Régi patika üveg KAL. DICHROMIC.

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[X984/UZ-N]
Jó állapotú, dugós patika edény, üveg, gyógyszertári tégely.

A címer felirata negatív írással kicsiszolt felirat, vastagon felvitt fehér rétegből visszacsiszolták a rajta lévő feliratot.

Oldalán felirat:

KAL. DICHROMIC.

Magasság: 10 cm
Szélesség: 5.5 cm
 

Magassága 10 cm.
Átmérője 5,5 cm.
 

 

Tulajdonságok

Foglalkozás: patikus

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1140-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi patika üveg KAL. DICHROMIC.

[X984/UZ-N] Jó állapotú, dugós patika edény, üveg, gyógyszertári tégely. A címer felirata negatív írással kicsiszolt felirat, vastagon felvitt fehér rétegből visszacsiszolták a rajta lévő feliratot. Oldalán felirat: KAL. DICHROMIC. Magasság: 10 cm Szélesség: 5.5 cm   Magassága 10 cm. Átmérője 5,5 cm.    

További részletek
Foglalkozás: patikus

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1140-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1L188/X303] Régi szép állapotú, porcelán gyógyszertári tároló edény, patika tégely készlet, 23 darab. Fém fedélen felirat: BARCSAY KÁROLY GYÓGYTÁRA SZEGEDEN Alján mélynyomással: 200 (ml) Magasság: 9 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 6.515 kg   Magassága 19 cm, átmérője 7 cm. Súlya 437 g. A Barcsay dinasztia  Szeged városképi jelentőségű polgára dr. Barcsay István. Nemesi tartás, valamint kifogástalan modor jellemzi, nagy valószínűséggel dinasztikus alapokon. A család gyökérzete Barcsay Ákosig, Erdély egykori fejedelméig (1658–1660) is elér, így aztán nem meglepő, hogy a felmenők sorában többek között földbirtokosok, ispánok, magas rangú katonatisztek találhatóak. „A Barcsay család, pontosabban a Nagy-Barcsai família Erdély legrégibb családjai közül való, azonban Magyarországon, Bihar megyében is rendelkeztek földbirtokokkal. Erdélyben Hunyad megyében van a família ősfészke, jelesül Nagybarcsán, ahonnan a családnév is származik. A pestyéni és szálfai birtokrészeket első foglalási joggal bírták. Bírtuk. Címere a családnak egy nyíllal átlőtt kar, mely markában görbe kardot tart. E címer és a nemesi hagyomány ellenére a családnak soha nem volt armálisa, azaz a címert leíró oklevele” – mondja István bevezetésként. A család első ismert őse okmányilag igazolhatóan a XIII. század közepén élt Iwanche (más formában: Ivancheo, Joancha). Ezt követően a család származása jól levezethető. A Nagy-Barcsai Barcsay családnak (melyből a fejedelem származott) egyik ága 1702-ben a Bihar megyei Margitán és a vele szomszédos Klárafalván szerzett részbirtokot. Ebből az ágból született 1811-ben Barcsay István (1811–1892) ’48-as honvéd hadnagy, aki Debrecenben szolgált ügyészként, majd ugyanott városi tanácsnokként. Felesége Ivány Eszter (1820–1864) volt. Házasságukból öt gyermek származott, közöttük Károly, aki gyógyszerész lett, s ezzel dinasztiát alapított a dinasztián belül. Barcsay Károly Barcsay Károly senior (1841, Debrecen – 1913, Debrecen) iskoláit szülővárosában végezte. 1863-ban a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen gyógyszerészeti diplomát szerzett. Megvette az 1792-ban alapított nyíregyházi Arany Sas reáljogú gyógyszertárat, melynek 1875-ig volt tulajdonosa. 1875. március 27-én 28 000 forintért megvásárolta a Götz örökösöktől az 1812-ben alapított szegedi, Isteni Gondviselésről elnevezett reáljogú gyógyszertárat. Hamarosan a virilista polgárok listáján a harmadik helyre küzdötte fel magát. Az 1879-es árvíz alkalmával már az első napokban tagja volt annak a bizottságnak, mely a szükséges teendőkről intézkedett. Nevéhez fűződik a Szegedi Kerületi Betegsegélyező Pénztár felállítása, melynek elnökévé választották. Tagja volt a Nimród Vadásztársaságnak is. Szatymazon és annak környékén 55 holdon telepített szőlőt, ahol 280 fajta szőlőt termesztett. Itt kell megjegyeznünk, hogy Szeged város határa 1950-ig elnyúlt a mai Bács-Kiskun megye határvonaláig, s itt a filoxéravész (1875–1895) után kiterjedt szőlőbirtokok voltak. A Tiszától Átokházáig nyúló kelet-nyugati, valamint a Szatymaztól Horgosig terjedő észak-déli kiterjedésben 20 000 hektár szőlőt műveltek. A fajtanemesítés, illetve az oltványozás is gyakorlattá alakult. E magas szintű agrokultúrában vezérszerepet töltött be Barcsay Károly, aki nemes gyümölcsfáival sok díjat és elismerést szerzett. 1895 és 1905 között a Szatymazi Gazdakör elnöki tisztét töltötte be. Első felesége Pfannschmiedt Gizella (1846–1900) volt, akitől hét gyermeke született, köztük Károly, a későbbi gyógyszerész. Felesége halála után visszavonult, szegény sorsú családok számára alapítványt hozott létre, vagyonát szétosztotta, gyógyszertárát fia örökölte. Palicsra költözött és feleségül vette Markovszki Emmát (1874–1966), tőle két gyermek született. Debrecenben a Páterfia Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. Barcsay Károly junior (1875, Szeged – 1955, Szeged) iskoláit szülővárosában végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait. Gyakornoki idejét a neves budapesti Török gyógyszertárban töltötte. Gyógyszerészi diplomát 1900-ban nyert. Befejezve katonai szolgálatát tartalékos hadnagyként szerelt le. 1904-ben feleségül vette Hutter Juliannát (1880–1962). Károly nevű gyermeke korán elhunyt, István fia 1924-ben született. Élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki. Törvényhatósági bizottsági tag volt. „Fontos megjegyeznem, hogy a Szegedi Református Egyházban presbiteri tisztséget töltött be, és tagja volt a Kálvinista Körnek. Elnökének választotta a Szegedi Polgári Dalárda, örökös díszelnökévé a Szegedi Visszhang Dalkör” – emeli ki az utód. Barcsay Károly sokat tett Szeged sportéletének fejlesztéséért. Első elnöke volt a Szegedi Úszó Egyesületnek (SZUE – erről nevezték el a híd újszegedi lábánál lévő uszodát, a szegediek legendás találkozóhelyét, a vízilabda és az úszósport fellegvárát). A Szegedi Tornaegyesületnek és a Szegedi Evezős Klubnak elnöke, a Tisza Szegedi Evezős Egyletnek pedig pártoló tagja volt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Szeged-vidéki Kerületének vezetőségi tagjává választották.  A régi patika a Tisza Lajos körúton Forrás: https://nqv.hu/portre/a-barcsay-dinasztia/    
Antik BARCSAY SZEGED gyógyszertári porcelán patika tégely 23 darab
86 000 HUF