Nagyon öreg nagyméretű tengeri csigaház

Eladási ár: 9 800 HUF

Leírás

[1O161/X020]
Nagyon vastag, sokrétegű tengeri csigaház, őskövület.

Magasság: 10.5 cm
Szélesség: 14 cm
Hosszúság: 17 cm
Súly: 0.58 kg

Tulajdonságok

Megmunkálás: Természetes
Típus: Csiga/Kagyló

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. július. 17.

(A műtárgyat eddig 506-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Nagyon öreg nagyméretű tengeri csigaház

[1O161/X020] Nagyon vastag, sokrétegű tengeri csigaház, őskövület. Magasság: 10.5 cm Szélesség: 14 cm Hosszúság: 17 cm Súly: 0.58 kg

További részletek
Megmunkálás: Természetes
Típus: Csiga/Kagyló

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. július. 17.

(A műtárgyat eddig 506-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
9 800 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y034/Z018] Olaj vászon festmény, üveglap mögött, szép állapotú képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: Balog A. Hátoldalán a kereten Képcsarnok Vállalat címke töredék látható, rajta felirat: A művészeti alkotás címe: LEÁNY Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 5.37 kg Balogh András (képei szignóján az 1960-as évektől Balog) (Budapest, 1919. március 14. — Budapest, 1992. március 18.) festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár. Életpályája és munkássága Apai ágon a géresi Baloghok Szatmár megyéből a dél-erdélyi Alsó-Fehér megyébe származtak, anyai fölmenői a Székelyföldön: Csíkban, ill. Háromszéken éltek. Szülei az 1900-as évek elején költöztek Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait Burghardt Rezső tanítványaként. 1950-töl 1980-ig a Kertészeti Főiskolán (később Kertészeti Egyetem) tanított a kerttervezési tanszéken művészettörténetet, szabadkézi rajzot, ábrázoló geometriát és kertesztétikát. Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki. Rendszeres önálló és csoportos kiállítások sora következett ezután nemcsak Magyarországon, hanem Olaszország és Németország számtalan városában, kiállított Finnországban, Kanadában is. Egyéni kiállításai gyakran katalógusokkal jelentek meg.[1][2][3] Nyaranként Tihanyban vagy Zsennyén alkotott. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, stb.) Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is, 1978 és 1989 közt megfestette Mindszenty József bíboros portréját. Képei a Magyar Nemzeti Galériában, vidéki múzeumainkban, olasz, német, finn, észak-amerikai, kanadai, ausztráliai gyűjteményekben vannak.
Balogh András : "Leány" 80 x 60 cm
225 000 HUF
[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1N329/X300] Szép állapotú nagy méretű régi tengeri csiga. Rajta csiszolt, női portré, Mária portré látható. Alatta datált latin nyelvű felirat: RICORDO DEL GIUB EPIS DI S.S.LEONE XIII. 1893 Magasság: 8.3 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 13.5 cm Súly: 0.445 kg Leó pápa XIII  85 nyelven Pápa Leó XIII Róma püspöke Hivatalos fénykép, 1898 [a] Templom katolikus templom Megkezdődött a pápaság 1878. február 20 A pápaság véget ért 1903. július 20 Előző Pius IX Utód Pius X Megrendelések Felszentelés 1837. december 31- én  Carlo Odescalchi Felszentelés 1843. február 19- én  Luigi Lambruschini Bíboros lett Pius 1853. december 19- én Személyes adatok Született Gioacchino Vincenzo Raffaele Luigi Pecci 1810. március 2 Carpineto Romano , Róma megye , Francia Birodalom Meghalt 1903. július 20. (93 évesen) Apostoli Palota , Róma , Olasz Királyság (ma Vatikánváros ) Előző bejegyzés(ek) Tamiathis címzetes érseke (1843–46) Belgiumi apostoli nuncius (1843-46) Perugia érseke-püspöke (1846-80) San Crisogono bíboros-pap (1853-78) Camerlengo az Apostoli Kamaraból (1877–78) Jelmondat Lumen in coelo [1] (Fény a mennyben) Aláírás Címer Más Leo nevű pápák Leó pápa pápai stílusai XIII Referencia stílus Őszentsége Beszélt stílus Szentséged Vallásos stílus Szent Atya Posztumusz stílus Egyik sem Leó pápa felszentelési története XIII   előadásTörténelem előadásPüspöki utódlás XIII. Leó pápa ( olaszul : Leone XIII ; születési neve: Gioacchino Vincenzo Raffaele Luigi Pecci ; [b] 1810. március 2. – 1903. július 20.) 1878. február 20-tól 1903 júliusában bekövetkezett haláláig a katolikus egyház feje volt. 93 éves koráig élt. , ő volt a legidősebb hivatalt betöltő pápa, és a történelem második leghosszabb életű pápa XVI. Benedek emeritus pápa után . Ő volt a negyedik leghosszabb pápa uralkodása is, Szent Péter , IX. Pius (közvetlen elődje) és II. János Pál mögött . Közismert intellektualizmusáról és a katolikus egyház modern gondolkodással kapcsolatos álláspontjának meghatározására tett kísérleteiről. Leó pápa híres 1891-es Rerum novarum enciklikájában felvázolta a munkások tisztességes bérhez, biztonságos munkakörülményekhez és szakszervezetek létrehozásához való jogát , ugyanakkor megerősítette a tulajdonhoz és a szabad vállalkozáshoz való jogot, szemben a szocializmussal és a laissez-faire kapitalizmussal . Ezzel az enciklikával a „társadalmi pápának” és „a munkások pápájának” nevezték el, egyben megteremtette a modern gondolkodás alapjait az egyház társadalmi doktrínájában, befolyásolva utódai gondolatait. Hatással volt a katolikus egyház mariológiájára és előléptette a rózsafüzért és a skapulárát egyaránt . Megválasztásakor azonnal a tomizmust , Aquinói Tamás teológiáját kívánta újjáéleszteni , és arra kívánt hivatkozni, mint a katolikus egyház hivatalos teológiai és filozófiai alapjára. Ennek eredményeként 1879-ben szponzorálta az Editio Leoninát . XIII. Leóról különösen emlékeznek arra a meggyőződésére, hogy a politikai szociológia területén végzett lelkipásztori tevékenység az egyháznak is létfontosságú küldetése, mint a társadalmi igazságosság eszköze , valamint az emberi személy jogainak és méltóságának megőrzése. XIII. Leó tizenegy pápai enciklikából álló feljegyzést adott ki a rózsafüzérről, amivel a „rózsafüzér pápa” címet kapta. Ezenkívül jóváhagyott két új Mária-skapulárt, és ő volt az első pápa, aki teljes mértékben magáévá tette Mária mint közvetítő koncepcióját . Ő volt az első pápa, aki soha semmilyen irányítást nem gyakorolt ​​a pápai államok felettHasonlóképpen, számos politikája a pápai államok elvesztésének mérséklésére irányult, hogy megkísérelje leküzdeni az időbeli hatalom elvesztését, de mindazonáltal folytatta a római kérdést . 1903-ban bekövetkezett halála után a Szent Péter-bazilika barlangjában temették el, majd földi maradványait 1924-ben átszállították a Lateráni Szent János-bazilikába .  Korai élet és oktatás, 1810–1836  Pecci gróf és grófné, szülők A ház Carpineto Romanóban , amelyben a Pecci testvérek nőttek fel A Róma melletti Carpineto Romanóban született , Ludovico Pecci gróf (1767–1833) és felesége, Anna Francesca Prosperi Buzzi (1773–1824) hét fia közül a hatodik . Testvérei közé tartozott Giuseppe és Giovanni Battista Pecci. 1818-ig otthon élt családjával, "amelyben a vallás a legmagasabb kegyelemnek számított a földön, hiszen általa az üdvösség örökkévalóságra kiérdemelhető". Giuseppével együtt a viterbói jezsuita főiskolán tanult 1824-ig.  Élvezte a latint , és ismert volt, hogy tizenegy évesen írta saját latin verseit. A testvérei voltak:  Carlo (1793-1879) Anna Mária (1798-1870) Caterina (1800-1867) Giovanni Battista (1802-1881) Giuseppe (1807-1890) Fernando (1813-1830) 1824-ben őt és Giuseppe-t Rómába hívták, ahol édesanyjuk haldoklott. Pecci gróf felesége elvesztése után a közelébe akarta gyermekeit, így Rómában maradtak nála, és a Jezsuita Collegium Romanumba jártak . 1828-ban a 18 éves Vincenzo a világi papság mellett döntött , és Giuseppe belépett a jezsuita rendbe. Vincenzo az Academia dei Nobili-n tanult , főként diplomáciát és jogot. 1834-ben diákelőadást tartott, amelyen több bíboros is részt vett a pápai ítéletekről. Előadásáért akadémiai kiválóságért járó díjat kapott, és felkeltette a vatikáni tisztviselők figyelmét. Luigi Lambruschini bíboros külügyminiszter bemutatta a vatikáni gyülekezeteknek. A római kolerajárvány idején Sala bíborost segítette a városi kórházak felügyelőjeként. 1836-ban Rómában szerzett teológiából, valamint polgári és kánonjogi doktorátust.  Forrás: wikipédia 
Régi XIII. Leó pápa csiszolt csiga emléktárgy Mária portréval
65 000 HUF