát, 60 szén- és krétarajzot állított ki. Festői világa: házak, utcák, csatornapart, kertek és természetesen ebben a tájban élő, munkálkodó emberek, mind-mind gyermekkori emlékek. Szobrászattal is foglalkozott. (D.J.: Műv.-1971/4)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. 1918-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Szinyei M. Pál és Balló Ede növendékeként. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián, Drezdában és Bécsben tanult. Már a '20-as évek elejétől kezdve rendszeresen kiállította munkáit, kezdetben Békéscsabán, Gyulán és Orosházán, majd 1926-tól Budapesten, az Ernst Múzeumban a KUT művészeivel együtt, s külföldön is. A kritika már korai munkái kapcsán érzékelte Jankay biztos kompozíciós készségét; azt a képességét, hogy kevés eszközzel és kevés motívummal is képes rendet és feszültséget teremteni a képfelületen. A grafikák erejét és megkapó báját első komoly külföldi kritikája (Duisburg, 1927) is felismerte és méltányolta. Jankay első érett korszaka a '20-as évekre tehető. E korai munkái elsősorban szén- és színes krétarajzok. Párizsban dinamikus lendületű városképeket készített, az évtized végétől egyre gyakrabban használta az olajfestéket: szelíd és tompa színekkel dolgozott, témája az egyszerű emberek világa volt. E lírai, már-már idilli alkotásain az expresszionizmus erős formaegyszerűsítő tendenciája érvényesült. Az 1930-40-es évekre tehető annak a realista ízű stílusnak a kibontakozása, melynek fő motívuma ismét az egyszerű ember volt. A világos, derűs színes elkomorultak, modelljei öreg és fáradt emberek voltak. Ennek a stílusnak betetőzése a munkaszolgálatos megpróbáltatásokat, s a nejének lágerélményeit feldolgozó Mártírok c. megrázó erejű rajzalbum, melyet 1947-ben a békéscsabai Tevan Kiadó adott közre. Végső emigrációja előtt két ízben is megfordult az Egyesült Államokban. 1929 októberétől, 934 őszétől minkét alkalommal csaknem egy-egy évet töltött a USA-ban. Először Ohióban, majd öt évvel később Los Angelesben. Mindkét ott-tartózkodása komoly anyagi és művészi sikert jelentett; díjakat nyert, nagy múzeumokban szerepeltették képeit, vásároltak tőle. 1948-ban végleg kivándorolt Kaliforniában, ahol 1948-tól a University of Redlands tanársegéde, 1949-től pedig a Peperdine College tanára volt 1977-ig. Rajzot, festészetet, mintázást oktatott, s művészeti kurzusokat vezetett. Amerikában is szinte mindvégig a hazai élményeit és emlékeit festette újra, egyes motívumokat több példányban, s több variációban is. Első budapesti kiállítását követően már a bécsi Albertinában láthatók művei, hogy utána New York, Cleveland, San Fransisco, Pasadena és Los Angeles kiállító termei fogadják alkotásait. 1971-ben Békéscsabán 43 temperát, 60 szén- és krétarajzot állított ki. Festői világa: házak, utcák, csatornapart, kertek és természetesen ebben a tájban élő, munkálkodó emberek, mind-mind gyermekkori emlékek. A '80-as évek volt Jankay legtermékenyebb korszaka, festészetének legérettebb művei ekkor születtek. Ezeken nagy, összefoglaló formák uralkodnak, erős, tiszta színek ragyognak; kisméretű kompozícióit is nagyvonalúság, erős monumentális érzékre valló látásmód jellemezte. Témái csendéletek, arcok és fejek, a tengerparti sétányok alakjai, és a hazai emlékek. Vagyonát és hagyatékát (mintegy 3000 festmény, 5000 grafika, 278 db. szobor, több mint 300 vázlatkönyv, 143 tételes etnográfiai gyűjtemény, kb. 800 kötetes könyvtár) szülővárosára hagyta. (Bellák Gábor adatközlése nyomán, D.J.: Műv. 1971/4)
Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait befejezve fölkereste az európai művészet legfontosabb helyeit: Olasz- és Franciaország, valamint Ausztria legjelentősebb gyűjteményeit. Első budapesti kiállítása után már a bécsi Albertinában láthatók művei, hogy aztán New York, Vleveland, San Fransisco, Pasadéna és Los Angeles kiállító termei fogadják alkotásait. 1947-ben megrázó erejű lapokat ad közre a békéscsabai Tevan kiadásában Mártírok címen. Los Angelesben és George Pepperdie College tanáraként működik. 1971-ben Békéscsabán állított ki 43 kisebb temperát, grafikából 60 szén- és krétarajzot. - Irod.: Jankay Tibor kiállítása Békéscsabán. Művészet, 1971. 4. sz.
Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
[született Deutsch Tibor, később Jankay-Deutsch, olykor Jankai, végül Jankay]
1918 őszén kezdte meg tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Szinyei Merse Pál, Balló Ede növendékeként. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián, Drezdában és Bécsben tanult. Már a 20-as évek elejétől kezdve rendszeresen kiállította munkáit, kezdetben Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, majd 1926-tól Budapesten, az Ernst Múzeumban a Képzőművészek Új Társaságának modern művészeivel együtt, s külföldön is. A kritika már korai munkái kapcsán értékelte ~ biztos kompozíciós készségét; azt a képességét, hogy kevés eszközzel és kevés motívummal is képes rendet és feszültséget teremteni a képfelületen. Grafikáinak erejét és megkapó báját első komoly külföldi kritikája (Duisburg, 1927) is felismerte és méltányolta. ~ első érett korszaka a 20-as évekre tehető. E korai munkái elsősorban szén- és színes krétarajzok. Párizsban dinamikus lendületű városképeket készített, az évtized végétől egyre gyakrabban használta az olajfestéket: szelíd, tompa színekkel dolgozott, témája az egyszerű emberek világa volt. E lírai, már-már idilli képein az expresszionizmus erős formaegyszerűsítő tendenciája érvényesült. A 30-as, 40-es évekre tehető annak a realista ízű stílusnak a kibontakozása, melynek fő motívuma ismét az egyszerű ember volt. A világos, derűs színek elkomorultak, modelljei öreg, fáradt emberek voltak. Ennek a stílusnak betetőzése a munkaszolgálatos megpróbáltatásokat, s a feleségének lágerélményeit feldolgozó Mártírok című rajzalbum, szörnyűségeket idéző szénrajzaival, mely sorozat 1947-ben a Tevan Kiadó gondozásában jelent meg. ~ festészetében a 20-as évek elejét jellemző sötét, barnás-zöldes színvilág helyét néhány év múlva egy nagyon visszafogott, halvány tónusokkal dolgozó, de mégis eleven és üde színesség foglalta el. Ettől kezdve művészetében két fő stílusalkotó elem váltakozása figyelhető meg. Hol a szénrajz technikájából táplálkozó monokróm, és szinte robusztus hatású rajz, hol pedig a már-már plakátszerűen egyszerű, tiszta színekkel festett kompozíció. ~ végső emigrációja előtt két ízben is megfordult Amerikában. 1929 októberétől, illetve 1934 őszétől kezdve mindkét alkalommal csaknem egy-egy évet töltött az USA-ban. Először Ohióban, majd öt évvel később Los Angelesben. Mindkét ott-tartózkodása komoly anyagi és művészi sikert jelentett; díjakat nyert, nagy múzeumokban mutatták be képeit, vásároltak tőle. 1948-ban végleg kivándorolt Kaliforniába, ahol 1948-tól a University of Redlands tanársegéde. 1949-től a Pepperdine College tanára volt 1977-ig. Ezeken az egyetemeken rajzot, festészetet, mintázást oktatott, s művészeti kurzusokat vezetett. ~ festészetében az amerikai motívumok szinte semmi nyomot nem hagytak. Amerikában is szinte mindvégig a hazai élményeit és emlékeit festette újra és újra, egyes motívumokat több példányban, s több variációban is. Papírreliefeket készített; hajlított drótból rögzítette motívumainak kontúrját a képen; csavarokból, fémszerelvényekből applikált súlyos ipari-reliefeket, kő- és üvegmozaikokat tervezett, elvont foltfestéssel, majd hideg geometrikus absztrakcióval kísérletezett. Ekkoriban alapozta meg etnográfiai gyűjteményét Mexikó, Guinea, Togo, Gabon területéről való szobrokkal, s ekkor kezdett foglalkozni szobrászattal is. Az őskori művészettől megihletett kerámiáival, táljaival, edényeivel hatalmas üzleti sikert ért el. Szerény életvitelét lényegében tanári fizetéséből, s nagyon csekély műtárgyeladásból fedezte. A 80-as évek volt ~ legtermékenyebb korszaka. Festészetének legérettebb munkái ekkor születtek. Ezeken nagy, összefoglaló formák uralkodnak, erős, tiszta színek ragyognak; kisméretű kompozícióit is nagyvonalúság, erős monumentális érzékre valló látásmód jellemte. Témái csendéletek, arcok, fejek, a tengerparti sétányok alakjai, s a hazai emlékek. Utolsó festményét 1991-ben datálta. Vagyonát és hagyatékát (mintegy 3000 festmény, 5000 grafika, 278 db szobor, több, mint 300 vázlatkönyv, 143 tételes etnográfiai gyűjtemény, kb. 800 kötetes könyvtár) szülővárosára hagyta. A hagyaték feldolgozását a Bcsabán működő ~ Művészeti Közalapítvány végzi.
Ek: 1922, 1923, 1926: Auróra-Kör kiállításai, Bcsaba; 1927: Gyűjteményes kiállítás, Alföld Kaszinó, Orosháza; Duisburg; Düsseldorf; 1928: Jankay-Deutsch Tibor képkiállítása, "Komló" különterme, Gyula; 1929: Kereskedelmi Kaszinó, Kecskemét; Korner and Wood G., Cleveland; 1930: M. of Art, Celevland; 1933: Kultúrpalota, Bcsaba (retrospektív); 1935: Exposition Park, The Los Angeles M.; Laguna G., Los Angeles; 1941: ~ képkiállítása, Lipótvárosi Társaskör; 1966: Paintings and Sculptures by ~, Bognar G., Hollywood; 1970: ~ festőművész kiállítása, Munkácsy M. M., Bcsaba (kat.); 1988: Q G., Santa Monica; 1977: ~ festőművész hagyatéka, Megyei Kvtár, Bcsaba (kat.); 1998: ~ emlékkiállítása, Csók G. (kat.).
Vcsk: 1926: a KUT III. csoportkiállítása, Ernst M.; 1927: Zürich [a KUT tagjaival]; 1931: CXXIII. csoportkiállítás, Ernst M.; 1952: American Water Colors, Drawings and Prints. A National Competitive Exhibition, Metropolitan M. of Arts, New York; 1952: Annual Exhibition of Western Art, Art M., Denver; 1962: California Water Color Society. 7th B. Drawing and Print Show, Los Angeles; 1970: Mesterművek a Békéscsabai Múzeum grafikai gyűjteményéből, Munkácsy M. M., Bcsaba; 1982: Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön elő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok.
Irod.: Lázár B.: (kat., bev. tan., Az Ernst-Múzeum kiállításai. CXXIII. Csoportkiállítás, 1931); Dr. Révész S.: ~ művészete, Múlt és Jövő, 1941/71.; Kisdéginé Kirimi I.: (kat., bev. tan., Munkácsy M. M., Bcsaba, 1970); Dér E.: ~ 90 éves, Új Aurora, 1989/3.; Bellák G.: A hagyaték hazatalált (kat. tan., Bcsaba, 1997); Szegediné Kozák M.: (kat. tan., Bcsaba, 1997); Szegediné Kozák M.: (kat., bev. tan., Csók G., 1998); Bellák G.: ~ száz éve, Bcsaba, 1999. (BE. G.)
