Magyar művész 1950 körül : Munkáscsalád

Eladási ár: 28 000 HUF

Leírás

[FKC514/Bp208/3]
A kép mérete: 30 x 24 cm keret nélkül.
Készült: Linómetszet, Papír (kasírozva)
A kép Magyar művész 1950 körül alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: nem
Típus: linóleum metszet
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. november. 27.

(A műtárgyat eddig 492-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Magyar művész 1950 körül : Munkáscsalád

[FKC514/Bp208/3] A kép mérete: 30 x 24 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír (kasírozva) A kép Magyar művész 1950 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: nem
Típus: linóleum metszet
Témakör: Arckép, portré

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. november. 27.

(A műtárgyat eddig 492-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
28 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKC476/Z020] A kép mérete: 33 x 18,5 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Litkei József (Jászberény, 1924, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve lent "Asszonyok; Litkei (filctoll)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval közösen 1947-ben megalapította a Dési Hubert István Népi Kollégiumot. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1951-ben végzett. Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan tanítványa volt. Olaszországban járt tanulmányúton. 1950-től kiállító művész. Egyéni (Nagy Balogh Terem, Műcsarnok, Fényes Adolf Terem, Jászberény) és koll. (Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Ernst Múzeum, Fényes Adolf Terem, Miskolc, Keszthely, Eger, Sárbogárd, stb.) kiállításokon mutatta be műveit. A budapesti Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. Sokirányú érdeklődésénél fogva festményeinek, grafikáinak tárgya táj- és munkaábrázolás, csendélet és arckép. A látványból kiinduló képei realista igénnyel s konstruktív szerkesztettséggel készültek. Gyakorta élt az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Szitanyomataira a szín-, forma és folthatások harmonikus egysége a jellemző. A FKMS által 1958-ben kiírt ex libris pályázaton indulva újszerű technikai megoldásaival vonta magára a figyelmet és elnyerte az I. díjat. Az Iparművészeti V. 1970-ben megrendezett kiállításon domborított bőrdobozával nyert díjat, a Budavári Palotában 1972-ben megrendezett Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon bőrdomborítású faliképével az I. díjat érdemelte ki. Munkáit őrzi az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. Monumentális feladatok is foglalkoztatták (padlómozaikok, üvegablakok). (Matis Ferenc adatközlése nyomán: ML, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan tanítványa volt. Olaszországban járt tanulmányúton. 1950-től kiállító művész. 1964-ben a Fényes Adolf Teremben rendeztek műveiből kiállítást. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. Gyakorta él az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Monumentális feladatok is foglalkoztatják. (ML, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1951-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan irányításával. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. 1950-től kiállító művész. 1956-ban a Nagy Balogh Teremben, 1964-ben a Fényes Adolf Teremben jelentkezett egyéni kiállítással. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajztanár. Gyakorta él az akvarell oldott és levegős lehetőségeivel. Monumentális feladatok is foglalkoztatják és bőrdomborítással is kísérletezik. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan voltak a mesterei. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanít. 1964-ben a Fényes Adolf-teremben rendeztek műveiből kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1951-ben kapott diplomát Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. 1950 óta kiállító művész; csoportos bemutatók mellett 1956-ban a Nagy Balogh Teremben, 1964-ben a Fényes Adolf Teremben, 1977-ben a Műcsarnokban jelentkezett önálló kollekcióval. Az Iparművészeti Főiskolán alakrajz-tanár. - Derűs, optimisztikus művészete az ember és a környezet kapcsolatát, a mindennapi lét humanisztikus oldalait nyomozza. Gyakorta él az akvarell oldott, levegős lehetőségeivel, itteni színkezelése feszesebb szerkezetű olajkompozícióiban is érvényesül. Kísérletezik murális feladatokkal (bőrdomborítás, üvegablaktervezés, gobelin stb.) és szeriográfiával. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus. Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval együtt 1947-ben megalapította a Dési Huber István Népi Kollégiumot. Az MKF-en 1951-ben végzett, Bernáth Aurél, Bencze László és Pór Bertalan növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Olaszországban járt. A FKMS által 1958-ban kiírt ex libris pályázaton indulva újszerű technikai megoldásaival vonta magára a figyelmet, és I. díjat nyert. Hosszú éveken át a MIF alakrajzfestő tanára volt. Sokirányú érdeklődésénél fogva festményeinek, grafikáinak tárgya táj- és munkaábrázolás, csendélet, valamint portré. A látványból kiinduló képei realista igénnyel és konstruktív szerkesztettséggel készültek. Szitanyomataira a szín-, forma- és folthatások harmonikus egysége a jellemző. Az Iparművészeti V. 1970-ben megrendezett kiállításán domborított bőrdobozával nyert díjat. A Budavári Palotában 1972-ben rendezett Centenáriumi ajándéktárgyak kiállításon bőrdomborítású faliképeivel az I. díjat érdemelte ki. Ek: 1956: Nagy Balogh T.; 1964: Fényes A. T.; 1965: Lehel Vezér Gimn., Jászberény; 1977: Műcsarnok. Vcsk:1950-65: Magyar Képzőművészeti Kiállítások, Műcsarnok; 1968-74: Orsz. Akvarell B., Eger; 1949: Ifjúsági Képzőműv. Kiállítás (VIT), FK; 1952: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1953: Békeplakát és 5 éves terv grafikai kiállítás, Ernst M.; 1954: Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst M.; 1955: Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállítása, Ernst M.; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1961: Kisgrafika, M.; 1965: III. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1966: Állami Képzőművészeti Vásárlások Kiállítása, Műcsarnok;1968: 4. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni M., Keszthely; 1971: VI. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1980: József A. Műv. Közp., Sárbogárd; 1981: Műcsarnok. Mk: IM; MNG. Km: üvegablakok (Veszprém, megyeháza); padlómozaik (1974, kő, Sopron, AFIT-székház.) Irod.: Pogány Ö. G.: Magyar festészet a XX. században, Bp., 1959; Frank J.: Litkei József ÉS, 1964. dec. 19.; Fóthy J. Kiállítási krónika, MŰV, 1965/2. Interjú: Mi a véleménye a modern művészetről? ÉS, 1962. febr. 24. (M. F.)
Litkei József : "Asszonyok"
28 000 HUF