[FK2417/FL-1] A kép mérete: 55 x 90 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Thuróczy Zoltán (Budapest, 1935) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Thuróczky" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép hátulján a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1953-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanárképző szakán részesült képzésben. 1954-ben, amikor megszűnt a tanárképzés a főiskolán, a fővárosi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait. 1956-ban az egri Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Pap Gyula, Hincz Gyula, Jakuba János és Bíró Lajos voltak a mesterei. A forradalomban való részvétele végett börtönbüntetést szenvedett. 1960-től szabadfoglalkozású képzőművész. A '70-es évek óta szerepel kiállításokon (Ernst Múzeum, Nagy Balogh Terem, Budafok, Törökszentmiklós, Kölesd, Sárospatak, Nagytétény, Békéscsaba). 1960-70 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja, 1974-97 között a budafoki Mészáros László képzőművészeti kör festőtanáraként és vezetőségi tagjaként működött. Képeinek esztétikai minősége napjaink természeti s emberi jelenségeiből táplálkozik. Élményeit vonzó festőiséggel és a látottak lényeges vonásaira összpontosítva adja elő. Alkotásait markáns festőiség, konstruktivizmusba hajló formanyelv, dekoratív megjelenítés jellemzi. Képeit megtaláljuk a MÁV Kórházban és a MAHART Hajózási Rt. gyűjteményében. (Tasnádi András adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János növendéke volt. A 70-es évek óta szerepel kiállításokon. Képeinek esztétikai minősége napjaink természeti és emberi jelenségeiből táplálkozik. Élményeit vonzó festőiséggel, a látottak lényeges vonásaira összpontosítva adja elő. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolát Jakuba János növendékeként végezte el. A hetvenes évek óta kiállító művész, munkáival csoportos rendezvényeken, tematikus kiállításokon jelentkezik. - Képeinek esztétikai minősége napjaink természeti és emberi jelenségeiből táplálkozik. Élményeit vonzó festőiséggel, a látottak lényeges vonásaira összpontosítva adja elő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Jakuba János növendékeként az egri tanárképző főiskolán tanult. A hetvenes évek óta szerepel a kiállítási életben, jelenleg szakkörvezető Nagytétényben. - Képeinek esztétikai minősége napjaink természeti és emberi jelenségeiből táplálkozik; munkáit markáns festőiséggel, a konstruktivizmus felé hajló formanyelven, dekoratív igénnyel adja elő.

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3337/Bp404/1] A kép mérete: 80 x 51 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Sarkantyu Simon (Pincehely, 1921, Budapest, 1989) alkotása. Jelezve Balra lent "Sarkantyú" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1941-1944 között Rudnay Gyula növendékeként tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1946-ban fejezte be stúdiumait a Derkovits Kollégiumban. 1947-53 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, illetve Budapesten. 1960-81 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa-, majd docenseként tevékenykedett. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. Budapesten működött. Számos egyéni tárlaton szerepelt (Csók Galéria, Csontváry Terem, Dombóvár, Kölesd, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szombathely, stb.). 1950-től rendszeresen jelen volt a magyar művészet hazai és külhoni csoportos rendezvényein (VElencei Biennále, Párizs Antwerpen, Prága, Stockholm, kisázsiai országok, Tokió, Moszkva, stb.). A Kilencek egyik alapító tagja és tárlataik aktív résztvevője volt. Sarkantyu festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, viszont az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, illetve az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, melyeknek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Díjak: 1956-59 között Derkovits-ösztöndíj; 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díj; Prix d''Honneur, Salon Populistae, Párizs; MAOE-nívódíj. Sarkantyu művelője volt a murális műfajoknak is, több pannót a szekkót készített. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a miskolci képtár és a szekszárdi Wosinszky M. Múzeum. (K.Gy.: Műv. 1984/4, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Rudnay Gyula növendékeként végzett a főiskolán, 1960 óta ugyanitt docens. Tanulmányúton járt több népi demokratikus országba, a Szovjetunióban is, valamint Olasz- és Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Ausztriában. 1950 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, kiállított többek között az 1962-es Velencei Biennálén, Párizsban, Moszkvában, Antwerpenben, Varsóban, Prágában, Szófiában, a kisázsiai országokban, Stockholmban és Tokióban. Önálló tárlatai voltak Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (1959) és a Csók Galériában (1974), Nagykanizsán (1969), Szegeden (1970) és Szekszárdon (1972). A Kilencek alapító tagja és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat valamint a Miskolci Ország Kiállítás nagydíját. - Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: a summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak, több pannót, szekkót készített középületek számára. (Házasságkötőterem, Szekszárd; Madách Színház, Budapest; MSZMP székház, Gödöllő stb.) - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Rudnay Gyula növendékeként végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1960 óta ugyanitt docensként működött. Tanulmányúton járt több európai országban. 1950-től szerepel hazai és külhoni tárlatakon (Velencei Biennálé-1962, Párizs, Antwerpen, Prága, kisázsiai országok, Stockholm, Tokió, Moszkva, stb.). A KILENCEK alapító tagja és kiállításaik aktív résztvevője. 1956-59 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1960-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban Párizsban elnyerte a Salon Populiste Prix d'Honneur-jét. Korszerűsége formanyelvében is megmutatkozik: summázó előadás döntő stílusjegyévé vált. Művelője a murális műfajoknak is, több pannót és szekkót készített (Szekszárdi Házasságkötőterem, bp.-i Madách Színház). (ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1941-44 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. 1960 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. Történelmi festményeket, tájképeket, csendéleteket fest, stílusára Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott. 1958-ban Párizsban a Salon Populiste-ben kiállított műveivel díjat nyert. 1959-ben gyűjt. kiállításon mutatta be újabb képeit. 1960-ban a Velencei Biennalén vett részt. Sgraffitóját Oroszlányban, két nagyméretű pannóját a bp.-i Madách Színházban helyezték el.

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FK2661/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Papp Gábor (Komáromszentpéter, 1936) alkotása. Jelezve Balra lent "Papp G" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Pór Bertalan tanítványa volt. 1960-ban végzett. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Számos európai országban járt tanulmányúton. Több kiállításon mutatta be munkáit. Egyéni tárlata volt többet között Pécsett, Budapesten, Münchenben, Szófiában, stb. 1960-tól vesz részt országos kiállításokon Budapesten és vidéken, a Fiatal Művészek Stúdiója tárlatain, külhoni magyar rendezvényeken (Amszterdam, Párizs, Moszkva, stb.). Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel itthoni és külhoni élményeit. Erőssége a tájkép és a csendélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. A Hadtörténeti Múzeumban és a szolnoki Damjanich János Múzeumban kaptak helyet művei. (Heitler László-Wehner Tibor adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Pór Bertalan tanítványa volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Több kiállításon mutatta be műveit. Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel hazai és külföldi élményeit. Erőssége a tájkép és a csendélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1960-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Pap Gyula és Pór Bertalan osztályán. Tanulmányúton megfordult Olasz-, Francia- és Spanyolországban, Ausztriában és a szomszédos államokban. Egyéni kiállítása 1977-ben Pécsett volt. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. - Konstruktív szerkesztésű dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza föl hazai és külföldi benyomásait. Erőssége a tájkép és a csöndélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok, Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1960-ban kapott diplomát Pór Bertalan és Papp Gyula növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz-, Francia- és Spanyolországban, megfordult Jugoszláviában, Ausztriában és a környező szocialista országokban. Egyéni kiállítása 1977-ben Pécsett volt; egyes művei eljutottak Szófiába, Prágába és Moszkvába. 1966-1969-ben Derkovits-ösztöndíjas volt. - Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel hazai és külföldi benyomásait. Erőssége a tájkép és a csendéleti kompozíció; expresszív szemlélete olykor drámai színezettel, a tapasztalati valóság mélyebb rétegeinek festői megjelenítésével bővül ki. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1954-60: MKF, mesterei: Pór Bertalan, Pap Gyula. 1966-69: Derkovits-ösztöndíj. Képei egyik csoportján a természeti témákat erőteljes színekkel rendezi szilárd hatású kompozícióba, másikon az elvonatkoztatás útján tovább haladva mélyebb összefüggéseik föltárására törekszik. Előbbiek az expresszionizmus, utóbbiak a lírai absztrakció körébe sorolhatók. Mindkettőt a széles fölrakású festék változatos anyaghatásainak következetes alkalmazása jellemzi. Egyéni kiállítása volt többet között Pécsett (1977), Bp-en, Szófiában, Münchenben, Garmisch-Partenkirchenben. 1960-tól vesz részt országos kiállításokon Bp.-en és vidéken, az FMS tárlatain, külföldi magyar kiállításokon (Amszterdam, Moszkva, Párizs). Ek: 1977: Úti képek, Képcsarnok, Pécs; 1984: Színyei Merse T., Szekszárd. Mk: Damjanic J. M., Szolnok; Hadtörténeti M.; MNG. Km: mozaik (1962, Bfüred). (HE.L.-W.T.)

[FK2658/Z086] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Somos Miklós (Miskolc, 1933) alkotása. Jelezve Balra lent "Somos" A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1951-57 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza tanítványa volt. A '60-as és a '70-es években rendszeresen dolgozott Zsenyén. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1950-es évektől vesz részt országos tárlatokon. Kortárs magyar művészet külföldi seregszemléin is bemutatták munkáit. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi műveit. Munkaábrázolásainál, tájképeinél, aktjainál, képmásainál túllép a valóság egyedi jelein. 1963-ban Hódmezővásárhelyen kerámiaképeket is készített. Az 1970-es évek elején művészete megújult. Komor jelenetek helyett, színesedő palettával kubo-szürrealisztikus tereket, csendéleteket festett, majd a '80-as évekre munkái még oldottabbá váltak. Választékos színvilága, látomásszerűen sejtelmes hangulatai lírai megfogalmazást nyernek. Továbbra is a világ összefüggéseit kutatja, festészete transzcendens elemekkel és allegóriákkal gazdagított. Vonzódik a bibliából kiinduló narratív jelenetek ábrázolásához. Egyházművészeti tevékenységét különböző templomokban lévő seccói jelzik. Nagyvonalúan dolgozza fel a korábbi korok művészi eredményeit, különösen vonzódik a román kor, a gótika és a reneszánsz mestereinek reminiszcenciáihoz. Számos díjjal jutalmazták munkásságát (Munkácsy-díj; Tornyai-plakett; Derkovits-ösztöndíj; Család pályázat II. díj; az egri I. Országos Akvarell Biennále; Művészeti Alap díja; Egry József-díj; a Szegedi Nyári Tárlat díja; a IV. Balatoni Nyári Tárlat festészeti díja, a miskolci Jubileium Tárlat III. díja; a Szegedi I. Táblaképfestészeti Biennále díja; SZOT-díj, a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti tárlat ezüst diplomája; a Szent Miklós Érdemrend aranykeresztje; a Hatvani XIV. Orsz. Tájképfestészeti Biennále arany diplomája. A Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki közgyűjtemény őrzi alkotásait. (S.I.: Műv. 1964/5. P.K.: Műv. 1965/10. ML, P.K.: Műv. 1966/4. S.R.: Műv. 1969/5. Cs.Gy.: Műv. 1972/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke volt. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, amelynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbólikus kifejezés, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. 1968-ban Bécsben szerepelt egy csoport kiállításon. 1959-62 k. Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1972-ben Egry-díjat, 1968-ban az Egri Akvarell Biennálé-díját, 1969-ben a Tornyai-platettet, 1973-ban Munkácsy-díjat nyert. (ML, S.R.: Műv.-1969/5) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1957-ben végzett, Fónyi Géza növendékeként. Festészete a hódmezővásárhelyi iskolához kapcsolódik, de hatott rá a középkori művészet is, melynek főleg ikonográfiai kérdései foglalkoztatják. Szimbolikus kifejezése, összefoglaló formaadás jellemzi munkáit. 1961 óta kiállító művész: tárlata 1965-ben és 1972-ben az Ernst Múzeumban, 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1969-ben a Központi Fizikai Kutatóintézetben, 1971-ben a Fészek Klubban, 1976-ban Győrött és Szegeden volt. Ernst Múzeumbeli tárlati számos vidéki városban (Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Eger, Miskolc stb.) bemutatták. 1965-ben szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén, 1968-ban kiállított Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott. 1969-ben elnyerte a Tornyai plakettet. 1968-ban az Egri Akvarell Biennálén, 1975-ben a Szolnoki Festészeti Triennálén díjazták. Könyve: Rousult. Bp. 1965. - Irod.: Szij Rezső: Somos Miklós. Alföld, 1964. 6. sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán (1951-57) Fónyi Géza növendéke volt. 1959 óta vesz részt kiállításokon. 1965-ben a Párizsi Ifjúsági Biennálén szerepelt és az Ernst Múzeumban volt első számottevő bemutatkozása. Figurális kompozíciót, tájképeket összefogott forma- és színvilág jellemzi. A hódmezővásárhelyi művésztelep hatására kerámiaképeket is készít. Könyve: Roualut, Bp., 1965. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1957-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Fónyi Géza növendékeként. Tanulmányutakat tett Olasz- és Franciaországban, Jugoszláviában, Norvégiában, Lengyelországban és Bulgáriában. 1961 óta kiállító művész, számos kisebb, vidéki bemutató mellett 1965-ben az Ernst Múzeumban, 1972-ben a Műcsarnokban, 1981-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Nagyobb kollekcióval szerepelt Párizsban, Bécsben és Bolognában. 1959-1962-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1972-ben Egry-díjat, 1973-ban Munkácsy-díjat kapott; 1969-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1967-ben a szegedi nyári tárlaton, 1968-ban az egri akvarell-biennálén, 1975-ben a szolnoki festészeti triennálén díjazták. - Formanyelve sokban merít a középkori és a korareneszánsz művészet stílushagyományaiból; képeiből gyengédség, a tárgyi-figurális lényeglátás, kifejező szuggesztivitás sugárzik. Fest tájképeket, portrékat, figurális kompozíciókat, fő erőssége az intellektuális tartalmú csendélet és életkép. Jelentős akvarellista és a monumentális technikák avatott művelője.