Tóth Sándor : Civitatis Miskolcz Sigillum bronz plakett

Eladási ár: 6 800 HUF

Leírás

[1M141/X000]
Kétoldalas bronz plakett, emlékplakett.

Egyik oldalán Miskolc város pecsétje és felirat:
CIVITATIS MISKOCZ SIGILLUM

Alatta jelzés:
TS (T.S.)

Másik oldalán a lillafüredi palotaszálló képe, alatta jelzés:
TÓTH S.

Szélesség: 4.3 cm
Súly: 0.03 kg
Tóth Sándor (1933) szobrász
szobrász
Miskolc, 1933-03-19

Szerző: Matits Ferenc

1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú – ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) – alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma.

Irodalom
SZELESI Z.: Alföldi művészek között, ~ rézdomborításai, Tiszatáj, 1965/2.
PAPP L.: Szobrok és gondolatok, ~ kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1976)
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Lévay J. Könyvtár, Miskolc, 1982)
BÓNA E.: ~ szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2.
VÉGVÁRI L.: ~ érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986
TÓTH A.: A mesterség dicsérete, ~ szobrász 60 éves, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1993/3.
MATITS F.: A 65 éves ~ köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998/9.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1966 • Képcsarnok, Szeged (kat.) • József Attila Múzeum, Makó (kat.)
1972 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (kat.)
1977 • Benczúr Terem, Nyíregyháza (kat.)
1980 • Ady Endre Művelődési Központ, Kisvárda
1983 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Somogyi Könyvtár, Szeged • Balatoni Galéria, Balatonfüred (kat.)
1989 • Galerie des Parktheaters, Iserlohn (Német Szövetségi Köztársaság) • Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház, Szeged (kat.)
1992 • Déri Múzeum, Debrecen (kat.)
1994 • Kainuun M., Kajaani (FIN) • POST-FIDEM Kiállítás, Városi Galéria [Győrfi Sándorral], Nyíregyháza (kat.) • Hungarian Rhapsody, Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs (USA)
1996 • Hatvani Galéria [Pintér Józseffel], Hatvan • Vay Ádám Múzeum, Vaja • Városi Galéria [Csizmadia Zoltánnal], Nyíregyháza (kat.) • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
1997 • Európa napi kiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza
2000 • Miskolci Galéria, Miskolc.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1962, 1965 • 9., 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 • Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka, Újvidék
1970 • Alföldi művészek kiállítása, Berlin • Frankfurt • Odessza
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1979 • Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki • Stockholm • Párizs
1985 • A művészet szolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1991 • Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, József Attila Tudományegyetem Aulája, Szeged
1993 • III. Nemzetközi Érem Quadriennálé, Körmöcbánya • Építészet érméken, Országos Műemlékfelügyelőség, Budapest
1994 • Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Budapest
1995 • Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza • Városi Galéria, Uherské Hraditště (CS) • Múzeum, Körmöcbánya
1997 • Arcok és Sorsok, XI. Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan.

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Kunsthistorisches Múzeum, Bécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely


Forrás: artportal.hu 

Miskolc címere

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez






Az 1909-ben elfogadott címer


Miskolc címere mintájául a város középkori pecsétjei szolgáltak, ezek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett. A szocializmus idején másik címert használtak; 1990. január 1-jével vették vissza az 1909-ben tervezettet, ami azóta is a város címere. Miskolc zászlaján is látható.

 Története
Az első pecsétes dokumentum, ami fennmaradt, 1376-ban származik az akkori városbíró, Arnoldus adta ki. A dokumentumban a tanács jóváhagyja Kilián fia, János végrendeletét egy Szent György-hegyi (az Avas korabeli neve) szőlőt illetően. A pecsét lepergett a dokumentumról, mintázata nem kivehető.

Az első nagyrészt fennmaradt pecsétlenyomat egy 1389. július 7-ére datált dokumentumon látható, sárga pecsétviaszban. Körirata kivehetetlen. Figurája Anjou-liliomos koronát viselő királyfej, kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, de a liliomos korona valamelyik Anjou-házi királyra utal, feltehetőleg a Miskolcnak 1365-ben mezővárosi jogot adó Nagy Lajosra.

A pecsét következő változata 1433-ból származik, a Bárczay család levéltárában maradt fenn. Szintén sárga pecsétviaszba nyomták. Ez egy szakállas királyt ábrázol, valószínűleg az akkor uralkodó Luxemburgi Zsigmondot, körfelirata pedig Sigillum Civitas Miskolcz („Miskolc város pecsétje”). A király fejétől balra félhold, jobbra hatágú csillag látható. Ennek másik változata is ismert, amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat. 1513-ban II. Ulászló megengedte a városnak, hogy okleveleihez zöld pecsétet használhasson.





A város kőbe faragott korábbi pecsétje (a Sötétkapu fölött)


1577-ben, a török háborúk idején Tejfeles Gergely bíró elveszítette a pecsétet, és újat készítettek, melyen a király feje mellett az 1577-es évszám is feltűnt. Ezt a pecsétet 1610-ig használták.

1633 és 1687 közt a középen lévő alakot megváltoztatták Szent István képére, kezében jogarral és országalmával. 1687 után a főalak egy hajdú lett, kezében búzakalásszal és szőlőfürttel.

1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg. Ez 1965-ig volt használatban, ekkortól új, szocialista címere lett a városnak, rajta egy kohómunkás alakja, jelezve Miskolc nehézipari jellegét, és Nagy Lajos király feje. A négy hullámvonal a Sajó folyót és a három patakot – Szinva, Hejő és Pece – jelképezte.

1990-ben a szocialista kori címert visszacserélték az 1909-ben elfogadottra. 

 

Forrás: wikipédia.hu 

Tulajdonságok

Anyag: Bronz

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. január. 24.

(A műtárgyat eddig 133-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Tóth Sándor : Civitatis Miskolcz Sigillum bronz plakett

[1M141/X000] Kétoldalas bronz plakett, emlékplakett. Egyik oldalán Miskolc város pecsétje és felirat: CIVITATIS MISKOCZ SIGILLUM Alatta jelzés: TS (T.S.) Másik oldalán a lillafüredi palotaszálló képe, alatta jelzés: TÓTH S. Szélesség: 4.3 cm Súly: 0.03 kg Tóth Sándor (1933) szobrász szobrász Miskolc, 1933-03-19 Szerző: Matits Ferenc 1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú – ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) – alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma. Irodalom SZELESI Z.: Alföldi művészek között, ~ rézdomborításai, Tiszatáj, 1965/2. PAPP L.: Szobrok és gondolatok, ~ kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966 VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1976) VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Lévay J. Könyvtár, Miskolc, 1982) BÓNA E.: ~ szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2. VÉGVÁRI L.: ~ érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986 TÓTH A.: A mesterség dicsérete, ~ szobrász 60 éves, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1993/3. MATITS F.: A 65 éves ~ köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998/9. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1966 • Képcsarnok, Szeged (kat.) • József Attila Múzeum, Makó (kat.) 1972 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (kat.) 1977 • Benczúr Terem, Nyíregyháza (kat.) 1980 • Ady Endre Művelődési Központ, Kisvárda 1983 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Somogyi Könyvtár, Szeged • Balatoni Galéria, Balatonfüred (kat.) 1989 • Galerie des Parktheaters, Iserlohn (Német Szövetségi Köztársaság) • Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház, Szeged (kat.) 1992 • Déri Múzeum, Debrecen (kat.) 1994 • Kainuun M., Kajaani (FIN) • POST-FIDEM Kiállítás, Városi Galéria [Győrfi Sándorral], Nyíregyháza (kat.) • Hungarian Rhapsody, Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs (USA) 1996 • Hatvani Galéria [Pintér Józseffel], Hatvan • Vay Ádám Múzeum, Vaja • Városi Galéria [Csizmadia Zoltánnal], Nyíregyháza (kat.) • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1997 • Európa napi kiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza 2000 • Miskolci Galéria, Miskolc. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1962, 1965 • 9., 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1967, 1968 • Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka, Újvidék 1970 • Alföldi művészek kiállítása, Berlin • Frankfurt • Odessza 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki • Stockholm • Párizs 1985 • A művészet szolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1991 • Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, József Attila Tudományegyetem Aulája, Szeged 1993 • III. Nemzetközi Érem Quadriennálé, Körmöcbánya • Építészet érméken, Országos Műemlékfelügyelőség, Budapest 1994 • Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Budapest 1995 • Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza • Városi Galéria, Uherské Hraditště (CS) • Múzeum, Körmöcbánya 1997 • Arcok és Sorsok, XI. Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Herman Ottó Múzeum, Miskolc Kunsthistorisches Múzeum, Bécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Forrás: artportal.hu  Miskolc címere    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Az 1909-ben elfogadott címer Miskolc címere mintájául a város középkori pecsétjei szolgáltak, ezek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett. A szocializmus idején másik címert használtak; 1990. január 1-jével vették vissza az 1909-ben tervezettet, ami azóta is a város címere. Miskolc zászlaján is látható.  Története Az első pecsétes dokumentum, ami fennmaradt, 1376-ban származik az akkori városbíró, Arnoldus adta ki. A dokumentumban a tanács jóváhagyja Kilián fia, János végrendeletét egy Szent György-hegyi (az Avas korabeli neve) szőlőt illetően. A pecsét lepergett a dokumentumról, mintázata nem kivehető. Az első nagyrészt fennmaradt pecsétlenyomat egy 1389. július 7-ére datált dokumentumon látható, sárga pecsétviaszban. Körirata kivehetetlen. Figurája Anjou-liliomos koronát viselő királyfej, kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, de a liliomos korona valamelyik Anjou-házi királyra utal, feltehetőleg a Miskolcnak 1365-ben mezővárosi jogot adó Nagy Lajosra. A pecsét következő változata 1433-ból származik, a Bárczay család levéltárában maradt fenn. Szintén sárga pecsétviaszba nyomták. Ez egy szakállas királyt ábrázol, valószínűleg az akkor uralkodó Luxemburgi Zsigmondot, körfelirata pedig Sigillum Civitas Miskolcz („Miskolc város pecsétje”). A király fejétől balra félhold, jobbra hatágú csillag látható. Ennek másik változata is ismert, amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat. 1513-ban II. Ulászló megengedte a városnak, hogy okleveleihez zöld pecsétet használhasson. A város kőbe faragott korábbi pecsétje (a Sötétkapu fölött) 1577-ben, a török háborúk idején Tejfeles Gergely bíró elveszítette a pecsétet, és újat készítettek, melyen a király feje mellett az 1577-es évszám is feltűnt. Ezt a pecsétet 1610-ig használták. 1633 és 1687 közt a középen lévő alakot megváltoztatták Szent István képére, kezében jogarral és országalmával. 1687 után a főalak egy hajdú lett, kezében búzakalásszal és szőlőfürttel. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg. Ez 1965-ig volt használatban, ekkortól új, szocialista címere lett a városnak, rajta egy kohómunkás alakja, jelezve Miskolc nehézipari jellegét, és Nagy Lajos király feje. A négy hullámvonal a Sajó folyót és a három patakot – Szinva, Hejő és Pece – jelképezte. 1990-ben a szocialista kori címert visszacserélték az 1909-ben elfogadottra.    Forrás: wikipédia.hu 

További részletek
Anyag: Bronz

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. január. 24.

(A műtárgyat eddig 133-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
6 800 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1M083/X052] Szép állapotú, kétoldalas bronz érem, bronz plakett. Feliratok: XXVII. MISKOLCI FILMFESZTIVÁL 1987 Jelzés: CLS (CSL) Súly: 0.44 kg Cséri Lajos éremművész, szobrász Hajdúböszörmény, 1928-01-22 Névváltozat: Klein 1946-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál. 1953-60: elsősorban a művészeti szervezeti életben dolgozott (Népművelési Intézet, MM, Művészeti Alap). Részt vett a tokaji művésztelep szervezésében. 1971-72-ben az USA több városában tanított szobrászatot (Syracuse, Cortland, Rochester). 1970 óta tagja a Nemzetközi Éremművészeti Szövetségnek. Klasszikus felfogásban készíti érmeit zeneszerzőkről (Haydn, Mozart, Bach, Liszt, Bartók), képzőművészekről (Picasso, Van Gogh, Egry, Kmetty, Nagy Balogh, Vilt Tibor, Zilahy György), népművészekről (Kapoli Antal, Kisjankó Bori), írókról (Petőfi, Babits, Kassák). Újabb művein expresszív jelleg mutatkozik. Először készített könyv alakú plakettet, amelyen a pozitív-negatív játékára épít. Irodalom SOÓS I.: Magyar művészek Van Gogh-érmei, Művészet, 1966/5. plakettjei Tokajban, Művészet, 1970/9. SOÓS I.: ~ szobrászművész érmeiről, Művészet Barátai, 1994/3. CHIKÁN B.: ~, a portré mestere, The Medal, London, 1995/27. L. KOVÁSZNAI V.: Három portré, Numizmatikai Közlemények, 1993-94/5. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • USA egyetemi galériái (Syracuse, Cortland) • egyetemi könyvtár, Rochester 1972, 1975-76, 1989 • Darves Gallery, Naples, Florida. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1954-től • az 5., 6., 8. Magyar Képzőművészeti kiállításon 1955 • Fiatal Képző- és Iparművészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • Soproni Éremművészeti Biennálé • FIDEM kiállításai: Krakkó, Lisszabon, Budapest, Stockholm, Colorado Springs, Helsinki 1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest 1986, 1988 • Dante Biennálék, Ravenna, Centro Dantesco 1995 • Helyzetképkiállítás, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu  
Cséri Lajos : XXVII. miskolci filmfesztivál 1987
8 000 HUF
[1M147/X000] Akasztási lehetőséggel rendelkező kis méretű bronz plakett, emlékplakett. Felirat: SZENTENDREI TÉRI TEÁTRUM TEMPLOM JÁTÉKOK Magasság: 4 cm Szélesség: 3.5 cm Súly: 0.02 kg Kerényi Imre: Templom-téri játékok, 1978. Előadás címe: Templom-téri játékok Műfaja: vásári látványosság Előadások dátuma: 1978. 06. 30. 1978. 07. 01., 02., 06., 07., 08., 09., 14., 15., 16., 21., 22., 23.   Előadások helyszíne: Szentendre, Templom tér Létrehozó szervezet, társulat: Szentendrei Teátrum Rendező: Kerényi Imre Zenei vezető: Komlósi Zsuzsa Koreográfus: Szirmai Béla Jelmeztervező: Borsi Zsuzsa Díszlettervező: Kocsis Imre Az előadás rövid leírása: Vásári látványosság, az egykor messze földön híres szentendrei szerb és görög kézművesek és kereskedők piacának mintájára. Zsibvásár, ahol cserepesek, fafaragók, gyertyamártók, mézeskalácsosok és festők kínálják portékájukat. Énekszóval, muzsikával, tánccal és komédiás jelenetekkel. Miközben a nagyérdemű közönség csevapcsicsával, zsíroskenyérrel, borral csillapíthatja éhét, szomját. Előadatnak: a Borivó Asszony, az Orientális és Occidentalis, a Tudós és a Katona (mutogatós komédia), szekéren fellép Aesculapis Doktor, bemutattatik Bacchus – Bacchusnak a borok istenének és Jupiternek az istenek istenének kacagtató históriája.   Közreműködők: Képzőművészeti Főiskola hallgatói Színház- és Filmművészeti Főiskola II. éves hallgatói Bakfark Lant-együttes Vujicsics Tihamér Nemzetiségi Együttes szentendrei képzőművészek Derzsi János Dóczi Péter Gáspár Tibor Igó Éva Kelemen Csaba Kovács Titusz Maria Mercedes Carlion de Lacko Mester Edit Moravetz Levente B. Sebestyén András Szatmári György Sziki Károly  Varga Katalin Hollósi Vajek Róbert Zágoni Zsolt továbbá a nagyérdemű közönség   Fotók Forrás: https://teatrum50.szentendreiteatrum.hu/eloadas/kerenyi-imre-templom-teri-jatekok-1978/
Kerényi Imre: Szentendre Templom-téri játékok bronz emlék plakett 1978
12 000 HUF
[5862/X024/10] Régi kétoldalas hibátlan állapotú plasztikus díszítésű feliratos jelzett bronzplakett. Felirat: TÉTÉNY PROMONTOR MŰVÉSZETI NAPOK J. F. ( JANZER FRGYIES ) Szélesség: 8.5 cm Súly: 0.26 kg Janzer Frigyes éremművész, szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1939 Kiállítások az adatbázisban:  Móricz Zsigmond Emlékkiállítás 1960-1964: Bánki Donát Gépipari Technikum, emellett magánúton folytatott szobrászati tanulmányokat. 1969-1971: Derkovits-ösztöndíj; 1971: Derkovits-nívódíj; 1977: a salgótarjáni Tavaszi Tárlat szobrászati díja; 1978: Munkácsy-díj; a Kulturális Minisztérium képzőművészeti nívódíja; 1979: III. díj a hatvani Portrébiennálén; a Városi Tanács díja a 26. Vásárhelyi Őszi Tárlaton; 1984: Szakszervezetek Országos Tanácsa-ösztöndíj; a Csongrád megyei Tanács díja a Vásárhelyi Őszi Tárlaton; 1985: a XV. salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás fődíja; 1986: érdemes művész; 1988: a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja a XVIII. salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállításon; 1989: a hatvani Portrébiennálé III. díja; 2002: Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületében vezetőségi tag volt. 1973-tól 1981-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrász szakosztálya vezetőségi tagja, 1986-1990 között titkára. 1975-ben megalapította a Budapesti XXII. ker.-i Mészáros László Képzőművészeti Kört, melynek tanára és művészeti vezetője. 1987-ben egyik alapítója volt a DunapART Művészeti Társaságnak. Budapesten él. Jugoszláviában, Franciaországban, Olaszországban és a Szovjetunióban járt tanulmányúton. 1966 óta szerepel kiállításokon. Minden jelentős hazai tárlaton részt vett. Érmeire a lírai hangvétel, portréira a karakter tárgyilagos visszaadása jellemző. Szobraiban a harmónia és a dinamika kifejezésére törekszik. Egyéni kiállítások 1980 • Hatvani Galéria, Hatvan 1989 • Nagy Balogh J. Terem, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 1968 • Stúdió '58-68, Műcsarnok, Budapest • 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1975 • Dante Biennálé, Centro Dantesco, Ravenna 1978 • Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron 1984 • Országos Képzőművészeti Kiállítás '84, Műcsarnok, Budapest 1985 • Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Poznań 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest Művek közgyűjteményekben Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest Vak Bottyán Múzeum, Vác. Köztéri művei Pincemunkás vagy Borász (bronz, 1974, Budapest, XXII. ker., Kossuth u. 100.) Komócsin Zoltán-emléktábla (bronz, 1975, Budapest, XIV. ker., Amerikai út 96. KISZ Központi Bizottság Politikai Főiskola) Noszlopy Gáspár mellszobra (bronz, 1975, Kaposvár, Mezőgazdasági Szakközépiskola) Alpári Gyula-emléktábla (bronz, 1975, Sachenhausen, koncentrációs tábor) Jakov Ignjatovic mellszobra (bronz, 1977, Szentendre, Péter-Pál templom kertje) fadomborművek (1978, Miskolc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod Megyei Bizottsága székháza) Tavasz-díszkút (bronz, 1979, Balassagyarmat, Kórház) Kodály-mellszobor (bronz, 1980, Budapest, XXII. ker., Zeneiskola) kútplasztika (vörösréz, 1981, Gyönk, az Általános Iskola előtt) Nógrádi Sándor-szobor (bronz, 1984, Salgótarján, a mozi előtt) Cirill és Metód emlékoszlop (kő, bronz, 1985, Zalavár) Lukács György-szobor (bronz, 1986, Budapest, Egyetemi Könyvtár) Dinnyés lány (bronz, 1986, Heves, a Rákóczi Mgtsz székháza előtt) Illyés Gyula szobra (bronz, 1987, Szekszárd, a Tanítóképző Főiskola előtt) Virág (mészkő, 1987, Budapest, XI. ker., Fehérvári út 120., VSZM Közösségi Ház) I-II. világháborús emlékmű (bronz, mészkő, 1989, Fényeslitke) Deák Ferenc-mellszobor (bronz, márvány, 1993, Budapest, XIX. ker., Gutenberg krt. 6.) Árpád fejedelem szobra (kő, bronz, 1996, Tiszaalpár) Somogyi László mellszobra (bronz, 1998, Budapest, XVIII. ker., Kondor Béla sétány). Forrás: Artportal.hu
Régi jelzett JANZER FRIGYES bronz plakett 8cm
12 000 HUF
[1C897/X139] Fa talapzatra illesztett, jelzett, plasztikus bronz plakett. A plakett hátoldalán képcsarnokos zsűricímke, rajta felirat: KÉPCSARNOK ZSŰRISZÁM KCS/S2/28 Jelzés: KAUBEK '84 Súly: 0.325 kg Kaubek Péter szobrász Budapest, 1942-04-29 Szerző: Pogány Gábor Autodidakta, a Dési Huber Körben tanult. Mestere: Laborcz Ferenc. 1977-80: Derkovits-ösztöndíj, 1978: Siklós-Villányi Nemzetközi Szobrász Alkotótelep. 1985: Országos Kisplasztikai Biennálé III. díj; 1986: Humor és Szatíra Fesztivál képzőművészeti fődíja, Gabrovo (BG), 1999: Portré Biennálé aranydiploma, Hatvan. Erősen kötődik a magyar szobrászati hagyományokhoz. Plasztikai megfogalmazása erőteljes, a pozitív formák együttes hatására épül. Karakteres portretista. A 90-es években tett afrikai, indiai és himalájai utazásai hatására kezdett tájképeket festeni, amelyeken ötvöződik a friss realista felfogás a keleti szemlélettel. Irodalom ART 9. Ferencvárosi Képzőművészek Egyesülete, Budapest 2000. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Csepel Galéria, Budapest • Horváth E. Galéria, Balassagyarmat 1979 • Ifjúsági Ház, Szeged 1987 • Nagymaros 2000 • Csepel Galéria, Budapest • Hatvani Galéria, Hatvan Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1985 • IX. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1986 • Humor és Szatíra Fesztivál, Gabrovo 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest 1999 • Portrébiennálé, Hatvan.   Forrás: artportal
Kaubek Péter : Mária a kis Jézussal 1984 Képcsarnokos plakett
25 000 HUF