[FKB308/Bp72/505]
A kép mérete: 27,5 x 18 cm keret nélkül.
Készült: Tus, Papír
A kép Sáros András Miklós (Höchstadt an der Aisch, 1945) alkotása.
Jelezve hátul lent "Sáros András Mi"
A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1968-ban végzett a főiskola sokszorosító-grafikai szakán Ék Sándor és Fónyi Géza növendékeként. 1966 óta kiállító művész, eddig mintegy 15 egyéni kiállítása volt, a legfontosabban a Ferencvárosi Pincetárlaton (1969), Vácott (1974), Szolnokon (1976), Hódmezővásárhelyen (1978), a Helikon Galériában (1980), Miskolcon (1982), továbbá Helsinkiben (1981). 1975-1978-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 10 különböző kiállítási és pályázati díj tulajdonosa, a trieszti tudományos-fantasztikus világkiállítás (1972) kitüntetettje. - Elsősorban a rézkarcot és a litográfiát műveli, érdeklődésének középpontjában az ember, az élő dolgok s a képben kifejezhető társadalmi és lélektani problémák állnak. Stílusa az újrealizmus szenvtelen éleslátásának, pátosztalan előadásmódjának jegyében fogant. Munkáit gyakorta irodalmi élmények ihletik.

Magyar festők és grafikusok adattára
1968-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai tanszakán Ék Sándor és Fónyi Géza növendékeként. 1966 óta kiállító művész, 1969-ben a Ferencvárosi Pincetárlatban, 1970-ben Jászberényben, 1972-ben Tokajban, 1974-ben Vácott és Dunakeszin jelentkezett önálló kiállítással. 1972-ben díjat nyert a trieszti tudományos-fantasztikus világkiállításon. - Elsősorban a rézkarcot és a litográfiát műveli, érdeklődésének középpontjában az ember, az élő dolgok s a képben kifejezhető társadalmi és lélektani problémák állnak. Stílusa az újrealizmus szenvtelen éleslátásának, őszinte, pátosztalan előadásmódjának jegyében fogant. Művészi munkásságát 1983-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Sinkovits Péter: Hétköznapi reneszánsz. Beszélgetés Sáros András Miklóssal. Művészet, 1985. 10.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika tanszakán Ék Sándor és Fónyi Géza tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően műhelymunkára lehetőséget a Fatal Művészek Stúdiója biztosított. Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1966 óta számos hazai és külhoni kiállításon szerepelt. 1972-ben díjat nyert a Trieszti Tudományos-Fantasztikus Világkiállításon. Főleg a rézkarcot és a litográfiát műveli. Érdeklődésének középpontjában az ember és a képekben kifejezhető társadalmi és lélektani problémák állnak. Stílusa az új realizmus szenvtelen éleslátásának, őszinte, pátosztalan előadásmódjának jegyében fogant. 1983-ban Munkácsy-díjat kapott. 1989-ben az Eötvös József Alapítvány 12 havi ösztöndíját, és a Neufeld Anna Alapítvány díját kapta meg. (MÉ, GM, S. P.: Műv.-1985/10)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Grafikus. 1963-1968 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika tanszakán Ék Sándor és Fónyi Géza növendéke volt. A főiskola elvégzését követően műhelymunkára lehetőséget a Fiatal Művészek Stúdiója biztosított. 1966 óta számos egyéni (Ferencvárosi Pincetárlat, Stúdió Galéria, Helikon Galéria, Kossuth Klub, Józsefvárosi Galéria, Balassi Galéria, Újpest Galéria, Jászberény, Tokaj, Zebegény, Vác, Nyírbátor, Szolnok, Vásárosnamény, Hajdúszoboszló, Hódmezővásárhely, Miskolc, Szentendre, Martfű, Helsinki, Hamburg) és csoportos (Óbuda Galéria, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Ludwig Múzeum, Szentendre, Sopron, Kecskemét, Vác, Pécs, Győr, Pozsony, Besztercebánya, Dunaszerdahely, Szabadka, Brescia, Stockholm, München, Stuttgart, Berlin, Duisburg, Fredrikstadt, Ankara, Párizs, Saint Etienne, Isztambul, stb.) bemutatón szerepelt. 1972-81 között rendszeresen részt vett a PKS éves tárlatain, 1972-79 között a szolnoki tárlatokon, 1973-76 között a Váci Műhely kiállításain, 1972-80 között a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, 1973-2000 között a miskolci Országos Grafikai Biennálékon. 1992-től tagja a Magyar Grafikusok Szövetségének. Számos művészeti díjjal jutalmazták itthon és külföldön, többek között 1983-ban a Munkácsy-díjat nyerte el. Főként ceruzarajzokat, litográfiákat, többszínnyomású aquatintákat és rézkarcokat készít. Érdeklődésének központjában az ember, s a képekben kifejezhető társadalmi és lélektani problémák állnak. Stílusa az új realizmus szenvtelen éleslátásának, őszinte, pátosztalan előadásmódjának jegyében fogant. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, több vidéki képtár, valamint Drezdában a Kupferstichkabinett és a Kuopio-i Városi Gyűjtemény. (M. L.: Műv. 1976/10, MÉ, P. G.: Műv. 1981/2, K. E.: Műv. 1981/2, GM, S. P. Műv. 1985/10)

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1963-68: MKF, mesterei: Fónyi Géza, Ék Sándor. Eurocon I. tudományos-fantasztikus kiállítás magyar díja, Trieszt; 1974: FKS-kiállítás, Fővárosi Tanács díja; 1975-78: Derkovits-ösztöndíj; 1983: Munkácsy-díj; 1985: XIII. Orsz. Grafikai B., Helsinki pályázatának I. díja, Miskolc; 1987: Nközi Festészeti és Grafikai Triennálé díja, Hanoi; 1989: Neufeld Anna-díj; az Eötvös J. Alapítvány egy éves ösztöndíja. 1992-től az MGSZ tagja. A rajzot - elsősorban ceruzarajzok - ujjlenyomatnak, a nyomtatott grafikát - főként többszínnyomású aquatinta és litográfia - több példányos eredeti műnek tekinti. A fegyelmezettség és a részletgazdagság, a látvány elemeivel szabadon gazdálkodó, gyakran talányos, gunyoros vagy csak a kiválasztott téma dokumentatív feldolgozásával megoldott képek jellemzik munkásságát. Törekvéseinek fontos eszköze a fotószerű ábrázolásmód, amely a közvetlen rögzítés szándékát és a valóságosság hitelesítését szolgálja; a filmművészet hatásaként értelmezhető az a fázisokban, ellenpontokban való gondolkodás, amely munkássága első időszakát jellemezte. Pályájának korábbi szakaszát egyszerre jellemzik társadalmi és természeti meghatározottságot egyaránt érzékeltető művek, míg későbbi munkái közül számos kiindulópontját csendéletek, portrék vagy tájképek jelentik. A valóság elemeit gyakran változtatás nélkül veszi át, fontosságuk, képi jelentésük hangsúlyozása érdekében egy-egy motívum arányait megváltoztatja, vagy a körülötte lévő tér kiürítésével, a motívum egészének megvágásával, vagy jellegzetes körkompozíció kialakításával formálja át a látvány kínálta képet.
Ek: 1969: Ferencvárosi Pincet.; 1970: Déryné Műv. Közp., Jászberény; 1972: Görög templom kt., Tokaj; 1974: Vak Bottyán M., Vác; 1975-76: Vándorkiállítás, Nyírbátor; Nagykálló; Vásárosnamény; Szolnok; Martfű; 1976: Szigligeti Színház, Szolnok; 1977: Mini G., Zebegény; Stúdió G.; 1978: Műv. Közp., Hajdúszoboszló; Medgyessy T., Hmvhely; 1979: Szőnyi T. Kórház, Vác; 1980: Helikon G.; Híradástechnikai Anyagok Gyára, Vác; 1981: Madách G., Vác; Magyar Kultúra H., Helsinki; 1982: József A. Kvtár, Miskolc; 1983: Atelier Mensch G., Hamburg; 1985: Kossuth Klub; 1987: Derkovits Műv. Közp., Leninváros; 1988: Újpest G.; 1989: Városi Kvtár, Jászberény; Katona L. Kvtár, Vác; 1995: Balassi G.; 1998: Vincze Papírmerítő Műhely, Szentendre; MOL G., Szolnok; 1999: Józsefvárosi G.
Vcsk: 1972: EUROCON I. Tudományos Fantasztikus Művészeti Bemutató, Trieszt; 1972-81: FKS éves kiállítása; 1972-79: Szolnoki Tárlatok; 1972-80: XIX-27. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1973-76: XIX-XXVII. Váci Műhely kiállítások; 1973-2000: VII-XX. Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1975: Vác 900 éves, Madách I. Műv. Közp., Vác; 1976: Intergrafik '76, Berlin; 1977: FKS, Duisburg; Hat magyar művész, Fredrikstad; Olesund; Baerum; Sandefjord; 1978: FKS, Grand Palais, Párizs; 7. Nközi Nyomat B., Krakkó; Intergrafia '78, Katowice; 1979: FKS, Isztambul; 1980: Wilhelmshaven; 5. Norvég Nközi Nyomat B., Fredrichstad; Saint Etienne; Berlin; 33. Művészeti Fesztivál, Sopot; Tendenciák 1970-80. 1. Új művészet 1970-ben, Óbuda G.; 1981: Prága; 1982: Szocigrafika, Óbuda G.; Magyar Kulturális Napok, Offenburg; 1983: Stuttgart; 1984: Sokszorosított grafikák, festett szobrok, Generalart Studió, Berlin; Huskvarna; Stockholm; 1986: 40 alkotó év, Műcsarnok; Ázsia-Európa Művészeti B., Ankara; 1987: Kortárs rajz '87, Csontváry G.; Kortárs magyar művészet, Műcsarnok; Nközi Festészeti és Grafikai B., Hanoi; München; Moszkva; Jeruzsálem; Tel Aviv; Intergrafik '87, Berlin; 1988: Brescia; 5. Nközi Nyomat B., Várna; 1990: 11. Nközi Fametszetb., Pozsony; 1991: Grafikai Műtermek; Csontváry T., Pécs; 1993: II. Nközi Grafikai B., Győr; Variációk a Pop Art-ra - Fejezetek a magyar képzőművészetből, Ernst M.; Tübingen; Glinde; 1994: Derkovits-ösztöndíjasok 1955-93, SZK, Szhely; Pozsony; 1995: 100 éves a mozi, Kortárs Művészeti M./Ludwig M.; KMG, Dunaszerdahely; 1997: Kecskeméti litográfiák 1963-73, Kecskeméti Képtár; Szabadka; SG BB, Besztercebánya; 1998: Belső rajz, Nádor G.; De Molenberg, Groenlo (NL); 1999: Távlatok, Soproni Festőh., Sopron; 2000: Huntenkunst, Doerinchem (NL).
Mk: Damjanich J. M., Szolnok; Ferenczy M., Szentendre; JPM, Pécs; Katona J. M., Kecskemét; Katona L. Kvtár, Vác; Kupferstichkabinett, Drezda; Miskolci G., Miskolc; MNG; Nógrádi Történeti M., Salgótarján; Tragor I. M., Vác; Városi Gyűjt., Kuopio; Xantus J. M., Győr.
Irod.: Menyhárt L.: A vágás dialektikája - Sáros András Miklós "hírei", MŰV, 1976/10.; Frank J.: Sáros András Miklós, NHQ, XIX, 70., 1978; Nagy L.: Bemutatjuk Sáros András Miklóst, in: Adok nektek aranyvesszőt - összegyűjtött prózai írások, Bp., 1979; Bakos K.: Portrégaléria tükörrel - Sáros András Miklós kiállítása a Helikon Galériában, Mozgó Világ, 1981/1.; Krunák E.: Új tendenciák a 70-es évek grafikájában, MŰV, 1981/2.; Pataki G.: Sáros András Miklós, MŰV, 1981/2; P. Szabó E.: Vigyázz! - Kész! - Rajz!, MŰV, 1983/12.; Sinkovits P.: Hétköznapi reneszánsz - Beszélgetés Sáros András Miklóssal, MŰV, 1985/10.; Bakonyvári M. Á.: Diszharmónia - Sáros András Miklós kiállítása, MŰV, 1989/4.; Alexa K.: Van az út..., Hitel, 1992/7. (P. Sz. E.)