Mid century Scheurich iparművész nagyméretű kerámia váza 517-30

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[1R869/BX-9]
Retro hibátlan állapotú nagy méretű német iparművészeti kerámia váza, díszváza az 1960-as évekből.

Alján jelzés:
W. GERMANY

Formaszám:
517 30

Magasság: 30 cm
Szélesség: 12.5 cm
Súly: 1.28 kg
Scheurich



Scheurich GmbH & Co. A KG egy német cég Schneebergben (Alsó-Frankföld), amely kerámia vázákat és virágcserepeket gyárt.

Történelem 
A Scheurich céget 1928-ban Alois Scheurich és unokatestvére, Fridolin Greulich alapította üveg- , porcelán- és kerámia - nagykereskedőként . 1938-ban Scheurich Kleinheubachban ( Frankfurt am Maintól 70 kilométerre délkeletre ) telepedett le. A háztartási kerámiák gyártása 1948-ban kezdődött. 1954-ben Scheurich felhagyott a nagykereskedelmi tevékenységgel, és teljes mértékben a kerámiagyártásra összpontosított. Kezdetben főleg tálakat és hamutartókat készítettek, de hamarosan áttértek a vázákra és virágcserepekre .

Scheurich hegemóniája az 1960-as évek végén kezdődött. Scheurich alacsonyan tartotta árait, és a népszerű dizájnokkal kombinálva milliós forgalmat eredményezett. Scheurich stratégiája az volt, hogy ugyanazokat a modelleket minden alkalommal más-más dekorációval látja el. A terveket évente kétszer igazították a közönség változó ízléséhez.

Scheurich elsősorban vázákat és virágcserepeket készít, de gyártott már hamutartókat, malacperselyeket, gyertyatartókat, söröskorsókat, büféórákat, fali domborműveket és karácsonyfatartókat is. Scheurich néhány kivételtől eltekintve nem készített konyhai órákat vagy lámpatalpokat.

A legsikeresebb vázamodellek tucatnyi mázas kivitelben (dekor) kaphatók . A Heinz Siery 1959-ben tervezte a 271-22 váza modellt, amely évtizedekig lépést tartott a divattal. A formák másik fontos tervezője A. Seidel volt. A mázak fő tervezője Oswald Kleudgen volt.

Néhány jól ismert motívum a Montignac (1972-1973; kézzel festett), Amszterdam (hagyma motívum/Zwiebeldekor; 1974-1975), Fabiola (sötétbarna-vörös túlfolyó máz) és Jura (kövület/csiga motívum).

Egyes tervek kifejezetten export céljára készültek; a vázák alján nem az áll, hogy „Nyugat-Németország”, hanem „külföldi”. A hazai piacra kerültek azonban a "külföldi" vázák is.

A vázákat 1000 fokon égették ki és öntött formákból származtak . A legextrémebb mázak és minták Nyugat-Németországban maradtak. Piros és narancssárga vázák keltek a legjobban. Sárga és lila kevésbé. A nagy padlóvázák egyenként 40-50 német márkába (20-25 euróba) kerültek, és a karstadti és kaufhofi áruházakban volt eladó. Minden vázából legalább 500 darab készült.

Az 1980-as években Scheurich sütőformákat, asztali grilleket és terrakotta sütőedényeket kezdett el készíteni. Az 1990-es években a „Pop Keramik” sorozathoz mindenféle tálat is hozzáadtak; „a fröhliche Bananen-Schale”, „a herzlich schöne schlecken Schale”, „a Knusper-, Knabber-, Bonbon-Birne” (egyenként 9,95 gulden a Blokkernél; 4 euró).

Manapság 
A Scheurich mottója „divat a növények számára”, ezért évente négy szezonális kollekciót állít elő. A vázák és edények mázas égetése Kleinheubachban történik. Egyes modelleket külföldön vásárolnak, és a gyárban finomítják. A cég elsősorban amerikai, olaszországi és németországi vásárokon található meg, ahol áruit kiskereskedelmi láncoknak adják el. 2009-ben 350 alkalmazott dolgozott ott.

Magának Scheurichnek nincs minden vázája, amelyet valaha készített. A mázak receptjei megmaradtak. Részben fényképpel, részben a szóban forgó váza neveivel.

Scheurich ma már a Ruscha név tulajdonosa is, de nem az eredeti formák.

A cégnek nincs üzlete a gyárban, de Kleinheubachban a Bahnhofstraße 12. szám alatt található a „der Keramik Basar”, ahol Scheurich vázák és virágcserepek széles választéka kapható. Hollandiában a Blokker háztartási gépeket gyártó cég volt a Scheurich virágcserepek eladója 2006 körül. 2010-ben a Ranzijn kertészeti központ nyolc fiókja kortárs Scheurich kerámiákat árul.

Jelzés  
Scheurich logó (matrica a vázán 1970-1980 körül)
Scheurich mindig fehér agyagot használ. A vázák a „W.GERMANY” vagy „WEST GERMANY” felirattal vannak ellátva, amelyet három szám követ (amelyek a modellszámot jelzik), egy gondolatjel és két szám (amelyek a váza magasságát jelzik). 1990 körül a „WEST GERMANY” feliratot „Made in GERMANY”-ra változtatták, mind a váza alapján, mind a használt matricán. A számozás alapján nem lehet datálni a vázákat, mert a számokat gyakran újra és nem növekvő sorrendben használják fel.



 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: kerámia
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. május. 09.

(A műtárgyat eddig 308-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Mid century Scheurich iparművész nagyméretű kerámia váza 517-30

[1R869/BX-9] Retro hibátlan állapotú nagy méretű német iparművészeti kerámia váza, díszváza az 1960-as évekből. Alján jelzés: W. GERMANY Formaszám: 517 30 Magasság: 30 cm Szélesség: 12.5 cm Súly: 1.28 kg Scheurich Scheurich GmbH & Co. A KG egy német cég Schneebergben (Alsó-Frankföld), amely kerámia vázákat és virágcserepeket gyárt. Történelem  A Scheurich céget 1928-ban Alois Scheurich és unokatestvére, Fridolin Greulich alapította üveg- , porcelán- és kerámia - nagykereskedőként . 1938-ban Scheurich Kleinheubachban ( Frankfurt am Maintól 70 kilométerre délkeletre ) telepedett le. A háztartási kerámiák gyártása 1948-ban kezdődött. 1954-ben Scheurich felhagyott a nagykereskedelmi tevékenységgel, és teljes mértékben a kerámiagyártásra összpontosított. Kezdetben főleg tálakat és hamutartókat készítettek, de hamarosan áttértek a vázákra és virágcserepekre . Scheurich hegemóniája az 1960-as évek végén kezdődött. Scheurich alacsonyan tartotta árait, és a népszerű dizájnokkal kombinálva milliós forgalmat eredményezett. Scheurich stratégiája az volt, hogy ugyanazokat a modelleket minden alkalommal más-más dekorációval látja el. A terveket évente kétszer igazították a közönség változó ízléséhez. Scheurich elsősorban vázákat és virágcserepeket készít, de gyártott már hamutartókat, malacperselyeket, gyertyatartókat, söröskorsókat, büféórákat, fali domborműveket és karácsonyfatartókat is. Scheurich néhány kivételtől eltekintve nem készített konyhai órákat vagy lámpatalpokat. A legsikeresebb vázamodellek tucatnyi mázas kivitelben (dekor) kaphatók . A Heinz Siery 1959-ben tervezte a 271-22 váza modellt, amely évtizedekig lépést tartott a divattal. A formák másik fontos tervezője A. Seidel volt. A mázak fő tervezője Oswald Kleudgen volt. Néhány jól ismert motívum a Montignac (1972-1973; kézzel festett), Amszterdam (hagyma motívum/Zwiebeldekor; 1974-1975), Fabiola (sötétbarna-vörös túlfolyó máz) és Jura (kövület/csiga motívum). Egyes tervek kifejezetten export céljára készültek; a vázák alján nem az áll, hogy „Nyugat-Németország”, hanem „külföldi”. A hazai piacra kerültek azonban a "külföldi" vázák is. A vázákat 1000 fokon égették ki és öntött formákból származtak . A legextrémebb mázak és minták Nyugat-Németországban maradtak. Piros és narancssárga vázák keltek a legjobban. Sárga és lila kevésbé. A nagy padlóvázák egyenként 40-50 német márkába (20-25 euróba) kerültek, és a karstadti és kaufhofi áruházakban volt eladó. Minden vázából legalább 500 darab készült. Az 1980-as években Scheurich sütőformákat, asztali grilleket és terrakotta sütőedényeket kezdett el készíteni. Az 1990-es években a „Pop Keramik” sorozathoz mindenféle tálat is hozzáadtak; „a fröhliche Bananen-Schale”, „a herzlich schöne schlecken Schale”, „a Knusper-, Knabber-, Bonbon-Birne” (egyenként 9,95 gulden a Blokkernél; 4 euró). Manapság  A Scheurich mottója „divat a növények számára”, ezért évente négy szezonális kollekciót állít elő. A vázák és edények mázas égetése Kleinheubachban történik. Egyes modelleket külföldön vásárolnak, és a gyárban finomítják. A cég elsősorban amerikai, olaszországi és németországi vásárokon található meg, ahol áruit kiskereskedelmi láncoknak adják el. 2009-ben 350 alkalmazott dolgozott ott. Magának Scheurichnek nincs minden vázája, amelyet valaha készített. A mázak receptjei megmaradtak. Részben fényképpel, részben a szóban forgó váza neveivel. Scheurich ma már a Ruscha név tulajdonosa is, de nem az eredeti formák. A cégnek nincs üzlete a gyárban, de Kleinheubachban a Bahnhofstraße 12. szám alatt található a „der Keramik Basar”, ahol Scheurich vázák és virágcserepek széles választéka kapható. Hollandiában a Blokker háztartási gépeket gyártó cég volt a Scheurich virágcserepek eladója 2006 körül. 2010-ben a Ranzijn kertészeti központ nyolc fiókja kortárs Scheurich kerámiákat árul. Jelzés   Scheurich logó (matrica a vázán 1970-1980 körül) Scheurich mindig fehér agyagot használ. A vázák a „W.GERMANY” vagy „WEST GERMANY” felirattal vannak ellátva, amelyet három szám követ (amelyek a modellszámot jelzik), egy gondolatjel és két szám (amelyek a váza magasságát jelzik). 1990 körül a „WEST GERMANY” feliratot „Made in GERMANY”-ra változtatták, mind a váza alapján, mind a használt matricán. A számozás alapján nem lehet datálni a vázákat, mert a számokat gyakran újra és nem növekvő sorrendben használják fel.   Forrás: wikipédia 

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: kerámia
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. május. 09.

(A műtárgyat eddig 308-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[0U704/BX-9] Hibátlan állapotú, jelzett, háromalakos kerámia figurális mécsestartó figura. Jelzés: KISS ROÓZ Magasság: 19 cm Szélesség: 6 cm Hosszúság: 16 cm Súly: 0.639 kg Kiss Roóz Ilona keramikus Születési hely: Szatmárnémeti [Satu Mare, RO] Születési dátum: 1920 Kiállítások az adatbázisban:  Kiss Roóz Ilona életműkiállítása Mesterei: Orbán Antal, Ohmann Béla. 1939-43: Iparművészeti Iskola, mesterei: Orbán Antal, Ohmann Béla. 1956, 1962: Munkácsy-díj; 1980: érdemes művész; 1984: SZOT-díj; 1994: MSZOSZ díja; 1995: Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. A magyar kerámia Kovács Margit által teremtett naiv-népies irányzatának jeles művelője. Edényeit, kisplasztikáit, ill. murális alkotásait vidám színvilág és kedves humor jellemzi. 1948 és 1952 között tanított az Iparművészeti Főiskolán, azóta szabadfoglalkozású. Egyéni kiállítások 1966 • Csók Galéria, Budapest 1971 • Csók Galéria, Budapest 1980 • Budavári Ipaművészeti Bolt, Budapest 1984 • Petőfi Művelődési Ház, Tiszaluc 1989 • Kispréposti Palota, Eger (állandó kiállítás) 1992 • Bécs 1995 • Minigaléria, Miskolc 1996 • Petőfi Művelődési Ház, Tiszaluc 1997 • Derkovits Művelődési Központ, Tiszaújváros. Válogatott csoportos kiállítások 1947 • Karácsonyi kiállítás, Budapest • Fővárosi Művelődési Központ 1952 • Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1956 • Iparművészeti kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1958 • Magyar kerámia kiállítás, Vallauris 1959 • Magyar képzőművésznők kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1959 • IV. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1963 • Modern magyar kerámia, Royal Festival Hall, London 1965 • Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1968, 1970 • I., II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1973 • Magyar kerámia, Ankara, Isztambul 1975 • Tárgy és alkotója, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1982 • Magyar kézműves kerámia, Siklós 1995 • XX. századi magyar keramikusok, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Az agyag mesterei, Vigadó Galéria, Budapest 1998 • Őszi Kerámia Kiállítás, Olaf Palme Ház, Budapest Művek közgyűjteményekben Köztéri művei kerámia dombormű (1958, Pereces, bölcsőde) kerámia napóra (1959, Székesfehérvár, Béke téri iskola) csempeburkolat (1961, Szeged, rendelőintézet) falikép (kerámia, 1962, Sopron, Gyermekszanatórium) kerámia falikép (1966, Békéscsaba, bölcsőde) Irodalom GÁL J.: ~ 77 éves. Beszélgetés a művésszel, Magyar Iparművészet, 1997/4. KESZTHELYI K.-LACZKÓ I.: A magyar kerámiaművészet I., Alkotók, adatok 1945-1998, Budapest, 1999. Vadas József + MAOE Forrás: artportal.hu
Kiss Roóz Ilona háromalakos zeneóra kórus
68 000 HUF