Abraham Ortelius : Földközi-tenger 1574

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[1A347/Z013]
Arany keretben, üveglap mögött antik, akvarellel színezett térkép. Falra akasztási lehetőséggel rendelkezik. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban.

Feliratok:
BARBARIAE ET BILEDULGERID NOVA DESCRIPTIO
OCEANUS OCCIDENTALIS
GOLFO DE LAS YEGUAS
LIBYAE PARS, QUE HODIE SARRA APPELLATUR QUAE UOX, IDEM QUOD DEFERTUM LIGNIFICAT

A térkép készítője:
ABRAHAM ORTELIUS ~1574

Magasság: 45 cm
Szélesség: 58 cm
Súly: 1.8 kg
Abraham Ortelius

  



A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Abraham Ortelius





Peter Paul Rubens: Abraham Ortelius portréja


Született
1527. április 14.
Antwerpen


Elhunyt
1598. június 28.(71 évesen)[1][2][3][4]
Antwerpen


Beceneve
Ortelius


Állampolgársága
Flandria


Foglalkozása



térképész

történész








A Wikimédia Commons tartalmaz Abraham Ortelius témájú médiaállományokat.




Abraham Ortelius, Ortega, Orthellius (Antwerpen, 1527. április 14. – Antwerpen, 1598. június 28.) brabanti térképész, földrajztudós, az első modern atlasz, a Theatrum Orbis Terrarum (Világszínház) létrehozója.

Orteliust gyakran a németalföldi kartográfiai iskola egyik alapítójaként tartják számon (1570-es és 1670-es évek), az iskola egyik legjelentősebb alakja. Atlaszának 1570-es kiadását gyakran a németalföldi térképészet aranykora hivatalos kezdetének tekintik.



Tartalomjegyzék


1Életpályája

2Munkássága

3A térképek modern használata

4Jegyzetek

5Források



 Életpályája[szerkesztés]


Abraham Ortellius Európát ábrázoló térképe




Ortelius munkájában jelent meg Wolfgang Laziusnagy Magyarország-térképének kisebbített és átszerkesztett változata[5]


Antwerpenben született, a Tizenhét Tartományban. Az Orthellius család eredetileg Augsburgból származik. 1535-ben a család a protestantizmus gyanújába került. Ortelius apjának halála után nagybátyja, Jacobus van Meteren visszatért angliai vallási száműzetéséből, hogy gondoskodjon Orteliusról. Ábrahám közel állt Emanuel van Meteren unokatestvéréhez, aki később Londonba költözött. 1575-ben Arias Montanus ajánlására II. Fülöp spanyol király földrajtanárának nevezték ki.

Európába utazott, ahol bejárta dél-, nyugat-, észak- és kelet-Németország (pl. 1560, 1575–1576); Franciaország (1559–1560); Anglia és Írország (1576) és Olaszország (1578, talán kétszer vagy háromszor 1550 és 1558 között) tájait.

Térképíróként kezdett, 1547-ben belépett a Szent Lukács Antwerpeni Céhbe, mint térképvilágító jövedelemkeresetét könyvek, nyomatok és térképek készítésével egészítette ki, és az utazásai során évente látogatást tett Frankfurtba is, ahol 1554-ben találkozott Gerardus Mercatorral. 1560-ban Mercatorral utazott Trierbe, Lorraine-be, és Poitiers-be, úgy tűnik, hogy nagyrészt Mercator befolyása vonzotta egy tudományos földrajzi karrier felé. 1598-tól az atlasz ókori térképekkel bővült, így Ortelius egyben a történelmi térképészet megalapítójának számít.[6]

Antwerpenben halt meg, 1598. június 28-án. A Szent Mihály apátság templomában helyezték örök nyugalomra.

 Munkássága[szerkesztés]
1564-ben jelentette meg első térképét, a Typus Orbis Terrarum-ot, a világ nyolcfalú faltérképeit, amelyen a Regio Patalis Locachot azonosították, mint a Terra Australis északi kiterjesztését, egészen Új-Guinea irányában. Ez a térkép később csökkentett formában jelent meg a Terrarumban (az egyetlen létező példány a Bázeli Egyetemi Könyvtárban van). 1565-ben megjelent egy kétoldalas térképe Egyiptomról, 1568-ban készítette el a Brittenburg- kastély tervét Hollandiában, 1567-ben Ázsia nyolclapos térképét és egy hatlapos térképet Spanyolországról.

Angliában Orteliussal kapcsolatban állt William Camden, Richard Hakluyt, Thomas Penny, a puritán ellentmondásos William Charke és Humphrey Llwyd, akik Angliában és Walesben az Ortelius 1573-as kiadványához járultak hozzá.

1578-ban az ősi földrajz kritikai kezelését alapozta Synonymia geographica (az Antwerpeni Plantin sajtó által kiadott és 1587-ben bővített formában Thesaurus geographicus formájában, 1596-ban ismét kibővítve.

Ő rajzolta az első térképet a Csendes-óceánról.

 A térképek modern használata[szerkesztés]
Az Ortelius térképek eredeti példányai népszerű gyűjtőelemek, és gyakran több tízezer dollárért adják el. Számos kiskereskedő számára elérhető a térképek fénymásolata is. Észak-és Dél-Amerikáról készült térkép is szerepel a világ legnagyobb, kereskedelmi forgalomban kapható, négy világtérképből álló kirakós játékában.



 

Forrás: wikipédia

Tulajdonságok

Jellemzők: Európa

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. november. 15.

(A műtárgyat eddig 788-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Abraham Ortelius : Földközi-tenger 1574

[1A347/Z013] Arany keretben, üveglap mögött antik, akvarellel színezett térkép. Falra akasztási lehetőséggel rendelkezik. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Feliratok: BARBARIAE ET BILEDULGERID NOVA DESCRIPTIO OCEANUS OCCIDENTALIS GOLFO DE LAS YEGUAS LIBYAE PARS, QUE HODIE SARRA APPELLATUR QUAE UOX, IDEM QUOD DEFERTUM LIGNIFICAT A térkép készítője: ABRAHAM ORTELIUS ~1574 Magasság: 45 cm Szélesség: 58 cm Súly: 1.8 kg Abraham Ortelius    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Abraham Ortelius Peter Paul Rubens: Abraham Ortelius portréja Született 1527. április 14. Antwerpen Elhunyt 1598. június 28.(71 évesen)[1][2][3][4] Antwerpen Beceneve Ortelius Állampolgársága Flandria Foglalkozása térképész történész A Wikimédia Commons tartalmaz Abraham Ortelius témájú médiaállományokat. Abraham Ortelius, Ortega, Orthellius (Antwerpen, 1527. április 14. – Antwerpen, 1598. június 28.) brabanti térképész, földrajztudós, az első modern atlasz, a Theatrum Orbis Terrarum (Világszínház) létrehozója. Orteliust gyakran a németalföldi kartográfiai iskola egyik alapítójaként tartják számon (1570-es és 1670-es évek), az iskola egyik legjelentősebb alakja. Atlaszának 1570-es kiadását gyakran a németalföldi térképészet aranykora hivatalos kezdetének tekintik. Tartalomjegyzék 1Életpályája 2Munkássága 3A térképek modern használata 4Jegyzetek 5Források  Életpályája[szerkesztés] Abraham Ortellius Európát ábrázoló térképe Ortelius munkájában jelent meg Wolfgang Laziusnagy Magyarország-térképének kisebbített és átszerkesztett változata[5] Antwerpenben született, a Tizenhét Tartományban. Az Orthellius család eredetileg Augsburgból származik. 1535-ben a család a protestantizmus gyanújába került. Ortelius apjának halála után nagybátyja, Jacobus van Meteren visszatért angliai vallási száműzetéséből, hogy gondoskodjon Orteliusról. Ábrahám közel állt Emanuel van Meteren unokatestvéréhez, aki később Londonba költözött. 1575-ben Arias Montanus ajánlására II. Fülöp spanyol király földrajtanárának nevezték ki. Európába utazott, ahol bejárta dél-, nyugat-, észak- és kelet-Németország (pl. 1560, 1575–1576); Franciaország (1559–1560); Anglia és Írország (1576) és Olaszország (1578, talán kétszer vagy háromszor 1550 és 1558 között) tájait. Térképíróként kezdett, 1547-ben belépett a Szent Lukács Antwerpeni Céhbe, mint térképvilágító jövedelemkeresetét könyvek, nyomatok és térképek készítésével egészítette ki, és az utazásai során évente látogatást tett Frankfurtba is, ahol 1554-ben találkozott Gerardus Mercatorral. 1560-ban Mercatorral utazott Trierbe, Lorraine-be, és Poitiers-be, úgy tűnik, hogy nagyrészt Mercator befolyása vonzotta egy tudományos földrajzi karrier felé. 1598-tól az atlasz ókori térképekkel bővült, így Ortelius egyben a történelmi térképészet megalapítójának számít.[6] Antwerpenben halt meg, 1598. június 28-án. A Szent Mihály apátság templomában helyezték örök nyugalomra.  Munkássága[szerkesztés] 1564-ben jelentette meg első térképét, a Typus Orbis Terrarum-ot, a világ nyolcfalú faltérképeit, amelyen a Regio Patalis Locachot azonosították, mint a Terra Australis északi kiterjesztését, egészen Új-Guinea irányában. Ez a térkép később csökkentett formában jelent meg a Terrarumban (az egyetlen létező példány a Bázeli Egyetemi Könyvtárban van). 1565-ben megjelent egy kétoldalas térképe Egyiptomról, 1568-ban készítette el a Brittenburg- kastély tervét Hollandiában, 1567-ben Ázsia nyolclapos térképét és egy hatlapos térképet Spanyolországról. Angliában Orteliussal kapcsolatban állt William Camden, Richard Hakluyt, Thomas Penny, a puritán ellentmondásos William Charke és Humphrey Llwyd, akik Angliában és Walesben az Ortelius 1573-as kiadványához járultak hozzá. 1578-ban az ősi földrajz kritikai kezelését alapozta Synonymia geographica (az Antwerpeni Plantin sajtó által kiadott és 1587-ben bővített formában Thesaurus geographicus formájában, 1596-ban ismét kibővítve. Ő rajzolta az első térképet a Csendes-óceánról.  A térképek modern használata[szerkesztés] Az Ortelius térképek eredeti példányai népszerű gyűjtőelemek, és gyakran több tízezer dollárért adják el. Számos kiskereskedő számára elérhető a térképek fénymásolata is. Észak-és Dél-Amerikáról készült térkép is szerepel a világ legnagyobb, kereskedelmi forgalomban kapható, négy világtérképből álló kirakós játékában.   Forrás: wikipédia

További részletek
Jellemzők: Európa

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. november. 15.

(A műtárgyat eddig 788-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
155 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1J352/Z020] Sorszámozott papír fametszet üveglap mögött, fenyőfa keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: GÁBORJÁNI SZABÓ KÁLMÁN Sorszámozás: 2 88 Balra lent ceruzával: 8. 1936 Metszeten belül: G.SZ.K. Magasság: 41.5 cm Szélesség: 31 cm Súly: 0.695 kg Gáborjáni Szabó Kálmán festő, grafikus Debrecen, 1897-09-18 Elhalálozott: Budapest, 1955. június 17. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1922-ben fejezte be Révész Imre és Vaszary János tanítványaként, akinek tanársegédje is volt a főiskolán. 1922: a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1930-1931, 1938-1939: a római Magyar Akadémia ösztöndíja. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. 1922-ben szülővárosában rajztanári állást kapott a Református Kollégium Tanítóképző Intézetében. 1944-1945-ben megbízott igazgatóként irányította a kollégiumot. Ezután rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozott, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A 20-as évek elejétől kiállító művész. Az 1930-as évek végétől a szolnoki művésztelepen alkotott, amelynek törzstagja volt. Elsősorban grafikusként ismert, bár életművében jelentős helyet foglalnak el festményei. Készített illusztrációt, kisgrafikát és reklámgrafikát, de legjelentősebbek fametszetsorozatai. Egy rövid ideig a neoklasszicizmus hatása érződik munkáin. Későbbi metszetei drámai ellentétekre épülő, expresszív alkotások. A 30-as, 40-es években gyakran ábrázolta a paraszti életet. Irodalom TÓTH E.: ~ grafikái, Debrecen, 1963 EGRI M.: A szolnoki művésztelep, Budapest, 1977 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1930 • Scherlhaus, Berlin 1967 • Bakonyi Múzeum, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • Nemzetközi egyházművészeti kiállítás, Padova 1935 • a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Chicago 1934 • Hága • Amszterdam 1941 • 94. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest (nagyobb anyaggal) 1948 • a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1977, 1978 • A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum • Szolnoki Galéria, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs  Forrás: artportal.hu 
Gáborjáni Szabó Kálmán : Búcsú 1936
45 000 HUF
[2A010/Z023] Hibátlan állapotú, jelzett, részben mázas biszkvit porcelán szobor. Hátoldalán mélynyomott jelzés: SJ *C ( SARKANTYU JUDIT ) Magasság: 28.6 cm Szélesség: 5.8 cm Hosszúság: 8 cm Súly: 0.64 kg Sarkantyu Judit keramikus Születési hely: Szakály Születési dátum: 1947 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  "Meséim" - Sarkantyu Judit keramikusművész kiállítása Mesterei: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1968-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanul, tanárai: Csekovszky Árpád, Litkei József. 1973: FIM burkolóanyag-pályázat, III. díj; 1975: Az év legszebb terméke, Iparművészeti Vállalat; 1976: A Csontváry Teremben megrendezett csoportos kiállításon a Művészeti Alap nívódíja; 1985: a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nívódíja. 1973-tól az Iparművészeti Vállalat Mázsa utcai Kerámia Üzemének volt a tervezője, majd 1979-től önálló tervezőként dolgozik saját műtermében. 1977-ben részt vett a Kerámia a kertben szimpóziumon, 1981-ben a Kecskeméti Kerámia Stúdió ösztöndíjasa volt. 1985-ben Siklóson dolgozott egy tíztagú szobrászcsoporttal. 1973-79 között az üzemi tervezés mellett anyagkísérleteket és építészeti munkákat végzett. Ezt követően az önálló technika és stílus kialakítása, folyamatos anyag- és formakísérletek következnek. Alapvetően enteriőr kerámiákat készít, figurális kőplasztikákat és faliképeket samottból és porcelánból. Egyéni kiállítások 1984 • Kossuth Lajos Művelődési Ház, Kölesd [Sarkantyu Simonnal] • Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd • Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ, Debrecen 1988 • Vigadó Galéria, Budapest 1990 • Csók Galéria, Budapest • Kastélygaléria, Szirák 1996 • Csók Galéria, Budapest [Kiss Roóz Ilonával, Pannonhalmi Zsuzsával] 2000 • Szárnyak és árnyak, Szent Mihály-kápolna • Vincze Galéria, Szentendre. Válogatott csoportos kiállítások 1971 • Magyar Iparművészeti Főiskola Jubileumi Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1974 • Mai magyar iparművészet, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Köztulajdon 1945-75, Műcsarnok, Budapest 1976 • Műcsarnok Szoborkiállítása, Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest 1981 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest 1982, 1984 • VII., VIII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest Nemzetközi Mini Kerámia Triennálé, Zágráb 1985 • Iparművészeti Vállalat Jubileumi Kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest 1986 • A zsennyei Művésztelep tíz éve, Szombathely 1986, 1990 • Pest Megyei Iparművészeti Tárlat, Képtár, Szentendre 1987 • Kölesdi program 10 éve, Művészetek Háza, Szekszárd 1990, 1993, 1995, 1996 • MKT kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1994 • Magastűzön, A MKT kiállítása, Gödöllői Galéria Őszi Kerámia Kiállítás, Palme Ház, Budapest 2001 • Szentendre Salonban, MűvészetMalom, Szentendre. Művek közgyűjteményekben Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjtemény, Kecskemét • Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Köztéri művei kerámia fríz (terrakotta, 1975, Somoskőújfalu, határátkelő állomás vámkezelő terem fala) térelválasztó rács és nagyméretű virágtartók (samott-porcelán keverék, mázatlan, 1986, Budapest, Államigazgatási Számítógépes Központ aulájában) plasztika, kerámia csobogókút (samott, 1990, Szekszárd, Mezőgazdasági Kombinát kajmádi kastélyának kertje) Irodalom  ~ kerámia képei és figurái, Művészet, 1984/4. VADAS J.: ~ kiállítása, Magyar Ifjúság, 1988. június 10. porcelán és samott faliképei, Magyar Iparművészet, 2000/4.  Szentendre, 2000. Forrás: www.artportal.hu
Sarkantyu Judit : Kék ruhás hölgy porcelán szobor 28.6 cm
44 000 HUF