[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FKB106/Bp305/144] A kép mérete: 18 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1940 alkotása. Jelezve balra lent "Gyergyó 1940, olvashatatlan aláírás" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)

[FK0914/BX-2] A kép mérete: 15,5 x 25,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Magyar-Mannheimer Gusztáv (Pest, 1859, Budapest, 1937) alkotása. Jelezve Középen lent "Magyar Mannheimer" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Előbb a fővárosi Mintarajziskolában, később Bécsben H. Makartnál végzett művészeti tanulmányokat. 1878-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke lett. Itt a rézkarcoló Raab-nak, utána Löfftznek és Wagner Sándornak az irányításával tanult olyan sikerrel, hogy 1880-ban ezüstérmet, 1881-ben pedig dicsérő oklevelet és budapesti ösztöndíjat is kapott. Budapestre hazatérve, Benczúr-mesteriskolájában tanult a kapott ösztöndíjjal. Ekkor mutatkozott be a budapesti Műcsarnok közönségének az "Olvasó öregasszony", "A vőlegény jó kilátásai" című éleképekkel és néhány vázlattal. Később Bécsben H. Makartnak lett segédje egy dekoratív munkánál. A '90-es évek végén a nagybányai művésztelepen is megfordult. Ezután következett gyakran megismételt olaszországi útja. Még a sugárzó verőfény országában is híven kísérte a tompító müncheni tónus. 1901-ben "Esti hangulat" című alkotásával Társulati-díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet nyert. 1910-ben a Velencei Biennálén "Tavasz" című festményét a Velencei Modern Képtár számára vásárolták meg. 1912-ben állami nagy aranyérmet nyert. Több ízben vett részt a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon seregszemléin. 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1929-ben és 1933-ba kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Stílusát a romantikus, a naturalizmus és a Makart-féle akadémikus dekorativizmus ötvözete jellemezte. A Szinyei Társaság alapítói közép tartozott. Illusztrálta Bródy Sándor, Mikszáth Kálmán, stb. műveit. Számos műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Önarcképe a Magyar Történeti Képtárban van. (ML, Éber, L-MMM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Előbb a fővárosi Mintarajziskolában, később Bécsben H. Makartnál, Münchenben pedig L. von Löfftznél és Wagner Sándornál tanult. Budapestre visszatérve, Benczúr-mesteriskolájában kapott több éves ösztöndíjat. 1901-ben "Esti hangulat" c. alkotásával Társulati-díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet nyert. 1910-ben a Velencei Biennálén "Tavasz" c. képét a Velencei Modern Képtár számára vásárolták meg. 1912-ben állami nagy aranyérmet kapott. Több ízben szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1929-ben és 1933-ban kollektív tárlata volt az Ernst Múzeumban. Stílusát a romantikus, a naturalizmus, és a Makart-féle akadémikus dekoratizmus ötvözete jellemezte. A Szinyei Társaság alapítói közé tartozott. Illusztrálta Bródy Sándor, Mikszáth Kálmán, stb. műveit. Számos műve megtalálható a MNG-ban. Önarcképe a MTK-ban van. (ML, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A bécsi akadémián Makart, a müncheni akadémián pedig Wágner tanítványa volt. Hazatérve a Benczúr-mesteriskola tagja lett. Stílusát a romantikus, a naturalizmus és a Makart-féle akadémikus dekoratizmus ötvözte, jellemezte. 1901-ben Esti hangulat c. képével társulati díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet, 1912-ben állami nagy aranyérmet nyert. Tavasz c. képét 1910-ben megvásárolta a velencei Modern Képtár. Több ízben szerepelt csoportos kiállításon a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Képei találhatók a MNG-ban. Számos illusztrációt is készített (Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor műveihez stb.). Önarcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban található. Egyik alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak. - Irod.: Herman Lipót: Magyar-Mannheimer Gusztáv. Magyar Művészet, 1937. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Előbb a Mintarajziskolában, majd Bécsben H. Makartnál, Münchenben L. von Löfftznél és Wagner Sándornál tanult. Bp.-re visszatérve Benczúr mesteriskolájában kapott több éves ösztöndíjat. 1910-ben a Velencei Biennále kiállításán egyik képét (Tavasz) a velencei Modern Képtár számára megvásárolták. Színes, oldott előadású tájképeivel, sötétes hangulatú alakos kompozícióival a kiállítások állandó szereplője volt. Illusztrálta Bródy, Mikszáth stb. műveit. A Szinyei Társaság alapító tagjai közé tartozott, s több állami díjat nyert. Kampis Antal Művészeti lexikon I-II. Festő. Münchenben és Bécsben végezte tanulmányait. Képei túlnyomó részének tárgyát gyakori olaszországi tanulmányútjaiból merítette. Ilyenekkel szerepelt a Műcsarnokban a nyolcvanas évek óta, de temperamentumos előadása, mélytüzű színei csak nagysokára szereztek neki elismerést. A Campagna, sziklás, pikáns olasz tájai, kavargó felhői, patetikus hangulatai, élénk és egyéni előadása végre legjobb művészeink sorába emelték. Ily művei: Est a Campagnában, Esti hangulat, Erdőszéle stb. Eleinte inkább világos színhatású, utóbb mélyrefogott barnából és zöldből formált színharmóniája jelentkezik néhány alakos képén és tanulmányfején is (Libapásztorok, Arckép, Pulykapásztorlány)

[FKA528/Z031] A kép mérete: 45,5 x 55 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Viski János (Szokolya, 1891, Budapest, 1970) alkotása. Jelezve jobbra lent "J. Viski" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskola Rajztanárképző szakán Zemplényi Tivadar növendéke volt. 1912-ben a kecskeméti művésztelep nyári tanfolyamán Olgyai Ferenc és Iványi-Grünwald Béla korrigálta. Tanulmányúton járt Franciaországban. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a budapesti Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Számos tájképet is festett. A háború után több évig Dél-Amerikában dolgozott. 1929-től Budapesten tevékenykedett. 1930-ban a Független Művészek Társasága klubjában volt gyűjteményes tárlata. 1934-ben a Műcsarnokban "Hazafelé" című alkotására megkapta a Halmos Izor zsánerdíjat. "Terelés a Hortobágyon" című képének reprodukciója az 1934-es 50 pengős bankjegyet díszítette. Az állat (főleg a ló) karaktere, mozgási formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdekelték impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Több munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Művészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. (Éber, PZ-SzMF, KM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar növendéke. Tanulmányutakat tett Franciaországban és Dél-Amerika számos városában. 1913 óta állított ki. Főképpen állatképeket fest, bár témakörében más műfajok is szerepelnek. Az állat karaktere, mozgási és formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdeklik impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Festészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. - Irod:: Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp. 1943. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar növendéke volt. Tanulmányúton járt Franciaországban. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. A háború után több évig Dél-Amerikában dolgozott. 1929-től Budapesten tevékenykedett. 1930-ban a Független Művészek Társasága klubjában volt gyűjteményes kiállítása. 1934-ben a Műcsarnokban "Hazafelé" című festményére megkapta a Halmos Izor genreredíjat. "Terelés a Hortobágyon" c. képének reprodukciója az 1934-es 50 pengős bankjegyet díszítette. Az állat karaktere, mozgási formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai érdekelték impresszionista festőiséggel. Leggyakoribb modellje a ló. Egy képe a MNG tulajdona. Festészete a természetből indul ki, annak formáihoz hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni temperamentumformáló ereje. (Éber, PZ-SzMF) Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál tanult. 1913-tól főleg naturalista állatképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1919-29 között D-Amerikában dolgozott. 1933-ban A Független Művészek Társasága klubhelyiségében volt gyűjt. kiállítása. Történelmi témákat is festett: Koppány leveretése (1938), Rákóczi búcsúja (1941). Várakozó kocsi c. képét a Nemz. Gal. őrzi.

[FKB496/Bp49/21] A kép mérete: 30 x 39 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Katona Nándor (Szepesófalu, 1864, Budapest, 1932) alkotása. Jelezve jobbra lent "Katona Nándor" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Eleinte a Felvidéken gróf Mednyánszky László oktatta, pártfogolta, de ő később ellentétbe került mesterével. Így Budapesten és Párizsban folytatta tanulmányait. Az 1890-es évektől kezdve felvidéki hegyes, fenyőerdős képekkel vett részt a Műcsarnok kiállításain. Tájképein a hangulati elem uralkodik. Itthon és külföldön számos díjat nyert. 1901-be a Műbarátok Köre, 1921-ben a Nemzeti Szalon rendezett kollektív kiállítást munkáiból. 1932-ben a Műcsarnok emlékkiállítást rendezett alkotásaiból. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. "Hóolvadás" és "Eső és szélvihar" című képei a főváros tulajdonába kerültek. Hagyatékában mintegy 2400 tanulmány volt. (ML, Éber, L-VMK) Magyar festők és grafikusok adattára Először Mednyánszky Lászlótól, később Budapesten és Párizsban tanult. A Műcsarnok kiállításain az 1890-es évek végétől vett részt hegyes, fenyőerdős felvidéki tájakat ábrázoló festményeivel. Hangulati elemekkel telített képeivel számos díjat nyert itthon és külföldön is. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1922-ben a Nemzeti Szalon rendezett nagyszabású kiállítást műveiből. 1932-ben hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A Felvidéken gróf Mednyánszky Lászlótól, azután Budapesten és Párizsban tanult. Az 1890-es évektől kezdve felvidéki hegyes, fenyőerdős képekkel vett részt a Műcsarnok kiállításain. Tájképein a hangulati elem uralkodik. Itthon és külföldön számos díjat nyert. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1921-ben a Nemzeti Szalon rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1932-ben a Műcsarnok emlékkiállítást rendezett alkotásaiból. Több műve a MNG tulajdona. Hagyatékában mintegy 2400 tanulmány volt. (ML, Éber) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Először Mednyánszky Lászlótól, később Bp.-en és Párizsban tanult. A Műcsarnok kiállításain az 1890-es évek végétől vett részt hegyes, fenyőerdős felvidéki tájakat ábrázoló festményeivel. Hangulati elemekkel telített képeivel számos díjat nyert itthon és külföldön is. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1921-ben a Nemzeti Szalon rendezett kollektív kiállítást műveiből. 1932-ben hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képét őrzi a Nemz. Gal. Művészeti lexikon I-II. Festő. A felvidéken Mednyánszkytól, azután Budapesten és Párisban tanult s a kilencvenes évektől kezdve felvidéki hegyes, fenyőerdős képekkel vett részt a Műcsarnok kiállításain. Tájképein a hangulati elem az uralkodó.