Rajta felirat:
SOLTZ VILMOS 1833-1901
ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET
MCMLXVII
Gravírozva:
40 ÉVES TAGSÁGÉRT
ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK
Súly: 0.29 kg
Sóltz Vilmos
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Sóltz Vilmos
Született
1833. december 8.[1][2]
Svedlér
Elhunyt
1901. október 12. (67 évesen)[1][2]
Budapest
Foglalkozása
feltaláló
Sírhely
Fiumei Úti Sírkert
Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.
Pályafutása
1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött.
Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája.
Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki.
Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.
Kitüntetései, címei, tisztségei
III. osztályú Vaskorona–rend
Magyar királyi bányafőtanácsos
az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja
Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja
Találmányai
Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék;
Sóltz–féle acélpest;
Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.
Forrás: wikipédia
Tulajdonságok
Anyag:
Bronz
vásárlási információk
Feltöltve:
2022. február. 09.
(A műtárgyat eddig 310-en nézték meg.)
Eladó:
( értékelés)
Átvétel:
futárszolgálat személyes átvét
Fizetés:
PayPal Átutalás Utánvét
Soltz Vilmos bányász bronzplakett díszdobozban 1967
[1H914/X033]
Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban.
Rajta felirat:
SOLTZ VILMOS 1833-1901
ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET
MCMLXVII
Gravírozva:
40 ÉVES TAGSÁGÉRT
ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK
Súly: 0.29 kg
Sóltz Vilmos
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Sóltz Vilmos
Született
1833. december 8.[1][2]
Svedlér
Elhunyt
1901. október 12. (67 évesen)[1][2]
Budapest
Foglalkozása
feltaláló
Sírhely
Fiumei Úti Sírkert
Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.
Pályafutása
1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött.
Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája.
Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki.
Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.
Kitüntetései, címei, tisztségei
III. osztályú Vaskorona–rend
Magyar királyi bányafőtanácsos
az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja
Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja
Találmányai
Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék;
Sóltz–féle acélpest;
Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.
Forrás: wikipédia
