Sárdy Brutus : Dunaparti sétány 1927

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[1Z246/132]
Olaj karton festmény, hibátlan állapotú díszes ezüst keretben.

Datált jelzés balra lent:
SÁRDY BRUTUS
'927

A kép hátoldalán kiállítási címke, lásd fotó.

Magasság: 46.5 cm
Szélesség: 62 cm
Súly: 2.065 kg
Sárdy Brutus



[bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából




Sárdy Brutus


Született
1892. január 20.
Perlasz


Meghalt
1970. szeptember 28.(78 évesen)
Budapest


Nemzetisége
magyar


Stílusa
naturalista


Iskolái
Képzőművészeti Főiskola


Mestere(i)
Balló Ede
Zemplényi Tivadar




A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat.




Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor.



Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).


 



Tartalomjegyzék
  [elrejtés] 

1Munkássága

2Főbb művei

3Irodalom

4Jegyzetek

5Források

6További információk



 

Munkássága[szerkesztés]
1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3]

1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3]

1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva).

1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be.

1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4]

Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban.

Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3]

1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.



Sírja az óbudai temetőben.


Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6]

Főbb művei[szerkesztés]
A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7]


Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597)

Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417)

A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524)

Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946)

Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919)

Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410)

Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621)



www.wikipedia.hu

Tulajdonságok

Hordozó: karton
Jelzett: igen
Korszak: Modern (1901-1949)
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. február. 02.

(A műtárgyat eddig 72-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Sárdy Brutus : Dunaparti sétány 1927

[1Z246/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú díszes ezüst keretben. Datált jelzés balra lent: SÁRDY BRUTUS '927 A kép hátoldalán kiállítási címke, lásd fotó. Magasság: 46.5 cm Szélesség: 62 cm Súly: 2.065 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu

További részletek
Hordozó: karton
Jelzett: igen
Korszak: Modern (1901-1949)
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. február. 02.

(A műtárgyat eddig 72-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
155 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z857/143] Diópác papír festmény, üveglap mögött, hibátlan állapotú modern aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent: ORVOS ANDRÁS A mű címe balra lent: VÁC, LÁTKÉP Magasság: 18.2 cm Szélesség: 23.2 cm Súly: 0.315 kg Orvos András festő Születési hely: Békéscsaba Születési dátum: 1939 Honlap: http://orvosatelier.gsh.hu Kiállítások az adatbázisban:  Régi német gépek – mai magyar képek  Concerto - Balázs Imre, Gyémánt László, Jozefka Antal, Kiss Sándor Lajos, Koltai-Dietrich Gábor, Németh Árpád, Orvos András, Si  Fekete képek – Orvos András festőművész és Fekete István fotóművész kiállítása  Orvos András kiállítása  Arculatok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Székek és virágok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Portrék - Fekete István és Orvos András kiállítása  Orvos András festőművész kiállítása  Orvos András kiállítása Mesterei: Mokos József. 1958-1963: Magyar Iparművészeti Főiskola, textiltervező szak. Képzőművészeti tanulmányait Mokos József impresszionista festő szabadiskolájában kezdte. 1963-1977 között általános iskolai rajztanár. 1978-1986 között a budapesti Moholy-stúdió vezetője volt. Jelenleg Vácott él és dolgozik szabadfoglalkozású festőművészként. 1969-ben Párizsban járt. Rajzai egy időben rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalom-ban. Rendszeres résztvevője volt a Balatonboglári kápolnatárlatoknak. Festményei geometrikus szerkezetbe foglalt növénymotívumokra épülnek. Egy-egy részletet kinagyít, színben és plasztikában felfokozva jeleníti meg. 1986 óta tájképeit a Dunakanyar ihleti. Egyéni kiállítások 1973 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom (kat.) 1975 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Csepel Galéria, Budapest 1983 • Bástya Galéria, Budapest • Városi könyvtár, Vác 1995 • Esti Kornél Irodalmi Kávéház, Vác 2004 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2008 • Trió, Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat • Curia Galéria [Fekete Istvánnal], Vác 2009 • Trió, Újpest Galéria, Budapest • Görög Templom Kiállítóterem, Tragor Ignác Múzeum, Vác. Válogatott csoportos kiállítások Rendszeres szereplője volt a Pedagógus Képzőművészek Kiállításainak, ill. a váci tárlatoknak. 1965 • XII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1966 • XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1967 • Képzőművészeti Stúdió Kiállítása, Fáklya Klub, Budapest 1969 • No 1. csoport, József Attila Művelődési Központ 1970 • No 1 csoport, OEK, Pécs 1971 • No 1 csoport, Semmelweis Orvostudományi Egyetem • No 1 csoport, Állatkert oroszlánbarlangja • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár 1972 • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár • Fiatal budapesti művészek kiállítása, Ifjúsági Tribün Szalon, Újvidék 1973 • Kopernikusz emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Kápolna-műterem, Balatonboglár •Angyalföldi Képző- és Iparművészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1974 • XVII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1975 • XVIII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Békés megyei művészek kiállítása, Mala G., Zrenjanin (YU) 1978 • VI. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1979 • XXI. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1980 • X. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján • XXI. Nyári Tárlat, Szeged  Békéscsaba • Festészet, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest •Contemporary Hungarian Water Colors, Bankside Gallery, London • Nyitás I., Fészek Klub, Budapest 1983 • VIII. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger • I. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 30. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1984 • IX. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1985 • Ungarische Kunst, Staatliche Museum, Meiningen (Német Demokratikus Köztársaság) 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1989 • A feltámasztott mimézis, Görög templom, Vác 1992 • Kapolcsi Művészeti Napok, Kapolcs 1994 • Tisztelet Munkácsynak, XXVIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1995 • Múzsa, Nagymaros • MTV • Vác 1996 • Ex voto, Tragor Ignác Múzeum, Vác 1997 • No 1 csoport, Ernst Múzeum, Budapest Művek közgyűjteményekben Xantus János Múzeum, Győr. Irodalom MEZEI O.: ~ képei a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1972/3. FRANK J.: Műterem, ~nál, Élet és Irodalom, 1973. június 9. Nyomozás két szöveg értelmében, Művészet, 1973/6. SZAMOSI F.: ~ festményei, Fényes Adolf Terem, Új Tükör, 1979. február 4. MARKOVITS F.: Támadás a kápolna ellen, Holmi, 1991. január BOJÁR I. A.: Hol van ~?, Magyar Narancs, 1993. június 3. FRANK J.: No 1, Élet és Irodalom, 1997. július 18.  Balkon, 1997/7-9. Kopócsy Anna Forrás: artportal.hu
Orvos András: "Vác, látkép" 10 cm x 14,5 cm
38 000 HUF
[1Z856/060] Tollrajz papír kép, üveglap mögött, hibátlan állapotú piros - szürke keretben. Jelzés jobbra lent: ORVOS ANDRÁS A mű címe balra lent: VÁCZ ANNO Magasság: 22 cm Szélesség: 17 cm Súly: 0.25 kg Orvos András festő Születési hely: Békéscsaba Születési dátum: 1939 Honlap: http://orvosatelier.gsh.hu Kiállítások az adatbázisban:  Régi német gépek – mai magyar képek  Concerto - Balázs Imre, Gyémánt László, Jozefka Antal, Kiss Sándor Lajos, Koltai-Dietrich Gábor, Németh Árpád, Orvos András, Si  Fekete képek – Orvos András festőművész és Fekete István fotóművész kiállítása  Orvos András kiállítása  Arculatok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Székek és virágok - Bárdosi József és Orvos András kiállítása  Portrék - Fekete István és Orvos András kiállítása  Orvos András festőművész kiállítása  Orvos András kiállítása Mesterei: Mokos József. 1958-1963: Magyar Iparművészeti Főiskola, textiltervező szak. Képzőművészeti tanulmányait Mokos József impresszionista festő szabadiskolájában kezdte. 1963-1977 között általános iskolai rajztanár. 1978-1986 között a budapesti Moholy-stúdió vezetője volt. Jelenleg Vácott él és dolgozik szabadfoglalkozású festőművészként. 1969-ben Párizsban járt. Rajzai egy időben rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalom-ban. Rendszeres résztvevője volt a Balatonboglári kápolnatárlatoknak. Festményei geometrikus szerkezetbe foglalt növénymotívumokra épülnek. Egy-egy részletet kinagyít, színben és plasztikában felfokozva jeleníti meg. 1986 óta tájképeit a Dunakanyar ihleti. Egyéni kiállítások 1973 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Petőfi Sándor Művelődési Központ, Esztergom (kat.) 1975 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Csepel Galéria, Budapest 1983 • Bástya Galéria, Budapest • Városi könyvtár, Vác 1995 • Esti Kornél Irodalmi Kávéház, Vác 2004 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2008 • Trió, Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat • Curia Galéria [Fekete Istvánnal], Vác 2009 • Trió, Újpest Galéria, Budapest • Görög Templom Kiállítóterem, Tragor Ignác Múzeum, Vác. Válogatott csoportos kiállítások Rendszeres szereplője volt a Pedagógus Képzőművészek Kiállításainak, ill. a váci tárlatoknak. 1965 • XII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1966 • XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1967 • Képzőművészeti Stúdió Kiállítása, Fáklya Klub, Budapest 1969 • No 1. csoport, József Attila Művelődési Központ 1970 • No 1 csoport, OEK, Pécs 1971 • No 1 csoport, Semmelweis Orvostudományi Egyetem • No 1 csoport, Állatkert oroszlánbarlangja • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár 1972 • Balatonboglári kápolnatárlatok, Balatonboglár • Fiatal budapesti művészek kiállítása, Ifjúsági Tribün Szalon, Újvidék 1973 • Kopernikusz emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Kápolna-műterem, Balatonboglár •Angyalföldi Képző- és Iparművészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1974 • XVII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1975 • XVIII. Alföldi Tárlat, Békéscsaba • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Békés megyei művészek kiállítása, Mala G., Zrenjanin (YU) 1978 • VI. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1979 • XXI. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1980 • X. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján • XXI. Nyári Tárlat, Szeged  Békéscsaba • Festészet, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest •Contemporary Hungarian Water Colors, Bankside Gallery, London • Nyitás I., Fészek Klub, Budapest 1983 • VIII. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger • I. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 30. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1984 • IX. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger 1985 • Ungarische Kunst, Staatliche Museum, Meiningen (Német Demokratikus Köztársaság) 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1989 • A feltámasztott mimézis, Görög templom, Vác 1992 • Kapolcsi Művészeti Napok, Kapolcs 1994 • Tisztelet Munkácsynak, XXVIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1995 • Múzsa, Nagymaros • MTV • Vác 1996 • Ex voto, Tragor Ignác Múzeum, Vác 1997 • No 1 csoport, Ernst Múzeum, Budapest Művek közgyűjteményekben Xantus János Múzeum, Győr. Irodalom MEZEI O.: ~ képei a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1972/3. FRANK J.: Műterem, ~nál, Élet és Irodalom, 1973. június 9. Nyomozás két szöveg értelmében, Művészet, 1973/6. SZAMOSI F.: ~ festményei, Fényes Adolf Terem, Új Tükör, 1979. február 4. MARKOVITS F.: Támadás a kápolna ellen, Holmi, 1991. január BOJÁR I. A.: Hol van ~?, Magyar Narancs, 1993. június 3. FRANK J.: No 1, Élet és Irodalom, 1997. július 18.  Balkon, 1997/7-9. Kopócsy Anna Forrás: artportal.hu
Orvos András : "Vácz anno" - tollrajz 14 cm x 8,5 cm
38 000 HUF
[1Z855/053] Jelzett papír ceruzarajz, női portré, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent : SZABÓ VLADIMIR Hátoldalán tollas kézírás: NÓGRÁDI NÉPVISELET EREDETI GRAFIKA SZABÓ VLADIMÍR ALÁÍRÁSÁVAL Magasság: 35 cm Szélesség: 26.7 cm Súly: 0.595 kg Szabó Vladimir festő, grafikus Születési hely: Balassagyarmat Születési dátum: 1905 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Szabó Vladimír kiállítása  Három generáció mestergrafikusai: Artner M., Gross A., Gyulai L., Hincz Gy., Kass J., Orosz I., Reich K., Szabó V., Szalay L., T  Szabó Vladimir: A kőfaragó kertje  Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János, Benkhard Ágost. 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei 1924-1930 között: Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János; 1935-1937 között Benkhard Ágost. 1933: Szinyei Társaság grafikai díja; 1948: Kiváló Munkás [könyvillusztrációs díj]; 1953, 1954: Munkácsy-díj; 1972: III. Egri Akvarell Biennálé Művészeti Alap díja; Dózsa emlékkiállítás díja; Szinyei Társaság grafikai díja; 1974: érdemes művész; 1975: Munka Érdemrend arany fokozata; 1976: Magyar Nemzeti Galéria Zichy-kiállítás díja; 1980: kiváló művész. Sikeres pályakezdése ellenére felfüggesztette művészeti tanulmányait, az orvosi egyetemen tanult. 1930-1934: római ösztöndíjas. 1949-től rendszeresen részt vett az országos festészeti és grafikai tárlatokon, 1950-1968 között a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon. Az 50-es évektől önálló kiállítására hosszú időn át nem került sor. 1959-1961 között Franciaországban élt. Életműve nagyobbik részét grafikák, kisebbik hányadát festmények alkotják, festői és rajzolói munkálkodása egymástól elválaszthatatlan. Festészete tematikus, az avantgárd irányzatoktól függetlenül bontakozott ki; Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar művészetének szellemi örököse, látásmódjuk eredeti hangú megújítója. A századforduló szecessziós művészetét naiv realista, szürrealista jegyekkel elegyítette, színélménye posztimpresszionista; rajzai a manierizmus formakincsét őrzik. Kedvenc témái, ismétlődő figurái sokféle változatban és eltérő szerepben jelennek meg, jelképpé nőnek. Képi nyelvezetét finom, aprólékos rajzosság, részletező előadásmód, élénk fantázia és meseszerűség, árnyalt lélektani érzék, valamint a humor és a groteszk megjelenítés iránti vonzalom jellemzi. A 30-as évek elején a "Római Iskola" növendékeként halászképeket festett. Életképein természetelvű látásmód, tárgyilagos ember- és tájábrázolás, mediterrán hangulataiban atmoszférateremtő erő uralkodik. (E korszak alkotásai a háború alatt javarészt megsemmisültek, köztük Ünnep c. korai fő műve is.) A víz motívum az emlékezés megtartó költőiségével tért vissza a 60-as évektől (Emlékezés tava, 1966). Pályája indulásától a könyvillusztráció művészeti tevékenysége körébe tartozott. A Híd c. folyóirat illusztrátora, Krúdy, Kormos István, Nagy Lajos, Tersánszky stb. műveinek realisztikus vagy éppen álomszerű képi tolmácsolója; párizsi évei alatt Balzac, Dumas, Flaubert, Maupassant könyveihez is készített címlapterveket. 1945 után történelmi témájú festményciklusain a magyar múlt sorsdöntő eseményeit, kiemelkedő alakjait, hőseit idézte meg (Dózsa, Zrínyi). A sokfigurás, narratív realizmussal megfestett történelmi témák mellett vidéki jelenetek, a kisemberek világa is festői tárggyá emelkedett. Az életmű utolsó évtizedeinek művészetét expresszív-szürreális fantáziavilág, szín- és formagazdagság, költői festőiség jellemzi (Komédiások falun). Különös képi világában meghökkentő, a múlt világát idéző figurák jelennek meg. Rajzain és festményein ugyanazon motívumkörök térnek vissza az ízes elbeszélőkedv keretében: állat- és embervilág (lovak, macskák, leány, meztelen női testek, öreg pár); az emlékezet tárgyi-természeti kellékei: az érintetlen természet, vizek, hegyek, csodavárosok, templomok, régiségbolt; a tömérdek figurát felvonultató ünnepségek vándor komédiásokkal, cirkuszosokkal. A torz, groteszk iránti hajlamáról tanúskodnak az emberi gyengeségeket kifigurázó, de megbocsátó képei. Kiváló kompozíciós készségét, egyszerűsítő formaképzését jelzi kifejező vonalvezetése; a papír síkját egyenletesen tölti meg, a részletek gazdagon burjánzanak, nagyobb egységeket alkotnak. Technikája Czóbel Bélával és Marc Chagall-lal rokonítja. Fürdősorozatában a fürdés mint a megtisztulás, az újjászületés allegóriája szerepel. Képei jelentős részén, önironikus ábrázolásban - a mester vonásai az arcon jól felismerhetők - maga a festő is feltűnik: magányosan vagy modelljével, kintornásként, idős emberként. Szintén gyakoriak a műteremrészletek, az égre nyitott ablakok, amelyek kozmikus távlatokat sejtetnek. Maga teremtette mitologikus világában a valóság és az elképzelt eggyé válik: álomvilága sem mentes a rémálmoktól, gúnyos álomlátomásoktól, keserű iróniától. Az idilli, szinte édeni hangulatokat fanyar ízekkel köríti, az eszményi tájakban már ott az illúziók felszámolása. Egyéni kiállítások 1960 • Salon des Independants, Párizs 1969 • Képcsarnok, Szeged 1974 • Vác • Amszterdam • Csók Galéria, Budapest 1977 • Műcsarnok, Győr • Csontváry Terem, Pécs • József Attila Könyvtár, Miskolc 1981 • Csepel • Kőszeg 1985 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat (kat.) 1987 • Soproni Festőterem • Kastélyszálló, Szirák 1998 • ~ emlékkiállítás, Városház Galéria, Vác. Válogatott csoportos kiállítások 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 • Tavaszi Tárlat, Salgótarján 1961 • I. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Új magyar festészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Krúdy illusztrátorai, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 1971 • Dürer-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 • III. Országos Akvarell Biennálé, Eger • Dózsa-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1976 • Zichy-emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Kisplasztikák és grafikák, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977 • Magyar művészet 1945-1949, Csók Képtár, Székesfehérvár • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest 1984 • Artotéka, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár X. ker-i fiókkönyvtára, Budapest 1986 • Nyári Tárlat, Debrecen. Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Modern Képtár, Róma Szépművészeti Múzeum, Budapest. Irodalom POGÁNY Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1947 SOLYMÁR I.: Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972 FÉJA G.: Vallomás ~ről, Tiszatáj, 1974/2. MIKLÓS P.: ~ről, Jelenkor, 1974/2. SZABADOS Á.: ~, Művészet, 1974/4. FRANK J.: ~ [rajzai és rézkarcai, előszó], Budapest, 1976 A "Mai magyar művészet" sorozatról, Művészet, 1976/3. NAGY Z.: Program és megvalósulás az ötvenes évek művészetében, Művészet, 1982/3. CSAPÓ GY.: Közelképek, Budapest, 1983. SZABÓ GY.: ~ rajzai (vál. művek., bev.), Békéscsaba, 1984 RÉTI Z.: ~ kiállításának megnyitóján, Palócföld, 1986/2.  ~ grafikái, Kortárs, 1986/2. CSAPÓ GY.: A művész teremtsen harmóniát. Beszélgetés ~ral, Tükör, 1977. július 3. PÁTZAY M.: Nem múlhat el az ifjúság. ~ művészetéről, Művészet, 1986/3. KRATOCHWILL M.: ~, Budapest, 1987 Film Üzenet egy papírhajón (portréfilm), MTV, 1975. Balázs Sándor Forrás: www.artportal.hu
Szabó Vladimír: "Nógrádi népviselet" - ceruzarajz 25 cm x 17 cm
42 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1Z242/133] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú aranyozott blondel keretben. Datált jelzés jobbra lent: SÁRDY BRUTUS '927 A kép hátoldalán kiállítási címke maradvány: 1930 ŐSZI KIÁLLÍTÁS Magasság: 48 cm Szélesség: 56.5 cm Súly: 2.825 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Hegyoldal ősszel 1927 (Szerepelt az 1930-as őszi tárlaton.)
155 000 HUF