Régi jelzett Rosenthal csibe pár

Eladási ár: 55 000 HUF

Leírás

[0Z313/VTR-2]
Hibátlan állapotú, talapzaton álló, jelzett régi szépen kidolgozott porcelán csibe, madár pár.

Hátul a talapzat peremén formatervező neve:
HIMMELSTOSS

Alján zöld koronás márkajelzés:
ROSENTHAL GERMANY KUNSTABTEILUNG SELB

Címkén felirat:
ROSENTHAL WELTMARKE DES PORZELLANS

Formaszám:
H476

Magasság: 7.5 cm
Szélesség: 7.5 cm
Hosszúság: 10.3 cm
Súly: 0.235 kg

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Márka: Rosenthal
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. február. 12.

(A műtárgyat eddig 786-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi jelzett Rosenthal csibe pár

[0Z313/VTR-2] Hibátlan állapotú, talapzaton álló, jelzett régi szépen kidolgozott porcelán csibe, madár pár. Hátul a talapzat peremén formatervező neve: HIMMELSTOSS Alján zöld koronás márkajelzés: ROSENTHAL GERMANY KUNSTABTEILUNG SELB Címkén felirat: ROSENTHAL WELTMARKE DES PORZELLANS Formaszám: H476 Magasság: 7.5 cm Szélesség: 7.5 cm Hosszúság: 10.3 cm Súly: 0.235 kg

További részletek
Jelzett: Igen
Márka: Rosenthal
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. február. 12.

(A műtárgyat eddig 786-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
55 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1E450/UZ-K] Hibátlan állapotú porcelán vintage Studio Linie szálváza. A tervezőre utaló arany-óarany-bronz díszítéssel, keleti pagodás, pávatollas, finom, apró dekoratív részletek jellemzik. Alján zöld koronás jelzés: ROSENTHAL STUDIO-LINIE GERMANY, Quatre couleurs Tervező: Björn Wiinblad Magasság: 26.5 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.269 kg Wiinblad a Rosenthal porceláncég fontos tervezője volt. A legnépszerűbb Rosenthal étkészlet, a Romance (Romanze) a Wiinblad tipikus dizájnja volt a hihetetlenül finom dekoratív részletek tekintetében. 1971-től egy éves karácsonyi emléktálcát is tervezett Rosenthal számára. Wiinblad kerámiadarabokat tervezett Nymolle dán po-nak is. 1954-ben Wiinblad elkezdett együttműködni a texasi Dallas-i vállalkozásokkal és szervezetekkel, majd az 1980-as években később üzletet működtetett a városban. Megbízásokat kapott a Dallasi Baletttől (jelmez- és díszlettervezés), a Dallasi Színház Központtól, Neiman Marcustól, a Hálaadás téren, valamint több projektet fejlesztő Trammell Crow-nak. A Dallas International Apparel Mart számára öt hatalmas Scheherazade kárpitot tervezett, ahol 1973-tól az épület 2004-es bezárásáig voltak kiállítva. [4] Wiinblad munkájának jellemzői a szeszélyes, kerek arcú emberek, homályosan 19. századi jelmezbe öltözve. Gyakran természetes elemek veszik körül őket: zsinórfonatok, virágkoszorúk és fantasztikus fák. Amikor Wiinblad színt alkalmazott, ezt nagyon biztosan tette. Színei telítettek és erősek - néha szinte pszichedelikusak -, és gyakran kiegészítik fém arannyal vagy ezüsttel. Forrás: Wikipedia
Rosenthal Studio Linie jelenetes aranyozott porcelán váza 26.5 cm
90 000 HUF
[1T504/Z040] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, szépen kidolgozott porcelán bohóc figura. Ritkán előforduló darab. Alján zöld koronás márkajelzés: ROSENTHAL SELB - BAVARIA Talapzaton formatervező neve: FRED. LIEBERMANN (Ferdinand Liebermann - Sculptor - szobrász, a Rosenthal legfontosabb, legnevesebb tervezője) Magasság: 15 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 0.205 kg   Ferdinand Liebermann Ferdinand Liebermann (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed. He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.Ferdinand Liebermann: Ferdinand Liebermann: (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed.r He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.
Régi Ferdinand Liebermann Rosenthal porcelán bohóc figura 15 cm
124 000 HUF