Antik különleges ROSENTHAL porcelán tál

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[0C502/X017]
Hibátlan állapotú, gyönyörű, áttört díszes, jelzett kisméretű, dísztál, dísztányér.

Alján zöld koronás márkajelzés:
ELFENBEIN R.C.
ROSENTHAL
KRONACH GERMANY
MOLIÉRE

Formaszám arannyal:
2566

Szélesség: 10.3 cm
Súly: 0.052 kg

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Márka: Rosenthal

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 3100-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Antik különleges ROSENTHAL porcelán tál

[0C502/X017] Hibátlan állapotú, gyönyörű, áttört díszes, jelzett kisméretű, dísztál, dísztányér. Alján zöld koronás márkajelzés: ELFENBEIN R.C. ROSENTHAL KRONACH GERMANY MOLIÉRE Formaszám arannyal: 2566 Szélesség: 10.3 cm Súly: 0.052 kg

További részletek
Jelzett: Igen
Márka: Rosenthal

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 3100-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1T504/Z040] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, szépen kidolgozott porcelán bohóc figura. Ritkán előforduló darab. Alján zöld koronás márkajelzés: ROSENTHAL SELB - BAVARIA Talapzaton formatervező neve: FRED. LIEBERMANN (Ferdinand Liebermann - Sculptor - szobrász, a Rosenthal legfontosabb, legnevesebb tervezője) Magasság: 15 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 0.205 kg   Ferdinand Liebermann Ferdinand Liebermann (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed. He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.Ferdinand Liebermann: Ferdinand Liebermann: (1883–1941), the son of a toy manufacturer, was a German sculptor. He studied at the Munich School of Arts and Crafts and the Art Academy. After taking study trips to Rome and Paris, he opened a studio in 1910 in Munich. In the same year he received the Great Austrian Golden State Medal for a small bronze sculpture. Several exhibitions followed.r He became one of the most important designers for the porcelain manufacturer Rosenthal AG. Liebermann’s work-spectrum encompasses bronze sculpturing, monumental sculpturing and memorials. In 1926 he received the professor title for monumental and portrait sculpturing in Munich.  After 1933, Liebermann  produced at the orders of the Nazi party 32 busts of Hitler (all 1½ life size), one of which was a commission from the city of Munich for the city hall. In appreciation he was made city councillor of the Capital of the Movement, the 'Haupstadt der Bewegung'. Liebermanns Führerbust was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 ('Cancelliere del Reich Adolf Hitler') and also at the GDKs of 1937, 1938 and in the Münchener Kunstausttellungen 1934, 1940 and 1941. It is said that the busts designed by Liebermann were favoured by the German leader over all the others.  His sculpture 'L'Abbandoro' ('Abandoned') was displayed at the XIV Biennale 1924 in Venice; ‘Erhebung’ (‘Elevatione’ or ‘Elevation’) was displayed at the XIX Venice Biennale 1934 and later again at the GDK 1937, room 9. In 1938 his bronze ‘Abwehr’ (‘Defence’ or 'Ripulso') was displayed at the XXI Venice Biennale. Liebermann also completed a bronze bust of Hitler's half-niece Geli Raubal, who had shot herself in Hitler’s apartment in 1931. From this bust Hitler had numerous copies made for display in his residences.  At the Great German Art Exhibitions Ferdinand Liebermann was represented with 16 works, among them the two Hitler busts, the relief 'Wille’ (design for the Freikorps-monument), a bust of Riechsleiter Alfred Rosenberg, Reichsleiter Amann and two 'Kampf' sculptures.  In 1941, the year of his death, he created the massive sculpture for the  Freikorpsdenkmal in Munich. In the possession of the Bayerische Staatsgemäldesammlungen are the following works: 'Eva' (GDK 1939 room 35), 'Abwehr', 'In Erwartung', Frisches Lachen', 'Paolo', 'Rhythmus' and 'Knabe auf einem Waller reitend'. A copy of 'Eva' in bronze (72 cm high) was displayed at the exhibition ‘Kunst im 3. Reich, Dokumente der Unterwerfung’; the exhibition, instigated by the Frankfurter Kunstverein, was held from 1974 to 1975 in Frankfurt, Hamburg, Stuttgart, Ludwigshafen and Wuppertal.
Régi Ferdinand Liebermann Rosenthal porcelán bohóc figura 15 cm
124 000 HUF