[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3264/FL-4] A kép mérete: 31,5 x 70,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Kurucz D. István (Hódmezővásárhely, 1914, Budapest, 1996) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kurucz 977" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1940-ig volt a tanítványa. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai államban, Mongóliában, Japánban, Algériában. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe. A Vásárhely Népe c. lap munkatársa volt. 1949-59 között Szőnyi tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-52-ben megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezete és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Évekig elnöke volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készültek. Számos falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1941-től számos kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt, bemutatkozott több hazai és külhoni városban. 1941-től minden jelentősebb országos rendezvény és a magyar művészek külföldi bemutatóinak résztvevője. Rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein. 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén. Díjak: SZOT-díj, Munkácsy-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Tornyai-plakett, római ösztöndíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, Káplár Miklós-díj és emlékplakett, Kossuth-díj. Művei megtalálhatók minden jelentősebb hazai, több olasz és japán közgyűjteményben. (ML, D.J.: Műv. 1985/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán, L.L.: Műv. 1983/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1941-ig volt a növendéke. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Egy ideig tanársegédként működött Szőnyi mellett. Több ízben járt Itáliában tanulmányúton. Évekig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. A II. világháború alatt szerepet vállalt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának akcióiban. 1949-1960 k. a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén, SZOT-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. (ML, D.J.: Műv.-1985/5, L.L: Műv.-1983/3) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula és Réti István voltak a mesterei. 1941-1943-ban ösztöndíjas Rómában. 1943-1947 között Hódmezővásárhelyen dolgozik, egyidejűleg a Vásárhelyi Hétfő c. hetilap szerkesztője. 1949-1960 közötti években a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó tanszékének tanára. Az 1940-es évek eleje óta kiállító művész. 1962-ben a Velencei Biennálén állították ki műveit. 1970-ben Csók István Galériában volt kiállítása. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a Szegedi Nyári Tárlatok rendszeres kiállító művésze. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Táblaképeket, freskókat és kerámia falképeket alkot. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. A SZOT a legelső képzőművészek közt, 1962-ben tüntette ki díjával. A 70. születésnapját ünneplő művész 1984 decemberében életmű kiállítást rendezett műveiből a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1986-ban a budapesti Hollósy Galériában nyílt kiállítása. - Irod.: Szij Rezső: Kurucz Dezső István festőművész. Bp. 1967.; Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp., 1981.; Lóska Lajos: Mindig freskót szerettem volna festeni. Beszélgetés Kurucz Dezső Istvánnal. Művészet, 1984. 3. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István növendéke volt 1934-40 között. Több ízben járt külföldi tanulmányúton. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. 1949-60 között a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia; Hódmezővásárhely, iskola, pápai pártház, 1965). Legutóbb 1959-ben volt gyűjt. kiállítása. 1962-ben több művével szerepelt a Velencei Biennálén. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Tanulmányait Szőnyi István szabadiskolájában kezdte, majd 1934-1940 között Rudnay Gyula és Réti István növendéke a főiskolán. 1941-ben római ösztöndíjas. Mintegy 20 országban járt tanulmányúton, köztük Japánban, Észak-Afrikában, Mongóliában. Egyéni kiállítása volt Hódmezővásárhelyen (1943, 1945, 1959, 1978), Budapesten (1947, 1959, 1970, 1976, 1977, 1979), bemutatkozott több vidéki városban (Eger, Kaposvár, Debrecen, Hajdúböszörmény stb.). Önálló tárlatai voltak Olaszországban (1942, 1965, 1976), Franciaországban (1957) és Japánban (1979); szerepelt az 1962-es Velencei Biennálén. 1949-1959 között a Képzőművészeti Főiskola freskótanára volt. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben SZOT-díjat, 1971-ben érdemes művész címet kapott, 1978-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. A Tornyai-plakett (1960) kitüntetettje. - A paraszti élet szófukar zártsága, a behavazott tanyák monumentális csendje jelenik meg freskóra emlékeztető, szilárd szerkezetű, neoprimitív hangú temperaképein. Számos faliképet festett állami megbízásra. - 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK3613/FL-4] A kép mérete: 40 x 55 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farost A kép Fejér Csaba (Karcag, 1936) alkotása. Jelezve jobbra lent "Fejér Cs." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1954-1959 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán Rákosi Zoltán és Z. Gács György voltak a mesterei. Hódmezővásárhelyen élt és alkotott. Több európai országban járt tanulmányúton. Ez idáig mintegy 20 kisebb-nagyobb önálló tárlata volt. 1960-tól rendszeres résztvevője az országos tárlatoknak - köztük az alföldi rendezvényeknek, illetve a hatvani Táj- és Portrébiennáléknak -, valamint a magyar művészet külföldi bemutatóinak. Szerepelt a vásárhelyi iskola budapesti retroszpektív kiállításain. Fejér Cs. a Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; 1963-ban a FKS-díj; Tornyai-plakett; Koszta-emlékérem; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a VII. Szegedi Nyári Tárlaton Szeged város díja; a Csongrád megyei Tanács alkotói díja; a Hatvani Tájképbiennále közönségdíja. Az alföldi realisták örökségét etikai alapon felújító vásárhelyi iskola második nemzedékének kiváló képviselője. Az alföldi művészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Az alföldi iskola hagyomány köréből kiinduló, műves érzékenységű festő, alkotásaiból nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. Mindezt két szín, a szürke és a barna sokhangú regiszterén, lebilincselő mívességgel, a gesztusfestészet eszközbeli eredményeinek egyéni asszimilálásával adja elő. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum. (MÉ, M.Gy.: Műv. 1970/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán, mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. Tanulmányúton Ausztriában, Olaszországban és Bulgáriában járt. 1966 óta Hódmezővásárhelyen, 1968-ban Bécsben, 1972-ben a Műcsarnokban és Szegeden, 1973-ban Wiesbadenben, 1974-ben Pécsett, 1975-ben Szófiában, 1976-ban Budapesten a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. 1962-1965-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1966-ban elnyerte a Tornyai-plakettet, 1968-ban a Koszta-érmet, 1971-ben Szeged város művészeti díját. Az alföldi iskola hagyományköréből kiinduló, műves érzékenységű festő, képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. Az alföldi festészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Részletgazdagon bontja ki az alföldi táj szépségeit, fedezi föl a hétköznapi tárgyak varázsát. Összefoglal, a lényegre tör. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. - MK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A budapesti Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak a mesterei. Számos európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni tárlatokon szerepelt (Műcsarnok, Csók Galéria, Szeged, Hódmezővásárhely, Pécs, Bécs, Wiesbaden, Szófia). A Vásárhelyi Őszi Tárlatok egyik legrangosabb és rendszeres kiállítója. 1962-65 között Derkovits-ösztöndíjban részesítették, 1963-ban a Fiatalok Stúdiójának tárlatán nyert díjat. 1966-ban Tornyai-plakettet, 1968-ban Koszta emlékérmet kapott. Az alföldi festészet realista hagyományai lírai-szürrealisztikus vonásokkal telítődnek képein. Az alföldi iskola hagyomány köréből kiinduló, műves érzékenységű festő, képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés szól hozzánk. (Mé, M.GY.: Műv.-1970/5) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben kapott díszítőfestő-diplomát az Iparművészeti Főiskolán, mesterei Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak. Tanulmányúton Ausztriában, Bulgáriában és Olaszországban járt. 1966 óta Hódmezővásárhelyen dolgozik. 1967-ben itt, 1968-ban Bécsben, 1972-ben a Műcsarnokban és Szegeden, 1973ben Wiesbadenben, 1974-ben Pécsett, 1975-ben Szófiában, 1976-ban a Csók Galériában, 1978-ban Veszprémben, 1980-ban a Csontváry Teremben, 1982-ben Sopronban jelentkezett nagyobb anyaggal. 1962-1965-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban Tornyai-plakettet, 1968-ban Koszta-érmet kapott; 1971-ben elnyerte Szeged város művészeti díját. - Az alföldi iskola hagyományköréből kiinduló, műves érzékenységű festő; képeiből nyugalom, harmónia, türelmes szépségkeresés és találás szól hozzánk. Részletgazdagon bontja ki az alföldi táj humanisztikus szépségeit, fedezi fel a hétköznapi tárgyak varázsát. Izgalmasan érdekes csendéletfestő és lényegretörő portréista.

[FKB555/Bp73/28] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Réti Mátyás (Tiszadob, 1922, Budapest, 2002) alkotása. Jelezve jobbra lent "Réti M." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Ho.: autográf írással Alföld és Réti Mátyás 1975 felirat. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. A hadifogság után előbb Papp Gyula nagymarosi szabadiskolájában, majd 1948-tól a Derkovits kollégiumban kezdte meg művészeti tanulmányait. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Domanovszky Endre, Kmetty János és Hincz Gyula voltak a mesterei, 1953-ban végzett. Egy ideig mint művészpedagógus működött, majd Olasz-, Spanyol- és Franciaországban, valamint a környező országokban tett tanulmányutat. Számos egyéni (Derkovits Terem, Csepel Galéria, Fényes Adolf Terem, Kőbánya, Fáklya Klub, Pápa, Nyíregyháza, Debrecen, Kaposvár, Tokaj, Gyöngyös, Fehérgyarmat, Békéscsaba, Tiszalök, Tiszadada, Mátraderecske, Törökbálint, Tiszaeszlár, Recsk, Sirok, Erdőtelek, Tiszadob, Hajdúnánás, stb.) és csoportos (Nemzeti Szalon, Csepel Galéria, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Baja) kiállításon szerepelt, külföldön is bemutatta munkáit. A fővárosi pedagógusok képzőművész stúdiójának alapítója, 1953-1963 között tagja volt. Általában a paraszti élet, a falu és a környező táj adta számára a művészi élményanyagot. Reális látásmódról tanúskodnak portréi, a természethez szorosan kötődő tájképei, csendéletei, a látványhoz fűződő kompozíciói. Tájképeire a sötét s világos színek ellentéte jellemző, olykor az alföldi festők sajátos arculatát fedezhetjük fel bennük. Általában a lírai hangvétel jellemezte. Friss gouache vázlatai a nagy alkotások ígéreteit rejtik magukban. Grafikai munkák is kerültek ki keze alól, linó- és fametszeteket is készített, melyek különösen szépekre sikerültek. Dózsa grafikai sorozata külön említést érdemel. Díjak: a Fővárosi Tanács II. díja; Szocialista kultúráért. 1985-ben 40 olajfestményét és 30 grafikáját adományozta szülőfalujának. Alkotásai jelen vannak a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban és vajai Vay Ádám Múzeumban. (Műv. 1965/6, MÉ, KMML) Magyar festők és grafikusok adattára 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula növendékeként. Egy ideig mind művész-pedagógus tevékenykedett. Tanulmányutakat tett a környező népi demokráciákban, valamint a Szovjetunióban, Franciaországban és Ausztriában. Önállóan 1964-ben jelentkezett először a Derkovits Teremben, amint az önálló kiállítások egész sora következett a fővárosban és vidéken. - Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot. Fő törekvése; minél kevesebb eszközzel minél többet visszaadni a látvány szépségéből. Linó- és fametszéssel is eredményesen foglalkozik. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. - Szij Rezső: Réti Mátyás festményei. Népszava, 1986. jún. 9. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak a mesterei. Egy ideig mint művészpedagógus működött, majd tanulmányutat tett több európai országban. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot. Reális látásmódról tanúskodnak portréi, a természethez szorosan kötődő tájképei, a látványhoz fűződő kompozíciói. Tájképeire a sötét és világos színek ellentéte jellemző, olykor az alföldi festők sajátos arculatát fedezhetjük fel bennük. Általában lírai hangvétel jellemző rá. Friss gouache vázlatai a nagy képek ígéreteit rejtik magukban. Linó- és fametszéssel is foglalkozik, melyek különösen szépek, sikerültek. (Műv.-1965/6, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban végzett. Tanárai Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula voltak. 1964-ben önálló kiállítása nyílt a Derkovits Teremben. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban kapott diplomát Kmetty János, Domanovszky Endre és Hincz Gyula növendékeként, s hosszú évekig művészpedagógusként dolgozott. Tanulmányutakat tett a környező népi demokráciákban, a Szovjetunióban, Franciaországban, Ausztriában, Olasz- és Görögországban. Önálló tárlattal 1964-ben jelentkezett először a Derkovits Teremben, ezt követően mintegy 40 bemutatója volt a fővárosban és vidéken. Az utóbbi években a Fényes Adolf Teremben (1975), a Csepel Galériában (1979), Békéscsabán (1980) és Salgótarjánban (1982) állított ki. - Általában a paraszti élet, a falu, a környező táj adja számára a művészi élményanyagot; fő törekvése: minél kevesebb eszközzel minél többet visszaadni a látvány értékeiből. Linó- és fametszéssel is foglalkozik.