XX. századi bronz partizán replika dísztárgy pár 1577 AD SIT 191 cm

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[1R076/KCS]
Igényes XX. századi partizán lándzsa másolat, replika pár. A lándzsa fején a díszítés II. Rudolf császár jelvényét tartalmazza, 1577-es dátum és a császár jelszava AD SIT (szó szerint: "Isten velem", de az Auxilium Domini mottó rövidítése is. Sit Iniquis Terror, "Isten segítsége rettegés a gonoszok számára"), egy kétfejű sas, birodalmi koronával, egyik karmában nyíllal.

Hosszúság: 191 cm
Súly: 3.61 kg
II. RUDOLF

(1552-1612)

 


 

II. Rudolf 1552. július 18-án Bécsben született. I. Rudolf néven magyar király 1572-től 1608-ig, egyben II. Rudolf német-római császár és cseh király (1576-1612). Birodalma rovására sokat foglalkozott asztrológiával, mágiával és alkímiával. Prágai palotájában maga is kísérletezett aranycsinálással. Ehhez udvarába hívta a kor jelentős alkimistáit, például az angol Edward Kelley-t, a lengyel Michael Sendivogiust. A prágai Hradzsinban palotája mellett az alkimisták műhelyei kis utcácskát foglaltak el. II. Rudolf 1612. január 20-án halt meg Prágában.

Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában van egy érdekes, alkimista recepteket tartalmazó munka, amelyet Rudolfnak ajánlottak (jele: 9/Duod. Grem.). A pergamenhártyára írt szöveget gondosan aranyozták. A címlapon Rudolf neve áll, a belső lapján szereplő sorok szerint pedig "...Main Bruder suchet Kronen, ich den Stein der Weisen". (A mondást Rudolfnak tulajdonítják.) Az egykori források arról számolnak be, hogy Rudolfnak birtokában is volt a bölcsek köve (Stein der Weisen, Lapis philosophorum, universaltinctura), amely a "tökéletlen" fémet arannyá és ezüstté változtatta. A tinktúrát Rudolf ezüstszelencében tartotta, és mindenhová magával vitte. Halála után állítólag működésének eredményét, a tégla alakú öntött aranyat is megtalálták. 

Forrás: https://mek.oszk.hu/02000/02060/html/rudolf.htm 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. március. 11.

(A műtárgyat eddig 467-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

XX. századi bronz partizán replika dísztárgy pár 1577 AD SIT 191 cm

[1R076/KCS] Igényes XX. századi partizán lándzsa másolat, replika pár. A lándzsa fején a díszítés II. Rudolf császár jelvényét tartalmazza, 1577-es dátum és a császár jelszava AD SIT (szó szerint: "Isten velem", de az Auxilium Domini mottó rövidítése is. Sit Iniquis Terror, "Isten segítsége rettegés a gonoszok számára"), egy kétfejű sas, birodalmi koronával, egyik karmában nyíllal. Hosszúság: 191 cm Súly: 3.61 kg II. RUDOLF (1552-1612)     II. Rudolf 1552. július 18-án Bécsben született. I. Rudolf néven magyar király 1572-től 1608-ig, egyben II. Rudolf német-római császár és cseh király (1576-1612). Birodalma rovására sokat foglalkozott asztrológiával, mágiával és alkímiával. Prágai palotájában maga is kísérletezett aranycsinálással. Ehhez udvarába hívta a kor jelentős alkimistáit, például az angol Edward Kelley-t, a lengyel Michael Sendivogiust. A prágai Hradzsinban palotája mellett az alkimisták műhelyei kis utcácskát foglaltak el. II. Rudolf 1612. január 20-án halt meg Prágában. Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában van egy érdekes, alkimista recepteket tartalmazó munka, amelyet Rudolfnak ajánlottak (jele: 9/Duod. Grem.). A pergamenhártyára írt szöveget gondosan aranyozták. A címlapon Rudolf neve áll, a belső lapján szereplő sorok szerint pedig "...Main Bruder suchet Kronen, ich den Stein der Weisen". (A mondást Rudolfnak tulajdonítják.) Az egykori források arról számolnak be, hogy Rudolfnak birtokában is volt a bölcsek köve (Stein der Weisen, Lapis philosophorum, universaltinctura), amely a "tökéletlen" fémet arannyá és ezüstté változtatta. A tinktúrát Rudolf ezüstszelencében tartotta, és mindenhová magával vitte. Halála után állítólag működésének eredményét, a tégla alakú öntött aranyat is megtalálták.  Forrás: https://mek.oszk.hu/02000/02060/html/rudolf.htm 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. március. 11.

(A műtárgyat eddig 467-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás

Eladási ár:
155 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF