XX. századi magyar festő : Jegenye

Eladási ár: 64 000 HUF

Leírás

[2B246/148]
Olaj farost festmény, gyönyörű levéldíszes kopottas aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Magasság: 70 cm
Szélesség: 85.5 cm
Súly: 4.4 kg

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. augusztus. 10.

(A műtárgyat eddig 7-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

XX. századi magyar festő : Jegenye

[2B246/148] Olaj farost festmény, gyönyörű levéldíszes kopottas aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Magasság: 70 cm Szélesség: 85.5 cm Súly: 4.4 kg

További részletek
Hordozó: farost
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. augusztus. 10.

(A műtárgyat eddig 7-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
64 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF
[2B243/147] Olaj farost festmény, eredeti képcsarnokos keretében. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: SÉDAY É. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat címkéje: SÉDAY ÉVA - ALKONY SZEREPELT A FÉNYES ADOLF TEREMBEN RENDEZETT KIÁLLÍTÁSON (K554) Magasság: 66 cm Szélesség: 86 cm Súly: 3.275 kg   Séday Éva festő Kispest, 1929-02-25   Elhalálozott: , 2011. április 20. 1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Fónyi Géza tanítványa. Erőteljes színekkel festett képein – tájak, csendéletek, alakos ábrázolások – a világ egy-egy kisebb részletét jeleníti meg folthatásokra törekvő, a motívumok és a kép szerkezetét kiemelő kompozícióval. Irodalom SOÓS I.: ~ kiállítása (kat. bev., Mednyánszky Terem, Budapest, 1964) KARDOSS B.: ~ kiállítása (kat. bev., Fényes Adolf Terem, Budapest, 1972) LOSONCI M.: ~ kiállítása (kat. bev., Képcsarnok, Kecskemét, 1983). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat.) 1978 • Uitz Terem, Dunaújváros 1985 • Aba Novák Terem, Szolnok 1987 • Képcsarnok, Salgótarján. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1955 • Fiatal Képző- és Iparművészek Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • Képzőművésznők Nemzetközi Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1961 • Boldog gyermekévek, Műcsarnok, Budapest.  Forrás: artportal.hu 
Séday Éva : "Alkony"
86 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[3054/051] Olaj farost festmény, jelezve balra fent ZOMBORI L 76. A kép hátoldalán régi Képcsarnokos papírvignetta, rajta ZOMBORI LÁSZLÓ KÜLVÁROS KÉPCSARNOK SZEGEDI BEMUTATÓTEREM. A faroston felirat: ZOMBORI LÁSZLÓ SZEGED "KÜLVÁROS". Szélesség: 53 cm Hosszúság: 90 cm Zombori László festő Születési hely: Szeged Születési dátum: 1937 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: 1954-58: szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. 1968, 1970, 1974, 1995: Szegedi Nyári Tárlat díjai; 1975: Juhász Gyula-díj; 1977: Koszta-plakett; 1979: Szeged város alkotói díja. A szegedi Szög-Art Művészeti Egyesület tagja. A 60-as, 70-es években a tömbös, mértanias és jelképes előadásmód jellemzi képeit, később dinamikus és lírai hangvételű műveket készített. Az utóbbi években festészete már a lírai absztrakció formatartományába került. Egyéni kiállítások 1971 • Csongrádi Galéria, Csongrád 1982 • Pécsi Galéria, Pécs Válogatott csoportos kiállítások 1967 • Szegedi képzőművészek tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970-75 • XI.-XVI. Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1983, 1985 • I-II. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1986 • Szeged képzőművészete, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1997 • Szegedi festők, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Művek közgyűjteményekben Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Köztéri művei képsorozat (táblaképek, 1975, Szeged, Szeged Étterem) Irodalom kiállítása, Tiszatáj, 1969/3-4. SIMAI M.: Műteremlátogatás ~nál, Tiszatáj, 1978/5. SZUROMI P.: Emlékek és látomások. ~ legújabb műveiről, Szeged, 1994/10. Szegedi festők, Szeged, 1997. Szuromi Pál Forrás: artportal.hu
Zombori László képcsarnokos képe
125 000 HUF
[FK3279/Bp304/37] A kép mérete: 35 x 41 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Áron-Nagy Lajos (Budapest, 1913, Székesfehérvár, 1987) alkotása. Jelezve Balra lent "Áron-Nagy" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán: a Művészeti Alap és a Képcsarnokvállalat raglapja látható, és autográf írással: Áron-Nagy lajos "Parti fák" 1968 Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1913 - Székesfehérvár 1987 Festő, 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágost irányítása mellett. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott dolgozott, mint rajzpedagógus. 1935-től vett részt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes kiállítása volt a fővárosban, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos műv. díj tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum-díjat, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" című pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" című nagyméretű munkája a Székesfehérvári Velence Szállóban található. Műveit a '30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig Áron szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Magyar festők és grafikusok adattára (Budapest, 1913 - Székesfehérvár, 1987.) Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1933-1938 között, ahol Benkhard Ágost volt a mestere. Ösztöndíjjal bejárta a nyugateurópai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron volt rajztanár. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon: 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepeli Galériában. 1976-ban Veszprémben és Várpalotán volt önálló tárlata. Számos kitüntetés tulajdonosa: 1958-ban Alba Regia, 1965-ben Csók István díj, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. Posztimpresszionisztikus tájképeket és portrékat fest. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Képei vannak a MNG-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. - ML. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1913 - Székesfehérvár, 1987. Festő. 1933-38 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott működött mint rajztanár. 1935-től szerepelt tárlatokon, 1943-ban gyűjteményes tárlata volt a fővárosban, 1955-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban Székesfehérváron, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos díj és kitüntetés tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum díját, 1958-ban Alba Regia díjat, 1965-ben Csók István díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Munkáit a 30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöződő expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a MNG-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. - 1968/3, F.M.K.: Műv.-1978) Művészeti lexikon I-IV. (Bp., 1913. nov. 7.- ) Festő, Munkácsy-díjas, 1933-38 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal bejárta a Ny-európai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron középiskolai rajztanár. 1943-ban és 1955-ben gyűjt. kiállítása volt Bp.-en, 1964-ben Székesfehérváron. Tájképeket, portrékat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő, Munkácsy-díjas Budapest, 1913 1933-1938 között Benkhard Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Balló Ede-ösztöndíjjal bejárta Nyugat-Európát. Újabban Bulgáriában, Csehszlovákiában, Görögországban, Lengyelországban és Finnországban volt tanulmányúton. 1939 óta Székesfehérvárott művész-pedagógus. 1935 óta jelentkezik kiállításokon, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban, 1981-ben és 1983-ban Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán, 1979-ben Dunaújvárosban, 1980-ban a Bolgár Kulturális Központban voltak jelentősebb tárlatai. Számos művészeti elismerés - Alba Regia-díj (1958), Csók István-érem (1965), Velinszky László-díj (1970) stb. - kitüntetettje, a Munkácsy-díj (1965, 1967) tulajdonosa. - Legkedvesebb műfaja a tájkép, indulásakor a Tisza-vidék, később a Velencei tó, a Balaton, majd utazásai nyomán görög, bolgár és szlovákiai tájak ihlették. Stílusbelileg a harmincas évek poszt-impresszionizmusából kinőtt expresszivitás jellemzi, amelyen belül szinte minden megoldást kipróbált a lírai életképtől a dekoratív foltfestésig. Művészetének erénye, hogy mindezt saját törvényei szerint oldotta meg, s így e változatosság ellenére is életműve egységes képet mutat. Egyéb Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1938- ban. Mestere: Benkhard Ágost. 1938-ban elnyerte a Balló Ede Ösztöndíjat, mellyel európai tanulmányutat tett. 1944-ben megkapta a Kultuszminisztérium balatoni ösztöndíját. 1965- ben Csók István-díjjal, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1985-ben a Művészeti Alap nívódíjasa lett. 1939- től Székesfehérváron élt, az alkotó munka mellett rajzpedagógusként dolgozott. 1971- ben Székesfehérvár díszpolgárává választották. 1935-től szerepelt Fejér megyei és országos kiállításokon. Első egyéni kiállítását 1955-ben rendezte. 1959-től több alkalommal Székesfehérváron, 1967-ben a Műcsarnok győri kiállítótermében, s több más kiállítóhelyen mutatta be műveit. Csoportos kiállításon szerepelt 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában és többször a Műcsarnokban. 1963-ban a székesfehérvári Vörösmarty Színházba Csongor és Tünde címmel készített pannót. Murális kompozíciói találhatók Bakonycsernyén, Mosonszentjánoson és a székesfehérvári Magyar Király Hotelben. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári István Király Múzeum gyűjteményében.
Áron-Nagy Lajos : "Parti fák" 1968
80 000 HUF
[FKC106/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Kemény Zsigmond (Budapest, 1911) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kemény Zs." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939-ben Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, 1947-53 között Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél pedig festészetet tanult. Tanulmányúton járt Itáliában és Franciaországban. Az 1950-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző tárlatokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, stb.). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésében figyelembe vette a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ, KM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán szerzett festőművész diplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. Az ötvenes-hatvanas években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt. Festészetét az életszerűség jellemzi, képszerkesztésében figyelembe veszi a konstruktivizmus vívmányait is. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél festészetet tanult. Tanulmányúton járt Olasz- és Franciaországban. Az 50-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésben figyelembe veszi a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, szobrász. 1939-ben a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, majd 1947-53 között Domanovszky Endre és Berény Róbert növendéke volt. Hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1953 óta figurális képeivel rendszeresen szerepel kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, az Írószövetség tulajdona). Újabban dekoratív szellemű kompozíciókat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban kapott - öntevékeny művészeti tanulmányok után - festődiplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt, leginkább csoportos kiállításokon. Gyakorta dolgozik a kecskeméti művésztelepen. - Festészetét életszerű jelleg, a látványi valóság eleven, ízes transzponációja jellemzi, szerkesztésmódjában azonban figyelemmel van a konstruktivizmus vívmányaira is.
Kemény Zsigmond : "Csendélet"
140 000 HUF