Otto von Guericke kerámia plakett

Eladási ár: 9 800 HUF

Leírás

[1M262/X041]
Eredeti dobozában található két oldalas kerámia plakett, emlékplakett.

Egyik oldalán férfi portré és felirat:
OTTO VON GUERICKE 1602-1686

Másik oldalán felirat:
30 JAHRE TECHNISCHE HOCHSCHULE
OTTO VON GUERICKE
MAGDEBURG

Súly: 0.21 kg
Otto von Guericke

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Otto von Guericke





Anselm van Hulle olajfestménye


Született
1602. november 20.[1]
Magdeburg[2][3][4]


Elhunyt
1686. május 11. (83 évesen)[1]
Hamburg[5][3][4]


Állampolgársága
német


Foglalkozása



fizikus

feltaláló

politikus

jogász

mérnök

műszerkészítő

tudós






Tisztsége
polgármester


Iskolái
Lipcsei Egyetem


Sírhelye
Magdeburg







Otto von Guericke [ˈgeʁike] (Magdeburg, 1602. november 20. – Hamburg, 1686. május 11. (Julián naptár); 1602. november 30. – 1686. május 21. (Gergely-naptár) német tudós, feltaláló és politikus. A légszivattyú feltalálója.



 




 Életútja




Caspar Schott rajza Guericke fő művéről, a magdeburgi féltekékkel végzett kísérletről: a vákuum – pontosabban a külső levegő nyomása – úgy összetartotta a fém félgömböket, hogy a lovak nem bírták kettéválasztani






Otto von Guericke vízbarométeréről készült rajz


Tanult Lipcsében és Jenában. 1623-ban pedig Leidenbe ment, ahol matematikával, mechanikával és erődítmény-építéstannal foglalkozott. Guericke Magdeburg 1631 májusában történt lerombolásának szemtanúja volt és erről Chronicon címmel egy kéziratot hagyott hátra, mely a város történetének fontos forrása. 1646-ban Magdeburg polgármesterévé nevezték ki.

Legnagyobb érdemeit a levegő mechanikai tulajdonságainak vizsgálatával és a légüres tér, azaz vákuum fizikájának megalapozásával szerezte, neki köszönhetjük a légszivattyú feltalálását is. 1650-ben csapos légszivattyút szerkesztett átfuratlan dugattyúval, mellyel sok és tanulságos kísérletet tett, ezek közül legnagyobb feltűnést az keltette, melyet 1654-ben Regensburgban az egybegyűlt fejedelmek előtt mutatott be. Ebben a kísérletében a maga által kifejlesztett légszivattyúval két üreges félgömb közül kiszivattyúzta a levegőt, mellyel vákuumot hozott létre. A gömb két ellentétes oldalára 8-8 lovat állítva és a lovakat húzásra kényszerítve azt tapasztalta, hogy a 16 ló nem volt képes a két félgömböt széthúzni.

Tanulmányozta különböző testek magatartását légritkított térben. Kísérleteiből azt következtette, hogy a levegőnek súlya van, ami pedig szerinte két értelemben mérhető: általános és részleges értelemben. A levegő súlyának általános mérését vízbarométerével végezte. Így tehát Guericke Torricellitől függetlenül feltalálta a barométert. Észrevette azt is, hogy a barométer vízoszlopa napról-napra tetemes magasságbeli változásokat mutat, melyek az időjárás változásával szoros összefüggésben vannak. Vízbarométere segítségével kiszámította a levegőnek egy 0,19 magdeburgi ölnyi átmérőjű csőre gyakorolt nyomását, amelyet körülbelül 217 fontnak talált. Azt is bebizonyította, hogy a levegő az alsóbb rétegekben sűrűbb, mint a felsőbbekben. Egy légtermométert is leírt, mely a Galilei-félétől lényegében nem különbözik.

Guericke a meteorológia úttörőjének számít, barométert használt az időjárás előrejelzéséhez, erre a célra egy 10 méter magas vízbarométert is építtetett a magdeburgi városházán.

Guericke azonban nemcsak a légnemű testek tulajdonságait vizsgálta, hanem az elektromosság terén is nagy felfedezéseket tett. Ő észlelte egy kéngolyón, hogy dörzsölve kisebb tárgyakat vonz vagy taszít. Különösen az utóbbinak észlelése fontos. Guerickének az elektromosság terére vonatkozó legnagyobb találmánya az elektromozógép. Az elektromos oszlást, valamint az elektromos szikra tulajdonságait szintén tanulmányozta.

Nagy munkájának címe: Experimenta nova. ut vocantur. Magdeburgica de vacuo spatio (Amsterdam 1672). E mű 7 részből áll. Az első a világrendszerről általában, a második az üres térről, a harmadik erre vonatkozó saját kísérleteiről, a negyedik a világerőkről, az utolsó három rész a Földről, Holdról, a bolygókról és az állócsillagokról szól. Az elektromosságra vonatkozó vizsgálatai a negyedik részben foglaltatnak. Guericke a Kopernikusz-féle világnézet feltétlen híve volt.

1642 és 1663 között Magdeburg város nevében diplomáciai missziókat vállalt, köztük a vesztfáliai békeszerződés elősegítésében is részt vett.

1666. január 4-én I. Lipót császár nemesi rangra emelte, ekkor egészítette ki vezetéknevét egy u betűvel, eredetileg Otto Gericke-ként írta, hogy külföldi diplomaták is helyesen ejthessék, mivel diplomáciai körökben ekkor a franciát használták, így neve kiejtése franciául és németül is azonos lett.

1686-ban halt meg Hamburgban. Földi maradványait 1686. július 2-án a magdeburgi Szent János-templomban helyezték el. A város francia megszállásakor a templomot kórházzá alakították, és csontjait kiásták, majd a városkapun kívül temették el. Kriptája ennek ellenére mai napig látogatható a templomban. 

 

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Anyag: kerámia

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. augusztus. 14.

(A műtárgyat eddig 363-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Otto von Guericke kerámia plakett

[1M262/X041] Eredeti dobozában található két oldalas kerámia plakett, emlékplakett. Egyik oldalán férfi portré és felirat: OTTO VON GUERICKE 1602-1686 Másik oldalán felirat: 30 JAHRE TECHNISCHE HOCHSCHULE OTTO VON GUERICKE MAGDEBURG Súly: 0.21 kg Otto von Guericke    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Otto von Guericke Anselm van Hulle olajfestménye Született 1602. november 20.[1] Magdeburg[2][3][4] Elhunyt 1686. május 11. (83 évesen)[1] Hamburg[5][3][4] Állampolgársága német Foglalkozása fizikus feltaláló politikus jogász mérnök műszerkészítő tudós Tisztsége polgármester Iskolái Lipcsei Egyetem Sírhelye Magdeburg Otto von Guericke [ˈgeʁike] (Magdeburg, 1602. november 20. – Hamburg, 1686. május 11. (Julián naptár); 1602. november 30. – 1686. május 21. (Gergely-naptár) német tudós, feltaláló és politikus. A légszivattyú feltalálója.    Életútja Caspar Schott rajza Guericke fő művéről, a magdeburgi féltekékkel végzett kísérletről: a vákuum – pontosabban a külső levegő nyomása – úgy összetartotta a fém félgömböket, hogy a lovak nem bírták kettéválasztani Otto von Guericke vízbarométeréről készült rajz Tanult Lipcsében és Jenában. 1623-ban pedig Leidenbe ment, ahol matematikával, mechanikával és erődítmény-építéstannal foglalkozott. Guericke Magdeburg 1631 májusában történt lerombolásának szemtanúja volt és erről Chronicon címmel egy kéziratot hagyott hátra, mely a város történetének fontos forrása. 1646-ban Magdeburg polgármesterévé nevezték ki. Legnagyobb érdemeit a levegő mechanikai tulajdonságainak vizsgálatával és a légüres tér, azaz vákuum fizikájának megalapozásával szerezte, neki köszönhetjük a légszivattyú feltalálását is. 1650-ben csapos légszivattyút szerkesztett átfuratlan dugattyúval, mellyel sok és tanulságos kísérletet tett, ezek közül legnagyobb feltűnést az keltette, melyet 1654-ben Regensburgban az egybegyűlt fejedelmek előtt mutatott be. Ebben a kísérletében a maga által kifejlesztett légszivattyúval két üreges félgömb közül kiszivattyúzta a levegőt, mellyel vákuumot hozott létre. A gömb két ellentétes oldalára 8-8 lovat állítva és a lovakat húzásra kényszerítve azt tapasztalta, hogy a 16 ló nem volt képes a két félgömböt széthúzni. Tanulmányozta különböző testek magatartását légritkított térben. Kísérleteiből azt következtette, hogy a levegőnek súlya van, ami pedig szerinte két értelemben mérhető: általános és részleges értelemben. A levegő súlyának általános mérését vízbarométerével végezte. Így tehát Guericke Torricellitől függetlenül feltalálta a barométert. Észrevette azt is, hogy a barométer vízoszlopa napról-napra tetemes magasságbeli változásokat mutat, melyek az időjárás változásával szoros összefüggésben vannak. Vízbarométere segítségével kiszámította a levegőnek egy 0,19 magdeburgi ölnyi átmérőjű csőre gyakorolt nyomását, amelyet körülbelül 217 fontnak talált. Azt is bebizonyította, hogy a levegő az alsóbb rétegekben sűrűbb, mint a felsőbbekben. Egy légtermométert is leírt, mely a Galilei-félétől lényegében nem különbözik. Guericke a meteorológia úttörőjének számít, barométert használt az időjárás előrejelzéséhez, erre a célra egy 10 méter magas vízbarométert is építtetett a magdeburgi városházán. Guericke azonban nemcsak a légnemű testek tulajdonságait vizsgálta, hanem az elektromosság terén is nagy felfedezéseket tett. Ő észlelte egy kéngolyón, hogy dörzsölve kisebb tárgyakat vonz vagy taszít. Különösen az utóbbinak észlelése fontos. Guerickének az elektromosság terére vonatkozó legnagyobb találmánya az elektromozógép. Az elektromos oszlást, valamint az elektromos szikra tulajdonságait szintén tanulmányozta. Nagy munkájának címe: Experimenta nova. ut vocantur. Magdeburgica de vacuo spatio (Amsterdam 1672). E mű 7 részből áll. Az első a világrendszerről általában, a második az üres térről, a harmadik erre vonatkozó saját kísérleteiről, a negyedik a világerőkről, az utolsó három rész a Földről, Holdról, a bolygókról és az állócsillagokról szól. Az elektromosságra vonatkozó vizsgálatai a negyedik részben foglaltatnak. Guericke a Kopernikusz-féle világnézet feltétlen híve volt. 1642 és 1663 között Magdeburg város nevében diplomáciai missziókat vállalt, köztük a vesztfáliai békeszerződés elősegítésében is részt vett. 1666. január 4-én I. Lipót császár nemesi rangra emelte, ekkor egészítette ki vezetéknevét egy u betűvel, eredetileg Otto Gericke-ként írta, hogy külföldi diplomaták is helyesen ejthessék, mivel diplomáciai körökben ekkor a franciát használták, így neve kiejtése franciául és németül is azonos lett. 1686-ban halt meg Hamburgban. Földi maradványait 1686. július 2-án a magdeburgi Szent János-templomban helyezték el. A város francia megszállásakor a templomot kórházzá alakították, és csontjait kiásták, majd a városkapun kívül temették el. Kriptája ennek ellenére mai napig látogatható a templomban.    Forrás: wikipédia 

További részletek
Anyag: kerámia

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. augusztus. 14.

(A műtárgyat eddig 363-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
9 800 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1M055/X305] Retro hibátlan állapotú iparművészeti kerámia váza, díszváza. Alján jelzés: B. VÁRDEÁK Alján zsűri címke, rajta felirat: IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT ZSŰRISZÁM: 108154 69-995 Magasság: 10.5 cm Szélesség: 6.5 cm Hosszúság: 10.5 cm Súly: 0.35 kg B.Várdeák Ildikó keramikus Abony, 1929-05-13 Névváltozat: Bődy Oszkárné 1953-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán Gádor István és Borsos Miklós növendékeként. 1971-ben és 1972-ben részt vett a Siklósi Kerámia Szimpóziumon. 1979: Faenza, aranyérem [Bődy Oszkárral]; 1980: Patikaedény-kiállítás, aranyérem, Gualdo Tadino. Kezdetben porcelán- és kerámiaedények tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, majd kerti plasztikákat készített samottos agyagból. Jelenleg cserépkályhát, kandallót tervez és kivitelez, valamint régi épületkerámiák restaurálásával foglalkozik. Irodalom Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1971 • Népház, Budapest-Óbuda 1980 • Faipari Szakiskola, Budapest 1992 • Angelika Cukrászda, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955, 1959, 1965 • 2., 4., 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1958 • Magyar Iparművészek Kiállítása, Világkiállítás, Brüsszel 1959 • Magyar Képzőművésznők II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1963 • Modern magyar kerámia, Royal Festival Hall, London 1966 • Gádor István és tanítványai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1967 • Kerámia kiállítás, Vármúzeum, Siklós 1968, 1972, 1975, 1978, 1980 • I., III-VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1968, 1972, 1977, 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1971, 1972 • Kerámia Szimpozion, Siklós 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Mai Magyar Iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1979 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Sopot 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kerámia, Palazzo delle Esposizione, Faenza 1983 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Perugia – Gualdo Tadino 1995 • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1998 • In Memoriam Tornyai, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1998 • Őszi kerámia kiállítás, Palme Ház, Budapest Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu
B. Várdeák Ildikó mid century iparművész kerámia váza 10.5 cm
14 000 HUF
[0F371/X121] Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett kerámia bonbonier. Alján karcolt jelzés: SZT ( Szemereki Teréz keramikus ) Mellette Iparművészeti vállalat zsűricimkéje. Zsűriszám: 145403 Magasság: 10 cm Szélesség: 13.5 cm Súly: 0.78 kg   Méret: 30,5 x 41,5 cm Súlya: 1800 g   Szemereki Teréz keramikus Születési hely: Tata Születési dátum: 1947 Kiállítások az adatbázisban:  Titkok pecsétje  Magyar-német iparművészeti kiállítás: Kézfogás/Händedruck-Budapest/Karlsruhe  Kerámia plasztikák - tapintva látva is - Szemereki Teréz keramikusművész kiállítása Mesterei: Laborcz Ferenc, Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Jánossy György, Kovács Ferenc, Litkei József. 1966: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, Budapest; 1967-től Dési Huber Képzőművész Kör, mestere: Laborcz Ferenc, 1972: Magyar Iparművészeti Főiskola, kerámia szak, mesterei: Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Jánossy György, Kovács Ferenc, Litkei József. 1973: Club Design-pályázat, Szolnok, II. díj; 1975: IDEA-pályázat, I. és II. díj; Ösztöndíjasként Kerámia Szimpozion, Siklós (1978, 1994, 1997); Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét (1980, 1994, 1997); ARÁBIA, Finnország (1989, 1994); A szín szerepe a kerámiában, Siklós (1991); Béke és harmónia, Goa-Bicholim (IN) (1994); Tokoname (JP) (1995) alkotótelepein dolgozott. 1978-tól az MKT tagja. Funkcionális tárgyak mellett egyedi plasztikát is készít. Munkáinak fő forrása a természet, anyaga a samott, a kőedény és a kőcserép, ritkábban a porcelán. A növénylenyomatos, hajlított-gyűrt kerámiaplasztikákat követően, a 90-es évek elején művészetének fő motívuma a madár lett, majd ősi kultúrák formáit és motívumait megidéző, titokzatos tárgyakat (frigyláda, áldozati tál, szelence, rács) készít. Egyéni kiállítások 1979 • La Maison des Pays du Vancluse, Avignon 1984 • Szőnyi Terem [Polgár Csabával], Miskolc 1987 • [Gilyén Máriával] Képcsarnok, Sopron • Mednyánszky Terem, Budapest [Benes Ferenccel] 1989 • Rudnay Terem, Eger • Salgótarján 1993 • Mednyánszky Terem, Budapest • Végállomás Galéria 1995 • Hotel Ezüstpart, Siófok 1999 • Pogány portyák - kemény keresztek, Vigadó Galéria, Budapest • Titkok pecsétje, Rudnay Galéria 2000 • Múlt - jelen - Titkok pecsétje, Komárom • Városi Művészeti Múzeum, Győr • Magyar Intézet, Párizs Válogatott csoportos kiállítások 1973 • Club Design pályázat és kiállítás, Salgótarján 1975 • VIT-kiállítás, Budapest 1978, 1980 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza 1978-80, 1986-96 • V., VI., IX., XII-XIV. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris 1980 • Tárgyak-Alkotások, Vigadó Galéria, Budapest 1982 • Magyar Kézműves Kerámia, Várgaléria, Siklós 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1988 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1990 • Víz és élet, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő 1992 • Nemzetközi Kerámia Verseny, Mino (JP) Magastűzön, A MKT kiállítása,Gödöllői Galéria, Gödöllő • Vármúzeum, Tata 1995 • Az agyag mesterei, Vigadó Galéria, Budapest • Fletcher Challenge, Auckland (UZ) • Kerámia workshop,Tokoname City (JP) 1996 • Kerámia Biennálé, Kairó 1996 • Őszi Kerámia Kiállítás. MKT kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1998 • Őszi Kerámia Kiállítás. MKT kiállítása, Palme Ház, Budapest 2001 • Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 2000 • Híd 2000, Kecskeméti Képtár, Kecskemét. Művek közgyűjteményekben Köztéri művei relief (mázas samott, 1976, Komárom) csavart oszlop (anyagában színezett pirogránit, 1979, Körmend) Madár emlékmű (raku, 1994, Budakeszi).
Szemereki iparművészeti kerámia bonbonier
24 000 HUF