[1M055/X305] Retro hibátlan állapotú iparművészeti kerámia váza, díszváza. Alján jelzés: B. VÁRDEÁK Alján zsűri címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRISZÁM: 108154 69-995 Magasság: 10.5 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 10.5 cm Súly: 0.35 kg B.Várdeák Ildikó keramikus Abony, 1929-05-13 Névváltozat: Bődy Oszkárné 1953-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán Gádor István és Borsos Miklós növendékeként. 1971-ben és 1972-ben részt vett a Siklósi Kerámia Szimpóziumon. 1979: Faenza, aranyérem [Bődy Oszkárral]; 1980: Patikaedény-kiállítás, aranyérem, Gualdo Tadino. Kezdetben porcelán- és kerámiaedények tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, majd kerti plasztikákat készített samottos agyagból. Jelenleg cserépkályhát, kandallót tervez és kivitelez, valamint régi épületkerámiák restaurálásával foglalkozik. Irodalom Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1971 • Népház, Budapest-Óbuda 1980 • Faipari Szakiskola, Budapest 1992 • Angelika Cukrászda, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955, 1959, 1965 • 2., 4., 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1958 • Magyar Iparművészek Kiállítása, Világkiállítás, Brüsszel 1959 • Magyar Képzőművésznők II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1963 • Modern magyar kerámia, Royal Festival Hall, London 1966 • Gádor István és tanítványai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1967 • Kerámia kiállítás, Vármúzeum, Siklós 1968, 1972, 1975, 1978, 1980 • I., III-VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1968, 1972, 1977, 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1971, 1972 • Kerámia Szimpozion, Siklós 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Mai Magyar Iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Sopot 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kerámia, Palazzo delle Esposizione, Faenza 1983 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Perugia – Gualdo Tadino 1995 • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1998 • In Memoriam Tornyai, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1998 • Őszi kerámia kiállítás, Palme Ház, Budapest Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu

[0F371/X121] Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett kerámia bonbonier. Alján karcolt jelzés: SZT ( Szemereki Teréz keramikus ) Mellette Iparművészeti vállalat zsűricimkéje. Zsűriszám: 145403 Magasság: 10 cm Szélesség: 13.5 cm Súly: 0.78 kg   Méret: 30,5 x 41,5 cm Súlya: 1800 g   Szemereki Teréz keramikus Születési hely: Tata Születési dátum: 1947 Kiállítások az adatbázisban:  Titkok pecsétje  Magyar-német iparművészeti kiállítás: Kézfogás/Händedruck-Budapest/Karlsruhe  Kerámia plasztikák - tapintva látva is - Szemereki Teréz keramikusművész kiállítása Mesterei: Laborcz Ferenc, Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Jánossy György, Kovács Ferenc, Litkei József. 1966: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest; 1967-től Dési Huber Képzőművész Kör, mestere: Laborcz Ferenc, 1972: Magyar Iparművészeti Főiskola, kerámia szak, mesterei: Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Jánossy György, Kovács Ferenc, Litkei József. 1973: Club Design-pályázat, Szolnok, II. díj; 1975: IDEA-pályázat, I. és II. díj; Ösztöndíjasként Kerámia Szimpozion, Siklós (1978, 1994, 1997); Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét (1980, 1994, 1997); ARÁBIA, Finnország (1989, 1994); A szín szerepe a kerámiában, Siklós (1991); Béke és harmónia, Goa-Bicholim (IN) (1994); Tokoname (JP) (1995) alkotótelepein dolgozott. 1978-tól az MKT tagja. Funkcionális tárgyak mellett egyedi plasztikát is készít. Munkáinak fő forrása a természet, anyaga a samott, a kőedény és a kőcserép, ritkábban a porcelán. A növénylenyomatos, hajlított-gyűrt kerámiaplasztikákat követően, a 90-es évek elején művészetének fő motívuma a madár lett, majd ősi kultúrák formáit és motívumait megidéző, titokzatos tárgyakat (frigyláda, áldozati tál, szelence, rács) készít. Egyéni kiállítások 1979 • La Maison des Pays du Vancluse, Avignon 1984 • Szőnyi Terem [Polgár Csabával], Miskolc 1987 • [Gilyén Máriával] Képcsarnok, Sopron • Mednyánszky Terem, Budapest [Benes Ferenccel] 1989 • Rudnay Terem, Eger • Salgótarján 1993 • Mednyánszky Terem, Budapest • Végállomás Galéria 1995 • Hotel Ezüstpart, Siófok 1999 • Pogány portyák - kemény keresztek, Vigadó Galéria, Budapest • Titkok pecsétje, Rudnay Galéria 2000 • Múlt - jelen - Titkok pecsétje, Komárom • Városi Művészeti Múzeum, Győr • Magyar Intézet, Párizs Válogatott csoportos kiállítások 1973 • Club Design pályázat és kiállítás, Salgótarján 1975 • VIT-kiállítás, Budapest 1978, 1980 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1978-80, 1986-96 • V., VI., IX., XII-XIV. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris 1980 • Tárgyak-Alkotások, Vigadó Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kézműves Kerámia, Várgaléria, Siklós 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1988 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1990 • Víz és élet, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő 1992 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Mino (JP) Magastűzön, A MKT kiállítása,Gödöllői Galéria, Gödöllő • Vármúzeum, Tata 1995 • Az agyag mesterei, Vigadó Galéria, Budapest • Fletcher Challenge, Auckland (UZ) • Kerámia workshop,Tokoname City (JP) 1996 • Kerámia Biennálé, Kairó 1996 • Őszi Kerámia Kiállítás. MKT kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1998 • Őszi Kerámia Kiállítás. MKT kiállítása, Palme Ház, Budapest 2001 • Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 2000 • Híd 2000, Kecskeméti Képtár, Kecskemét. Művek közgyűjteményekben Köztéri művei relief (mázas samott, 1976, Komárom) csavart oszlop (anyagában színezett pirogránit, 1979, Körmend) Madár emlékmű (raku, 1994, Budakeszi).

[1A448/UZ-N] Hibátlan állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező kerámia relief. Plasztikus, többalakos ábrázolás. Hátoldalon jelzés: BŐZSÖNY FERENCNEK ŐSZINTE TISZTELETTEL KORNFELD JÁNOSTÓL 1968 XII. 24. Szélesség: 23 cm Súly: 0.38 kg Kultúra - Kiállítás készül Medgyessy Ferenc szobrainak másolataiból Magyarország, -, - 1958. szeptember 2. Kornfeld János szobrász, keramikusművész a júliusban elhunyt Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész Anya gyermekével című szobrának másolatát készíti a debreceni Déry Múzeum részére. Előtérben Medgyessy Ferenc Támaszkodó akt, háttérben a Táncosnő című művének másolata. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Kőrösi Ida Készítette: Kőrösi Ida Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-803645 Fájlnév: F__KI19580902006.jpg ICC: Nem található Személyek: Kornfeld János Forrás: https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-ZHRManNJS3YwQS9HWUQyTW9YUVJJZz09

[1E862/UZ-N] Régi, széken ülő kávézó, pipázó férfi és könyvet olvasó nő. Festett felületű kerámia persely. Jelzés hátul: A. BIAGIONI TOURS Magasság: 21 cm Súly: 1.265 kg

[1J506/X011] Hibátlan állapotú, három színű csorgatott mázas kínai ló szobor, Tang ló szobor talapzaton. Magasság: 20 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 20.5 cm Súly: 0.485 kg A TANG LOVAK:  A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagysága.  Forrás: terebes A TANG LOVAK   A Tang-dinasztia uralkodása (i.sz. 600–900) óta tősgyökeres kínai dinasztia nem hódította meg többé Belső-Ázsiát. Az akkori sikert kiváló lovaiknak tulajdonítják. A Tang-kor nemcsak a ló tenyésztésében, hanem ábrázolásában is soha túl nem szárnyalt csúcsot ért el. Legszebbek a háromszín-mázas cseréplovak... Az 1880-as években a Pejvang-hegység lábánál élő parasztok Tang-kori sírokban cserépfigurákra bukkantak. Rendszeresen ásni kezdtek utánuk, egyre jobban belejöttek a restaurálásukba is, majd régiség kereskedőknek adogatták el a talált tárgyakat. A századfordulóra a Longhaj vasútvonal építése elérte Lojangot, a régi keleti fővárost. A vasútépítés közben számos ősi sírt tártak fel, amelyekből tömegével kerültek elő ólommázas kerámia edények és figurák. Ezeket archeológusok kezdték tanulmányozni, s a jó vétel reményében ideözönlöttek a pekingi és sangháji kereskedők is. Ám a sírok hamarosan kiürültek. A régi darabok javítására kinevelődött helybéli kézművesek ekkor az eredeti figurák hasonmásait kezdték gyártani. Ebből mára csaknem százéves hagyomány lett, miközben 400 félét készítenek: edényeket, fejpárnát, ember- és állatfigurákat – s legfőképp gyönyörű Tang-lovakat... Maga a cseréptest fehér, vagy fehér öntőfölddel borított agyagból készül, amelyet főleg sárga (vasoxid), zöld (rézoxid) és fehér (valójában színtelen) fényes ólommázzal öntenek le. Néha mutatóban más színek is megjelennek – a kobalt kékje, a mangán barnája –, de a szaknyelv a háromnál több színűeket is Tang tricolor-mázas kerámiának (Tang-szan-caj) nevezi. A színeket a mesterek rendszerint összefolyatták, sokszor semmi összefüggés sem fedezhető fel a színek és a formák között, mintha találomra, össze-vissza löttyintették volna rájuk a különféle mázakat –, de ez az esetlegesség valami különös, modern varázst ad nekik. Az összefolyó máz fényes ragyogása a kínaiakat a folyó vizére vagy a vonuló fellegekre emlékezteti. A Tang-lovak – még a ma készült műtárgy-másolatok is – rendkívül finoman kidolgozottak, nagy mesterségbeli tudással készülnek. Némelyikük áll, mintha parancsra várna figyelmesen, másikuk vágtázik, ugrik, megrázza sörényét, kitágult, harcra kész orrcimpákkal – sugárzik belőlük az erő, egy letűnt kor elfelejtett szépsége és nagyság

[1M971/X129] Hibátlan állapotú, nagy méretű fehér mázas kerámia hölgy figura, kezében virág. Jelzés a kerámia oldalán: BUDAY ÁGOTA Belsejében címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRI SZÁM: 163102 Magasság: 26 cm Szélesség: 15.3 cm Súly: 0.71 kg