[1P017/Z267]
Antik, szép állapotú, fajansz emlékváza. Elején Ferenc József mellszobor. A váza felső része restaurált.

Talapzaton dátum:
1917

Magasság: 25 cm
Szélesség: 12 cm
Súly: 0.63 kg
I. Ferenc József magyar király

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





I. Ferenc József


Franz Joseph Karl von Österreich


Osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország királya





Ferenc József 1905 körül







Ausztria császára


Franz Joseph I.


Uralkodási ideje


1848. december 2. – 1916. november 21.


Örököse
Ferdinánd Miksa főherceg
Rudolf főherceg
Károly Lajos főherceg
Ferenc Ferdinánd főherceg
Károly főherceg


Elődje
I. Ferdinánd


Utódja
I. Károly


Magyarország királya


I. Ferenc József


Uralkodási ideje


1848. december 2. – 1916. november 21.


Koronázása
Buda
1867. június 8.


Örököse
Ferdinánd Miksa főherceg
Rudolf főherceg
Károly Lajos főherceg
Ferenc Ferdinánd főherceg
Károly főherceg


Elődje
V. Ferdinánd


Utódja
IV. Károly


Életrajzi adatok


Uralkodóház
Habsburg–Lotaringiai


Született
1830. augusztus 18.
 Bécs, Habsburg Birodalom


Elhunyt
1916. november 21.(86 évesen)
 Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia


Nyughelye
császári kripta



Édesapja
Ferenc Károly főherceg


Édesanyja
Zsófia Friderika bajor hercegnő


Testvérei



Archduchess Maria Anna of Austria

I. Miksa mexikói császár

Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg

Habsburg–Lotaringiai Lajos Viktor főherceg






Házastársa
Wittelsbach Erzsébet magyar királyné


Gyermekei
Zsófia Friderika főhercegnő
Gizella főhercegnő
Rudolf főherceg
Mária Valéria főhercegnő


 





I. Ferenc József aláírása





I. Ferenc József címere




A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferenc József témájú médiaállományokat.




I. Ferenc József (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.

68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után).

Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliaitartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.

Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”[2] 

 

1908–14: Az első világháborúhoz vezető út: 
Ferenc József a külpolitikát a maga szakterületének tartotta, ám azt valójában külügyminiszterei irányították (Andrássy, Kálnoky, Aehrenthal). Ferenc József dinasztikus úton próbált külpolitizálni. Kapcsolatai révén igyekezett elkerülni a konfliktust az Orosz Birodalommal. Osztrák külügyminisztere, Alois Lexa von Aehrenthal gróf azonban veszélyeztette azt a politikát, amellyel az Ausztria és Oroszország balkáni érdekeltségeinek kényes kérdéseit igyekeztek kerülni. Ez 1908-ban végül Bosznia annexiójához vezetett. Ferenc József egyre nehezebben talált közös hangot európai uralkodótársaival, bár II. Vilmos német császár energikus politikáját becsülte.

Az 1908–1914 közötti időszakban továbbra is kitartott békepolitikája mellett, annak ellenére, hogy vezérkari főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy többször is felvetette az Olaszország és Szerbia elleni megelőző háború lehetőségét. Ferenc József 1914. június 27-én, a trónörökös ellen történt merénylet előtti napon, a nyári rezidenciájába, Ischlbe utazott. Eredetileg csak két héttel később kívánta elhagyni Bécset, de azután hirtelen előbbre hozta távozását, vélhetőleg mert nem akart találkozni a déli utazásáról visszatérő trónörökössel, így el akarta kerülni a személyes beszámolást, ami várhatóan ismét vitákhoz vezetett volna. Az uralkodó adjutánsa, Eduard von Paar június 28-án, kora délután közölte vele a távirati hírt, hogy a trónörökös és felesége merénylet áldozata lett, majd este az adjutáns kollégájának, Marguttinak beszámolt arról, hogyan fogadta a tudósítást a császár.[31] A trónörökös meggyilkolása után Ferenc József azonban külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak engedett, és kemény ultimátumot intézett Szerbiához, amely végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia bízott a német támogatásban, ezért is mert olyan ultimátumot kibocsátani, amelyben követelte, hogy a szerb kormány távolítsa el a közigazgatásból a Monarchia-ellenes propagandában vétkes összes tisztet és tisztségviselőt, akiket a bécsi udvar nevez meg, valamint Szerbia engedje a Monarchiának, hogy az ellene irányuló felforgató mozgalmakat a szerb kormánnyal közösen küzdjék le, ezenkívül indítson bírói vizsgálatot a Monarchia részvételével a trónörökös elleni összeesküvésben résztvevőkkel szemben. 

Forrás: wikipédia