Vinkler László : Kislány a réten

Eladási ár: 95 000 HUF

Leírás

[0Y175/X279]
Papír tus, akvarell vegyestechnika üveglap mögött, zöld keretben. Azonnal falra akasztható állapotban van.

Magasság: 22 cm
Szélesség: 37 cm
Súly: 0.7 kg
Vinkler László
festő, grafikus, művészeti író




Születési hely: Szabadka
Születési dátum: 1912
Honlap:







Kiállítások az adatbázisban: 
 
Vinkler László emlékkiállítása 
 
 
 
Vinkler 100 – Fantasztikus realizmus 

Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár.
1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. ~ pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-1947-ig hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc). Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano:Vénusz) sorozata. ~ élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi.
Egyéni kiállítások
1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged
1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1963 • Képcsarnok, Szeged
1971 • Az én világom, Szeged
1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1998 • ~ 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest
2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged
2001 • ~ és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza.
Válogatott írásai
Képzőművészeti Alkotások, Budapest, 1954
Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966., augusztus 7.
Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemzése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967
Meditazioni sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1.
Aktuális képzőművészeti problémák a differenciáció és az integráció aspektusában, A szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1972
Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Budapest, 1973
Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1976
Művészet és mitológia, A szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1978-1979/1.
Irodalom
SZELESI Z.: ~ - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.
köszöntése, Művészet, 1972/6.
SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1.
Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8.
TANDI L.: ~nál, Tiszatáj, 1979/12.
P. SZABÓ E.: ~ emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.
PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.
SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994
SZUROMI P.: ~ válogatott írásai, Szeged, 2001.
Muladi Brigitta
Forrás: artportal

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Festmény, kép, grafika technika: akvarell,vegyes

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. március. 20.

(A műtárgyat eddig 658-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Vinkler László : Kislány a réten

[0Y175/X279] Papír tus, akvarell vegyestechnika üveglap mögött, zöld keretben. Azonnal falra akasztható állapotban van. Magasság: 22 cm Szélesség: 37 cm Súly: 0.7 kg Vinkler László festő, grafikus, művészeti író Születési hely: Szabadka Születési dátum: 1912 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:    Vinkler László emlékkiállítása        Vinkler 100 – Fantasztikus realizmus  Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. ~ pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-1947-ig hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc). Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano:Vénusz) sorozata. ~ élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Egyéni kiállítások 1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged 1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1963 • Képcsarnok, Szeged 1971 • Az én világom, Szeged 1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1998 • ~ 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest 2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged 2001 • ~ és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Válogatott írásai Képzőművészeti Alkotások, Budapest, 1954 Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966., augusztus 7. Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemzése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967 Meditazioni sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1. Aktuális képzőművészeti problémák a differenciáció és az integráció aspektusában, A szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1972 Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Budapest, 1973 Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1976 Művészet és mitológia, A szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1978-1979/1. Irodalom SZELESI Z.: ~ - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6. köszöntése, Művészet, 1972/6. SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1. Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8. TANDI L.: ~nál, Tiszatáj, 1979/12. P. SZABÓ E.: ~ emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28. PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9. SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994 SZUROMI P.: ~ válogatott írásai, Szeged, 2001. Muladi Brigitta Forrás: artportal

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Festmény, kép, grafika technika: akvarell,vegyes

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. március. 20.

(A műtárgyat eddig 658-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
95 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z261/133] Tempera papír festmény kartonra kasírozva, üveglap mögött, világos színű képcsarnokos keretben. A festményen egy szakadás fut végig, lásd fotó. Grafitceruzás jelzés jobbra lent: KAPCSA J. Hátoldalán Képcsarnokos papírcímke: Művész neve: KAPCSA JÁNOS Művészeti alkotás címe: KRIZANTÉM Magasság: 76.5 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.44 kg Kapcsa János festőművész.   (Álmosd, 1940. június 9. – Debrecen, 2011. május 9.)    Élete   Kapcsa János 1940-ben született Álmosdon. A debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben tanult, Félegyházi László és Bíró Lajos tanítványaként. 1963-tól szerepelt megyei és országos tárlatokon, köztük több alkalommal Debrecenben és más országos tárlatokon is. 1968-tól tagja a Képzőművészeti Alapnak is. 1970-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben mutatta be alkotásait. Festményei figuratív és nonfiguratív megfogalmazásúak. Mindig eredeti élményekől indul ki, ugyanakkor felhasználja a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmi kötődéssel az Alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. A világot kissé műemlékszerűen látja, talán ezért is tűnnek tragikusnak, ahogyan megfesti képein. Alkotásait a grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki. Szűkebb világának népi hagyományai is megjelennek műveiben. Debrecenben, 71 évesen, 2011 május 9-én hunyt el.   Forrás: wikipédia.hu
Kapcsa János (1940-2011) : "Krizantém"
92 000 HUF
[1Z260/132] Olaj papír festmény, paszpartuzva, üveglap mögött, aranyozott keretben. A kereten néhány apró kopás látható. Jelezve jobbra lent: POLDI Magasság: 53.5 cm Szélesség: 67.5 cm Súly: 2.26 kg Böhm Lipót festő Budapest, 1916-02-28 Névváltozat: Poldi, Dávid Ferenc Szerző: Ladányi József 1941-1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje volt. 1946-1948 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjában részesült. Ebben az időben Bécsben és Olaszországban tartózkodott, Dávid Ferenc néven állított ki. Az 1960-as években Olaszországban és Franciaországban járt tanulmányúton. Főiskolás kora óta szerepeltek kiállításon alkotásai. Művészetét mindvégig a kompozíciók konstruktív, szerkesztett megformálása jellemezte. Gazdag koloritú figurális művek, portrék után a 80-as években geometrikus-absztrakt képeket festett. A táblaképek mellett monumentális kompozícók foglalkoztatták, mozaik- és freskóterveket készített. Kisplasztikákat is alkotott. Irodalom FRANK J.: ~nál, Élet és Irodalom, 1970. május 16. B. N. E.: Poldi, Élet és Irodalom, 1981. szeptember 27. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1970 • Aba Novák Terem, Szolnok 1973 • Fészek Klub, Budapest 1978 • Kisfaludi Strobl Terem, Zalaegerszeg 1991 • Csontváry Terem, Pécs Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1946 • Fiatal magyar képzőművészek, Fővárosi Képtár, Budapest 1948 • Circo Ariosto, Róma • Kortárs Magyar Festészeti és Szobrászati kiállítás, Catania 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1971 • Új Művek, Műcsarnok, Budapest 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1984 • Országos Képzőművészeti Kiállítás ’84, Műcsarnok, Budapest 1988 • Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Forrás: artportal
Bőhm Lipót ( Poldi ) : Téli liget
65 000 HUF
[1Z256/116] Keretezett, jelzett, selyemkollázs kép, üveglap mögött, fehér színű modern keretben. Jelzés jobbra lent: Macskássy Izolda Hátoldalán a művész pecsétje és szignója látható, lásd fotó. Magasság: 55 cm Szélesség: 23 cm Súly: 0.88 kg   A művész munkásságát bemutató publikációk: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA) Forrás: www.festmenyek.hu Macskássy Izolda  (Marosvásárhely, 1945 január 10. - )   Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)   Magyar festők és grafikusok adattára: Tanulmányait Erdélyben, majd román ösztöndíjjal Ausztriában és Bulgáriában végezte. 1968-ban diplomázott. 1971 óta magyar állampolgár. Sok hazai és külföldi kiállítás mellett grafikai pályázatokon vett részt, ahol díjakat nyert. Hatvanban és Kiskőrösön rendezett kiállításokon bemutatott munkáit kivétel nélkül selyemre festette. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái nagy sikert arattak. ÖLK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve: Festő. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Ausztriában végezte. 1971 óta Magyarországon él és dolgozik. Számos erdélyi, magyarországi és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Derűs hangvételű, életörömet sugárzó textilgrafikái és festményei elismerést hoztak számára, úgy itthon, mint külföldön. (MFGA)    
Macskássy Izolda : Sárga liliomok
75 000 HUF
[1Z246/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú díszes ezüst keretben. Datált jelzés balra lent: SÁRDY BRUTUS '927 A kép hátoldalán kiállítási címke, lásd fotó. Magasság: 46.5 cm Szélesség: 62 cm Súly: 2.065 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Dunaparti sétány 1927
155 000 HUF
[1Z243/132] Olaj vászon festmény kartonra kasírozva, hibátlan barna - arany keretben. Datált jelzés jobbra lent: SÁRDY BRUTUS '966 Magasság: 53.5 cm Szélesség: 69 cm Súly: 1.735 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Virágos domboldal 1966
125 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[0Y169/X294] Papír tempera, akvarell vegyestechnika festmény, üveglap mögött, hibátlan keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Magasság: 42 cm Szélesség: 58 cm Súly: 2.8 kg Vinkler László festő, grafikus, művészeti író Születési hely: Szabadka Születési dátum: 1912 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:    Vinkler László emlékkiállítása        Vinkler 100 – Fantasztikus realizmus  Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. ~ pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-1947-ig hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc). Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano:Vénusz) sorozata. ~ élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Egyéni kiállítások 1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged 1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1963 • Képcsarnok, Szeged 1971 • Az én világom, Szeged 1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1998 • ~ 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest 2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged 2001 • ~ és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Válogatott írásai Képzőművészeti Alkotások, Budapest, 1954 Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966., augusztus 7. Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemzése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967 Meditazioni sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1. Aktuális képzőművészeti problémák a differenciáció és az integráció aspektusában, A szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1972 Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Budapest, 1973 Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1976 Művészet és mitológia, A szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1978-1979/1. Irodalom SZELESI Z.: ~ - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6. köszöntése, Művészet, 1972/6. SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1. Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8. TANDI L.: ~nál, Tiszatáj, 1979/12. P. SZABÓ E.: ~ emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28. PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9. SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994 SZUROMI P.: ~ válogatott írásai, Szeged, 2001. Muladi Brigitta Forrás: artportal
Vinkler László : Ágyban
190 000 HUF