Olaj, karton, 50x42 cm, j. l.j. Dóczyné

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FKA386/Z006] A kép mérete: 100 x 49 cm keret nélkül. Készült: mozaik, mozaik A kép Hegyi György (Budapest, 1922) alkotása. Jelezve hátul "Hegyi: Trnovo" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán Képcsarnok vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványa volt. Tanulmányúton járt Itáliában, Izraelben, Francia- és Görögországban. Korán kapcsolatba került Szentendrével, s a szentendrei festészettel. Első önálló kiállítása 1946-ban Kolozsvárott volt. Ezután több itthoni bemutatón vett részt. 1954-ben és 1962-ben Budapesten a Fényes Adolf Teremben szerepelt önálló tárlaton. Németországban és Izraelben is bemutatta alkotásait. Első ismert festményein és grafikáin - Vajda és Barcsay nyomán - a konstruktivizmus és a szürrealizmus hatása tapasztalható (Redőny és fia, Hajó 1947). Egyre jobban eltávolodva a naturális előadásmódtól, az ötvenes évek során alakította ki - először csak kísérletképpen - a táblakép mozaikot. Ezt később mozaik-kollázzsá fejlesztette tovább. Monumentális munkákat (mozaik) is alkotott. (L.S.: Új Műv. 1992/3, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza tanítványa volt. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Görögországban, val. Izráelben. Első önálló kiállítása 1946-ban Kolozsváron volt. Ezt követően több hazai bemutatón vett részt. 1954-ben és 1962-ben a Fényes Adolf Teremben volt önálló kiállítása. Németországban és Izráelben is szerepelt műveivel. Festői formanyelve erősen magán viseli a mozaiktechnika iránti vonzódását. Stílusát architektonikus megjelenítés jellemzi. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1946-1951 között Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányúton Francia-, Olasz- és Görögországban, valamint Izraelben járt. Első önálló tárlata 1946-ban volt Kolozsvárott. A Fényes Adolf Teremben (1954, 1962), Izraelben (1967), Szentendrén (1972), Zalaegerszegen (1974), a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1975), Hajdúböszörményben és az NDK-ban (1976) állított ki. - Festői formanyelve erősen magán viseli a mozaiktechnika iránti vonzódását. Stílusát architektonikus megjelenés jellemzi. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza növendékeként 1951-ben fejezte be. 1946 óta kiállító művész. 1954-ben és 1962-ben a Fényes Adolf-teremben önálló kiállítása volt. Főként mozaikokat készít. (Táncolók, 1951, Egészségügyi Szakszervezet; A város építése, 1952, Dunaújváros; Női figura, 1960, Madách Színház; Pécsváros-Mecsek, 1962, Pécs-Mecsekalja; Felvonulók, 1965, Pápa, MSZMP Székház). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus. 1951-ben fejezte be a főiskolát Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza irányításával. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Görögországban, megfordult Izraelben, az NDK-ban és Bulgáriában. Első önálló tárlata 1946-ban Kolozsvárott volt, ezt követően a Fényes Adolf Teremben (1954, 1962), a Csók Galériában (1967), Szentendrén (1972, 1982), a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1975), Dunaújvárosban (1980), a Nemzeti Galériában (1981), Győrött és Salgótarjában (1982) állított ki. Önálló anyaggal szerepelt Izraelben (1964), az NDK-ban (1976), Nyugat-Berlinben (1977) és az NSZK-ban (1981). - Festői formanyelve erősen magán viseli a mozaiktechnika iránti vonzódását; stílusát architektonikus megjelenítés, a látvány dekoratív átírása jellemzi. Témái főként a tájjal, a városképpel kapcsolatosak. Kisméretű mozaikjaiban találóan ötvöződik a játékosság és a monumentalitás iránti érzék. Több murális munkája került kivitelezésre. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, mozaikművész. 1946-50: MKF, mesterei: Berény Róbert, Barcsay Jenő, Fónyi Géza. Az Európai Iskola fiataljai közé tartozik. Csehországban, Franciaországban, Olaszországban, Bulgáriában, a Szovjetunióban és Izraelben járt tanulmányúton. 1964-től tagja a régi Szentendrei Művésztelepnek. Habár táblaképei és grafikái egész életművén keresztül folyamatosan készülnek, a művészt leginkább mozaikjaik és újabb üvegablakai tették híressé. A korábban monumentális műfajként elkönyvelt mozaikművészetet átértelmezve sorozatban készíti táblaképméretű mozaikjait. Üveg ablakainak formarendje nagyvonalú. Muráliái, melyeken közérthető szimbolikára törekszik, igényesen közvetítik humanista meggyőződését. Ek: 1945: Vasas Szakszervezet Székh., Kolozsvár; 1954: Fényes A. T.; 1962: Fényes A. T.; 1964: Bet. Sokolov, Tel-Aviv; 1967: Csók G.; 1972: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); 1975: Képcsarnok, Zalaegerszeg; KKI Dorottya u. G.; 1976: Magyar Kultúra H., Berlin (NDK); 1977: Tv-székh., Nyugat-Berlin; 1980: KPVDSZ Műv. H., Tatabánya; 1981: Vegyipari Művek, Sajószentpéter; MNG Műhely Kiállítás; Plevisast G., Hamburg; 1982: Művésztelepi G., Szentendre (kat.); Képcsarnok, Salgótarján; Xantus J. M., Győr; 1984: Iskolag., Csepel; 1985: Városháza M., Nahariya (IZR); Műhely G., Szentendre; 1986: II. kerületi Népfront (Végh Andrással); 1988: Szőnyi I. T., Miskolc, 1990: Vizualart Alkotóközösség G.; 1992: Ferenczy M., Szentendre (gyűjt. kat.); 1995: Újlipótvárosi Klubg.; 1996: Thermal Hotel Aquincum G.; 1997: Körmendi G.; 1999: Újlipótvárosi Klubg. Vcsk: 1947: VIT Kiállítás, Prága; 1948: Látszat és látvány, Európai Iskola G. (Üllői út); 1948-1988 között mintegy 40 kiállítás a II. kerületi művészekkel, 1949-től 40 éven át a Műcsarnok országos és nemzetközi tárlatain gyakran szerepelt, a 60-as évek közepétől 20 éven át rendszeresen részt vett a Pest megyei tárlatokon és a szentendrei művészet egyéb seregszemléin. 1980: Szentendrei művészet, MNG; 1985: Európai Iskola Kiállítás, Műhely G., Szentendre; 1986: Szentendrei művészek tárlata, Erdész G., Szentendre; 1996: Kunstmesse, Bázel; 1997: Diaszpóra és művészet, Zsidó M.; 1998: Körmendi-Csák Gyűjtemény, Szolnoki G., Szolnok. Mk: Cfati M., Cfat (IZR); Ferencyz M., Szentendre; FK; Jad Vasem M., Jeruzsálem; Karikatúra M., Gavarovo (BG); Kazanlak (BG); M., Sipka (BG), MNG, PIM; Sárospataki Képtár, Sárospatak; Zsidó M. és Lvtár; Xantus J. M., Győr. Km: Táncolók (mozaik, 1951, Bp., Orvos Szakszervezet Színházterme); Építés (mozaik, 1952, Dunaújváros); Hajdúk (mozaik, 1952, Hajdúnánás Rác Andrással közösen); Thália (mozaik, 1960, Bp., Madách Színház); Furulyázó fiú, Ülő leány (mozaik, 1962, Pécs, legényszállás); Felvonuló (mozaik, 1965, Pápa, Pártház); Padlódísz (mozaik, 1966, Budafok, SZTK-rendelő); Zene (mozaik, 1968, Bp., Martos F. Kollégium klubja); Leány kosárral (mozaik, 1969, Bp., EGYT-bejárat); Beat-ikon (filc-mozaik, 1971, Bp., Vízivárosi Pinceklub, megsemmisült); Leány szalaggal (mozaik, 1972, Bp., Marczibányi Téri Ifj. H.); Figurális kompozíció (mozaik, 1973, Rétság, Globus Nyomda homlokzata); térelválasztó (mozaik, 1974, Szentendre, Pest Megyei Művelődési Közp. Kvtára); Hullámok (mozaik, 1977. Bp., Békásmegyeri Víművek), Szentendre Fő tér (mozaik, 1978, Tápiógyöngye, Ált. Isk.); Lángok (mozaik, 1978. Tápiógyöngye, Kultúrh.); Kompozíció (mozaik, 1979, Leninorszgk, a gyár kultúrterme); Lenin (mozaik, 1980, Bp., Csőszerelőipari Vállalat); Schönberger Armand sírköve (mozaik, 1981, Bp., Dunaújváros, eszpresszó); Felvonuló II. (mozaik, 1984, Bp., Pest Megyei Rendőrkapitányság Aradi utcai székháza); Kompozíció (mozaik, 1987, Dámszentmiklós, házasságkötő t.); Bábuk, mézeskalács-figurák (mozaik, 1987, Újszilvás, Ált. Isk.), Jákob álma (mozaik, 1990, a Tel-Aviv melletti Givat Ayim zsinagóga külső fala); Ötrészes kompozíció (üvegablak, 1998, Szarvas, zsinagóga); A 12 zsidó törzs (üvegablak, 1998, Bp., Scheiber S. Gimn.) Irod.: Artner T.: Hegyi György kiállítása, SzMűv., 1954. dec.; Láncz S.: Hegyi György, MŰV, 1962/3.; Frank J.: Kiállítási napló, ÉS, 1965; M. Heil O.: Hegyi György kiállítása, MŰV, 1967/3.; Csapó Gy.: A mozaik művészete, Új Tükör, 1974; Sós Zs.: Festés kővel, Új Élet, 1975. nov. 15.; Mucsa A.: (kat. Szentendre, 1982); Sárközi Z.: Hegyi György, MŰV, 1981. aug.; Ember M.: Hegyi György mozaikképei a Nemzeti Galériában, MŰV, 1981.; Csapó Gy.: Hegyi György (monogr.), 1990.; György P.-Pataki G.: Az Európai Iskola, Bp., 1990.; Kiss Joakhim M.: (kat. bev. tan., Szentendre, 1992); Tőkeiné Egry M.: Hegyi György önmagáról (Körmendi Galéria, 1997.) , Prokai G.: Hegyi György és Izrael fiai, Üvegablak az új zsidó gimnáziumban, Magyar Művészeti Fórum, 1991/1., Dárday N.: A szarvasi zsinagóga Hegyi György üvegablakaival, MI, 1999/2.; Pataki G.-Matits F.: Hegyi György, monogr., 1999 (U.I.-M.F.)

Olaj, vászon 40x30 cm, j.h.: B53