Kiállítások az adatbázisban:
Mesterei: Várday Szilárd.
1914-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Várday Szilárd osztályában tanult egy évig. 1953: Munkácsy-díj; 1959: Kossuth-díj; Szovjet honvédő háború emlékérme; 1965: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: érdemes művész; 1970: Emlékérem Budapest felszabadulásának 25. évfordulójára; 1978: Munka Vörös Zászló Érdemrend; 1980: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj. Az I. világháborúban az orosz frontra került, itt hadifogságba esett (1915, Szibéria). Ezekben az években színházat szervezett, amelynek díszleteit maga tervezte, festette. 1919-ben a Vörös Hadsereg magyar alakulatának katonája, majd politikai tisztje volt. 1921-1923 között Bécsben, Prágában élt, és több magyar emigránssal (így Bernáth Auréllal) együtt elefáncsont kisplasztikák faragásával foglalkozott. E kisplasztikai műfajt tovább művelte Párizsban, ahová 1923-ban emigrált. Egy 1928-as párizsi kiállítását követően megbízást kapott a Sèvres-i Porcelángyártól, hogy porcelán és biscuit dísztárgyakat tervezzen. Párizsban folytatta kényszerűen abbamaradt képzőművészeti tanulmányait, és csatlakozott a progresszív művészeti mozgalmakhoz. Tagja volt a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének (Association des Écrivains et des Artistes Revolutionaires) - a szervezet bábjátékcsoportjában dolgozott. 1945-ben visszatért Budapestre. 1946-ban munkások számára képzőművészeti szabadiskolát (XII. ker., budai szabadiskola) szervezett, s eközben első köztéri megbízásként Ságvári-domborművet tervezett. 1947-1949 között bábfilmek készítésével, rendezésével foglalkozott. 1949-1951 között a csepeli szabadiskolában tanított, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola professzora volt. Az 50-es évek elejétől szobrászként működött, folyamatos állami megbízásokat vállalt. Így készültek el többek között a Népstadion melletti sportolószobrok, a Kerepesi temető munkásmozgalmi parcellájának Mártír-emlékműve [Körner Józseffel, László Péterrel] (1958-1959), amely egy három alakból álló allegorikus szoborcsoport, vagy a Ludovika téri Tanácsköztársaság-emlékművön Kun Béla domborműves alakja (1966). E megbízások mellett nagy számban ké-szülő kisplasztikái közül a Don Quijotét (1970), a Hortobágyi emléket (1976) és aBugyonnijt (1977), plakettjei közül a Híd c. sorozatot említjük. Munkáin tanárainak és szellemi mestereinek (Maillol, Uitz Béla) hatása érezhető. Műveire egyfajta zártság, összefogottság, letisztultság jellemző. Munkáit eszmei igényesség, formai sematizálás, a mintázás expresszív módszere jellemzi, amely révén elsősorban köztéri alkotásaiból szuggesztív erő árad (jellemző példája ennek a Kerepesi temetőbeli Mártíremlékmű).
Egyéni kiállítások
1973 • Nagymaros
1977 • Berzsenyi Könyvtár, Szombathely (kat.)
1981 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest (emlékkiállítás)
Válogatott csoportos kiállítások
1951 • 2. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Nemzeti Múzeum, Varsó
1952 • Tavaszi Tárlat a Műcsarnokban, Műcsarnok, Budapest • Magyar képzőművészeti kiállítás,Bukarest • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1953, 1959, 1962 • 4., 7., 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
1958 • Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques hongrois D'ajourd'hui, Antwerpen
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1965 • II. kerületi képzőművészek kiállítása, Radnóti Klub, Budapest
1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1969 • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1970 • II. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Déri Múzeum, Debrecen
1971 • Vadászati Világkiállítás, Műcsarnok, Budapest
1974 • Magyar éremművészeti kiállítás, Magyar Kultúra Háza, Berlin
1985 • Művészetek Háza, Szekszárd.
Művek közgyűjteményekben
Katona József Múzeum, Kecskemét
Köztéri művei
Táncospár (bronz, 1957, Kazincbarcika, Egressy Béni tér)
Figurális díszkút (1962, Ózd, Kohászati Művek)
Álló munkás (bronz, 1966, Győr)
Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor-emlékmű [Herczeg Klárával, Farkas Aladárral] (mészkő, bronz, 1967, Budapest, VIII. ker., Kun Béla tér
Lányka (mészkő, 1968, Kéthely, Általános Iskola)
Ligeti Károly (márvány portrédomborműves emléktábla, 1968, Budapest, XXI. ker., Ligeti Károly u.)
Szamuely Tibor (mészkő portré, 1969, Nyíregyháza, Szamuely lakótelep, ?)
Don Quijote és Sancho Panza (pirogránit, 1970, Budapest, X. ker., Rottenbiller park)
Lenin (bronz portré, 1971, Tapolca, Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizottság)
két dombormű (bronz, 1974, Budapest, Kerepesi úti temető, Munkásmozgalmi Pantheon)
Lenin (bronz, 1980, Nyíregyháza).
Irodalom
OELMACHER A.: ~, műteremlátogatás, Műterem, 1958/6.
TÓTH A.: Budapest új emlékérmei, Budapest, 1970/2.
POGÁNY Ö. G.: Kamarakiállítás ~ kisplasztikáiból és érmeiből (kat. bev., Szombathely, 1977)
THEISLER GY.: Kilencven éve született ~, Művészet, 1985/11-12.
Papp Gábor
Forrás: www.artportal.hu
[0J678/X172]
Fa táblán, jelzett, nagyméretű bronzplakett.
Rajta felirat:
DON QUIJOTE DE LA MANCHA
Jelzés:
OLCSAI KISS Z.
Magasság: 24 cm
Szélesség: 21 cm
Súly: 0.968 kg
Olcsai Kiss Zoltán
szobrász
Születési hely: Szalafő
Születési dátum: 1895
Honlap:
Kiállítások az adatbázisban:
Mesterei: Várday Szilárd.
1914-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Várday Szilárd osztályában tanult egy évig. 1953: Munkácsy-díj; 1959: Kossuth-díj; Szovjet honvédő háború emlékérme; 1965: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: érdemes művész; 1970: Emlékérem Budapest felszabadulásának 25. évfordulójára; 1978: Munka Vörös Zászló Érdemrend; 1980: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj. Az I. világháborúban az orosz frontra került, itt hadifogságba esett (1915, Szibéria). Ezekben az években színházat szervezett, amelynek díszleteit maga tervezte, festette. 1919-ben a Vörös Hadsereg magyar alakulatának katonája, majd politikai tisztje volt. 1921-1923 között Bécsben, Prágában élt, és több magyar emigránssal (így Bernáth Auréllal) együtt elefáncsont kisplasztikák faragásával foglalkozott. E kisplasztikai műfajt tovább művelte Párizsban, ahová 1923-ban emigrált. Egy 1928-as párizsi kiállítását követően megbízást kapott a Sèvres-i Porcelángyártól, hogy porcelán és biscuit dísztárgyakat tervezzen. Párizsban folytatta kényszerűen abbamaradt képzőművészeti tanulmányait, és csatlakozott a progresszív művészeti mozgalmakhoz. Tagja volt a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének (Association des Écrivains et des Artistes Revolutionaires) - a szervezet bábjátékcsoportjában dolgozott. 1945-ben visszatért Budapestre. 1946-ban munkások számára képzőművészeti szabadiskolát (XII. ker., budai szabadiskola) szervezett, s eközben első köztéri megbízásként Ságvári-domborművet tervezett. 1947-1949 között bábfilmek készítésével, rendezésével foglalkozott. 1949-1951 között a csepeli szabadiskolában tanított, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola professzora volt. Az 50-es évek elejétől szobrászként működött, folyamatos állami megbízásokat vállalt. Így készültek el többek között a Népstadion melletti sportolószobrok, a Kerepesi temető munkásmozgalmi parcellájának Mártír-emlékműve [Körner Józseffel, László Péterrel] (1958-1959), amely egy három alakból álló allegorikus szoborcsoport, vagy a Ludovika téri Tanácsköztársaság-emlékművön Kun Béla domborműves alakja (1966). E megbízások mellett nagy számban ké-szülő kisplasztikái közül a Don Quijotét (1970), a Hortobágyi emléket (1976) és aBugyonnijt (1977), plakettjei közül a Híd c. sorozatot említjük. Munkáin tanárainak és szellemi mestereinek (Maillol, Uitz Béla) hatása érezhető. Műveire egyfajta zártság, összefogottság, letisztultság jellemző. Munkáit eszmei igényesség, formai sematizálás, a mintázás expresszív módszere jellemzi, amely révén elsősorban köztéri alkotásaiból szuggesztív erő árad (jellemző példája ennek a Kerepesi temetőbeli Mártíremlékmű).
Egyéni kiállítások
1973 • Nagymaros
1977 • Berzsenyi Könyvtár, Szombathely (kat.)
1981 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest (emlékkiállítás)
Válogatott csoportos kiállítások
1951 • 2. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Nemzeti Múzeum, Varsó
1952 • Tavaszi Tárlat a Műcsarnokban, Műcsarnok, Budapest • Magyar képzőművészeti kiállítás,Bukarest • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1953, 1959, 1962 • 4., 7., 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
1958 • Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques hongrois D'ajourd'hui, Antwerpen
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1965 • II. kerületi képzőművészek kiállítása, Radnóti Klub, Budapest
1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1969 • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1970 • II. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Déri Múzeum, Debrecen
1971 • Vadászati Világkiállítás, Műcsarnok, Budapest
1974 • Magyar éremművészeti kiállítás, Magyar Kultúra Háza, Berlin
1985 • Művészetek Háza, Szekszárd.
Művek közgyűjteményekben
Katona József Múzeum, Kecskemét
Köztéri művei
Táncospár (bronz, 1957, Kazincbarcika, Egressy Béni tér)
Figurális díszkút (1962, Ózd, Kohászati Művek)
Álló munkás (bronz, 1966, Győr)
Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor-emlékmű [Herczeg Klárával, Farkas Aladárral] (mészkő, bronz, 1967, Budapest, VIII. ker., Kun Béla tér
Lányka (mészkő, 1968, Kéthely, Általános Iskola)
Ligeti Károly (márvány portrédomborműves emléktábla, 1968, Budapest, XXI. ker., Ligeti Károly u.)
Szamuely Tibor (mészkő portré, 1969, Nyíregyháza, Szamuely lakótelep, ?)
Don Quijote és Sancho Panza (pirogránit, 1970, Budapest, X. ker., Rottenbiller park)
Lenin (bronz portré, 1971, Tapolca, Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Bizottság)
két dombormű (bronz, 1974, Budapest, Kerepesi úti temető, Munkásmozgalmi Pantheon)
Lenin (bronz, 1980, Nyíregyháza).
Irodalom
OELMACHER A.: ~, műteremlátogatás, Műterem, 1958/6.
TÓTH A.: Budapest új emlékérmei, Budapest, 1970/2.
POGÁNY Ö. G.: Kamarakiállítás ~ kisplasztikáiból és érmeiből (kat. bev., Szombathely, 1977)
THEISLER GY.: Kilencven éve született ~, Művészet, 1985/11-12.
Papp Gábor
Forrás: www.artportal.hu
