[FKB093/Bp302/65] A kép mérete: 30 x 21 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Z. Gulyás Ferenc jelzéssel 1948 alkotása. Jelezve balra lent "Z. Gulyás Ferenc 948" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FKC329/Bp42/40] A kép mérete: 31,5 x 25 cm keret nélkül. Készült: gipsz, aranyfüst, tempera, Farostlemez A kép Puskás J. jelzéssel magyar művész 1990 körül alkotása. Jelezve balra lent "Puskás J. 97" A festmény jó állapotban van. Keret: Új

[FKB810/Bp24/53] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Balogh Ervin (Kecskemét, 1925) alkotása. Jelezve balra lent "BERVIN" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. A festmény hátoldalán BERVIN "Utca" (autográf írással) olvasható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta szerepel különböző csoportos és egyéni tárlatokon. A Fiatal Művészek I. Országos Kiállításán mutatkozott be először az Ernst Múzeumban. Azóta rendszeres résztvevője országos tárlatoknak Budapesten és más városokban. 1966-ban a budapesti Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt egyéni bemutatója. Külföldön többek között Varsóban, Prágában, Tokióban, New Yorkban, Sedanban, Épernayben, Eislebenben, Berlinben állított ki. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. A Talentum Képzőművészeti Egyesület elnöke. Számos pályázati díj, kitüntetés, különdíj tulajdonosa. Míves érzékenységű festőművész, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát főként a színek érzékeltetik. Számos munkája van gyűjtők, múzeumok és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában. (KK, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Műegyetemi tanulmányok után kezdett festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész. 1966-ban a bp.-i Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben pedig Miskolcon jelentkezett önálló kiállítással. 1977-ben Szombathelyen volt önálló bemutatója. Míves érzékenységű festő, különös gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyt jelentkezett önálló kiállítással. Míves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfölület megmunkálására. Érzelmi és gondolati találékonyságát leginkább a színek érzékeltetik. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Műegyetemi tanulmányok után kezdett el festészettel foglalkozni. 1955 óta kiállító művész, 1966-ban a Csók Galériában, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepeli Galériában, 1975-ben Miskolcon, 1977-ben Szombathelyen, 1979-ben Veszprémben, 1981-ben Szegeden, 1982-ben Győrött, 1983-ban Sopronban jelentkezett önálló kollekciókkal. Képei eljutottak számos szocialista országba és Japánba. - Műves érzékenységű festő, nagy gondot fordít a képfelület megmunkálására. Érzelmi és gondolati invencióit leginkább a színek, amelyek egy-egy képének alaphangját meghatározzák, tolmácsolják, melyekkel a látvány hangulatát visszaadja. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1943-46: BME; 1950-56: Honvéd Tisztiház Képzőműv. Stúdió, mestere: Szalatnyay József. 1974: az MKISZ és a fegyveres erők pályázatán II. díj; 1975: Kult. Min. díja; 1978, 1985: I. díj; 1984, 1987, 1989: különdíj; 1993: II. Balatoni Tárlat különdíja. 1955 óta kiállító művész, 1956 óta szabadfoglalkozású. Tagja 1956-61 között a Szinyei Alkotóközösségnek, 1999-ig a Tálentum Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. Budapesten él. A festő különös színvilága köti össze az első időszak impresszionista, könnyed ecsetkezelésű képeit a későbbi expresszionista-szimbolikus korszakaival. Miközben fest és kollázsokat készít, talán ez utóbbi hatására, folyamatosan egyszerűsödnek eszközei. Mivel sok képének témája a Balaton, Egry fénnyel telített képeihez hasonlítják tájait. Expresszív időszakának városképei a 90-es években is feltűnnek: szelíd, déli, "talált városok" ezek, egy-egy megkapó, hangsúlyos motívummal. Ek: 1966: Csók G.; 1970: Rudnay T., Eger; 1974: Csepel G.; 1975: Szőnyi T., Miskolc; 1977: Derkovits T., Szhely; Láng Műv H.; 1979: Dési Huber T., Szeged; Megyei Kvtár, Veszprém; 1984: Honvéd-üdülő, Balatonkenese; 1986: TIT, Szhely; 1988: Derkovits T.; Néphadsereg Műv. H.; 1989: Műv. H., Csorna; 1991: Műv. H., Alsóörs; Kapuvár; Csontváry T.; 1992: Műv. H., Alsóörs; 1993: Tapolcai G.; 1994: Zsigmondi G., Nagykanizsa; Hidegkúti Kisg.; 1996: Közösségi H., Balatonalmádi; 1997: Novotel Szálló, Liget Szálloda. Vcsk: 1955: Fiatal Műv. I. Orsz. Tárlata; 6. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1958: IKM, Szfvár; 1959: 7. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1962: 9. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1972: Téli Tárlat, Miskolc; 1974: Tokió; 1975: Nyári Tárlat, Szeged; Mezőgazdaság a képzőművészetben, Mezőgazdasági M.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1980-1982: Bakony-Balaton, Veszprém; 1981, 1983: Őszi Tárlat, Veszprém; 1982: V. Tájkép B., Hatvan; 1983: I. Táblakép-festészeti B., Móra F. M., Szeged; 1984: Orsz. Képzőművészeti kiállítás '84, Műcsarnok; 1988: Tavaszi Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1991, 1993, 1995, 1997: I., II., III., IV. Balatoni Tárlat, Balatonalmádi; Éperné (FR), Sedan (FR); 1992, 1994, 1996: Tavaszi Tárlat, Balatonalmádi; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok; Európa elrablása, Vigadó G.; 1996: Asszomblázs, Vigadó G.; 1997: Fehér képek, Vigadó G.; Olaszország magyar ecsettel, Olasz Int.; 1998: Kollázs, Vigadó G.; Ecce Homo, Vigadó G. Mk: Déri M., Debrecen; FK; Hadtörténeti M.; MNG; SZM; Vízügyi M. Irod.: Geszti L.: Balogh Ervin művészetéről, MŰV, 1967/7.; Szelényi P.: A művészi értelem népszerűsége, Napló, Veszprém, 1975. május 11.; Tandi L.: Balogh Ervin szegedi kiállítása elé, megnyitóbeszéd, 1981; Veszeli L.: A csend víziója, Napló, Veszprém, 1981. jún. 14. (T. A.)

[FK2660/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Farostlemez A kép Tokay Ilona (Balassagyarmat, 1907, Budapest, 1988) alkotása. Jelezve Balra lent "Tokay" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1925-29 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1930-33 között a római Accademia di belle arti ösztöndíjasaként Rómában tartózkodott, majd egy ideig Franciaországban és a Szovjetunióban működött. Több mint 20 évig Alma-Atában élt, kazah származású férjével. Az 1950-es években visszatért Magyarországra, több ízben megfordult a kecskeméti festőtelepen. 1932 óta kiállító művész. Egyéni (Újpest, 1932) és vegyes (Műcsarnok, Ernst Múzeum, Kecskemét) kiállításokon szerepelt Korai festményeit a gazdag színvilág, az átgondolt kompozícióra törekvő igény jellemezte. Posztimpresszionista jellegű, nőies lírával áthatott művei a mindennapi élet jeleneteit és emberi pillanatait dolgozzák fel. Érzékeny csendéletkép-festő. Szívesen dolgozott temperával. (Gyulai Gergely adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1929-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendékeként. 1930-1933-ban római ösztöndíjas, majd Franciaországban és a Szovjetunióban, Francia- és Olaszországban szerepelt. - Posztimpresszionista hangvételű, nőies lírával áthatott festményei a mindennapi élet jeleneteit, emberi pillanatait dolgozzák föl. Érzékeny csöndéletfestő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1930-1933-ban római ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, majd egy ideig Franciaországban és a Szovjetúnióban élt. 1958 óta kiállító művész. Posztimpresszionista jellegű, nőies lírával áthatott művei a mindennapi élet jeleneteit és emberi pillanatait dolgozzák fel. Érzékeny csendéletképfestő. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1929-ben végzett a főiskolán Rudnay Gyula növendékeként. 1930-1933-ban római ösztöndíjas, majd Franciaországban és a Szovjetúnióban élt. 1958 óta jelentkezik a hazai művészeti életben, egyéni tárlata 1979-ben a Paál László Teremben volt. - Posztimpresszionista hangvételű, nőies lírával áthatott festményei a mindennapi élet jeleneteit, emberi pillanatait dolgozzák fel. Erőssége a csendéletfestészet.

Olaj, vászon 40x30 cm, j.h.: B53