Antik 2 db Anker kőépítőszekrény füzet Nr. 7

Eladási ár: 32 000 HUF

Leírás

[0O844/X248]
Antik, kőépítő szekrény füzetei és egyéb papírok. Pótolhatatlan ritkaságok!
A híres XIX. századi Anker játékcsalád segédletei:

- Richter-féle építési mintalapok 7.sz. (5 nyelvű, magyar is)
Negyedik fokozat, nagyméretű kövekkel való építéshez. Kockamagasság: 25 mm
(DS 7 5U, 5 1/2U, 6U, 6 1/2U) (15 x 23 cm)
- A kis építész segédkönyve - Das kleinen Baumeisters Hilfsbuch
Schnittheft DS Nr. 7. (15 x 23 cm)
- Alaprajz segédlet, négyzetrács 5, 5 1/4, 5 1/2 (20 x 62 cm)
- Színes dobozrendező segédlet (DS 7/1) (35 x 24.5 cm)
- Színes dobozrendező segédlet (DS 7/2) (35 x 24.5 cm)

Súly: 0.135 kg
Történeti áttekintés


A kockák története egészen a tizenkilencedik század közepéig nyúlik vissza. Ekkor már a kukuricacsuhából készült baba és a fából farigcsált kockák helyett célirányosan a gyermek számára készülő játékokat kezdtek gyártani.
Friedrich Fröbel, a modern óvoda intézményének kialakítója felismerte a játékkockának, mint a gyermeki kreativitás fejlesztési eszközének a fontosságát. A gyermek közösségi nevelésének egyik jeles képviselője, Dr Jan Georgens az 1870-es években már felhasználja Fröbel elméletét és tapasztalatait. Újságot adott ki "Neuer Kindergarten" (Az új óvoda) néven, az ott bemutatott játékokat pedig Georgens neve alatt készítették és árusították, mint oktató-nevelő játékokat. Georgens munkája során igénybe vette Gustav Lilienthal szolgálatait is. A művész Gustav egy sor illusztrációt készített Georgens egyéb könyveihez is. Munkája során Gustav kidolgozta egy építőkocka rendszer alapjait is. Ennek műszaki kivitelezéséhez igénybe vette bátyja, a mérnök Otto Lilienthal segítségét. Az építőkocka rendszer forradalmi újdonsága az volt, hogy a kocka nem fából, hanem kőből készült. Ennek következtében teljesen más stabilitása lesz az elkészített építményeknek.
A Lilienthal fivérek műszaki és művészi munkája kiváló volt. Ezt bizonyítja többek közt az is, hogy a repülés történetébe beírták a nevüket. Üzleti érzékük viszont nem volt. Nincs információ arról, hogy akár egy építőkocka készletet is eladtak volna. Látva, hogy ötletük anyagi eredményeket nem hoz, úgy döntöttek, hogy azt eladják. A vevő Friedrich Adolf Richter volt.
Ő az, aki az építőkockákat világsikerre vitte. Vállalata, mely a türingiai Rudolstadt-ban volt, mindennel foglalkozott, ami pénzt hozott.
Az üzleti tevékenységet növényi főzetek árusításával kezdte. Ezek természetesen a tyúkszemtől a reumáig mindent gyógyítottak. Ezt állította a gyár. És valószínűleg lehetett is benne valami, legalábbis az eladások ezt támasztották alá. Felvásárolta Németország legrégebbi üveggyárát is (amely 1570-től működött). Ennek feladata az volt a Richter birodalomban, hogy a gyógyfőzetek számára üvegeket, flakonokat készítsen. Ezen kívül a gramofonkészítésbe is belefogott. A századfordulón a legnagyobb német rögzített hanganyaggal büszkélkedhetett. Csokoládé gyártó részlege is volt. Nyomdát is vásárolt, hogy a termékek csomagolását, reklámanyagokat, építő mintákat saját vállalata készíthesse. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az a vállalkozó volt, akinek keze alatt minden arannyá változott. Könyörtelenül halmozott sikerre sikert. Ebben a vállalatcsoportban az építőkocka gyártása az egyik fő és húzó ágazat lett. Fennállása során 1884 és 1963 között becsülhetőleg három és öt milliárd közti követ gyártottak. Ezek a kövek különböző méretben, formában és színben készültek. A legkorábban készült készletek is (amelyek ma 120-130 évesek) a mai napig időt álló termékeknek bizonyultak. A korabeli kocka készleteknek jelenleg is óriási másodlagos kereskedelme van.




A vállalat két világháború csapásait is elviselte, de azt már csak rövid ideig, hogy az ország felosztása során Türingia a keleti, tehát szocialista Németország részévé vált. A szocialista tábor kereskedelmi kapcsolatai néhány éven belül drasztikusan lecsökkentek a Nyugattal. A teljesen megbízhatatlan szállítások (pl. karácsonyi dobozok februárban) és a minőség drasztikus romlása  megcsappantották a vevői érdeklődést. Tizennyolc év után egy olyan gyár, mely fénykorában a rudolstadti munkaképes lakosság 5%-át kitevő 649 alkalmazottja volt, végleg bezárta kapuit. A korlátolt proletárdiktatúra jellemző lépése volt, hogy a gyár megszüntetésekor a még készleten levő kockákat az udvarra dobálták ki. Aki arra járt, tetszés szerint vihetett belőlük haza magának. A gyár udvarán a mai napig egy egy méter széles, hat méter hosszú és ismeretlen méter magas hegy áll, ahova a maradékot kidobták.
Erre a barbarizmusra nincs magyarázat és mentség. A gyár bezárását követően az Anker kockák karrierjét a holland rajongók lelkesedése tartotta életben. 1979-ben alapították meg az Anker Barátai (Club Van Ankervriende - CVA) nevű szervezetet. Az azóta eltelt negyven évben a klub óriási munkát végzett az építőkockák fajtáinak katalogizálásban, rendszerezésében. Különösen nagy lendületet adott a rendszerezésnek és közzétételnek számítástechnika és az Internet fejlődése. Nagy segítség, hogy számítógépes programok, adatbázisok segítségével lehet a témakör adatait rendszerezni. További nagy előny, hogy a rendszerezett adatok elérhetővé tétele már csak a számítástechnikai ismeretektől függ. Egy nem túl komplikált honlap terve lehet, hogy nem szemet gyönyörködtető, de hasznos információkkal szolgálhat. A témával foglalkozók különösebb problémák nélkül felvehetik és tarthatják egymással a kapcsolatot. Természetesen az elvont és elméleti tevékenység mellett a klubélet mindig remek alkalom az építésre is. A kockák célja tulajdonképpen mindig ez is volt és ez is marad.

 A fal leomlása után a holland klub és számos más személy közreműködésével a rudolstadti gyárat újból elindították. A jelenleg is gyártott kockák minősége a régiekkel egyező, mivel a recept és a technológia azonos. Az új készleteket Magyarországon is lehet kapni.  Egy gyári szett reklámfotója a jobb oldalon látható. Áruk az egyszerűbb dobozok esetében tizenötezer forint körüli, a komolyabb kiegészítő dobozok már hetvenezerbe is kerülnek. Jelenleg a gyár csak a nagykaliberű kockák új sorozatát (GK NF) gyártja. Információk nincsenek azzal kapcsolatosan, hogy a fém kiegészítő elemek (híd, tető, stb.) avagy a kiskaliberű kockák ismételt gyártása terítékre került volna.

Aki a cég és a kockák történetéről bővebben szeretne olvasni, töltse le George F. Hardy 256 oldalas könyvét. Ez a honlapon angol és német nyelvű kiadásként, illetve teljes egészében magyar fordításként található meg a letöltések közt. A könyv borítóján a mellékelt képen látható templom látható, amely a GK NF 34-es dobozhoz tervezett (de soha ki nem adott) kiegészítő doboz segítségével lett volna megépíthető. A templom gótikus stílusú, Anker berkekben csak úgy hivatkoznak rá, mint a "nyolcszögletű szentélyes templom".









 

 

A kockák fajtái

A kockák préselt kőporból, színezékből és kötőanyagként lenolajból készültek és készülnek a mai napokban is. A technológia mit sem változott az elmúlt közel százharminc év alatt. Az termelési folyamat ma sem sokkal összetettebb egy manufakturális műhely-munkánál. Az eljárás - kisebb módosításokkal - azonos a Lilienthal testvérek által 1870 után kidolgozottal.
A présgépek cseréjére is csak annál az egyszerű oknál fogva került sor a gyár 1995-ös újraindításakor, mert azok nem a legbarátságosabb körülmények között voltak kénytelenek pihenni 1963 és 1995 között.
Az eljárás néhány nagyon egyszerű lépésből áll. Először a fém öntőformát feltöltik az anyagokkal. Ezután a levegő buborékokat kipréselik egy nagynyomású gép segítségével, majd egy kemencében kiégetik.

Az eredeti, Lilienthal -féle kockarendszer egy olyan alap-kockára épült, melynek éle 2 cm. A fejlesztések során Richter kiegészítette a gyártást egy másik fajtával is, melynél az alap-kocka élhossza 2,5 cm.
A hagyomány és a kialakult terminológia alapján a kis méretű készleteket kiskaliberűként jelöljük (Kleinkaliber - KK), a nagyobb méretűeket pedig nagykaliberűként (Grosskaliber - GK). Említés szintjén jegyezzük meg, hogy az építőkockákhoz hasonló jellegű és anyagú mozaik és fejtörő játékokat is készített a gyár.
A gyártási folyamat a KK készletekkel indult, de az eladások azt mutatták, hogy a GK készletek jelentősen sikeresebbek voltak. Ennek eredményeként 1915-ben a KK készletek fejlesztésével teljesen leálltak. A teljes termékskála 86 fajta készletet ölelt fel. A GK termékskála fejlesztése a második világháború után se állt le. Mindösszesen 438 fajta készletet ismer a szakirodalom.
Ne felejtsük el, hogy a termékek kialakítása 1884-et megelőzően kezdődött. Ekkor még sehol nem volt a termékek beszédes cikkszám-rendszere, nagyméretű adathalmazok feldolgozásának informatikai tapasztalata, többéves termékfejlesztési tervezés, stb. Az induláskor két KK sorozatot és egy GK sorozatot indítottak útjára azzal, hogy ami lesz, az lesz. Arra legvadabb álmaiban sem számíthatott maga Richter sem, hogy a gyártás majdnem nyolcvan évig fog folyni és hogy milliárdos darabszámot ér el a termelés.
Egy készlet kialakítása a kor minden igényét kielégítette. Összehasonlításul gondoljunk a távolkeleti ipar néhány jellegzetes mai termékére. Az összehasonlításból kinézet és tartósság szempontjait egyaránt vizsgálva sem a mostani gyártmányok kerülnek ki győztesen. A készleteket időtállóra tervezték, nem sajnálták az anyagot, munkát belőle. Az álláspont az volt, hogy egy kicsit drágább, de igényes darabok készítése sokkal kifizetődőbb, mint az olcsó termékeké. Az is igaz, hogy az eldobható termékek távolkeleti futószalag-termelési technikája még nem volt jellemző.
A Richter-féle kőépítő összes anyaga tölgyfa, kő, minőségi papír. Néhány kezdeti kartondobozos készletet leszámítva egy teljes készlet a következőképpen nézett ki:
- vasalt sarkú tölgyfa doboz
- elhelyezési minta a kövek dobozba rendezéséhez
- építési minta az adott készlethez, illetve az adott szettet megelőző kisebb dobozok mintái
- építési rács (értelemszerűen 2 vagy 2,5 centis háló-ráccsal, a könnyebb építés céljából)
- az építmények köré elhelyezhető kartonfigurák / tereptárgyak
- és természetesen nem utolsó sorban maguk a kövek
Az építési mintákat a kor neves művészei készítették. Külön erre a célra kérték fel őket, rajzaik méltó kiegészítői egy-egy készletnek. A mintafüzet az építéssel kapcsolatos hasznos tanácsokkal is szolgál. A magyar olvasó számára külön csemege a korabeli szöveg archaikus megfogalmazása. Az alábbiakban álljon itt egy rövid idézet ennek szemléltetésére:
"Az "a" metszetnél négy piros kő feketére van sávozva, mert azok mint a 4. mintametszet világosan mutatja, a pontozott 'a' metszetvonalon kiállanak, a mi egyszersmindenkorra megjegyzendő. Épúgy megjegyzendő, hogy az egy réteggel mélyebben fekvő kövek nincsenek szinesen nyomtatva, mint azt az "a" metszet első fokozata mutatja, továbbá tartsuk meg, hogy a "B" jegy azt mutatja, hogy itt egy ívkő fekszík, "1/2B" pedig azt jelenti, hogy ezen helyre fél ívkövek rakandók, "D" pedig, hogy két egyforma kő egymásra rakandó."

Egy nagyobb doboz többszáz kisebb-nagyobb kő építőkockát is tartalmazhatott. A nagyobb készletek dobozában fülekkel kiemelhető, egymásra helyezhető tálcák tartalmazták a köveket. Az egészen nagy készleteket szabályszerű bútordarabnak minősülő szekrényben árulták. Ezeknek már a súlya is a száz kilók magasságában mozgott.
A termékskála alapjait tekintve nagyon egyszerű felépítésű. Egyes szett-fajtákban kisebb számú dobozokat kiegészítő dobozok megvételével lehetett nagyobb készletekre bővíteni. Különböző sorozatok között az átjárást ún. konverziós dobozok biztosították.
A vázolt egyszerű elméleti képletet kissé megkavarja, hogy egyes dobozok nem konvertálnak sehova, holott konverziós dobozok. Egyes dobozokat megterveztek, tartalmukat összeállították, a dobozba rendezési mintákat kinyomtatták, majd soha nem gyártották őket. Egyes dobozokat nem lehetett kapni csak mint előző dobozok és a következő kiegészítő dobozok. Stb. A korabeli kereskedő könyvet kapott a gyártól, hogy a betérő vevőnek segíteni tudjon abban, hogy milyen alap, kiegészítő vagy konverziós készletet vásároljon.
A jobb oldali ábrán egy nagyobb készlet látható. Ez egy nagykaliberű, 3.848 követ tartalmazó bútordarab. A "Kockák története" oldalon látható legelső készlet (GK-NF 2) és a további kiegészítő dobozok a végén ilyen nagyságú készleteket eredményeztek (GK-NF 34).
A helyzetet külön bonyolította, hogy a kő kockák kiegészítőjeként egy idő után fém híd-elemeket is gyártani kezdtek. Később a nagy építmények befedéséhez segítségül a sok nehéz kő helyett fém sátortető-elemeket tettek a nagyobb készletekbe. Elképzelhető, hogy ez micsoda kiegészítő és konverziós szett-orgiát robbantott ki.
A gyártott sorozatok a következők voltak:
AF (Alte Folge) - régi sorozat: az első gyártott készletek
NF (Neue Folge) - új sorozat: a termékfejlesztést követően 1894-ben bevezetett készletek
Br (Brückenteile) - híd sorozat: fém hídelemekkel kiegészített kőkocka készletek (csak az NF sorozat dobozainak kiegészítőiként)
Im (Imperator) - híd sorozat: mint az előző, csak az Im készletek alapkészletek voltak
A-B (Anker Blocks) - híd sorozat: csak az Egyesült Államokban eladott híd dobozok
VE (Vernickelte Eisenteile) - sátortetős sorozat: fémlapokból összeállítható sátortetős készletek
DS (Dachsteine) - tetőcserép sorozat: fém vázra cserép mintájára feltehető kőlapokból összeállított tetőszerkezetet is tartalmazó építőkocka készletek
NS (Neue Serie) - új sorozat: módosított boltívekkel készített készletek
LE (Lackierte Eisenteile) - fémelemes kiegészítők: csak a fém sátortetőhöz szükséges elemeket tartalmazó készletek (nem volt bennük kőkocka)
DB (Dachbaukasten) - tetőelem készletek: csak a fém sátortetőhöz szükséges elemeket és a "cserép" köveket tartalmazó készletek (nem volt bennük kőkocka)
NR100 (Neue Reihe) - új sorozat: önálló házak építésére alkalmas cél-szettek
NR200 (Modern House - American Bungalow) - új sorozat: amerikai bungalow házak építésére alkalmas cél-szettek
NR300 (German Country House - Landhaus) - új sorozat: német vidéki házak építésére alkalmas cél-szettek
NR400 (Fortress - Festung) - új sorozat: erődítmények építésére alkalmas cél-szettek
A felsorolt sorozatok közül az AF, NF, Br sorozatok kis- és nagykaliberű készletekként is készültek, az Im sorozattól lefele már csak nagykaliberű szettek voltak. Ennek értelmében célszerű a KK-AF és a GK-AF megkülönböztetést megtenni. A GK-DS-nek viszont nincs értelme, mivel ezeket a dobozokat már csak a nagy méretben készítették. A termékcsaládok felépítésére konkrét példa, hogy a KK-AF 4 alapszett kiegészítve a KK-AF 4A-val eredményezte a KK-AF 8 alapszettet. A KK-AF4-hez viszont hozzáadva a KK-AF4A konverziós szettet már a KK-NF5 készlethez jutottunk. Másik példa: GK-DS 9 alapszett + DS 9A kiegészítő = DS 11 alapszett. Viszont pl. GK-DS 9 + GK-9U konverziós szett = GK-NF 10.
A gyár 1995-ös újraindítása óta csak a GK-NF sorozatot gyártja.
A teljes termékcsalád megtekinthető és letölthető a "Letöltések" oldalon.
A George F. Hardy által összegyűjtött és szkennelt dobozok és építőminták szinte teljes körű választéka megtalálható az alábbi Burkhard Schultz gondozásában elkészült honlapon: cva.flying-cat.de.

 

Forrás: ankerbaratai.hu

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2017. október. 25.

(A műtárgyat eddig 1463-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik 2 db Anker kőépítőszekrény füzet Nr. 7

[0O844/X248] Antik, kőépítő szekrény füzetei és egyéb papírok. Pótolhatatlan ritkaságok! A híres XIX. századi Anker játékcsalád segédletei: - Richter-féle építési mintalapok 7.sz. (5 nyelvű, magyar is) Negyedik fokozat, nagyméretű kövekkel való építéshez. Kockamagasság: 25 mm (DS 7 5U, 5 1/2U, 6U, 6 1/2U) (15 x 23 cm) - A kis építész segédkönyve - Das kleinen Baumeisters Hilfsbuch Schnittheft DS Nr. 7. (15 x 23 cm) - Alaprajz segédlet, négyzetrács 5, 5 1/4, 5 1/2 (20 x 62 cm) - Színes dobozrendező segédlet (DS 7/1) (35 x 24.5 cm) - Színes dobozrendező segédlet (DS 7/2) (35 x 24.5 cm) Súly: 0.135 kg Történeti áttekintés A kockák története egészen a tizenkilencedik század közepéig nyúlik vissza. Ekkor már a kukuricacsuhából készült baba és a fából farigcsált kockák helyett célirányosan a gyermek számára készülő játékokat kezdtek gyártani. Friedrich Fröbel, a modern óvoda intézményének kialakítója felismerte a játékkockának, mint a gyermeki kreativitás fejlesztési eszközének a fontosságát. A gyermek közösségi nevelésének egyik jeles képviselője, Dr Jan Georgens az 1870-es években már felhasználja Fröbel elméletét és tapasztalatait. Újságot adott ki "Neuer Kindergarten" (Az új óvoda) néven, az ott bemutatott játékokat pedig Georgens neve alatt készítették és árusították, mint oktató-nevelő játékokat. Georgens munkája során igénybe vette Gustav Lilienthal szolgálatait is. A művész Gustav egy sor illusztrációt készített Georgens egyéb könyveihez is. Munkája során Gustav kidolgozta egy építőkocka rendszer alapjait is. Ennek műszaki kivitelezéséhez igénybe vette bátyja, a mérnök Otto Lilienthal segítségét. Az építőkocka rendszer forradalmi újdonsága az volt, hogy a kocka nem fából, hanem kőből készült. Ennek következtében teljesen más stabilitása lesz az elkészített építményeknek. A Lilienthal fivérek műszaki és művészi munkája kiváló volt. Ezt bizonyítja többek közt az is, hogy a repülés történetébe beírták a nevüket. Üzleti érzékük viszont nem volt. Nincs információ arról, hogy akár egy építőkocka készletet is eladtak volna. Látva, hogy ötletük anyagi eredményeket nem hoz, úgy döntöttek, hogy azt eladják. A vevő Friedrich Adolf Richter volt. Ő az, aki az építőkockákat világsikerre vitte. Vállalata, mely a türingiai Rudolstadt-ban volt, mindennel foglalkozott, ami pénzt hozott. Az üzleti tevékenységet növényi főzetek árusításával kezdte. Ezek természetesen a tyúkszemtől a reumáig mindent gyógyítottak. Ezt állította a gyár. És valószínűleg lehetett is benne valami, legalábbis az eladások ezt támasztották alá. Felvásárolta Németország legrégebbi üveggyárát is (amely 1570-től működött). Ennek feladata az volt a Richter birodalomban, hogy a gyógyfőzetek számára üvegeket, flakonokat készítsen. Ezen kívül a gramofonkészítésbe is belefogott. A századfordulón a legnagyobb német rögzített hanganyaggal büszkélkedhetett. Csokoládé gyártó részlege is volt. Nyomdát is vásárolt, hogy a termékek csomagolását, reklámanyagokat, építő mintákat saját vállalata készíthesse. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az a vállalkozó volt, akinek keze alatt minden arannyá változott. Könyörtelenül halmozott sikerre sikert. Ebben a vállalatcsoportban az építőkocka gyártása az egyik fő és húzó ágazat lett. Fennállása során 1884 és 1963 között becsülhetőleg három és öt milliárd közti követ gyártottak. Ezek a kövek különböző méretben, formában és színben készültek. A legkorábban készült készletek is (amelyek ma 120-130 évesek) a mai napig időt álló termékeknek bizonyultak. A korabeli kocka készleteknek jelenleg is óriási másodlagos kereskedelme van. A vállalat két világháború csapásait is elviselte, de azt már csak rövid ideig, hogy az ország felosztása során Türingia a keleti, tehát szocialista Németország részévé vált. A szocialista tábor kereskedelmi kapcsolatai néhány éven belül drasztikusan lecsökkentek a Nyugattal. A teljesen megbízhatatlan szállítások (pl. karácsonyi dobozok februárban) és a minőség drasztikus romlása  megcsappantották a vevői érdeklődést. Tizennyolc év után egy olyan gyár, mely fénykorában a rudolstadti munkaképes lakosság 5%-át kitevő 649 alkalmazottja volt, végleg bezárta kapuit. A korlátolt proletárdiktatúra jellemző lépése volt, hogy a gyár megszüntetésekor a még készleten levő kockákat az udvarra dobálták ki. Aki arra járt, tetszés szerint vihetett belőlük haza magának. A gyár udvarán a mai napig egy egy méter széles, hat méter hosszú és ismeretlen méter magas hegy áll, ahova a maradékot kidobták. Erre a barbarizmusra nincs magyarázat és mentség. A gyár bezárását követően az Anker kockák karrierjét a holland rajongók lelkesedése tartotta életben. 1979-ben alapították meg az Anker Barátai (Club Van Ankervriende - CVA) nevű szervezetet. Az azóta eltelt negyven évben a klub óriási munkát végzett az építőkockák fajtáinak katalogizálásban, rendszerezésében. Különösen nagy lendületet adott a rendszerezésnek és közzétételnek számítástechnika és az Internet fejlődése. Nagy segítség, hogy számítógépes programok, adatbázisok segítségével lehet a témakör adatait rendszerezni. További nagy előny, hogy a rendszerezett adatok elérhetővé tétele már csak a számítástechnikai ismeretektől függ. Egy nem túl komplikált honlap terve lehet, hogy nem szemet gyönyörködtető, de hasznos információkkal szolgálhat. A témával foglalkozók különösebb problémák nélkül felvehetik és tarthatják egymással a kapcsolatot. Természetesen az elvont és elméleti tevékenység mellett a klubélet mindig remek alkalom az építésre is. A kockák célja tulajdonképpen mindig ez is volt és ez is marad.  A fal leomlása után a holland klub és számos más személy közreműködésével a rudolstadti gyárat újból elindították. A jelenleg is gyártott kockák minősége a régiekkel egyező, mivel a recept és a technológia azonos. Az új készleteket Magyarországon is lehet kapni.  Egy gyári szett reklámfotója a jobb oldalon látható. Áruk az egyszerűbb dobozok esetében tizenötezer forint körüli, a komolyabb kiegészítő dobozok már hetvenezerbe is kerülnek. Jelenleg a gyár csak a nagykaliberű kockák új sorozatát (GK NF) gyártja. Információk nincsenek azzal kapcsolatosan, hogy a fém kiegészítő elemek (híd, tető, stb.) avagy a kiskaliberű kockák ismételt gyártása terítékre került volna. Aki a cég és a kockák történetéről bővebben szeretne olvasni, töltse le George F. Hardy 256 oldalas könyvét. Ez a honlapon angol és német nyelvű kiadásként, illetve teljes egészében magyar fordításként található meg a letöltések közt. A könyv borítóján a mellékelt képen látható templom látható, amely a GK NF 34-es dobozhoz tervezett (de soha ki nem adott) kiegészítő doboz segítségével lett volna megépíthető. A templom gótikus stílusú, Anker berkekben csak úgy hivatkoznak rá, mint a "nyolcszögletű szentélyes templom".     A kockák fajtái A kockák préselt kőporból, színezékből és kötőanyagként lenolajból készültek és készülnek a mai napokban is. A technológia mit sem változott az elmúlt közel százharminc év alatt. Az termelési folyamat ma sem sokkal összetettebb egy manufakturális műhely-munkánál. Az eljárás - kisebb módosításokkal - azonos a Lilienthal testvérek által 1870 után kidolgozottal. A présgépek cseréjére is csak annál az egyszerű oknál fogva került sor a gyár 1995-ös újraindításakor, mert azok nem a legbarátságosabb körülmények között voltak kénytelenek pihenni 1963 és 1995 között. Az eljárás néhány nagyon egyszerű lépésből áll. Először a fém öntőformát feltöltik az anyagokkal. Ezután a levegő buborékokat kipréselik egy nagynyomású gép segítségével, majd egy kemencében kiégetik. Az eredeti, Lilienthal -féle kockarendszer egy olyan alap-kockára épült, melynek éle 2 cm. A fejlesztések során Richter kiegészítette a gyártást egy másik fajtával is, melynél az alap-kocka élhossza 2,5 cm. A hagyomány és a kialakult terminológia alapján a kis méretű készleteket kiskaliberűként jelöljük (Kleinkaliber - KK), a nagyobb méretűeket pedig nagykaliberűként (Grosskaliber - GK). Említés szintjén jegyezzük meg, hogy az építőkockákhoz hasonló jellegű és anyagú mozaik és fejtörő játékokat is készített a gyár. A gyártási folyamat a KK készletekkel indult, de az eladások azt mutatták, hogy a GK készletek jelentősen sikeresebbek voltak. Ennek eredményeként 1915-ben a KK készletek fejlesztésével teljesen leálltak. A teljes termékskála 86 fajta készletet ölelt fel. A GK termékskála fejlesztése a második világháború után se állt le. Mindösszesen 438 fajta készletet ismer a szakirodalom. Ne felejtsük el, hogy a termékek kialakítása 1884-et megelőzően kezdődött. Ekkor még sehol nem volt a termékek beszédes cikkszám-rendszere, nagyméretű adathalmazok feldolgozásának informatikai tapasztalata, többéves termékfejlesztési tervezés, stb. Az induláskor két KK sorozatot és egy GK sorozatot indítottak útjára azzal, hogy ami lesz, az lesz. Arra legvadabb álmaiban sem számíthatott maga Richter sem, hogy a gyártás majdnem nyolcvan évig fog folyni és hogy milliárdos darabszámot ér el a termelés. Egy készlet kialakítása a kor minden igényét kielégítette. Összehasonlításul gondoljunk a távolkeleti ipar néhány jellegzetes mai termékére. Az összehasonlításból kinézet és tartósság szempontjait egyaránt vizsgálva sem a mostani gyártmányok kerülnek ki győztesen. A készleteket időtállóra tervezték, nem sajnálták az anyagot, munkát belőle. Az álláspont az volt, hogy egy kicsit drágább, de igényes darabok készítése sokkal kifizetődőbb, mint az olcsó termékeké. Az is igaz, hogy az eldobható termékek távolkeleti futószalag-termelési technikája még nem volt jellemző. A Richter-féle kőépítő összes anyaga tölgyfa, kő, minőségi papír. Néhány kezdeti kartondobozos készletet leszámítva egy teljes készlet a következőképpen nézett ki: - vasalt sarkú tölgyfa doboz - elhelyezési minta a kövek dobozba rendezéséhez - építési minta az adott készlethez, illetve az adott szettet megelőző kisebb dobozok mintái - építési rács (értelemszerűen 2 vagy 2,5 centis háló-ráccsal, a könnyebb építés céljából) - az építmények köré elhelyezhető kartonfigurák / tereptárgyak - és természetesen nem utolsó sorban maguk a kövek Az építési mintákat a kor neves művészei készítették. Külön erre a célra kérték fel őket, rajzaik méltó kiegészítői egy-egy készletnek. A mintafüzet az építéssel kapcsolatos hasznos tanácsokkal is szolgál. A magyar olvasó számára külön csemege a korabeli szöveg archaikus megfogalmazása. Az alábbiakban álljon itt egy rövid idézet ennek szemléltetésére: "Az "a" metszetnél négy piros kő feketére van sávozva, mert azok mint a 4. mintametszet világosan mutatja, a pontozott 'a' metszetvonalon kiállanak, a mi egyszersmindenkorra megjegyzendő. Épúgy megjegyzendő, hogy az egy réteggel mélyebben fekvő kövek nincsenek szinesen nyomtatva, mint azt az "a" metszet első fokozata mutatja, továbbá tartsuk meg, hogy a "B" jegy azt mutatja, hogy itt egy ívkő fekszík, "1/2B" pedig azt jelenti, hogy ezen helyre fél ívkövek rakandók, "D" pedig, hogy két egyforma kő egymásra rakandó." Egy nagyobb doboz többszáz kisebb-nagyobb kő építőkockát is tartalmazhatott. A nagyobb készletek dobozában fülekkel kiemelhető, egymásra helyezhető tálcák tartalmazták a köveket. Az egészen nagy készleteket szabályszerű bútordarabnak minősülő szekrényben árulták. Ezeknek már a súlya is a száz kilók magasságában mozgott. A termékskála alapjait tekintve nagyon egyszerű felépítésű. Egyes szett-fajtákban kisebb számú dobozokat kiegészítő dobozok megvételével lehetett nagyobb készletekre bővíteni. Különböző sorozatok között az átjárást ún. konverziós dobozok biztosították. A vázolt egyszerű elméleti képletet kissé megkavarja, hogy egyes dobozok nem konvertálnak sehova, holott konverziós dobozok. Egyes dobozokat megterveztek, tartalmukat összeállították, a dobozba rendezési mintákat kinyomtatták, majd soha nem gyártották őket. Egyes dobozokat nem lehetett kapni csak mint előző dobozok és a következő kiegészítő dobozok. Stb. A korabeli kereskedő könyvet kapott a gyártól, hogy a betérő vevőnek segíteni tudjon abban, hogy milyen alap, kiegészítő vagy konverziós készletet vásároljon. A jobb oldali ábrán egy nagyobb készlet látható. Ez egy nagykaliberű, 3.848 követ tartalmazó bútordarab. A "Kockák története" oldalon látható legelső készlet (GK-NF 2) és a további kiegészítő dobozok a végén ilyen nagyságú készleteket eredményeztek (GK-NF 34). A helyzetet külön bonyolította, hogy a kő kockák kiegészítőjeként egy idő után fém híd-elemeket is gyártani kezdtek. Később a nagy építmények befedéséhez segítségül a sok nehéz kő helyett fém sátortető-elemeket tettek a nagyobb készletekbe. Elképzelhető, hogy ez micsoda kiegészítő és konverziós szett-orgiát robbantott ki. A gyártott sorozatok a következők voltak: AF (Alte Folge) - régi sorozat: az első gyártott készletek NF (Neue Folge) - új sorozat: a termékfejlesztést követően 1894-ben bevezetett készletek Br (Brückenteile) - híd sorozat: fém hídelemekkel kiegészített kőkocka készletek (csak az NF sorozat dobozainak kiegészítőiként) Im (Imperator) - híd sorozat: mint az előző, csak az Im készletek alapkészletek voltak A-B (Anker Blocks) - híd sorozat: csak az Egyesült Államokban eladott híd dobozok VE (Vernickelte Eisenteile) - sátortetős sorozat: fémlapokból összeállítható sátortetős készletek DS (Dachsteine) - tetőcserép sorozat: fém vázra cserép mintájára feltehető kőlapokból összeállított tetőszerkezetet is tartalmazó építőkocka készletek NS (Neue Serie) - új sorozat: módosított boltívekkel készített készletek LE (Lackierte Eisenteile) - fémelemes kiegészítők: csak a fém sátortetőhöz szükséges elemeket tartalmazó készletek (nem volt bennük kőkocka) DB (Dachbaukasten) - tetőelem készletek: csak a fém sátortetőhöz szükséges elemeket és a "cserép" köveket tartalmazó készletek (nem volt bennük kőkocka) NR100 (Neue Reihe) - új sorozat: önálló házak építésére alkalmas cél-szettek NR200 (Modern House - American Bungalow) - új sorozat: amerikai bungalow házak építésére alkalmas cél-szettek NR300 (German Country House - Landhaus) - új sorozat: német vidéki házak építésére alkalmas cél-szettek NR400 (Fortress - Festung) - új sorozat: erődítmények építésére alkalmas cél-szettek A felsorolt sorozatok közül az AF, NF, Br sorozatok kis- és nagykaliberű készletekként is készültek, az Im sorozattól lefele már csak nagykaliberű szettek voltak. Ennek értelmében célszerű a KK-AF és a GK-AF megkülönböztetést megtenni. A GK-DS-nek viszont nincs értelme, mivel ezeket a dobozokat már csak a nagy méretben készítették. A termékcsaládok felépítésére konkrét példa, hogy a KK-AF 4 alapszett kiegészítve a KK-AF 4A-val eredményezte a KK-AF 8 alapszettet. A KK-AF4-hez viszont hozzáadva a KK-AF4A konverziós szettet már a KK-NF5 készlethez jutottunk. Másik példa: GK-DS 9 alapszett + DS 9A kiegészítő = DS 11 alapszett. Viszont pl. GK-DS 9 + GK-9U konverziós szett = GK-NF 10. A gyár 1995-ös újraindítása óta csak a GK-NF sorozatot gyártja. A teljes termékcsalád megtekinthető és letölthető a "Letöltések" oldalon. A George F. Hardy által összegyűjtött és szkennelt dobozok és építőminták szinte teljes körű választéka megtalálható az alábbi Burkhard Schultz gondozásában elkészült honlapon: cva.flying-cat.de.   Forrás: ankerbaratai.hu

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2017. október. 25.

(A műtárgyat eddig 1463-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
32 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2A227/PULT] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú, széles, aranyozott Blondel keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelzés balra lent: BERKES A. Magasság: 69 cm Szélesség: 79 cm Súly: 6.48 kg Berkes Anta   A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Berkes Antal Berkes: Utcarészlet Született 1874. Budapest Meghalt 1938. Budapest Nemzetisége magyar A Wikimédia Commons tartalmaz Berkes Antal témájú médiaállományokat. Berkes Antal (Budapest, 1874. március 28. – Budapest, 1938. november) magyar festő. Főleg utcaképeket festett.  Életpályája Berkes Antal és Bachl Mária fia. Az Iparművészeti Főiskolán tanult 1889-től 1894-ig. Először tájképeket festett, aztán áttért a budapesti, majd párizsi és bécsi utcaképek ábrázolására. Sikere nyomán nagy számban festett hasonló képeket, sokat kísérletezett a fények ábrázolásával a különböző évszakokban és napszakokban. 1907. július 27-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála nyolc évvel fiatalabb Szilágyi Ilonát, Szilágyi János és Polinger Rozália lányát. 1903-tól állított ki a Műcsarnokban. 1937-ben Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása. 2007-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumban volt retrospektív kiállítása „Párizs egy magyar szemével” címmel. A Magyar Nemzeti Galériában is látható egy műve.         Forrás: Wikipedia
Berkes Antal : Budapesti tavasz
550 000 HUF
[2A219/006] Nagyméretű olaj farost festmény, szép állapotú, sárga színű léckeretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A keret festése kopott, sérült. Hátoldalán kiállítási papírcimke, rajta felirat: MÓCZÁN KÁROLY /1917 - 1975/ ÁDÁM-ÉVA 1969 Magasság: 114.5 cm Szélesség: 89 cm Súly: 5.04 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly /1917 - 1975/: "Ádám-Éva" kiállítási raglapon 110 x 85 cm
142 000 HUF
[2A218/006] Nagyméretű olaj vászon festmény, szép állapotú aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. A kereten egy - két apró sérülés, lepattanás látható. Magasság: 111 cm Szélesség: 116 cm Súly: 4.22 kg MÓCZÁR KÁROLY (Kiskunfélegyháza, 1917.december 22) Móczár Károly festőművész-rajztanár. Elemi és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. A főiskola nyári kurzusain Pécsett iparművészeti tárgyakat tervezett. 1949-ben kezdett el tanítani szülővárosa Polgári Fiúiskolájában. Több mint harminc évig tanított. 1950-től rajzszakkört vezetett. 1958-tól nyaranta a Tokaji Művésztelepen dolgozott. Kiállításai: Kiskunfélegyháza, 1962, 1969, 1970; Emlékkiállítás Budapesten, 1984. (Megjelent a "Kiskunfélegyháza helyismereti könyve" c. munkában a 368. oldalon) Dr. Móczár István emlékezése Móczár Károlyra: "- Móczár Károly, 1973-ban fogadott bennünket a - bűnbarlangjában -, ahogy írta a hozzám címzett levelében. Akkortájt a gyulai kórházban voltam cselédkönyves orvos. Nagymama halála, illetve temetése az egész rokonságot Félegyházára szólította. A temetés után Karcsi bácsi meghívta minden rokonát a Városi Bíróság padlásán berendezett műtermébe. Ezidáig keveset tudtam róla, csak annyit amit apám mondott róla, hogy különc ember, de csodálatosan tud festeni stb. Ezért aztán az izgatottságom a tetőfokára hágott, amikor beléptünk vagy huszan, rokonok a műtermébe. Rengeteg képe hevert mindenfelé a padlón, a gerendákra felfüggesztve. A képei közül az egyik önarcképe ragadott meg leginkább, mert fantasztikusan volt megfestve. A koncentrikusan megfestett képeit nem értettem, kérdésemre az felelte, hogy a sebességet festette meg. Gyönyörű színeket használt, de voltak közöttük szomorkás hangulatú képek is. Sokat beszélt a Temetés című festményéről. Ritka pillanatnak számított, ahogy a rokonait fogadta műtermében és rejtett titkait tárta fel előttünk. Arról is beszélt, hogy éppen mi motiválta egy-egy téma megfestésére, vagyis mit ábrázolt a kép. "- Az élet igazsága a születés és az elmúlás! Amint látjátok, bárkik is vagytok, a glóriátok lehullik egyszer a gödörbe, hogy egy újabb glória szülessen helyette és ez a körforgás örök, amíg ember él a Földön! A fejek, mint a gyümölcsök lógnak az életfáról - mondta rezignáltan. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor felajánlotta számomra a Temetés című képet megvételre, jelképes áron, melyet az egyetemista "zsoldomból" is ki tudtam gazdálkodni. Hihetetlen hatással voltak rám a festményei, és munkássága. Karcsi bácsi nagyon örült annak, hogy édesapám is ott volt a műteremben, valamint sokan mások. Nagyon nagy válságban lehetett, mert nem tünt boldognak, és a savanykás hangulatú megjegyzéseiben felrémlett a közeljővő, a leskelődő végzet. Kétév múlva sajnos halálos motorbalesetet szenvedett." Sümegi György elemzése Móczár Károlyról, 1985. október 1-én Móczár Károlynak több mint másfél évtizeddel ezelőtt (1969. november 6-tól december 7-ig) volt már önálló tárlata szülővárosa, Kiskunfélegyháza múzeumában. Akkor még volt esély művészetének folytatására, amit évekkel később egy tragikus hirtelenségű baleset (A szerkesztő megjegyzése: motorkerékpárral történt baleset) - életével együtt - végérvényesen megvont tőle. A '70-es évek elején, félegyházi múzeumi munkáim során magam is többször találkoztam vele. Ha azt mondom róla, hogy festő, festőművész volt, akkor csak kevesen tudják művekkel is azonosítani a nevét. Életidejének utolsó részében ugyanis visszahúzódva élt, tépelődve és állandó kísérletezésbe merülve dolgozott műtermében. Ez a több emelet magasságban, padlássarokban kialakított műterem metaforája is lehetne Móczárnak. A dolgokat, jelenségeket, a megye s a város korabeli művészeti életét tudta így kivülről - talán felülről is -, de mindenképpen független pozícióból szemlélni. Ugyanakkor talán lemondóan is, hiszen művészeti visszavonultsága, függetlenségének elfogadtatásába s kiküzdésébe elsősorban az ötvenes évek tematikus elvárásai kényszeríthették. Móczár Károlyt szülővárosában elsősorban tanárként ismerték, szerették, tisztelték. Évtizedeken át tanított, előbb a Tanítóképzőben, majd a Móra Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet, 1950-től pedig képzőművészeti szakkört is vezetett. Életrajzából érdemes idézni, hogy Kiskunfélegyházán született (1917. december 22.) s az elemi iskoláit is ott végezte. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Aba Novák Vilmos irányítása mellett tanult. Különösen Aba Nováktól beszélt nekem Móczár lelkesülten egyszer a padlás-műtermében, ahol a legfeltűnőbb, mindenhonnét látható helyre, egy nagyméretű festőállványra mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető egyaránt lehetett ez számára, festő munkájára vonatkozóan is. Mértéket adhatott és egyúttal őszinteségre is késztethetett. De talán bénító is volt kissé, és el is lehetett bújni mögé arra hivatkozva, hogy mestereink műveit utolérni, netán meghaladni szinte lehetetlen, s ezért megkísérelni sem érdemes. Mindenesetre a műterme akkor nem folyamatos - nulla dies sine linea - (egy nap sem vonal nélkül) munkáról árulkodott.A művek kis száma és milyensége kísérletezésekről, megtorpanásokról vallott és mindez művészi elbizonytalanodást sejtetett. De mihez képest lett bizonytalanabb, mikor és hogyan torpanhatott meg Móczár? Főiskolás rajzai, kísérleti darabjai munkássága kezdetét, irányulását, a biztos szakmai alapok lerakását egyaránt jelölik. Határozott rajzkészségét, biztos formaalakító tehetségét figyelhetjük meg a karakteres arckép tanulmányokon. Mestere, Aba Novák Vilmos művészete igézetében készítette el a diplomamunkáját nagy kartonra: ez 1:1 léptékű freskó vázlat. E munkáján (nagy kár, hogy elpusztult) az Élet sátora körül az élők, allegórikus, érzékien-telten megjelenített nőalakok, a sátor fölött pedig a Halál és elraboltjai, a Halottak táncolnak. Döbbenetes aktualitást adott e műnek készülési ideje, 1940-41, a második világháború pokla. Móczár egyébként maga is átélte a háborút, sőt, hadifogságból is későn szabadult. Hazatérte után, az újjáépítés idején életét-munkásságát, így művészetét is újraépítette, s a több éves törés, a kényszerű "hallgatás" után kitűnő főiskolai indulását igyekezett folytatni. Valószínűleg próbált festeni is, nyilván elővette rajzeszközeit és festőfelszerelését, de elég gyors ütemben jöttek tematikus elvárások, stiláris előírások a képzőművészetében, s mindezek megköthették a kezét. Ráadásul éppen ezidőtt, 1950-től vezetett rajzszakkört, ahol szintén nem maradhatott távol a kor aktuális követelményeitől. Ezidőből fönnmaradt művei (1954-es karaktúra sorozata - ez a '60-as években újabb darabokkal egészült ki - és akvarell arcmásai) tehetségének, művészi adottságának legerősebb oldalát, a karakterizáló képességét állítják a középpontba. Az '50-es évek végétől kb. egy évtizednyi időben hagyományos felfogásban arcképeket és tájképeket festett. Ez utóbbinál az alföldi, a gyermekkorában megismert síkvidéki táj megrögzítése, lefestése mellé (pl. Tanya vörös háttérrel) derűsebb színvilágú, oldottabb festőiségű, a szép-dombos Tokajt bemutató képek kerülnek (Tokaji utca, Tokaji dombok) mivel Móczár 1958-tól kezdődően több nyáron át dolgozott a Tokaji Művésztelepen. 1956-os szakállas, karakteres Önarcképe mellé főként dokumentum értéke miatt sorolható a festő Zilahy György és Tóth Menyhért arcképe. Az 1957-ben festett Parasztfej elnagyolt tömbössége, kemény és szikár vonásai Móczár legjobb művészi erényeit csillantják föl. Aztán színben és formában, a kifejezés indítékában és alapvető inspirációjában is lassú, de rá jellemző fordulat következik be festői munkásságában a '60-as évek közepétől. A változás elindítója - vallomása szerint - Boros Miklós lekerekített szobrai és Amerigo Tot Kavics-asszonyainak élménye lehetett. E festő megújulás lehetséges új tartalmait és kifejező értékeit az Öltöztetik a menyasszonyt című képe érezteti igazán. Az ezt követő munkák kísérleti darabok, fázistanulmányok inkább, mint érett alkotások. A színek fölhigulnak, elfinomodnak, a formák elvesztik plasztikai jelentőségüket és könnyűvé, önkényesen hajlíthatóvá és amorffá vállnak, eltestetlenednek. Valamiféle mesterkélt dekorativitás jellemzi e munkáit azzal a határozott alkotói szándékkal együtt, amely mindegyik kompozíciót egy ovális vagy körformába (egyfajta teljesség-érzetet sugallva) igyekszik beszorítani. Elvágyódás és valamiféle, a szecesszióhoz hasonlatos dekadencia ugyanúgy jellemzi ekkor, mint az újat teremtés szándéka, a valahová eljutás reménye és egyfajta egyéni képi rend megteremtésének az igénye. Más kérdés, hogy mi lett mindennek a művekben látható eredménye. Móczár Károly festői életműve ellentmondásos ugyan, de egyenetlenségeivel és érettebb munkáival együtt része a magyar és a felszabadulás utáni Bács-Kiskun megyei képzőművészetnek, művészeti életnek. Szülővárosában, Kiskunfélegyházán különösen figyelemre méltó. Forrás: http://moczar.freeweb.hu/html/mkaroly.htm
Móczár Károly : Templom 106 x 100 cm
140 000 HUF