Olaj, karton, 50x42 cm, j. l.j. Dóczyné

[1I372/027] Olaj farost vegyes technika, régi keretben, falra akasztási lehetőséggel. A kép felületén felpörgések találhatók, lásd fotó. Jelezve balra lent: SINKÓ 76 Magasság: 37 cm Szélesség: 53 cm Súly: 0.785 kg

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FKB544/Bp14/34] A kép mérete: 80 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Fontos Sándor (Szeged, 1920, Szeged, 1991) alkotása. Jelezve balra lent "Fontos S. 972" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait 1951-55 között a szegedi Tanárképző Főiskolán végezte Vinkler László növendékeként. Előbb Üllésen, majd 1969-től Szegeden dolgozott, mint rajzpedagógus. 1952-től állított ki. Kiállításai voltak a szegedi Gulácsy Teremben, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a fővárosi Mednyánszky Teremben és a Magyar Nemzeti Galériában. 1975-1982 között rendszeresen részt vett a Szegedi Nyári Tárlatokon, 1975-87 között a Vásárhelyi Ősz Tárlatokon. Festészetében egy időben a konstruktivitás volt jellemző, majd egyféle lírai-konstruktív stílus jellemzi. Pályája utolsó éveiben mozgalmas, jelképes és ironikus felfogású figurális kompozíciókat alkotott. Az alföldi homoktájak sajátosságát, szépségét egyéni módon vitte vászonra. Díjak: a Csongrád megyei Tanács alkotói díja; a Munka Érdemrend arany fokozata. A szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi alkotásait. (Szuromi Pál adatközlése nyomán, MÉ) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a szegedi Tanárképző Főiskolán végezte Vinkler László tanítványaként. Eleinte Üllésen, majd 1969-től Szegeden dolgozott mint rajzpedagógus. 1952 óta kiállító művész. Kiállításai voltak a Szegedi Gulácsy Teremben, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, fővárosi a Mednyánszky Teremben, a MNG-ban. Festészetében egy időben a konstruktivitás volt jellemző, később egyféle lírai-konstruktív stílus jellemzi. A Szegedi Nyári Tárlatok többszörös kitüntetettje. Az alföldi homoktájak sajátosságát, szépségeit, szépségét egyéni módon viszi vászonra. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskolán 1955-ben végezte Vinkler László növendékeként. Rajztanári oklevelet szerzett. Évekig pedagógus Üllésen, majd 1969 óta Szegeden él. 1952-től kiállító művész, 1960-ban, 1965-ben és 1974-ben a szegedi Gulácsy-bemutatóteremben, 1962-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, 1963-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, 1976-ban a Mednyánszky Teremben mutatkozott be önállóan. 1967-ben nagyobb anyaggal szerepelt a szegedi képzőművészet kiállításán a Magyar Nemzeti Galériában. A csoportos tárlatok rendszeres kiállító művésze. A Szegedi Nyári Tárlatok többszörös kitüntetettje. Gyűjteményes kiállítását 1980-ban Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban nagyobb anyaggal szerepelt. 1987-ben Budapesten a Mednyánszky Teremben nyílt kiállítása. Festészetében egy időben a konstrukitvitás volt jellemző, később azonban egyféle lírai-konstruktív stílus jellemzi. Stílusának föltűnő jegye, hogy mély színezésű képeit átszövik a kompozíciót kialakító vonalak, amelyek mintegy érhálózatát adják a műnek. Az alföldi homoktájak sajátosságát, szépségét egyéni módon viszi vászonra. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok, Bp. 1985. - ÖLK Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. A szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett 1955-ben rajztanári diplomát Vinkler László növendékeként. Évekig művész-pedagógus az üllési tanyavilágban, 1969 óta Szegeden él. 1952 óta kiállító művész; 1960-ban, 1965-ben és 1974-ben a Képcsarnok szegedi bemutatótermében, 1962-ben a vásárhelyi Tornyai Múzeumban, 1963-ban és 1980-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában, 1976-ban a Mednyánszky Teremben, 1978-ban Kecskeméten, 1979-ben Csongrádon, 1981-ben Siófokon és Szolnokon, 1983-ban Esztergomban és Békéscsabán mutatkozott be önálló kollekciókkal. Egyes művei eljutottak Jugoszláviába, a Szovjetunióba, az NDK-ba és Finnországba. A csongrád megyei Tanács művészeti díjának (1976) kitüntetettje, a Szegedi Nyári Tárlat többszörös díjnyertese. - Hol expresszív erejű, hol költői hangulatú piktúrájának központi témája a szegedi tanyavilág, az itt élő emberek. Stílusának jellegzetessége, hogy mélyszínezésű képeit átszövik a kompozíciót kialakító vonalak, amelyek mintegy érhálózatát adják a műnek, lüktető mozgást víve az ábrázolásokba. Újabban az absztrakció felé tájékozódik. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő. 1951-55 szegedi Juhász Gy. TF, mestere: Vinkler László. 1976: Csongrád megyei Tanács alkotói díja, Szeged. 1980: Munka Érdemrend arany fokozata. Szegeden élt. A 70-es évekig leginkább szerkezetes elvű, dekoratív hangvételű tájképeket készített. Majd felszámolja a reális földi látszatokat, s helyettük kozmikus képzetű, expresszív látomásokat hoz létre. Pályája utolsó éveiben mozgalmas, jelképes és ironikus felfogású figurális kompozíciókat alkotott. Ek: 1963: Tornyai J.M., Hmvhely; 1965: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1976: Mednyánszky T.; 1978: Kecskeméti Képtár; 1980: Móra F. M.; Képtára, Szeged; 1984: Várm., Esztergom; 1990: Móra F. M. Képtára, Szeged. Vcsk: 1967: Szegedi képzőművészek tárlata, MNG; 1975-82: Szegedi Tárlat, Móra M. Képtára, Szeged; 1975-87: Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1986: Szeged képzőművészete, Móra F. M. Képtára, Szeged. Mk: Móra F. M., Szeged. Irod.: Szelesi Z.: Alföldi művészek között. Fontos Sándor, Tiszatáj, 1965/1.; Tasnádi A.: Fontos Sándornál, Tiszatáj, 1980/3. (Sz. P.)

[1C157/Z070] Vegyes technika farost festmény, keret nélkül. Jelezve jobbra lent: HARMATH Balra lent évszám: 1972 Hátoldalán jelzés: HARMATH SÁNDOR Magasság: 70 cm Szélesség: 95 cm Súly: 3.325 kg

[FKB705/Bp202/83] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 13-ig A kép mérete: 50 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Izsák József (Mezőtúr, 1929) alkotása. Jelezve balra lent "Izsák" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1946-52 között Kmetty János és Szőnyi István voltak a mesterei. 1953-tól szerepel táj-, arc- és csendéletképekkel hazai és külföldi tárlatokon (Fényes Adolf Terem, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Magyar Nem. Galéria, Miskolc, Mezőtúr, Kecskemét, Szeged, Svájc, Olaszország, Izrael, USA, stb.). Tanulmányúton járt Ausztriában, Izraelben, Olasz-, Német- és Franciaországban. Szubjektív, lírai, realista képeket alkot. Könyveket is illusztrál. Rajzai újságokban is megjelennek. (Ladányi József adatközlése nyomán, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1946-52 k. Kmetty János és Szőnyi István voltak a mesterei. 1955-től szerepel táj-, arc- és csendéletképekkel hazai és külföldi tárlatokon (Izrael, USA, Svájc, Olaszország, stb.). Könyveket is illusztrált. (ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1946-1952 között Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. 1955 óta szerepel tájképeivel, csendéleteivel, arcképekkel kiállításokon. 1956-ban csoportos kiállításon mutatta be alkotásait a Fényes Adolf Teremben és Mezőtúron (1967), külföldön Izraelben (1960), az USA-ban (1970-1971), Svájcban (1972) és Olaszországban (1974). Könyveket is illusztrál. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1946-52 között Kmetty János és Szőnyi István tanítványa volt. 1955 óta szerepel tájképeivel, csendéleteivel, portréival kiállításokon. 1956-ban a Fényes Adolf-teremben csoportos kiállításon mutatta be alkotásait. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolát 1952-ban végezte el, mestere Szőnyi István volt. Tanulmányúton Ausztriában, az NDK-ban, Olasz- és Franciaországban, valamint Izraelben járt. Itthon a Fényes Adolf Teremben (1956) és Mezőtúron (1967), külföldön Izraelben (1966), az USA-ban (1970-1971), Svájcban és Olaszországban (1972) rendezett egyéni tárlatokat. Legújabban Kecskeméten (1978) állított ki. 1949-ban VIT-díjat kapott. - Művészi törekvése a szubjektivitással feltöltött realista ábrázolás, a látottak átírt, expresszív megjelenítése. Ismert illusztrátor és könyvtervező.