Túry Mária, Kádár Györgyné : "Narancsok"

Eladási ár: 18 000 HUF

Leírás

[FKB294/Bp72/491]
A kép mérete: 21 x 30,5 cm keret nélkül.
Készült: Színes rézkarc, Papír
A kép Túry Mária, Kádár Györgyné (Szeged, 1930, Budapest, 1992) alkotása.
Jelezve lent "Narancsok; Túry (cer.)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus, iparművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1953-ban diplomázott. Tanulmányúton járt több európai országban, Egyiptomban és az USA-ban. 1953 óta szerepel országos és külföldi bemutatókon, egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók István Galéria, Helikon Galéria, Hódmezővásárhely, Szeged, Salgótarján) és csoportos (Műcsarnok, Eger, stb.) rendezvényeken. Részt vett a párizsi, a velencei és a nürnbergi biennálékon. 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon pedig Diplome d'Honneurt nyert. Sokoldalú művész. Festményt, zománcképet, grafikát és monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy munkán belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot készített. 1953-55 között a budapesti Iparművészeti Főiskola oktatója volt. (T.É.: SzMűv. 1956/1/2, M.É.: Műv. 1962/8, L.S.: Műv. 1975/4, MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
1953-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Szőnyi István és Domanovszky Endre osztályán. Tanulmányúton járt számos európai országban, valamint Egyiptomban és az USA-ban. 1953 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Kiállított az 1961-es, az 1965-ös Párizsi ifjúsági Biennálén, az 1966-os Velencei Biennálén és az 1969-es Nürnbergi Biennálén. 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1956-ban Szegeden és Hódmezővásárhelyt, 1963-ban és 1964-ben Olaszországban, 1965-ben, 1969-ben és 1976-ban a Csók Galériában, 1969-ben Salgótarjánban, 1973-ban a Helikon Galériában, 1977-ben Berlinben mutatkozott be. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat kapott; az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon (férjével, Kádár Györggyel közösen) Diplome d'Honneur-t nyert. Sokoldalú, festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy művén belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot stb. készített állami megbízásra. 1985-ben "Érdemes művész" kitüntető elismerésben részesült. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő és iparművész. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban, Egyiptomban, az USA-ban. 1953 óta szerepel országos és külföldi bemutatókon. Részt vett a párizsi, a velencei és a nürnbergi biennálékon. 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat, az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon pedig Diplome d'Honneurt nyert. Sokoldalú művész. Festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy műven belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot készített. 1985-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MÉ)

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Konecsni György és Szőnyi István növendéke volt 1948-53 között. Kezdetben posztimpresszionista hangvételű képeket festett, majd a dekorativitás és konstruktivitás lett művészetének jellemzője. 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon férjével, Kádár Györggyel közösen festett dekoratív falképpel szerepelt, 1964-ben Rómában volt közös kiállításuk. Számos épületdíszítő munkája nyert elhelyezést.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1953-ban fejezte be tanulmányait a főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre osztályán. Tanulmányutakat tett számos európai országban, valamint az USA-ban és Egyiptomban. 1953 óta szerepel a magyar művészet hazai és külföldi rendezvényein, egyéni kiállítása Budapesten (1955, 1965, 1969, 1973, 1976, 1978), Szegeden és Hódmezővásárhelyen (1956), Salgótarjánban (1969), valamint két-két alkalommal Olaszországban (1963, 1964) és az NDK-ban (1977) volt. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat kapott; 1958-ban - férjével, Kádár Gyöggyel - oklevelet nyert a brüsszeli világkiállításon és megkapta a bécsi VIT festészeti díját. - Sokoldalú, festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy művén belül is sokféle művészi hatás kifejtésére képes. Egyéni stílusú a konstruktivizmusból és az érzelmi indíttatású, eleven koloritból forrt össze. Célja a mai ember érzés- és gondolatvilágának tükrözése korszerű vizuális nyelven. 1985-ben érdemes művészi címet kapott.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Csendélet

vásárlási információk

Feltöltve: 2018. november. 06.

(A műtárgyat eddig 1190-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Túry Mária, Kádár Györgyné : "Narancsok"

[FKB294/Bp72/491] A kép mérete: 21 x 30,5 cm keret nélkül. Készült: Színes rézkarc, Papír A kép Túry Mária, Kádár Györgyné (Szeged, 1930, Budapest, 1992) alkotása. Jelezve lent "Narancsok; Túry (cer.)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, iparművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1953-ban diplomázott. Tanulmányúton járt több európai országban, Egyiptomban és az USA-ban. 1953 óta szerepel országos és külföldi bemutatókon, egyéni (Fényes Adolf Terem, Csók István Galéria, Helikon Galéria, Hódmezővásárhely, Szeged, Salgótarján) és csoportos (Műcsarnok, Eger, stb.) rendezvényeken. Részt vett a párizsi, a velencei és a nürnbergi biennálékon. 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon pedig Diplome d'Honneurt nyert. Sokoldalú művész. Festményt, zománcképet, grafikát és monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy munkán belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot készített. 1953-55 között a budapesti Iparművészeti Főiskola oktatója volt. (T.É.: SzMűv. 1956/1/2, M.É.: Műv. 1962/8, L.S.: Műv. 1975/4, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1953-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Szőnyi István és Domanovszky Endre osztályán. Tanulmányúton járt számos európai országban, valamint Egyiptomban és az USA-ban. 1953 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Kiállított az 1961-es, az 1965-ös Párizsi ifjúsági Biennálén, az 1966-os Velencei Biennálén és az 1969-es Nürnbergi Biennálén. 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1956-ban Szegeden és Hódmezővásárhelyt, 1963-ban és 1964-ben Olaszországban, 1965-ben, 1969-ben és 1976-ban a Csók Galériában, 1969-ben Salgótarjánban, 1973-ban a Helikon Galériában, 1977-ben Berlinben mutatkozott be. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat kapott; az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon (férjével, Kádár Györggyel közösen) Diplome d'Honneur-t nyert. Sokoldalú, festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy művén belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot stb. készített állami megbízásra. 1985-ben "Érdemes művész" kitüntető elismerésben részesült. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és iparművész. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban, Egyiptomban, az USA-ban. 1953 óta szerepel országos és külföldi bemutatókon. Részt vett a párizsi, a velencei és a nürnbergi biennálékon. 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat, az 1958-as bécsi VIT-en festészeti díjat, a brüsszeli világkiállításon pedig Diplome d'Honneurt nyert. Sokoldalú művész. Festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy műven belül is sokrétű művészi hatás kifejtésére képes. Számos mozaikot, gobelint, üvegablakot készített. 1985-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. (MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Konecsni György és Szőnyi István növendéke volt 1948-53 között. Kezdetben posztimpresszionista hangvételű képeket festett, majd a dekorativitás és konstruktivitás lett művészetének jellemzője. 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben a Csók Galériában nyílt kiállítása. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon férjével, Kádár Györggyel közösen festett dekoratív falképpel szerepelt, 1964-ben Rómában volt közös kiállításuk. Számos épületdíszítő munkája nyert elhelyezést. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban fejezte be tanulmányait a főiskolán Szőnyi István és Domanovszky Endre osztályán. Tanulmányutakat tett számos európai országban, valamint az USA-ban és Egyiptomban. 1953 óta szerepel a magyar művészet hazai és külföldi rendezvényein, egyéni kiállítása Budapesten (1955, 1965, 1969, 1973, 1976, 1978), Szegeden és Hódmezővásárhelyen (1956), Salgótarjánban (1969), valamint két-két alkalommal Olaszországban (1963, 1964) és az NDK-ban (1977) volt. 1958-1961-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1966-ban és 1977-ben Munkácsy-díjat kapott; 1958-ban - férjével, Kádár Gyöggyel - oklevelet nyert a brüsszeli világkiállításon és megkapta a bécsi VIT festészeti díját. - Sokoldalú, festményt, zománcképet, grafikát, monumentális műfajokat egyként művelő alkotó, s egy-egy művén belül is sokféle művészi hatás kifejtésére képes. Egyéni stílusú a konstruktivizmusból és az érzelmi indíttatású, eleven koloritból forrt össze. Célja a mai ember érzés- és gondolatvilágának tükrözése korszerű vizuális nyelven. 1985-ben érdemes művészi címet kapott.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Technika: rézkarc
Témakör: Csendélet

vásárlási információk
Feltöltve: 2018. november. 06.

(A műtárgyat eddig 1190-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
18 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK3831/FL-5] A kép mérete: 29 x 19,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, akvatinta, Papír A kép Kass János (Szeged, 1927, Budapest, 2010) alkotása. Jelezve lent "Mars, 94/100, Kass 78 (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus, festő. A budapesti Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1960-1961-ben a lipcsei Houchschule für Grafik und Buchkunst könyvművészeti tanszékén aspiráns, majd 1967-81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanít. 1973 óta postabélyegeket tervez, legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik, filmplakátokat is készít. Számos hazai és külhoni bemutatón szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiállítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztriában, valamint Svájcban. Kiállított az 1960-as velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Beinnálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíj, Munkácsy-díj (1954, 1967), a brüsszeli világkiállítás ezüstérmese (1958), Érdemes Művész (1966, 1977), Kiváló Művész (1986), Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje (1992), Kossuth-díj (1999). Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon, "A legszebb könyv" díjat kapta. A Magyar Festők Társaságának, az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (Franciaország) és a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. Sokoldalú, eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, számos vidéki és külföldi közgyűjteményben. (MÉ, ML, Sasvári Edit-Pogány Gábor adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Iskola elvégézése után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, hol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György tanítványa volt. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik. Filmplakátokat is készít. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt önálló kiálllítása. Önállóan mutatkozott be Olaszországban és Ausztráliában, valam. Svájcban. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es párizsi Ifjusági Biennálén, szerepelt a luganoi, a tokiói, a ljubjanai, a Sao Pauloi és a Buenos Airesi Biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese. 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet nyert. 1956-1959 k. Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben, 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művészi címmel tüntették ki. Sokoldalú és eredeti művész, a legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. 1960-61-ben a Lipcsei Könyvművészeti Fősikolán aspiráns, majd a bp.-i Iparművészeti Főiskolán tanárként működött. (MÉ, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait 1951-ben Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961-ben a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, majd az Iparművészeti Főiskola tanára. Több vidéki bemutató (Miskolc, Debrecen, Eger, Veszprém stb.) mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Békéscsabán a Tízek Klubjában volt egyéni kiállítása. Plasztikai kísérleteit 1975-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában mutatta be csoportkiállításon. Önállóan mutatkozott be Olaszországban (1963), Ausztráliában (1970) és Svájcban (1976). Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, az 1961-es Párizsi Ifjúsági Biennálén, szerepelt a lugánói, tokiói, ljubjanai, Sao Paulo-i, Buenos Aires-i biennálékon, a berlini Intergrafikon, továbbá a magyar grafika számos külföldi bemutatóján. Több hazai és nemzetközi díj nyertese, az 1958-as brüsszeli világkiállításon ezüstérmet, 1966-ban és 1977-ben Lipcsében aranyérmet kapott. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal, 1977-ben pedig érdemes művész címmel tüntették ki. Sokoldalú és utolérhetetlenül eredeti művész. A legegyszerűbb mondanivalóját is gondolati elemekkel tölti meg. A hazai könyvművészet, tervezés és illusztrálás kiemelkedő egyénisége. Szülővárosának ajándékozott műveiből állandó kiállítása nyílt Szegeden. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolán tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1951-ben. Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon pannója ezüstérmet nyert. Legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik (A kékszakállú herceg vára, Móricz Zsigmond-illusztrációi stb.). Filmplakátokat is készít. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben végzett Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György növendékeként. 1960-1961 között a lipcsei Könyvművészeti Főiskolán aspiráns, jelenleg az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének tanára. Több vidéki bemutató mellett 1964-ben a Dürer Teremben, 1967-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1975-ben ismét a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1976-ban a Csepel Galériában, 1977-ben a Csók Galériában, 1983-ban a Vigadó Galériában voltak egyéni kiállításai. Önálló kollekcióval mutatkozott be Olaszországban, Ausztráliában, Svájcban, Franciaországban és Angliában. Kiállított az 1960-as Velencei Biennálén, szerepelt több nemzetközi grafikai rendezvényen. Hét külföldi könyvművészeti díjat nyert, köztük az 1958-as brüsszeli világkiállítás ezüstérmét. 1956-1959-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott. - Képalakításában és grafikai előadásában a sokoldalúság, a stílusok lelkiségébe való behatolnitudás és azok egyéniesítése adja meg művészi eredetiségének alapjait. Erőssége a gondolati töltés, a dolgok rejtett értelmének felmutatása. Kiemelkedő könyvművész és illusztrátor, de eredményei a plasztika terén is számottevőek. Tevékenyen közreműködött a pop-art hazai megismertetésében. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1942-46: Iparművészeti Iskola, kerámia-szak; 1946-51: MKF, grafika-szak, 1960-61: Hochschule für Grafik und Buchkunst, könyvművészeti tanszék, Lipcse; 1965-1973 között az Új Írás művészeti szerkesztője; 1967-1981: MIF grafikai tanszékén tanít; 1973 óta postabélyegeket is tervez. 1956-59: Derkovits-ösztöndíj; 1954, 1967: Munkácsy-díj; 1966, 1977: érdemes művész, 1986: kiváló művész; 1992: Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti kereszt; 1999: Kossuth-díj; A Brüsszeli Világkiállításon, Moszkvában, Brnóban, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német "Szép könyv" versenyeken nyert díjakat. 1966-ban és 1977-ben Lipcsében, 1999-ben Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon "A legszebb könyv" díjat kapta. Az MFT, Az ATIPY ICTA, DCC (London), CDL (FR), valamint a Német Könyvművész Szövetség tagja. Szeged díszpolgára. 1985 óta állandó kiállítása van Szegeden, a Móra Ferenc M. Kass Galériájában. Kass János sokrétű grafikai munkássága az irodalmi és zenei inspirációkból bontakozott ki. A 60-as évektől kezdve, bizonyos rajztudásáról árulkodó, könnyed és elegáns vonalvezetésű, expresszív formavilágú művei hozzájárultak a szöveg mellett a rajz autonómmá válásához, a könyvillusztráció fogalmának modern átrételmezéséhez. (A kékszakállú herceg vára, 1960; Gilgames, 1960; Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához, 1967; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus, 1977). Grafikai munkássága mellett a 70-es évek elején a szobrászathoz és a modern művészet új műfajaihoz közelálló műveket készít. 1971-ben Szombathelyen, a Savaria Múzeumban, majd 1973-ban a PIM-ben rendezi meg a kortárs modern művészet új törekvéseihez kapcsolódó Fejek című kiállítását. A közel 60 db plexiből és polisztirolból kiöntött műanyag fejet egy environment formájában, hullámpapírból kialakított labirintusban helyezi el. A köztéri szobrászat megújításának szándékával készültek az 1975-ben Vilt Tiborral és Gulyás Gyulával, a Dorottya utcai Galériában (Térformák) makett formájában bemutatott variálható plasztikái. A 70-es években Kass Jánost egyre inkább foglalkoztatja annak a folyamatnak a megindulása, amelyet a számítógép elterjedése okoz. 1977-ben a lipcsei könyvkiállításon mutatja be a mintegy 300 méternyi adatfeldolgozásból kivágott, 6 méteres komputer-grafikai anyagát. A komputer által felvetődő probémák kapcsán Kass János érdeklődése nem pusztán a könyvkészítés szempontjából is meghatározó technikai változásokra, hanem az emberi gondolkodást átformáló paradigmaváltásra, és az új vizuális lehetőségekre irányul. 1980-ban John Halassal közösen készíti el a világ első komputer-animációs filmjét Dilemma címmel. A 80-as években a könyvillusztrációk mellett tematikus sorozatokat is készít (A Biblia és az Ószövetség sorozata). A korábban plasztikák formájában megjelenő Fej-sorozatának gondolatiságát a xerox felhasználásával készült kollázsain, a Faludy-illusztrációkon fejleszti tovább. (Faludy György: Test és lélek, 1988). 1997-es Budapesti Galéria életmű kiállítása a műfaji sokrétűség és a szellemi egység jegyében Kass János eddigi munkásságának összegzésének is tekinthető. A családtagokkal és a kortárs szellemi élet általa nagyra tartott képviselőivel megszemélyesített - A kékszakállú herceg vára című Bartók-mű analógiájára felépített - hét kapu, nem csupán a kultúra különböző területeinek találkozási pontja, hanem egy rendkívül sokoldalú és gazdag életpálya szellemi stációinak szimbóluma is. A képzőművészeti mellett a 60-as évektől jelentős publicisztikai tevékenységet folytat, főként a könyvművészet tárgykörében. Ek: 1960: TIT Bartók T., Pécs; 1964: Dürer T. (kat.); 1967: KKI, Dorottya u. Kt.; 1970: Woollahra, Sidney (Hajnal Gabriellával); Műv. H., Hajdúszoboszló; Műv. H., Balmazújváros; TIT Csokonai Klub, Debrecen; 1972: Fejek, Savaria M., Szhely (Hajnal Gabriellával) (kat.); József Attila Kvtár, Miskolc; Műv. H., Hajdúszoboszló; 1973: Lo Squardo G., Torino (kat.); Fejek, PIM; Fem kunstnere fra Ungarn, Galleri F 15., Tromsö M., Moss, Norvégia (Bálint Endrével, Hajnal Gabriellával, Ország Lilivel, Varga Imrével); 1974: Shakespeare-illusztrációk, Csontváry T.; Miskolci G., Miskolc; 1975: Térformák, KKI, Kt. (Vilt Tiborral, Gulyás Gyulával) (kat.); Kápolnatárlat, Balatonboglár (Hajnal Gabriellával); Berzsenyi Dániel Megyei Knyvtár, Szhely; 1976: Megyei Knyvtár, Eger; Bartók Műv. Közp., Szeged; 1977: Életműv-kiállítás, KLTE, Debrecen (kat.); Csók G., Grafikai T.; Georgi Dimitrov Műv. Közp., Veszprém; 1979: Kápolnatárlat, Balatonboglár; Nagy Balogh T.; Klosterneuburg; 1980: Petőfi Színház, Veszprém, 1981: Megyei Műv. Közp., Szhely; Mini G., Miskolc; 1982: Bath festival, Pumproom, Turnbridge, Wells; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1983: Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1985: Videoton Műv. H., Szfvár (kat.); 1986: Fitz William M., Cambridge; Békés Megyei Kvtár, Bcsaba; 1987: Katolikus Akadémia, Hamburg; Kass G., Szeged; 1989: Ivanoff G., Aachen; Heinonen G., Loimaa; Újvidéki Színház, Novi Sad; Műv. Közp., Ózd; Kass G., Szeged; Ateljee Hulmin, Loimaai (FIN); 1990, 1991: Olympia, National Hall, Londn; 1992: Paters's G., Limassol, Ciprus; Vigadó G.; Kass G., Szeged; 1993: EH2 2HB, Edinburg; Ciprusi Műv. Minisztérium Kt., Nicosia; A Kass család kiállítása, Kass G., Szeged; 1994: Arte Fiera, Bolgona; Magyar Int., Stuttgart; Gellért Szálló; Közgazdaságtud.-i Egy.; SOTE; 1995: (életmű-kiállítás), Vajdasági M., Újvidék; Kossuht Klub; Műv. Közp., Bcsaba; Magyar Operaház; Szent Korona G.-Szent István Műv. H., Szfvár; 1996: Magyar Nagykövetség, Koppenhága; Fórum Klub, Újvidék; Népház, Szabadka; Megyei és városi Kvtár, Kaposvár (kat.); 1997: KLTE, Debrecen; (életmű-kiállítás), Budapest G.; Bibliai lapok, Széchenyi kerti Református G., Dunakeszi; Művelődési H., Zsámbék; Rózsavölgyi Zeneisk. és Városi Kvtár, Balassagyarmat; Kass G., Szeged; Hollandi H., Dég; 1998: Csikász G., Veszprém; Magyar Köztársasági Kult. Int., Pozsony; Nógrádi M., Losonc; Bank Center, Bp.; Műv. H., Zsámbék; Kongresszusi Közp.; 1999: Műv. H., Veszprém; Berzsenyi Dániel Megyei Kvtár, Szhely; Várfal G., Szfvár; 2000: Zsámbéki Szombatok, Műv. H., Zsámbék; Magyar Akadémia, Róma; Móra Ferenc M.- Kass G., Szeged (kat.) Mk: Bankside G., London; Deutsche Bücherei, Lipcse; Fitz William M., Camridge; Herman O. M., Miskolc; Katolische Akademie, Hamburg; Kunstm., Basel; MTI, Boston; Moravska G., Brno; M. of Modern Art, Society of Printers, Cleveland; MNG; Nemzeti G., Pozsony; Pinakhotek, Bécs; PIM; Shakespeare M., Statford. Irod.: Plata, W.: Ungarische Buchgraphik, Hungarian Book Art, Le Livres Hongrois. Novumgebrauschgraphik, 1969/6.; Fejek (kat.), 1972; Somlyó Gy.: Kiss ballada a fejekről, 1972, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Guasco, R.: Kass János, (kat. bev. tan., Lo Squardo, Torino, 1973); Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János debreceni kiállítása, (kat., Debrecen, 1977); Juhász F.: Kass János remény-hite. Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról. Kass János Debreceni kiállítása, Debrecen, 1977; Gách M.: Beszélgetés Kass Jánossal, Fotóművészet, 1977/4.; Halas, J.: Kass János, Budapest: Köpfe - Heads - Tätes, Novumgebrauchsgraphik, 1977/12.; Halas, J.: Graphics in Motion, Novumgebrauchsgraphik, 1981/6.; Fejér E.: Kass János grafikusművész kiállítása (Mini G., Miskolc), MIV, 1981/6.; Gách M.: Londoni kiállítás, új tervek, Film, Színház, Muzsika, 1983. júl. 30.; Papp J.: Fejek. Kass János kiállítása, MIV, 1984/3.; Kass János könyvillusztrációi (kat. Videoton Műv. H., Szfvár, 1985);Tandi L.: Kass János grafikáiról - öt tételben - grafikái, Szeged, 1988; Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Bálint P.: Kőtáblák. Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged 1997; Juhász F.: Halálraítéltek. A Kass G. megnyitó beszéde (1985), in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Gál J.: Beszélgetés Kass Jánossal, Életünk 1997/11-12.; Gál J.: Kass János könyvillusztrációinak és könyveiben megjelent rajzainak jegyzéke, Szhelyi Képtár Baráti Köre, Szhely, 1999; Altorjay A.: Egy kifogyhatatlan kedvű ember rajzai, Árgus, 1999/3.; Hollósi Zs.: Szeged számomra az elveszett paradicsom. Kass János grafikusművész, In: A Tisza parton én mit keresek? Huszonkét szegedi beszélgetés, Tiszatáj könyvek, 2000; Mezei O.: "Higgyünk a szellem világmegváltóteremtés-tudatában". Kass János életművéről, Árgus, 1999/3.; Tandi L.: Don Quijote az ezredvégén (kat., bev. tan. Kass János, Móra F. M. -Kass G., Szeged, 2000.) Grafikai albumok-mappák: Mózes - Kass János 15 rézkarca Madách Imre drámai költeményéhez, Bp., 1966; Kass János 15 rézkarca Az ember tragédiájához (bev. tan.; Juhász F.: Találkozások, Bp. 1967); Kass János: Fejek, Bp., 1974; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983; Kass János grafikái, Szeged, 1988. Összefoglaló munkák: Kass János metszetei (A Magyar Bibliofil Társaság évkönyve, szerk.: Szántó T., Bp., 1996); Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997. Írásai (válogatás): Lengyel Lajosról, in: Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról, Debrecen, 1977: A könyv mestere (uo.); A magyar tipográfia (uo.); A szép könyvről (uo.); A technika gyors fejlődése (uo.); A tipográfia mestere (uo.); Kass János: Gondolatok a könyvillusztrációiról, in: Kass János. Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Rajzok, rézkarcok, Bcsaba, 1983 (kat.); Tipográfia és számítógép, 1986, in: Kass János Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; Artner Margit kiállítása. Falusi G., Perbál, 1986. okt., MIV, 1987/2.; A kékszakállú herceg vára, in: Kass János: Ötven év képben és írásban, Szeged, 1997; A kortárs levelei. (kedves Maurits Ferenc!), Alföld, 1996/4.; Kass János: A kortárs levelei (Negyvenöt év), Alföld, 1996/9.; A kortárs levelei. (A pénzről - Az aranytojást tojó tyúk.), Alföld, 1997/1.; A kortárs levelei. (A napfogyatkozás), Alföld, 2000/1.; Kass János: A kortárs levelei. (A táncról és egyebekről), Alföld, 1997/12. Film: Takács G.: Három könyv-három művész, MTV, 1966; Dilemma (computer-animáció, forgatókönyv, story-board: Kass János producer: John Halas, Halas & Batchelor, 1980, London); Radó Gy.: Portré, MTV, 1992; Vértessy S.: Kass színes ceruzái, MTV, 1997. (S. E. - Po. G.)
Kass János : "Mars" 1978
31 000 HUF
[FKA197/Bp26/30] A kép mérete: 24,5 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Kiss Terézia (Vecsés, 1928) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kiss Terézia (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Spanyolországban. Lírai hangvételű és természetelvű művész. Vízfestményekkel és kisgrafikákkal is foglalkozik. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1953-ban végzett a főiskolán Berény Róbert és Domanovszky Endre növendékeként. Tanulmányúton Olasz-, Francia- és Spanyolországban járt. 1966-ban önálló kiállítással mutatkozott be. - Lírai hangvételű, természetelvű művész. Vízfestményekkel, kisgrafikákkal is foglalkozik. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Tanulmányúton járt Olasz-, Francia- és Spanyolországban. Lírai hangvételű és természetelvű művész. Vízfestményekkel és kisgrafikákkal is foglalkozik. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán Berény Róbert és Domanovszky Endre növendékeként. Tanulmányúton Olasz-, Francia- és Spanyolországban járt. Csoportos kiállítások mellet 1966-ban és 1978-ban Budapesten, 1977-ben Simontornyán voltak önálló kiállításai. - Lírai hangvételű, természetelvű művész, kedvelt műfaja a tájkép és a figurális kompozíció. Akvarellel, kisgrafikával is foglalkozik.
Kiss Terézia : Tulipánok
14 000 HUF
[FKB335/Bp44/27] A kép mérete: 29,5 x 38,5 cm keret nélkül. Készült: Színes rézkarc, Papír A kép Imre István (Tyukod, 1918, Budapest, 1983) alkotása. Jelezve lent "Háromféle gesztenye, Imre István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1935-ben a nagybányai Szépművészeti Iskolát látogatta, ahol Krizsán János és Mikola András korrigálta. 1936-1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István voltak a tanítómesterei. Tanulmányúton járt Itáliában, Dalmáciában és Görögországban. 1940-től szerepelt kiállításokon. Számos budapesti és vidéki tárlaton mutatta be műveit. 1947-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő akvarellnél és rézkarcnál. Az előbbit nagy lírai átéléssel művelte, míg rézkarcaira a szecessziós hangvétel jellemző. Portrékat, figurális kompozíciókat, valamint tájképeket alkotott. Munkásságáért 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban pedig Kossuth-díjat kapott. (ML, RI-NM, LÁ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. 1936-1941 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István voltak a mesterei. Tanulmányúton járt Itáliában és Görögországban. 1940-től szerepelt kiállításokon. 1957-ben gyűjteményes tárlaton mutatta be műveit. Impresszionisztikus hangvételű portrékat, figurális kompozíciókat, akvarelleket, rézkarcokat alkotott. Munkásságáért 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. (ML) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait 1936-1941-ben végezte a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Réti István, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutakat tett Olasz-, Görögországban, valamint Jugoszláviában. 1948-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió vezetőjeként tevékenykedett. 1940 óta kiállító művész. Önálló kiállításai voltak Budapesten (1957, 1968, 1974), Szegeden (1958, 1971), Miskolcon (1969), Szombathelyt (1972), Debrecenben és Várpalotán (1976). 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő és különleges technikájú akvarelljeinél. Rézkarcain a fölület szecessziós gazdagságával hat. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985 Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Kossuth- és Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-41 között Réti István és Szőnyi István növendéke volt. Egy ideig a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. Impresszionisztikus hangvételű portréival, figuláris kompozícióival, rézkarcaival rendszeresen szerepel tárlatokon. 1957-ben gyűjt. kiállításon mutatta be műveit. Az utóbbi időben főként akvarelleket fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1941-ben végzett Szőnyi István és Elekfy Jenő osztályán. Tanulmányúton Olasz- és Görögországban, valamint Jugoszláviában járt. 1947-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. 1940 óta kiállító művész; önálló tárlatai voltak Budapesten (1957, 1968, 1974), Szegeden, (1958, 1971), Miskolcon (1969), Szombathelyen (1972), Debrecenben, Várpalotán (1976) és Szolnokon (1978). 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. - Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő akvarellnél és rézkarcnál. Vízfestményeinek a lírai közlés volt a legnagyobb értéke, az a képessége, mellyel az élményt a színek és a formálás erejével továbbfokozza és csattanósság teszi. Szecessziós hangvételű rézkarcain egyszerre közvetítette a tárgyak reális létezését és érzelmi vonzódásait.
Imre István : "Háromféle gesztenye"
18 000 HUF